Karmin -csípem...

'tizenegyes kari

Idén gyorsan jött és gyorsan ment. Emiatt aztán nem mondanám, hogy igazán megéltem. Jó volt. Kellemes. Ahogy kívánjuk egymásnak....

23-án kisebb kavar után végül ketten ünnepeltünk itthon Borsóval. Kocsonya vacsival. Amit természetesen NEM én csináltam.... hehe... még csak az kéne...ahhoz képest, hogy nem is szeretem finom volt. Hiába, anyós főztje...

A 24-e hagyományosan otthon. Nálunk. A Tánci-Borsó szakácsduó nagyot alkotott, mi csajok csak a salátát és köretet nyomattuk. Idén mondhatom, hogy környezettudatos ajándékozás volt, igaz nem a "ne használj csomagolópapírt" vonalon, mert ez még nem megy, nem is tudom, h akarom-e, úgyis szelektíven gyűjtjük, meg lehet újrahasznosított papírt is venni tök szépet... Lényeg, hogy végre mindenki olyan és annyi ajándékot kapott amire és amennyire szüksége is van.

Ja, és gyorsan feldobom az adventi koszorúnkat is, amit (azaz amin a gyertyákat) szégyenteljes módon idén össze-vissza, legkevésbé sem vasárnapokon gyújtogattunk meg.

tiszta lappal... :-)

Ma este megtisztították az aurám. :-)
Vicces volt, de most szupercsúcs jól érzem magam. :-))
Ép testben ép lélek. És fordítva is. :-) Jó éjt nektek.

Bár ez a dal nekem inkább egy jó kis reggeli ébresztős szám.

az anya spájza

Ma NAGYtakarítok. A gépemen. Az intenzív mappázások közepette ezt a két fotót találtam. Nemrég kaptam le a telefonommal, otthon az őseimnél. ANYA ÉLÉSKAMRÁJA. :-) Nem csoda, hogy gyakran járok haza portyázni, igaz? :-) Gyönyörű.

Remélem egyszer nekem is lesz egy ilyen:

Karácsonyi szőnyeg. Karácsonyi dekor.

Borsó szüleitől karácsonyra szőnyeget kapunk a nappaliba. Azaz már meg is kaptuk. :-) Ma együtt elmentünk, kiválasztottuk, megvettük. Naaagy, közepesen magas szőrű, pihe-puha, vajszínű. Annyira tetszik nekünk, hogy egy ideig csak körbe-körbe rohangáltunk rajta, utána pedig elvágódtunk és onnan bámultuk a plafont. Gyönyörű. :-) Mennyivel otthonosabb lett így a lakás. 

Persze nekem már jár a fejemben a következő projekt. :-) Tavasszal (vagy nyáron, ahogy sikerül :-) új lépcsőszőnyeget szeretnék beszerezni.

Tegnap, súlyos :-) egy hetes lemaradással ugyan, de elkészültek az adventi koszorúk - a Fannié és a miénk, illetve az új ajtódíszünk is. Az első kettő saját ihletésű, az ajtódíszt a decemberi Praktikában látott mintájára készítettem. Közben karácsonyi zenét hallgattunk, teáztunk, dumáltunk, tök szuper délután volt.

A fényképezőgép a Borsónál volt, ő meg az irodában szegény egész nap, így a telefonommal örökítettem meg a munka hevét :-) meg az ajtókoszorút, az adventivel még lógok...

Magyarország. Amerika. Politika.

Tegnap rosszul voltam, nem tudtam bemenni dolgozni. Ez az a fajta állapot volt, mikor a fekvésen kívül semmi nem esik jól, így egész nap filmeket néztem. Michael Moore filmjeit. Jó sok van neki, már a hét közepétől esténkét ezekből csemegézek.

Én szeretem a munkáit minden túlkapása és egyoldalúsága ellenére. A legismertebb és gondolom legvitatottabb dokumentumfilmjét, a Fahrenheit 9/11-et évekkel ezelőtt láttam először. Most megint megnéztem. Azon túl, hogy nagyon, de nagyon hatásvadász, olyan agymosós néhol, azért elgondolkoztató. Persze annyi teória létezik a tornyok leomlásával kapcsolatban. Gondolom összeesküvés elméletek százai keringenek a neten. Igazából  tudom, hogy ilyen kis porszemek a világban, mint én sosem fogjuk megtudni, mi is az igazság, ezért nem is érdekel, annyira viszont nem akarok strucc lenni, hogy legalább ne hallgassak meg mindenféle megközelítést. Nem csak erről, hanem általában a világ dolgairól.

A Michael Moore filmek valamennyire szélsőségesen hívják fel a figyelmet az USA rendszerének hibáira. Tisztában vagyok vele, hogy ez csak egyfajta szemüvegen keresztül látott világ, de nekem arra jó, hogy megerősítsen, máshol sem biztos, hogy garantált a boldogság.

A héten nézett Moore művek közül a Kapitalizmus: Szeretem című tetszett a legjobban. 2009-es, totál ironikus, igaz sokszor nagyon szájbarágós, de egy csomót röhögtem. Persze a Moore filmek 100 %-ban átitatottak politikával, márhogy süt belőlük a Bush utálat, és a demokrata beállítottság. Hát. Nem értek a politikához. Még a magyarhoz sem, semennyire, nem ám, hogy az amcsihoz. Azt sem igazán tudom, hogy mik a republikánus és mik a demokrata alappillérek. Nem is akarok ebbe belemenni. 

Érdekes, ahogy néztem a filmjeit, rögtön eszembe jutott, hogy ez a pasi vajon tényleg a saját véleményét publikálja, vagy valaki őt is hátulról pénzeli? Nem tudom. Arra viszont nagyon jó volt ez a mozizás, hogy egy kicsit úgy érezhessem, nekünk annyira nem is rossz. Meg arra, hogy elgondolkodjak, milyen kár, hogy sosem tanultam politológiát, hogy legalább alapjaiban láthassam az összefüggéseket, és egyáltalán, tudjam, mit jelent eredetileg, definíció szerint az, hogy jobb meg bal, kapitalista, demokrata, liberális, kommunista, szocialista. Fel is hívom a tesóm, hogy adja kölcsön majd a jegyzetét...azt hiszem pont van ebben a félévben ilyen tárgya... :-)

Tudom, hogy a mi generációnk nem egy nagy hazaszerető típus. Nem is a mi hibánk, nem tanították meg, mi az, amúgy meg, őszintén, nincs is sok okunk odáig lenni ezért az országért. Néha teljesen elkeserít, hogy milyen kilátástalan itt a tisztességes élet. De vajon máshol jobb? Én azon az állásponton vagyok, hogy nem. Vagyis, hogy nem biztos, hogy jobb. És ha jobb, milyen szempontból? Csak mert az én fejemben annyi, de annyi szempont van. 

Borsóval néha beszélgetünk arról, hogy jó-e ez a nagy globalizáció meg szabad áramlás és vándorlás. Hogy nem lett-e túl egoista a világ? Mert néha már tök hülyén érezzük magunkat, hogy még maradni akarunk. Itthon. Azt is szokta mondani :-), hogy a szüleinket sem cserélhetjük le, ha nem tetszenek. A tesóinkat sem. Ide születtünk. Ebbe az országba. Ebbe a családba. Biztos születhettünk volna jobb helyre. Meg rosszabbra is. De ide születtünk. És amíg nem lehetetlenítik el teljesen megpróbáljuk ezt szeretni. Ez pedig jó érzéssel tölt el.

Még mindig nász.... slideshow (amiért örök hála Reni&Bibének)

Jó Reggelt!

Ma azzal ébredtem, hogy ezt azonnal meg kell néznem (stop motion, tudjátok :-) ez a clip az egyik kedvencem...
és itt a werkfilm is... :

A nagymamám velem van :-)

Ma este nagy dolog történt. 

A Cili nagyi bútorai közül a számomra legkedvencebbek vasárnap Pécsről hozzánk utaztak, az utat jól viselték, sérülés nélkül megúszták, ma pedig helyükre kerültek. Itt, nálunk. Szóval a mami velem van. Ha más nem az illata... nem kell mást tennem, csak behajolni a kopott ajtón át a polcok közé, és jó nagyot szippantani. :-)

Milyen jóóó ez.

2011.10.22.

A történet már 21-én pénteken kezdődik.

Borsóval szabadnapon vagyunk, ennek ellenére ő délelőtt be kell menjen még picit az irodába, én addig nőcis dolgokat intézek- kozmetikus, virágos lány, ilyenek. Ebéd után késve érünk már haza ahol az esküvő, nászút, majd két nap pesti lófrálás cuccait kell összegyűjtenünk, illetve mindezt kicsi kocsi kompatibilis nagyságúra csomagolnunk. Próbálom a pakolás közben a lakást is itthagyható állapotúra pofozni, épp a teraszon sepergetek mikor hatalmas robaj......hátranézek.........ááááááááááááá...leesett az előszobai tükör.....neeeeeeee. Összetörte a két gyönyörű ékszeres dobozom. Az egyik a nagymamámtól örökölt Herendi porcelán ékszertartó, a másik meg az, amit az első munkahelyemen a búcsúbulin kaptam. IMÁDTAM őket!!! Negyed óra zokogás, Borsó próbál vígasztalni.

Elkezdem bőgve a törmeléket összetakarítani, mikor észreveszem, hogy az egyik polcon lévő, Szent Családot ábrázoló kis grafika, ami amúgy pont a bakonybéli bencésektől származik a földön hever. Ba...ussssss. Ez jel, ez jel, üvöltöm Borsinak aki robog le a lépcsőn és leteremt: "Ezt most hagyd abba, nincsen semmiféle jel. A tükör rosszul volt felrakva, mert a radiátorosok nem figyeltek, a képet meg levitte a huzat. Ennyit a jeleidről, nyugodj meg." Oké. Megnyugodtam. 

Végre úton. Minden rendben, pikk-pakk Zircen vagyunk, elintézünk, kifizetünk mindent a cukiban másnapra, épp indulnánk a panzióba lepakolni, pici húgom hív: "ÖÖÖÖÖ, Encsa, apáék valahol félúton leálltak, mert nem megy a kocsi. Én pont most érek Veszprémbe és hát ugye nem tudnak értem jönni...." "Semmi gáz, Borsó nem balra hanem jobbra megyünk, nyomás Veszprém autóbusz pályaudvar."

Na hát ez az. Tuuudtam én. Gyanús volt, nagyon gyanús, hogy mi ez a nagy nyugalom, zavartalanság. A mi családunk ugyanis nem ilyen. Nálunk nincs semmi gigszer, gubanc, váratlan fordulat nélkül...Szóóóval szerencsére a Borsó is tök edzett már, az elején néha rátört az ilyen szitukban a frász, de már teljesen hozzászokott, így hát - immár igeidőt váltva - ezen az ominózus 21-e, péntek este a sötétben kanyargova, fullra megpakolva öltönnyel, esküvői ruhával, meg a másfél heti cuccal vágtattunk a Corsival Veszprémbe a nyuszikáért. Eléggé aggódtam, hogy szegény Picur a sötétben, egyedül azon a nyomasztó pályaudvaron, jaj, jaj, de persze mikor loholva odaértünk ő a telóját nyomkodva lazán elvolt, rágózott és tök nyugalommal köszöntött: "Na csááá". KÉSZ!

Betuszkoltuk őt meg a hatalmas gurulós csodáját a hátsó ülésre, de a bőrönd már csak az ölében fért el. Na nyomás, totál el voltunk késve a fél 8-as bakonybéli templomi főpróbáról. Végül alig 10 perc csúszással beértünk, lelassultunk és Ábel atyával kellemes hangulatban átbeszéltük az egészet, a sötét templomban elpróbáltuk, mi lesz másnap. Keresztválasztás, búcsúzás, irány végre a panzió Borzaváron. Hulla fáradtan beestem az ágyba, a szüleimet és a Fannit már csak a Borsó várta meg ébren, 11 után kicsivel be is futottak végre, külön kaland hogyan, inkább le sem írom... ők még szokásukhoz híven pörögtek, fél kettőig forralt boroztak a vőlegénnyel... Hát ez az én kis famíliám. :-)

Október 22. Szombat - A NAAAGY NAP

Nem aludtunk túl jól, mindketten többször felébredtünk, gondolom tele volt a fejünk gondolatokkal. Ettől függetlenül jókedvű ébredés és reggeli után -természetesen csúszással- fogtunk neki a készülődésnek. Hajmosás, aztán a fűzőt rám aplikálták a tesók és kezdődött a smink procedúra. Nem vagyok egy nagy sminkelős, ugye, egy pirosítón és egy szájfényen kívül nincs is nagyon más kütyüm, de hála a két hugicámnak komplett arzenál volt előkészítve, hogy arcot csináljanak nekem.

Közben Reni&Bibe 10-re már megérkeztek, várakoztak, a Borsival dumálgattak, fél 11-kor végül kész lettem, indultunk is Szépalmára fotókat készíteni. A Nap gyönyörűen sütött, de azért bazi hideg volt. Nagyon jó hangulatú, kellemes sétálós, beszélgetős, nevetgélős fotózás volt, őszintén élveztem, de ami meglepett, hogy a Borsó is. Sőt, a vége felé ő sokkal jobban bírta, mint én, pedig biztos voltam benne korábban, hogy ez egy nyűg lesz neki amit a kedvemért végigcsinál. Zircen gyorsan befaltunk egy-egy melegszecsót aztán már siettünk is tovább, hogy 2-re Bakonybélen legyünk, kezdődött ugyanis a templomi szertartás.

Erről nem is igen tudok írni, csak annyit, hogy számunkra ez tényleg tökéletes volt. Gyönyörű, minden csöpögés nélkül. Csak annyi émelygést engedjetek meg, hogy leírhassam: én még sohasem voltam ennyire boldog. 

Örömapák örömködtek, látszott rajtuk, hogy irtó büszkék, ez elég jó érzés volt azért. :-)

Nem is volt sok idő itt tötyörészni, egy két fotó, aztán mindenki kocsiba be és nyomás megint vissza Borzavárra. Mi ketten természetesen a jó öreg Korzikával, Borsó vezetett, robogtunk be Zircre, gyorsan beugrottunk a tortánkért, pogiért aztán még a Borzavár Panziónál összeszedtük az ősöket, tesókat, Táncit és sipirc vissza ismét a délelőtti fotózás helyszínére, Szépalmára. Itt picit már feszült voltam, nem tudtam mit kell csinálnom, mikor kell mennem, kicsit toporogtam is, mire apa végre mellettem termett és kezdődött a vonulás. 

Vicces ezt így írnom, mert a két tanú a két húgom volt, a zenegépész a Tánci, a videós apa, Borsó apu is végig fotózott, így a szertartáson a két fős nézőközönség a két anyuci volt. :-))) Rettentő hideg volt ekkor, azaz délután négykor már. A porvai anyakönyvvezető néni nagyon kedves, szép és tartalmas beszédet mondott, hogy is fogalmazzak- más volt, mint az otthoni dísztermes "feeling", és a más alatt az ezerszer jobbat értem. Ugyan nem ismert minket és általános volt a szöveg amiről beszélt, én mégis személyesnek éreztem. 

 

 A beszéd alatt Borsó egyik kedvence, Queen (az ide nem illő szöveg miatt csak instrumental verzióban :-) és (természetesen az én kedvemért :-) a Leap Year zenéje szólt.

Azért utána abban megegyeztünk, hogy mindkettőnknek az egyházi esküvő volt az ami katarktikus élményt nyújtott.

Pezsgőzés alatt ez ment - igaz kettőnkön kívül senki nem értékelte különösebben :-). Mi viszont nagyon. Amúgy ez Borsó kifejezett kívánsága volt:

A Vacsi a Szépalmában pazar volt. Totál kedves, illedelmes, de még nem frusztrálóan sznobos, puccos kiszolgálás, mennyei kaják.

Kint a hallban van egy nagy kandalló, mellette kanapék, fotelek, itt is üldögéltünk néha, beszélgettünk. Sok pár töltötte itt a hétvégét, egy, de inkább két- nem, nem gyerekkel, kutyával. :-) Nagyon szuper volt. Mindenfelé kutyák csaholtak, loholtak, tök szabadon. Egy nagyon aranyos párocska pezsgőt küldött nekünk és mikor odamentünk beszélgetni mesélték, hogy ők külföldön esküdtek kettesben és hogy eszükbe jutott, menyire jól esett volna akkor, ha valaki nekik küld.... megfogadtuk...egyszer majd mi is fogunk valakiknek... :-) csak mer' irtó kedves dolog, nem is a pezsgő, hanem a gesztus.

A vacsi végeztével és a torta elpusztítása után mindenki csendesen beszélgetett még kicsit, aztán a családok visszaindultak a panzióba, mi pedig elvonultunk a szobánkba..... :-)

Ez volt a TÖKÉLETES NAP. :-) Végre megértettem miről hablatyolnak a rózsaszín nők.....
ooh, és még két vicces kép (túrázós persze), melyek immár a profi fotós keze nyomát mutatják:

jelentem: EGYBEKELTÜNK :-)

:-)

Clipper

A minap fantasztikus meglepetés ért a városban sétálva. Az egyik biobolt kirakata előtt leragadtam, mert szuper kis csészéket meg kancsókat tettek ki a polcra, erre mit látnak szemeim! A legkedvencebb teám!! Tyűhűűűű! Sajnos a választék elég korlátozott, de a lényeg, hogy VAN!

Akit érdekel az isteni finom zöld, fehér és millió más tea nézelődjön itt. Lehet amúgy online is rendelni (van magyar weblap is, például ez, igaz én még nem vásároltam tőlük) illetve úgy látszik, ha szemfüles az ember, már boltokban is rá lehet bukkanni.

az aktuális no.1.

és egy kis zene a tea mellé, hűvös őszi estékre:

Ui: szerintem a film is tuti, sőt remek. :-)

Liverpool FC v Everton FC

Ezt a képet anno még gyanútlanul Londonban készítettem, akkor még nem sejtve, hogy egyszer egy LFC rajongóhoz kötöm majd az életem.

Liverpool város két csapata ma összecsap, ez nekik ott ( és úgy tűnik nekünk itt....) nagyon sokat számít. Borsó szerint ez a kép egy az egyben a Liverpool - Everton mérkőzésről szól.

A város egyik fele ilyenkor kék, másik fele piros mezben feszít, nagyon komoly.

Sajnos, nem sajnos- pár Liverpool meccset már fél szemmel végignéztem, az összesítőkről nem is beszélve.... ezek nálunk kötelezőek :-). 

Szóval minden ellenállásom dacára van már kedvenc játékosom, érzem a Liverpool érzést (a különlegest :-), You will never walk alone, meg minden (néha még éneklem is). Antifocis szemmel szimpatikus a csapat, cuki, mindig vigyorgós nagypapa edző bácsival ( bocs, nagyra becsült Kenny), szép piros pólókkal, izmos fiúkkal.... Eddig nekem olyan korrektnek tűntek, de mint Borsó felvilágosított, az Everton elleni meccs az más, itt vérre megy a játék, a városi rangadót mindkét fél nagyon komolyan veszi. 

Nézzétek, ez azért duuurva:

Micsoda reggel!

Kezdődött azzal hogy lementem az ABC-be reggelit venni. Kiderült, hogy még negyed óra míg kinyit. Ó semmi gond, sétálok egyet. Fúúú ez nagyon jó volt, találtam egy kis játszóteret 2 percre a közérttől egy lakótelepen. Hintázni kezdtem.

Észrevettem, hogy csomó kismadár lábnyom meg kisállat nyom van alattam a homokban.

madárka nyomok

Nézegettem, jó erősen hajtottam a hintát, méláztam, hogy milyen jó nagy zöldterületek vannak itt, aztán elindultam körülnézni. Nagyon jó kis környék. Van egy furcsa vonzódásom ezekhez a szocreál lakótelepekhez, nem tudnám megmagyarázni, mért. A '70-es - '80-as évekbeli magyar idillt tükröző filmeket is imádom, pedig állíthatom, semmi politikai szimpátia nincs bennem a szocializmussal kapcsolatban.

Eltelt az idő, irány vissza a bolt. Nem volt 100-asom, a cuki biztonsági őr bácsi adott egy kosarat. Bevásárlás, tolongás a sok vasárnap reggeli "nyomulok a kenyérért, meg a  tejes pultnál is" ember között, aztán kassza. Adom a kártyám, villog a kurzor, hogy PIN: én meg csak állok. Állok és bámulok meredten arra a bosszantóan villódzó digitális rohadt négyzetre és semmi. Egyszerűen gőzöm sem volt, mi a PIN kódom. Semmi, egy szám sem jutott eszembe, még csak nem is derengett. Pfööö, telnek a másodpercek, csak állok némán, valami kell, hogy történjen, micsoda blama...

forrás: http://bosszanto.blog.baon.hu

Nagy nehezen, totál lesápadva megszólalok: "Bocsánat, nem jut eszembe a kódom..." telót gyorsan elő, hívom Borsit, hogy basszus, ez van, de aztán ahogy ránézek a kijelzőre leesik, hogy ennyi készpénzem pont van.

Hazafelé egész úton törtem a fejem, de semmi. Elfelejtettem, pedig ezerszer használtam már, tök sokszor fizetek vele.... Duuuuurva....igazából az ijesztett meg a legjobban, hogy még sosem éreztem ilyet, hogy ennyire cserben hagyjon a memóriám. Na mindegy, nem egy nagy sztori..... :-)

a mai napot ezzel a számmal zárom

Az Intim Torna Illegál zenekar amúgy már a fejemben van egy következő bejegyzés kapcsán is, csak ahhoz most picit fáradt vagyok. :-) de jön még... Jó éjt. Ja és ez a szám szerintem zseniális. Nem tudom mért, de imádom.

isteni és magyar

Bár irtó reklámszagú így kezdeni, de hallottatok már a Cserpes Sajtműhelyről? 

Én először a Káli-medencében a teljesítménytúrán találkoztam vele, ott a startnál, illetve a salföldi pálos kolostorromnál az ő vaníliás krémtúrójukat és rudijukat adták energiaforrás gyanánt. Nincs mit cicózni - irtó finom volt. Kapuvári székhelyű a cég, gondoltam erről ennyit, nálunk úgysem kapható, legalábbis sehol nem láttam. Erre tessék. Van, sőt nem is egy boltban. Itt a kertvárosban is kapható, juhúúúú. Ma hazafelé tekerve eszembe jutott, mennyire kívánom, gyorsan arra kanyarodtam.

Most pedig itt falom a Cserpes ribizlis joghurtot a monitor előtt és majd elolvadok a gyönyörűségtől, olyan eszement finom és olyan büszke vagyok, hogy ez egy kisvállalkozásból indult igazi magyar vállalat. Olyan jó, hogy mi ilyet is tudunk. :-)

Ezen elgondolkozva fejben próbáltam felsorolni, hogy mi az, ami még hazai és imádom. Mondjuk a Noszlopi Finomságok? Igen, húúú és van egy néni Becsvölgyén aki a Göcseji Csuda Jó Dzsemet csinálja. Ezt apa szerzi be nekünk mindig, családi szinten. De ha elrugaszkodok a kajáktól itt van nekünk például a Meska. A legjobb fülbevalóim mind innen származnak. A Tisza cipőről ne is beszéljünk. Bár az e pillanatban pont nincs nekem. :-(

Na mindegy is, lényeg, hogy most tök elégedett vagyok, mondván, ha keres az ember igenis talál, ráadásul milyen szuper jó dolgokat, helyben. Nem kell ehhez nekem aztán semmilyen Nyugat-Európa, meg USA, Kína meg végképp nem. Amúgy is annyira elegem van az idegen majmolásból. Itthon fogyasszuk hazait. Már amennyire ez megoldható manapság.... :-)

 

Kb. 100-105 hét

Úgy feltételezem ezt a blogot páran, főleg barátok olvassátok. Erre alapozva néha aztán írok olyasmikről amik talán személyesek (értem ezalatt, hogy túl személyesek), gondolván egy idegent úgysem érdekel a magánéletem, ha meg igen, hát olvassa, ezért nyilvános a blog, nem igaz? Nyílt naplóm mostanában mindenféle szempontból szentimentális hangvételt vett mert úgy látom jónak, ha az utóbbi időben oly gyakori érzelmi szélsőségeimnek itt is nyomát hagyom. Cili (vagy ahogy annyiszor emlegettük: "a Cecííííl") halála hetekre letaglózott, ugyanakkor ezzel a gyötrődéssel szinte teljesen párhuzamosan jelen volt és van az a rózsaszín-lila köd, amiben egy hónapja a Borsóval vagyunk. 

Ugye korábban már említettem mennyire csípem a Szökőhév (Leap year) című könnyed kis szösszenetet? Szerintem igen. Említettem. 

Volt már veletek biztos olyan, hogy néztetek egy filmet majd annak bizonyos szereplőinek bizonyos szituációira hirtelen, vagy kevésbé hirtelen úgy éreztétek- áááááááááá, pont mint velem. A következő jelenet az egyik kedvencem és mellesleg nekem, nekünk a Borsóval ez valami ilyesmi. 

Persze egy film teljesen sosem stimmel a te adott valóságoddal.....de két éve, nagyjából ilyenkor, plusz-mínusz pár hét Borsó és én egészen hasonlót éreztünk, mint ők ott.... annak ellenére, hogy egyikünknek sem lett volna szabad elvileg semmi ilyesmit éreznie....
Nos hát, röviden tömören így kezdődött minden. :-) 

Ágynak döntött a bánat - jó és rossz dolgok az életünkben

Blogírásra hajlamos emberként két fő dolog van, ami bejegyzésre késztet: ha valami jó történik és ha valami rossz. Na, ez utóbbi lényegesen nehezebbnek tűnik. 

Helyesnek tartom, ha az ember kibeszéli magából ami a lelkét nyomja, hogy ezt egy valamelyest nyilvános fórumon tegye - hát a fene tudja. Mindenesetre ....szóval úgy döntöttem írom ahogy érzem, mert most jól esik.

Elment a nagymamám. Gondolom ez sokakkal megesett már, az élet rendje szerint való, bla, bla, de az igazság az, hogy semmi vigaszt nem találok. '88-óta nem vesztettem el közeli hozzátartozót, és őszintén - akkor még fogalmam sem volt róla, mi az a halál.

Hiába fekszem itthon egy hete és gondolkozom, úgy érzem most sincs. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Nem megy....

Mindehhez hozzá tartozik persze, hogy múlt csütörtökön 8 előtt tíz perccel hívott anya a szörnyű hírrel, betelefonáltam a munkahelyemre, hogy kérek fél órát, és 9 előtt tíz perccel már ott ültem és írtam az email-eket, ahogy bármely más nap teszem. Munkaterápia, gondoltam. Nem jött be. Péntek óta beteg vagyok, semmi javulás, talán ma mintha már picit azért jobb lenne. Majd' egy éve nem betegedtem meg, kifejezetten büszke voltam az erős szervezetemre. Erre tessék. Amint leszívja valami az energiámat, márpedig az a csütörtök végtelenül leszívta....szóval a fizikumunk önmagában nem ér semmit. Hát erre jutottam. Nagy, váratlan fejlemény, mi?

Ezen a héten annyira padlón voltam, hogy még csak gondolatban sem foglalkoztam vele, hogy végre lenne időm a bakonyi túráról írni. Egy hónapja voltunk. Mennyi minden történt ez alatt a hónap alatt...

Jó dolgok is. Babák születtek a környezetemben. A Borsó megkérte a kezem, ősszel összeházasodunk. Szerencsére ezt még a nagyinak is el tudtam mondani.

Végül következzen az egyik kedvenc bakonyi kép, hátha megtöri a varázst, jobb kedvem lesz és végre írok majd az egész kirándulásról a túrablogra.

Hát lehet egy ilyen alaknak ellenállni? Ilyen séró csak egy van :-) és az a kisujj...

Cilike....

Mondd meg, kivel fogok én most huncutul összenevetni? Nélküled......

Az én mindig makulátlanul csinos nagyikám.

Maradhattál volna még. Igazán. Csak még egy kicsit....

Megadtuk magunkat....

Nyaralni megyünk zene

Na jóóóóó, csak pár sort. Pár sort írok....

4-et kell aludni és reszkess Bakony!!!!!! :-)

Bizony, minden fizikai akadályt (lábam) leküzdve úgy döntöttünk megyünk. Szállások egy kivételével lefoglalva, útvonal, útiterv kitalálva, tömegközlekedés kinézve. Eddig ennyi, de nagyon más nem is kell. Mindjárt indulunk! Erdő, csend, madárcsicsergés....huhhh, bele sem merek még gondolni.

A zene a Leap Year (Szökőhév) című film zenéje, szerintem csajos, de nagyon ari, lityi-lötyi film, tök szeretem. :-)

Hortum nostrum

Bazi fáradt vagyok, nem bírok írni, szóval csak képekben ....mesél (az erdő helyett) a kert, ami kezdi elérni idei legszebb állapotát:

 

nevelgetett mohám :-)

 Ezek után persze nehéz lesz megmagyarázni, hogy nem vagyok rózsaszín típus, de hogy is mondjam.. ....szóval ez idén valahogy így alakult (és mellesleg csak a rózsaszín virágú növényeink teleltek át...).

2 hét

Két hete kusban vagyok. Ennek lehetne bármi valós oka, de nincs igazából a lustaságon túl semmi. Azt hiszem erre az állapotra- amiben mostanság vagyunk - mondják "Él, mint Marci Hevesen", mely mondás mellesleg tök vicces, és az eredeti jelentése teljesen más, mint ahogy manapság értjük.

Jól vagyunk. Volt minden az elmúlt két hétben- egy péntek esetétől-vasárnap délig együtt az egyetemi barátokkal hétvége Szentgyörgyvölgyön, egy szülinapi buli, egy babalátogatás, sok itthon grillezés, a kedvenc sütim is megsütöttem tegnapelőtt (egyik kedvenc :-), persze már az utolsó morzsákat is benyomtuk....

Megtudtam, hogy a társaságból még egy lány kisbabát vár, így a jövő évi Sztgyvölgyön csak a törzsgárdából már 4!! picike lesz, az idei 1-el szemben. Ezen hosszan morfondíroztam, végülis kb. 2-3 nap alatt letisztult bennem a dolog: ez az életszakasz is eljött.....és mint eddig minden szakaszt, nagy rácsodálkozással fogadtam ezt is. (szegény Borsóóó....hát, ha olvasol, kösz, hogy kibírsz...) Szóval utódlás. Nincs mit tenni, be kell fogadni az információt. Megrágtam, feldolgoztam.
Most pedig örülök. Nem mondom, hogy nem törnek rám pillanatok, kapuzárási rohamok, de röhögök magamon - én, mint ősanya...na neeeee.... aztán ahogy ezt leírom szentimentálisan elmosolyodok, hogy hát igen....azért érzem, eljön majd ennek is előbb-utóbb az ideje.... :-)

Ennyit a petesejtről, biztos a telihold miatt zagyválok megint....már ha telihold van...
Egyre jobban érzem magam multinacionális munkahelyemen. Egyre fáradtabb vagyok esténként. Egyre több kiló leszek. Egyre több vitamint zabálok kompenzálásként. Borsót is etetem vele. Ugyanolyan fáradtak vagyunk. Így szeretnénk kelni reggelente:

...és így kelünk:

Micimackó! Gondolj, gondolj, gondolj...
SZABADSÁG!!!!!!!!!!!! SZABIRA KELL MENNÜNK!!!!!!!! háhááááááááááááá. Ki is vettünk egy hetet július elején. Pont 2 hét múlva!
7 napig túrázni szeretnénk. Az élet apró fricskája, hogy lehet, pont egy korábbi túra miatt nem fogunk .... mindkét lábamon szánalmas állapotban vannak a nagyujjaim. Azaz a körmeim. Erről elég is ennyi, lényeg, hogy a nyaralás lóg az éterben, ki tudja mi lesz...
Azért, hogy ne kelljen keseregni van alternatív megoldás. Természetesen. :-) Hát mi tenne jobbat egy fájós sebnek, mint a sós tengervíz? Az a vicc, hogy így nem is akarunk annyira a tengerre menni.
Blööőő, milyen sznob: "Pfúj tenger, az nekünk nem buli..." persze dehogynem, csak hát mi beleélősek vagyunk.....és kaptam új túrazsákot. Tök jó zöld! És egy hétig mennénk, na jó két pihivel, de akkor is - egy hétig!! Szorítok-ba tartom mind a két kezem 2 hétig és akkor összejön!

forrás: www.ethicsoup.com

Oké, azt hiszem írtam eleget. Ja, a kert! Egy külön bejegyzést megér. Most volt itt anci, hozott citrom illatú muskátlit. Na és a hortenzia. Nincs rá szó, mennyire gyönyörű. Majd lefotózom.
A második zene pedig az (egyik) kedvenc filmemből, a Garden State-ből (magyarul Régi környékből) van. Húúú, nézzétek meg. Olyan jóóóóóóó. Nekem Timi mutatta még mikor egy albiban laktunk. Kösz Timi! :-) Bár filmben rád mindig számíthatok.
csapó
...Ennyi...

Eső után a kertben....

Ma hatalmas zivatar volt, amit Renivel szerencsére csak a cukrászda ablakából lestünk. Hazafelé a gondolataim már a kertünk körül forogtak- vajon mi lett a növénykéimmel.... szerencsére megúszták, az egyik muskátli virága tört csak le.

Amúgy szomorúan kell konstatálnom, hogy az átteleltetés förtelmesen sikerült, ez egy külön művészet lehet azt hiszem. Ami túlélte a hideg hónapokat az is ramatyul néz ki, a tápoldat sem segít.

Ma kaptam anyától gyönyörű begóniákat, ezek azért fellelkesítettek. 

Aminek nagyon örülünk, hogy a kedvencünk a hortenzia él és virul, nagyon szép. Íme néhány kép az eső-áztatta virágos kertünkről:

Hydrangea macrophylla  (Kerti hortenzia)

Pelargonium zonale (a jó öreg muskátli :-)

Mentha x piperita

Nerium oleander

Hát így nézünk ki most.

Hozzáteszem mindig érzem, hogy az udvarunkat kertnek hívni nagyképűség. Ez amolyan városi kert, Angliában, Londonban és amúgy általában a világvárosokban igen népszerű, divatos dolog, nálunk nem annyira jellemző.

Sorház lévén nekünk ennyi jutott, sajnos nagyon pici, csúnya térkő burkolattal, de ami késik nem múlik- egyszer csodás oázist varázsolok még belőle.

Addig is ihletet és lelkesedést merítek a régi kertes képeimből...

Angliából, honnan máshonnan... :-)

Életem egyik legnagyobb (kertészeti) élménye egyértelműen a Hampton Court Flower Show volt. Az angolok ugye közismerten kertmániások. Több neves kertészeti kiállításuk közül ez az egyik, mely évente megrendezésre kerül, és amin emberek ezrei hömpölyögnek napokig elalélva a standok között. Ágikával és Csillumilluval 2007-ben mi is köztük voltunk. :-)

Ezenkívül persze ma már számos könyv is kapható ami kifejezetten a városi kerttel foglalkozik, minden irányból megközelítve a témát.

Vegyük például John Brookes egyik közismert művét. Az Apró kertek már nagyon régi, a saját magyar nyelvű kiadásom is például 1993-as.  

A fickóhoz egyébként van egy sztorim is. Az ő neve számomra kis korom óta ismert volt, mert apáéknak egy csomó könyvük volt tőle, amiket sűrűn lapozgattam. Mindig odavoltam érte, mondanom sem kell.

Aztán mit hoz az élet - találkoztam vele. :-)

Anno Rosemary - a tájépítésznő akinél Ágnessel laktunk és dolgoztunk - vacsorákat adott a hozzá hasonló kertguruknak, és egyszer John bácsit is meghívta. Minket is egy bemutatkozás erejéig, ami számunkra duuurva volt...egy ilyen impozáns társaságba... Jó ég. Persze tök izgultunk. Béna kis angolunkkal makogtunk illedelmesen kicsit, ennyi volt amúgy az egész. Hihetetlen. Hihetetlen, de élmény. :-) 

John bácsi meg nagyon vicces jelenség. Pocakos, szemüveges bohém.

Nagyon szép emlék marad az az időszak, rettentő sokat gondolok még ma is rá, pedig 4 éve volt már az a 3 hónap ott, Dél-Angliában.

Na, ennyit a nosztalgiáról...

Befejezésképpen következzen egy etalon, egy hely ahol sok reggelit fogyasztottam el, hely, amilyet egyszer majd még szeretnék a saját kertemben is:

LAURA

Fiúk, most ne figyeljetek. Amúgy nem a  női gombákról lesz szó.... :-)

Nem tudom csajok, ti hogy vagytok ezzel, de én kislányként mindig odáig voltam azoktól a nőktől akiknek finom "parfümszaguk" volt és MINDIG ugyanaz. Az én nagyim (86 jelenleg) például a mai napig a klasszikus 4711 parfümöt használja. :-)

Nem mondom, erre a legjobb amit ki tudok magamból préselni az legfeljebb a jellegzetes, már ami az "illatát" illeti, de nekem mégis nagyon sokat jelent. Végülis ez a szag a nagyim.

Ott tartottam tehát, hogy gyerekként nagyon magával ragadott ez a mindenkinek van egy illata dolog és hát természetesen el is döntöttem, hogy nekem is lesz egy sajátom. Tinédzser koromban talált végül rám, egy akkori barátnőm parfümje formájában, ami persze szörnyen faramuci helyzet volt, mert: nem lehet nekem is ugyanolyan szagom!!! Így várnom kellett, bár szerencsére a lány tök más városban lakott, szóval nem sokáig, és végül -már nem is tudom milyen alkalomra, gondolom karácsony, vagy ilyesmi, de nem is számít, szóval végül - megkaptam anyáéktól az első Laura Biagiotti parfümömet.

Ezt sok újabb és újabb üvegcse követte, nagyon nagyon sokáig csak ezt használtam. Pár éve azonban szegény Laura a süllyesztőbe került. Gőzöm sincs mért, úgy sejtem ráuntam.

Ezután sanyarú idők következtek - teljesen ad hoc módon összevissza vettem és használtam az illatokat, hol fújtam, hol nem, néha finomat, néha nem annyira. Volt ami utólag teljesen wc spray szagú. Komolyan. Szégyen.

A mai nap egy új parfüm-fordulópont az életemben :-))) (ennél negédesebb túlzás nem jutott eszembe)

Este hazaérve, ahogy elcsigázva, hulla fáradtan feljöttem az emeletre a gépem előtt egy kis csomag várt. (a Borsó ismer, hogy ide rakta - ajtón be, cipő le, kabát kanapéra dob, emelet, gép bekapcs....ez van, tudom tök gáz...de utána lemegyek és mosogatok....még farmerban....)

Egy Laura Biagiotti volt benne. :-))))

Amit én használok! A régi, klasszikus. És itt is tartunk....Olyan lettem, mint a nagymamám. Remélem olyan is maradok....Ugyanaz az illat.....sok-sok éven át.... :-)

Utazni vágyom én...

Valószínűleg a rossz idő miatt, de egész nap elvágyódom itthonról. Elhalaszthatatlan kerti munkák voltak beprogramozva mára, feladat kipipálva, de csúnya esős és hideg szeles időjárás van és volt reggel óta, teljesen átfagytam... Napsütést szeretnék, tengert, bikinit, jegeskávét. A Liverpool is kikapott :-( öööh, én is tagadhatatlanul szomorú vagyok emiatt, de kevésbé a csapatot, mint a Borsót sajnálom inkább, aki most bánatos képpel szörfölget a fórumokon, vígasztalhatatlanul. 

A takarítás megvár alapon én is itt ülök, nézegetem az elmúlt évek utazós fotóit és sóhajtozok. Persze a gondolat cselekvést eredményez - már kiszúrtuk idei úticéljainkat, leosztottuk, hogy ki melyiket szervezi.

Addig is:

Ismeritek a stop motion animációs technikát? Ez azzal készült. Itt a werkfilm is :-)

Marha jó, igaz?

Pet Shop Boys

A fiúk múlt ősszel Prágában...

Tesók :-)

Szombaton Bence unitesónk ballagásán voltunk Pécsen. Ritka pillanat, ennyire és ennyien együtt. :-) Olyan jóóóó volt.

Mi, hárman.... :-) 

EPER

Eper. Latinul Fragaria sp. (sp.-t értsd, mint több faj és fajta van belőle) A kedvencem. Borsónak is, bár egy gyerekkori vakbélgyulladást (5 volt neki!!, durva!) szóval az egyiket 1 óriási tál mosatlan földiepernek tud be a mai napig, állítólag utána évekig nem is ette meg. 

Sajnos :-) már újra szereti, így nekem kevesebb marad. :-) Persze együtt minden jobb, most is nyaggattam, hogy szagoljon már bele, mert eszméletlen jó illata van!

Idei első egy tálból eprezésünket Ancinak köszönhetjük, akinek őrült kiforrott lelőhely-hálózata van már  zöldség és gyümölcs témában (többek között, mert a környező falvakból szerez sokszor kenyeret, húst, tojást is). Egy beszerző-zseni :-) Hát Ezer Hála Mamikám! Isteni volt.

Van egy nagyon hasznos könyvünk (ősöktől tartós bérelt), a Gyógyító ételek, ártalmas ételek - Táplálkozási kalauz A-tól Z-ig. Ezt van, hogy felcsapom, ha kíváncsi vagyok valami kaja tartalmára, előnyeire, hátrányaira. Persze sokféle táplálkozási szemlélet sokféle könyve van ma a piacon, egyik ezt mondja, másik azt, de eper témában feltételezem hasonló állásponton van a java.

A fent említett mű szerint az eper kitűnő C vitamin forrás és pl. ha sok vasat tartalmazó zöldség után fogyasztunk epret ( vagy más magas C vitamin tartalmú élelmiszert) azzal elősegítjük a vas bélből történő felszívódását. A népi gyógyászatban használják az epret az emésztőrendszer tisztítására, állítólag serkenti a máj működését is, valamint gátolja a baktériumok szaporodását. Igazán jól hangzik. :-)

Ha a fenti érvek nem is győznek meg mindenkit, hát együk azért mert őrült finom! :-)))

Való ? Világ?

Ez a kifejezés semmilyen szempontból nem tetszik.

1. Való, mint valóságos? Na neee, ezt azért remélem nem kell elfogadnom.

2. Való, mint hogy valamire való, vagy így való (pl. viselkedni)? Csak nem...

Szokás ugye mondani, hogy ha nem érdekel, ne nézd. Jelentem én ezt a teljességig kimerítve teljesítem, mert több, mint két éve nincs tv a környezeteben. Ellenben van internet, amit, háát, sajnos krónikus függőséggel böngészek szinte minden este. Itt ugyan szintén meg van az a tévhitem, hogy megválogathatom, mit olvasok, de valami nem stimmel.

Mer' hogy is lehet az, hogy egyikünk sem olvas, vagy néz sosem semmit a VV 222, vagy ki tudja hány részleteiről, mégis kapásból tudom, hogy van benne Béci, Gigi, Szandika, Alekosz (remélem tényleg mind van :-).

Néha elkalandozok, hogy majdani porontyainkat hogy védjük majd meg mindettől.(..tuudoom, nagyon aktuális kérdés...hehe...jóól van, én mindig csak az adott pillanatban felesleges dolgokon gondolkozom....). Aztán persze nem jutok ám sokra. Majd valahogy megmagyarázzuk nekik, hogy fúj, pfö, pfö, ez csúnya rossz műsor, meg, hogy csúnya nénik és bácsik pucéran bántják egymást benne....ááá, szóval gőzöm nincs, biztos ezért nem vagyok még szülő.

Vaskalapos dolog, ha azt mondom: vissza a cenzúrát? Nekem nem kell sajtószabadság, ha az ez. Uhhh úúúhh, remélem ezzel nem trafáltam bele a médiatörvény körüli mizériába, mert igaz, ami igaz - fogalmam sincs mi van, vagy volt benne, egyáltalán elfogadták már? Szóval teljesen tájékozatlan vagyok a témában. Nem úgy mint Valóékban...

A következő Jack Johnson számot 2005-ben hallottam először (Vivcsi révén) és azóta is nagyon szeretem. Amiről szól: az agyleszívó, bűvös doboz, a TéVé:

K.O.

Nem. Nem akarom elhinni, hogy tényleg van tavaszi fáradság. Annyira logikátlan. Mikor végre megint süt a Nap és elvileg feltölt minket pozitív energiával.

Persze ma egész nap borult volt és esett. Szakadt. Hulla vagyok. Ez afféle érzés, mikor órákra csak belegömbölyödnél a fotelbe behunynád a szemed és ezt hallgatnád:

Ha már itt tartok. Én úgy haragszom a Kurt Cobain-re (vagy ha nem öngyilkos lett akkor másra). Még nem voltam 12 mikor meghalt és ez nem ér. :-(

Mindig ha rá gondolok nagyon szomorú leszek. A fenti felvétel a '93-as New York-i Nirvana unplugged koncertről van. Szerintem ez a koncert meghatározta a mi és a mi előtti generációk tinikorát. A Borsóék a halálakor egy perces néma csöndet kértek a kémia tanártól. Karót kaptak. :-)

Jöjjön hát Borsi kedvence:

E hónapban volt 17 éve, hogy meghalt.

Felmosórongy kedvem van...igazságtalan világ...utálom.

Mindegy. A környezetet akkor is védenünk kell. :-)

Ha már utálkozós hangulatban vagyok hadd mondjam el, mennyire gyűlölöm a mikrót. Alattomosan felkínálkozik, hogy pikk-pakk megmelegítsd benne a kajád, aztán persze molekula-szinten szétrezegteti, hogy ne maradjon benne semmi tápláló. Ráadásul paranoiás vagyok a sugárzástól. Engem nem érdekel, hogy bizonyított, vagy sem, szerintem sugároz.

A sugárzással kapcsolatos beteges hozzáállásom a mindenféle standby-okra is érvényes, erről szól a soron következő Animal Planet-es kisfilm is:

Nem olyan nagy cucc: kapcsoljátok le a sok kis piros és zöld leddel világító kütyüt. 

Ez a véleményem.

Ünnepek előtt a pénztárnál...

Csak a tévedések elkerülése végett: ez nem ömlengős blog, vagyis nem akar az lenni ...és mivel félek, eme ferde, torzan idilli kép tükröződik mostanában a bejegyzésekből, leírom a ma reggeli bevásárlós élményeim. 

Említettem, hogy le kellett ugranom az ABC-be. 

ABC-be  - Nagyszombaton. Rossz párosítás...

Az első bolt dugig volt, mindenki nyomakodott, ráadásul nem találtam mozzarellát. Milyen üzlet már?? Na sebaj, irány a másik. :-)

Itt is sok ember, de hát mire számítottam? Összeszedtem a cumóm, beálltam a pénztárhoz. 

Először: Kifogtam egy párt, és mögöttük egy nőt - reklamáló típus mindkettő. Kiderült, hogy az általuk választott gyümölcslé nem akciós, így 30!! forinttal drágább, mint hitték. Ó! Rettenetes! 5 perces vita kezdődött..."így verik át az embert.." és hasonlók, mire már majdnem odamentem, hogy én megveszem a vackos iccsijüket, csak ne sztornóztassák már a számlát, az egy csomó idő...

Utána: Nem volt kosaram, a kezem meg majd' lefagyott a hideg zacsiktól, így kedvesen (szerintem :-) megszólítottam a kassza futószalagjánál előttem álló nőcit:

- "Bocs, egy picit előrébb tolom a tojásait, hogy le tudjam tenni a dolgaim, nem gond?", mire ő:

- "Má' mért lenne gooond??!!!" durva morgós hanggal. Genyó. Menj a sunyiba, gondoltam...persze ennél sokkal cifrábban :-)

Most komolyan? Minek idegeskednek az emberek a sorban?? Attól gyorsabban haladunk?
Ajánlom a Belga e témába vágó, iszonyatosan nyomasztó Sorban című számát, amit tekintettel a szóhasználatára nem merek ide behivatkozni.... de nagyon találó :-)

....
Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a pénztárhoz háromszor álltam be (mert mindig eszembe jutott, hogy kell még valami) és kétszer váltottam sort, mert "persze megint az én sorom nem halad".... hááát ...egyik kutya én meg az eb... :-)

Tavaszi reggeli :-)

Sikerült!

Megvolt az idei első kinti reggeli. Azaz tízórai :-) A Borsó ugyanis ragaszkodott a grillezéshez, így a 7 órai kelés ellenére 10 után ültünk asztalhoz :-). Közben közértbe futás, kerti asztal összeszerelés...stb. Itt a tavasz az udvarban is - mindjárt jön a virágátültetés, majd egész nyáron az ápolgatás, metszés, locsolás...

A reggeli grillezett csirkesaláta (ami csirke hiányában pulykamellből készült) fázisait a következő képsor dokumentálja:

A menühöz jóóó durván citromos mézes limonádét készítettünk. Miután kényelmesen elfogyasztottunk mindent, kitárgyaltuk az élet nagy dolgait (mi történt mostanában Kazahsztánban, ilyesmik :-) Borsó kedvenc témái... :-), közben lefőtt a várva-várt kávé! így csoki kíséretében még majd egy órát jegeskávézgattunk a napsütésben. 

Igazi kávéházi terasz érzés! :-) ÁÁÁÁÁ! Hát van ennél jobb? :-))

Környezetvédelmi sarok:

Mai leckénk :-) : A húsvétkor keletkező temérdek mennyiségű szemetet is gyűjtsük szelektíven.