Lassan a mézeskalácsozás végére érünk.... Mikulás előtti vasárnap elkészültek- tradícióinkhoz híven (másodszor... :-)) - a kis mézeskalácsok,
tegnap pedig Reni útmutatásai és aktív közreműködése segítségével életünkben először mézeskalácsházakat is sütöttünk. Ezek egyelőre szerkezetkészek, az összeszerelés csütörtök este esedékes. Professzionális felvételek remélem lesznek, ugye Bibe... :-)
A karácsony - gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek, akik észrevettük- eléggé elvesztette a lényegét az utóbbi időben. Nehéz szerintem megteremteni a meghitt hangulatot úgy, hogy mindenhonnan, az üzletekből, reklámokból csak úgy ömlik a giccses "imádjuk a karácsonyt érzés".
Nekem, a család konzervjeként azt hiszem nem elég naprakész a hozzáállásom, és amúgy is fájó, hogy a tesóim felnőttek, nincs már 24-e délutáni mese mozizás, se Betlehem nézés, se "este 10-kor jönnek értünk a nagyiékhoz apáék, mikor már mindenki rég túl van az ünneplésen, és ez tök vicces, hogy mi csak most kezdjük" érzés...
Nem annyira kedvelem még ezt a felnőttes karácsonyt.
Van viszont Mi fészkünk, Mi fánk, Mi szentesténk ami tagadhatatlanul isteni dolog, és ha ügyesek vagyunk...kifejezetten MEGHITT is lehet ez a pár hét. Készülődünk tehát lelkesen, idén ismét a Noémiéknél csináltuk az adventi koszorút és az ajtódíszt.
Hátra van még a gyümölcskenyér (amivel szintén először fogok próbálkozni) és egyéb apró, saját gyártású ajándékok elkészítése, melyekről TITOK lévén még nem írhatok. :-)
Jó éjt.
