Gyerekkoromban apa nekiment kocsival a villamosnak, vagy a villamos neki, végül is mindegy, lényeg, hogy az imádott kék "ezerötös" Ladánk totálkáros lett. Anci - örömünket kifejezendő, hogy a papi egyben maradt - tortát akart sütni neki, de gondolom a stressztől nem sikerült. Nem emlékszem pontosan, de valahogy a tészta nem stimmelt, és egy nagy rakás morzsa szerű izé lett a torta helyett. Ez volt a roncstorta.
Én a hétvégén sütöttem almatortát a Borsónak. Ez is roncs lett...
Pedig a recept szuper, a Judit írta még rég a receptes kiskönyvembe:
Igazából nem is nehéz, ám isteni finom. Az ízének titka szerintem a karamellizált cukor a tetején. Ha akarjátok ki is próbálhatjátok :-), szerintem a képre ránagyítva el lehet olvasni, de kb.-ra le is írom néhány fázisképpel kiegészítve:
Szóval, ez történt: 1. Megpirítottam a cukrot, míg karamell lett belőle.
2. Rászeleteltem az almát, az almára 6-7 deka margarint kellett volna reszelni, de ez olyan furán hangzott, hogy én inkább csak pici darabokra vágtam és így szórtam az edénybe.
3. Beledobáltam diókat, bár ezt akár ki is hagyhattam volna.
Ja az nagyon fontos, hogy azért kellett piros lábosban csinálnom, mert olyan edény a jó, amit a főzőlapra is tudsz tenni, meg a sütőbe is.
4. Ez kész lett, így nekiláttam az 5 tojásos teljesen normális piskótának.
6. A kész piskóta tésztát az alma rétegre öntöttem,
7. majd sütőbe tettem.
Elvileg innen már semmi extra, megsül, kiveszed, gyorsan kifordítod, hogy az alján lévő olvadt karamell a torta tetején legyen. Ennyi.
Hát, én elrontottam :-) Túl lédús almákat választottam, totál kiengedte a gyümölcs a levét és....hát... teljesen szétázott a szuper meglepi tortám, ettől pedig szétcsúszott, mint egy lepény, ráadásul a karamell 90 %-a az edény alján maradt, nem pedig a torta tetején (ezt egyébként amúgy is ki kell még melegen kaparni, és gyorsan a tortára kenni, csak jelen esetben már menthetetlennek ítéltem a helyzetet és inkább fotóztam)
Amúgy így is irtóra finom lett, pillanatok alatt benyomtuk ketten. :-))
