szép vasárnapot!

IMÁDOM! :-)
Picur,ezt neked küldöm...és mindenkinek aki szereti...hehe..

tea ....újra meg újra

Tudom, hogy egyszer már tettem említést a kedvenc (egyik..) teámról. A Clipper-ről. DE! Most megint. Mert ma szembesültem ama csodálatos ténnyel, hogy meglepő módon a dm üzletekben is kapható, nem tudom mióta, mert eddig sosem vettem észre. Igaz horror áron, már ha az eredeti angol árakat nézem... nem baj, "ma megérdemlem" alapon (nem volt ám semmi különös napom :-)..gyorsan vettem egy doboz ilyet:

 hhjajj, irtó finom, és illatos...

és... hogy ne legyen reklámszagú az egész (mindig félek, ha valami terméket dicsőítek, hogy visszatetsző...), szóval elejét véve a dolognak kapásból belinkelek egy reklámjukat úgy ahogy van, mert szerintem nagyon cuuuuuuukiiiiiii:

Nos. Ez ennyi. :-)

Az én új szívem csükcske...

Nos, ez most itt nagyon csajos lesz... :-)

Nem bírom megállni, hogy ne említsem a legújabb, vadítóan nőcis ééééééééés NARANCSSÁRGA táskám. Vagy mondhatnám bőrönd, mert teszteltem, két napi cuccom simán elfér benne. Hogy még cicásabb legyen a kishúgommal egyformát vettünk... még a pénztárosfiú is röhögött rajtunk....

Na és mi a legjobb ebben - még magamat is megleptem. Hogy ez nekem tetszik.... :-)))

Mad Word

Menniyre zöld?

Vigyázat! Hosszú bejegyzés lett!

Ma egy újabb lépést tettünk a környezettudatos lét irányába - kisöreg energiazabáló hűtőnket lecseréltük. Az új - azontúl, hogy klasszisokkal energiatakarékosabb - még tágasabb is, a mélyhűtő rekesz helyén plusz egy polcunk van. Az elmúlt két év tapasztalata alapján bőven elég mélyhűtésre az alagsorban lévő... -és akkor rögtön egy fekete pont- nálunk ugyanis két hűtőszekrény van, ami szerintem luxus, de az adottságok miatt kvázi kényszermegoldás. A konyhában egy pult alá beépíthető kicsi, lent meg egy Borsó előző otthonából származó nagy. Szerencsére ez utóbbi nagyon alacsony fogyasztású, hátránya viszont, hogy nem lehet a sima és a mélyhűtő részét külön-külön működtetni, így a lefagyasztott ételek miatt az egész megy...  

Ahogy pakolgattam be az új kicsibe a kajákat, gondolkodni kezdtem, mit tettünk az elmúlt két évben, hogy az amúgy szavakban oly komolyan vett, és elvi szinten is teljesen magaménak vallott környezetkímélő életmód valóssá is váljon.

Forrás:http://www.brujulainterna.com/2008/12/world-environment-day-2008-kick-the-habit-towards-a-low-carbon-economy/

Mikor Borsóval összeköltöztünk mindketten egy-egy valamennyire kialakult háztartást hagytunk magunk mögött és kezdtünk mindent majdnem előről. A majdnem az az a pár dolog, amit még a lakás első tulajdonosnénije hagyott itt és amik közül -hála Edit néni jó ízlésének- többet még ma is használunk (az egyik ilyen volt a most lecserélt hűtő is. :-)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy anno az alapdolgok beszerzésénél a környezetvédelem elsődleges szempont lett volna. Gyorsan kellett porszívó, vasaló, edények, ágy, asztal, minden ami ilyenkor szokásos... mindenből próbáltunk racionális megoldást találni, most így, két és fél év távlatából nézve - jó választásaink voltak. Persze nagyon örültem volna, ha a vásárláskor kiemelten figyelhetek, hogy miből és hogyan készült, mit és mennyit bocsájt ki, stb., de az nem ez az időszak volt... :-)

Az egyéni szinten értett környezettudatos életmódnak -mint feltételezésem szerint minden életmódnak :-) - van bizonyos anyagi vonzata. Azt hiszem, (de persze nem jártam utána tudományosan) egy zöld háztartás  beruházás része sokkal húzósabb, fenntartása viszont lényegesen költségkímélőbb a hagyományos társáénál. Ebbe nem is megyek most bele nagyon, tudom, hogy számos érv van pro és kontra, rengeteg közgazdasághoz értő muksi végzett rengeteg kimutatást, hogy megéri, nem éri meg.

Nálunk sem az épület, sem a berendezés nem kifejezetten zöld. Nos. Ezekkel az adottságokkal a következők történtek nálunk ezidáig - lentről haladva felfelé:

Alagsor:

MOSÁS- SZÁRÍTÁS

Ez egy gyenge pontom a mai napig. Az öblítő a gyengém. Tudom, hogy nem kéne, de egyszerűen imádom, hogy illatosak a ruhák - igaz az illóolajos megoldást még nem próbáltam... A mosógélt sem bírom lecserélni még mosódióra- próbáltam- nem tudom konkrétan mért, de nem jött be. Neki kellene futnom még egyszer. Tudom, vannak öko-mosószerek- tetszenek, túl drágák. Szóval ez fekete pont.

Mindent max. 40 fokon mosok. Víztakarékos programmal. Na jó, a törölközők, ágyneműk 60 fokon mennek, de semmi más. +  nemrég áthívtam Borsó apuját aki megjavította a csöpögő mosógép csapot. 

Nem használok szárítógépet. :-) Jó ez tudom nem nagy szám, de elvből sem. Angliában nem volt lehetőség teregetni, ott így szárítottam a ruháim- utáltam, tök gyűröttek lettek. Most nyáron kint, télen lent teregetek- isteni illat van tőle és mivel ott a kazán is, tök gyorsan megszáradnak.

FŰTÉS

Sima kombi kazánunk van. Jó lenne kondenzációs. Mostanában tuti nem cseréljük le. Nem fűtjük túl a lakást. Hozzászoktunk az alacsony hőmérséklethez, egészségesebb. Ez amíg ketten vagyunk szerintem működik is. Ami előrelépés, hogy az előszobában - ami inkább csak szélfogó- volt egy kis radiátor - tök felesleges volt, így leszereltettük, a fiú WC-ben lévőt ami nem működött viszont megjavíttattuk. 

HULLADÉK

Van egy bazi nagy bevásárlótáska -klasszikus tesco big green bag- ebbe gyűjtünk minden papír és műanyagszemetet. Emiatt kissé hosszadalmas kint a konténereknél a válogatás, de amíg nincs hely a konyhában a szelektálásra ez az egyetlen megoldás. A mosogató alatt a sima kuka, az üvegeket és (ha néha van sörös doboz) a fémhulladékot a garázsban gyűjtjük. Próbálok figyelni a felesleges csomagolás kerülésére, és szinte sosem kérünk nejlon zacsit. A Borsónak mindig van egy helyes Liverpool-os ruhatáskája a hátizsákban, nekem pedig ez a gyönyörűség lapul a retikülben:

Földszint:

MOSOGATÁS

Körülbelül fele-fele arányban mosogatok kézzel és géppel. Ez csak az utóbbi időben lett így, korábban a kézi mosogatás messze vezetett, kettőnknek ugyanis lassan gyűlt össze annyi edény, hogy beindítsam a gépet. Mostanában lustább vagyok, de mindig tele gép megy csak le (néha kicsit összegyűlik :-). Arról, hogy mi az energiatakarékosabb van egy jó cikk itt, persze nem tudom mennyire elfogulatlan. Sajnos ha kézzel, akkor folyóvíz alatt mosogatok, de öko szerekkel. A Frosch levendulás súrolószer és a dm sajátmárka natura szériája jött be a legjobban. Ezek szerintem olcsók is.

Földszint és emelet:

TAKARÍTÁS

A legfőbb szer amit használok az ecet. Utálom a durva szagát, de olcsó, hatásos és nem vegyszer. Ezzel vízkőtelenítem a vízforralót, a mosogató környékét, a teljes fürdőt. Vegyszerek közül a fent már említett dm-es denk mit nature család wc tisztítóját, Frosch súrolót használok. Vészesetre van azért sajnos Cillit Bang. Csak ha muszáj. Biológiailag lebomló takarító kendővel dolgozok, hogy ez aztán tényleg lebomlik-e, nem tudom. Amit mostanában újítottam - apáéktól megkaptam egy elfekvő kis kézi Karcher gőztisztítót. Ezzel még barátkozom, de tetszik, igaz elektromos áramot igényel, de vegyszert meg nem.

EGYÉB

Megreformáltuk a lakás világítását. Az eredetileg számomra kevés és rossz helyen lévő lámpák megmaradtak ugyan, de kiegészítettük egy csomó új, kisebb és nagyobb világítással, hangulatfényekkel, háttérvilágítással. Ezekbe mind energiatakarékos izzók kerültek, amikről hallottam már ugyan, hogy sosem jön be az áruk, sőt a negatív hatásairól már bejegyzést is írtam, de azon helyeken és azon funkciókra melyekre használjuk szerintem tökéletesek.

Az elektromos energiafelhasználás terén a számítógépeink gázak kicsit- a Borsóé talán nem is, de az enyém...- hát persze pontos adat szinten gőzöm sincs. Szóval sajnos tény, hogy gyakran megy tök feleslegesen, mert közben mászkálok, vagy épp lemegyek enni... Mindenhová tettünk viszont a sima hosszabbító helyett olyan piros lámpásat amit ki lehet nyomni...

Lassan magam is kezdem unni a témát, nem is jut nagyon más eszembe... még csak annyi, hogy van esővízgyűjtőnk - nyáron abból locsolunk. :-) Ez piros pont szerintem egyértelműen.

Szummázva a fentieket: van még számos terület ahol fejlődni lehetne, kellene. A törekvés megvan, meglátjuk két év múlva miről tudok majd beszámolni. :-)

Ja és még egy könyvajánló - nekünk anno az egyetemen kötelező olvasmány volt, nem véletlenül, érdemes elolvasni:

Mathis Wackernagel, William E. Rees: Ökológiai lábnyomunk

wk 01/2012

Én már csak ilyen menő multis kódokban tudom ám leírni, hogy: Így telt az új év első hete....

A hétvégénkkel kezdem.

hjahjaj. Voltunk túrázni. Szóval írnom kellene a túrablogot. A júliusi bakonyi dolognál elakadtam. A Borsó szerint most rossz blogra írok :-). Hát. Pedig most ez lesz. A túraoldalt kronológia sorrendben szeretném- ahhoz meg le kell kaparnom azt a bazi hosszú bejegyzést arról a nyári hétről, hogy aztán leírhassam ezt a kb. 10 sort a mostani Sárvár-Szeleste szakaszról, ahol - legyünk őszinték- a kutyagoláson kívül semmi érdekes nem történt.

Viszont részesei voltunk a ma oly divatos wellness érzésnek. Péntek este. A sárvári fürdőben. Hát. Én ugye rosszul vagyok ettől a meleg vízben lógatjuk amink van és punnyadunk dologtól. Úgy általában. És sokadszor beigazolódva. 

Azért elment. Főleg, hogy ezzel örömöt szereztem az őseimnek. :-) Mert velük mentünk. Voltunk az elkülönített szaunavilágban. Pucér világban. Szerencsére itt már nem a szüleimmel... :-) Bár ez így is durva volt nekem. Hiába. Nem állok eme magas kulturális szinten, hogy természetes legyen számomra a mindenfelé (és mindenféle) fedetlenül flangáló emberek látványa. A szaunalepedőmbe bugyolálva kifejezetten röhejesen éreztem magam a többi gátlástalan, felszabadultan izzadó lény között. Mindegy. Megint rájöttem, hogy fél óra a tűréshatárom az ilyesfajta élmény fürdőkben, ahol amúgy persze mindenki nagyon well, csak én nem...

na egy kis hatásszünet:

A túranap teljesen okés volt, erről majd írok, ugye...odaát...

Még a múlt hetünkről akartam annyit, hogy kezdve egy meglepően jól sikerült szilveszteri házibuliakármivel -ahol kifejezetten jól éreztem magam- ez az év nagyon jól indult. Az első melóhét kellemes, nem túl megerőltető tempót diktált, amiért nagyon hálás voltam. Csütörtökön este találkoztam volt kollégákkal akiket tök szeretek és hiányoznak, és csak hallgattam őket, és olyan jól éreztem magam (fúú, micsoda szembenyalizás, ha véletlenül olvassák ezt... mindegy...). Emiatt aztán pénteken nagy-nagy energia-adaggal ébredve indult a hét utsó napja. 

A hétvége pörgött, jó filmeket néztem (Frost/Nixon, A harcos). Borsó rajzolt.

Ma pedig főztem. Vagy sütöttem. Igazából nehéz meghatározni, mert kellett hozzá  főzőlap és sütő is. Nem tudom nem felismerni a tényt, hogy egyetlen motiváció van számomra, ha főzésről van szó. Ez az én ééédesanyukám, aki néha, valami isteni sugallat hatására arra a döntésre jut, hogy vesz nekem pl. pár padlizsánt (ebből lett a pár hete készült padlizsános paradicsomos trutyi), vagy mondjuk egy kiló gombát. Ezt péntek délután a kezembe nyomta, teljesen fittyet hányva a tényre, hogy vasárnapig nem is leszek itthon. Tegnap lustaságra hivatkozva halasztottam a témát, amit megtettem volna könnyű szívvel ma is, ha nem vagyok tisztában vele, hogy ez az utolsó esély, holnap estig tönkremegy a gomba, amiről persze nem tudom megmondani, milyen, ilyen fehér....az az általános gomba. Bajnok. Csiperke, na.

Így fél nyolckor - de lehet előbb - levánszorogtam, és elkezdtem. A Borsó ma is rajzol, pedig ő annyira tudja élvezni ezt a főzöcskét. Hát. Én ahogy a hagymát kavargattam a serpenyőben próbáltam magamra erőltetni a Nigela főzben látott élvezetet, vagy Jamie köpködvebeszélek Oliver könnyedségét. De csak fancsali pofával kevergettem tovább. Aztán úgy kb-re csinálgattam meg fényképeztem magamnak:

kiszárazva

Borsó lejött, kostólt..

már nagyon unom fázis..

hogy kell vajon a mozarellát szeletelni fázis

barna lében úszva- kész fázis

Hát. Ennyi. Meg még nem kóstoltuk. Majd holnap. :-)