Én már csak ilyen menő multis kódokban tudom ám leírni, hogy: Így telt az új év első hete....
A hétvégénkkel kezdem.
hjahjaj. Voltunk túrázni. Szóval írnom kellene a túrablogot. A júliusi bakonyi dolognál elakadtam. A Borsó szerint most rossz blogra írok :-). Hát. Pedig most ez lesz. A túraoldalt kronológia sorrendben szeretném- ahhoz meg le kell kaparnom azt a bazi hosszú bejegyzést arról a nyári hétről, hogy aztán leírhassam ezt a kb. 10 sort a mostani Sárvár-Szeleste szakaszról, ahol - legyünk őszinték- a kutyagoláson kívül semmi érdekes nem történt.
Viszont részesei voltunk a ma oly divatos wellness érzésnek. Péntek este. A sárvári fürdőben. Hát. Én ugye rosszul vagyok ettől a meleg vízben lógatjuk amink van és punnyadunk dologtól. Úgy általában. És sokadszor beigazolódva.
Azért elment. Főleg, hogy ezzel örömöt szereztem az őseimnek. :-) Mert velük mentünk. Voltunk az elkülönített szaunavilágban. Pucér világban. Szerencsére itt már nem a szüleimmel... :-) Bár ez így is durva volt nekem. Hiába. Nem állok eme magas kulturális szinten, hogy természetes legyen számomra a mindenfelé (és mindenféle) fedetlenül flangáló emberek látványa. A szaunalepedőmbe bugyolálva kifejezetten röhejesen éreztem magam a többi gátlástalan, felszabadultan izzadó lény között. Mindegy. Megint rájöttem, hogy fél óra a tűréshatárom az ilyesfajta élmény fürdőkben, ahol amúgy persze mindenki nagyon well, csak én nem...
na egy kis hatásszünet:
A túranap teljesen okés volt, erről majd írok, ugye...odaát...
Még a múlt hetünkről akartam annyit, hogy kezdve egy meglepően jól sikerült szilveszteri házibuliakármivel -ahol kifejezetten jól éreztem magam- ez az év nagyon jól indult. Az első melóhét kellemes, nem túl megerőltető tempót diktált, amiért nagyon hálás voltam. Csütörtökön este találkoztam volt kollégákkal akiket tök szeretek és hiányoznak, és csak hallgattam őket, és olyan jól éreztem magam (fúú, micsoda szembenyalizás, ha véletlenül olvassák ezt... mindegy...). Emiatt aztán pénteken nagy-nagy energia-adaggal ébredve indult a hét utsó napja.
A hétvége pörgött, jó filmeket néztem (Frost/Nixon, A harcos). Borsó rajzolt.
Ma pedig főztem. Vagy sütöttem. Igazából nehéz meghatározni, mert kellett hozzá főzőlap és sütő is. Nem tudom nem felismerni a tényt, hogy egyetlen motiváció van számomra, ha főzésről van szó. Ez az én ééédesanyukám, aki néha, valami isteni sugallat hatására arra a döntésre jut, hogy vesz nekem pl. pár padlizsánt (ebből lett a pár hete készült padlizsános paradicsomos trutyi), vagy mondjuk egy kiló gombát. Ezt péntek délután a kezembe nyomta, teljesen fittyet hányva a tényre, hogy vasárnapig nem is leszek itthon. Tegnap lustaságra hivatkozva halasztottam a témát, amit megtettem volna könnyű szívvel ma is, ha nem vagyok tisztában vele, hogy ez az utolsó esély, holnap estig tönkremegy a gomba, amiről persze nem tudom megmondani, milyen, ilyen fehér....az az általános gomba. Bajnok. Csiperke, na.
Így fél nyolckor - de lehet előbb - levánszorogtam, és elkezdtem. A Borsó ma is rajzol, pedig ő annyira tudja élvezni ezt a főzöcskét. Hát. Én ahogy a hagymát kavargattam a serpenyőben próbáltam magamra erőltetni a Nigela főzben látott élvezetet, vagy Jamie köpködvebeszélek Oliver könnyedségét. De csak fancsali pofával kevergettem tovább. Aztán úgy kb-re csinálgattam meg fényképeztem magamnak:
 |
| kiszárazva |
 |
| Borsó lejött, kostólt.. |
 |
| már nagyon unom fázis.. |
 |
| hogy kell vajon a mozarellát szeletelni fázis |
 |
| barna lében úszva- kész fázis |
Hát. Ennyi. Meg még nem kóstoltuk. Majd holnap. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése