Íme. Idén a családnak szánt saját készítésű ajándékaink közül valók a lenti "műalkotások". :-) Jó volt őket rajzolni, meg lesni a sütőben ahogy ráég a festék, ....ilyen tuti nincs másnak, még ha kicsit bénácskák is . :-)
bögrék eleje
bögrék hátulja
Amúgy idén az ajándékokkal azt hiszem taroltunk, legalábbis Borsóval egymásnál mindenképp. Mindketten beletaláltunk szerencsére. Én például - habár tudom röhejesen hangzik - óriási meglepetést kaptam. Egy Bosch IXO elektromos csavarbehajtót!
Lehet, hogy elsőre ez öncélú pasiajándéknak tűnik, de nem az, mert irtóra szerettem volna egy ilyet, ráadásul ez kifejezetten női cucc, és még borsörlő adapter is van hozzá (amivel tisztában vagyok, hogy milyen lehetetlenül felesleges, de akkor is :-), meg ajándék kis szerszámos láda, amiben csak az én szerszámaim lesznek (amik még nincsenek). Már töröm a fejem, hogy mit kellene felcsavarozni és hová.... :-)
Várunk apa eredményeire. Azt hiszem én viselem a leghisztisebben a családban ezt a dolgot. A türelem nem az erősségem, pedig az élet folyton fejleszteni próbálja, legalábbis olyan helyzetbe hoz, hogy gyakorolhassam. Még nem tudjuk pontosan, mi van. Valami. Valami rossz. Vagy lehet, hogy mégsem annyira? Számomra nem egyértelmű, ellentmondásos vizsgálati eredmények, sok hülye huzavona, várakozáááááááás. Szóval ez van most. Azt kérem karácsonyra, hogy derüljön ki, hogy a papinak semmi baja. Más nem kell.
Huh, nagyon izgulok. Azért, hogy apa is ehessen az idei mézeskalácsokból, saját kútfőből teljesen átvariáltam a receptet, nincs benne fehér liszt és cukor sem. Meggyúrtam már, most várom, hogy mi lesz. Remélem bejön. :-)
Papikám, ma ezt küldöm neked :-)))
És ígértem képeket. Hát fényképező híján nem könnyű...de itt van kettő:
Múlt hétvégén nem jutottam el a karácsonyi dekorációk elkészítéséig, azaz csak nagyon ad hoc módon pár dolgot kiszórtam ide-oda. A koszorúhoz nem volt sem fenyőág, sem koszorúalap, sem hangulat, így halasztottam a témát és szimplán egy mécsest égettem.
Egy nehéz és sok aggódással teli hét után ma végre pótoltam a lemaradást, így holnap kapásból két gyertyát gyújtunk majd meg. Jó érzés volt végre ezzel foglalkozni kicsit, arról nem is beszélve, hogy kint szakadt a hó, az egész udvar fehér lett.
Közben Borsi is kidőlt, megfázott, de persze havat lapátolni azért kiment....mit is mondhatnék...FÉRFIIIII.... :-)
Egy őzgerinc formát vettem elő, mivel koszorúalapot azóta sem sikerült beszereznem. Kicsit dekoráltam még a lakásban is, majd lehet megmutatom... :-)
:-) Három hét megfeszített munka után :-).... íme: a nagypapa fürdőszoba szekrénye újra funkcionál. Kicsit régies, kicsit elütő, a helyreállítás kicsit kezdő.... de a miénk, és ahányszor kinyitom majd reggel, rohanás közben a fogkeféért nyúlva és fél lábbal már a cipőt a lábamra ráncigálva, mindig eszembe fog jutni, ezt én csináltam.
A tegnapi alapozás után ma nem bírtam már várni, és nekiestem a szekrénynek a zománcfestékkel. Nem kellett volna. A belsejét kezdtem, amit okkerra fogok pingálni, és ugyan láttam, hogy az alapozó még nem teljesen száraz, képtelen voltam megállni és belekezdtem. Pfúúúú. Gááááz. A fehéres alapozó, meg az okker keveredett, csíkos lett, meg foltos, rámentem a hengerrel, még rosszabb, aztán a sarkokban meg katasztrófa. Kisebb összeomlás, félhangos hiszti, aztán némi megnyugvás után fogtam az egész "műhelyt" (ebédlőasztal) és megszüntettem. Letettem egy elfekvő helyre a szekrényt száradni, mindent elpakoltam. Azért kicsit lehangolt, azt hittem ma meg is lesz, már annyira várom, meg hát a dobozra az volt írva 12 óra a száradási idő. Valamit lehet nem jól csináltam. Mindegy.
Mert van sikerélményem is. Ma életemben először végre nem csak megfigyeltem az aukciókat a Vaterán. Le is csaptam egyet. :-) Egy szuper kis art deco széket szereztem!!!!! Teljesen be vagyok zsongva, hogy hogy jut el az ország másik feléből hozzánk persze még gőzöm sincs, de majd megoldjuk ezt is.
Teljesen bele vagyok szerelmesedve az Art deco-ba mostanság. Az álmom, hogy egyszer lesz egy kis garzonunk valahol egy budai vagy pesti bauhaus épületben. Ha teljesül ezt a széket oda elviszem. :-)
Nem is tudom, mért hívom patika szekrénynek, igazából egy mosdó feletti kis szekrény lesz belőle, ha egyszer kész lesz. Ma haladtam a múltkor elkezdett munkával. Életem első bútorfestéséről beszélünk, ugye. :-) A hangulatom nem egészen volt olyan, mint szerettem volna, összevesztem a nagyobbik tesómmal, azaz inkább ő velem, ezért kicsit lehangolt vagyok ma, de a lényeg a lényeg: a munkának mennie kell. Jó is volt csinálni, mert terápiás hatással bírt rám feladat.
A csiszolást már múlt héten befejeztem:
Ma az alapozó festés fázis jött. Izgultam, de ez meglepő módon, nem egy ördöngösség. Először felkentem ecsettel, aztán száraz teddy hengerrel átmentem rajta még (ahogy az akicsiház blogról tanultam :-). Első körben kicsit kevéssé, majd a következő adagnál kicsit túl hígítóztam a festéket, de talán jó lesz. Igazából marha jó csinálni, buli, én a festékszagot is szeretem, de azért a bejárati ajtó, meg egy kis ablak is nyitva volt. A szekrényajtón lévő üveget nem kíméltem, mert az tükörre lesz cserélve (amúgy meg persze festőszalagom még nincs is), így a frontját lealapoztam. Nem tudom, mi a sorrend - előbb üvegcsere aztán festés, vagy fordítva, de mivel totál sok hígítós festék maradt egy fémpohárban, gondoltam használok belőle amennyit csak tudok. Az a tervem, hogy elteszem így egy üvegbe, mert az eredeti tégelybe nem merem visszaönteni a hígító miatt, de hát persze a járatlanságom mutatja, hogy fogalmam sincs, hogy ez így jó lesz-e, meddig áll el, fel lehet-e még használni. Most türelmetlenül várom a holnapot, amikor várhatóan kis csiszolás után jön majd rá a zománcfesték. Vagy még egy réteg alapozó? Még utánaolvasok, hogy legyen. De az alapozóból szerintem talán egy réteg elég. Tyűűű, nagyon izgalmas!!
Alapozás tehát pipa, hamarosan (remélem) jövök a következő lépéssel. :-)
Itt ülök és főtt krumplit majszolok.... :-S Ezen nincs is mit ragozni. Rémes. A Borsó lent normális vacsorát eszik, szóval külön szinten hódolunk a gasztronómiának, már ha ezt lehet annak nevezni. Száműztek az emeletre, mert a ház ura nem akarta látni ahogy csorgatom a nyálam... Pedig isteni esti kajálásaim szoktak lenni. Kaptam egy direkt olyan alakú tálcát, ami elfér a klaviatúra előtt. Tudom....beteges. :-)
E percben önkínzó módon a kajás oldalak között böngészgetek (igazából torta receptet keresek titokban, mert hamarosan lesz itt egy szülinap). Remélve a gyors javulást, jó éjszakát magamnak és nektek! (talán csokis palacsintáról álmodok...)
Épp a lépcső melletti falra válogatok előhívni való képeket, és ezekre a gyöngyszemekre bukkantam.
A falra ugyan nem fognak kikerülni, nem oda valók, de ajánlom figyelmetekbe Vácon (vagy Vácott, nem tudom) a Desszert Szalon nevű csodás cukit, a főtér északi végében, mind ízre, mind esztétikailag nagy élmény. Mi a nászútról hazafelé voltunk erre, kicsit több, mint egy évvel ezelőtt. Visszamennék. :-) Akár most azonnal... :-))
Hónapok óta melengetem ezt a projektet. Kerülgetem, nézegetem, tervezgetem. Nem egy nagy dobás. Csak a nagyapa régi fürdőszobai kis szekrényét szeretném kipofozni. Ez is, mint sok egyéb "lom", nálunk kötött ki. (valójában ezen darabok száma egyre csak nő. exponenciálisan.) A pincében állt eddig. Jól elvolt. És nekem mikor jut eszembe, hogy akkor nosza, most nekiállok?? Most. Novemberben.... Gratulálok. (vállveregetés.) Ezt megint ügyesen kigondoltam.
:-S.
Na de, nincs mit tenni, :-) most már csinálni kell, mert csak ez jár a fejemben, nem hagy nyugodni. Vasárnap óta csiszolok. A garázsban.... A hidegben.... Én hülye..... és hát....iszonyatosan élvezem. Ma gyomor problémák miatt kényszerszabit vettem ki, de persze nem volt maradásom a lakásban, így - kisebb megszakításokkal ... :-( ... - a délelőttöt a "műhelyben" töltöttem, ami lényegében egy falhoz tolt műanyagasztalból áll. Azt hiszem a vasárnapi és a mai (2 x 2-2,5 óra) csiszolás után kijelenthetem- ezzel a fázissal megvolnék. Végre jön a jobb rész. Az alapozó festés. Ehhez ma sem a fizikai állapotom sem az időjárás nem kedvezett, mert törpokoska :-)- ahogy múltkor a kineziológus nevezett - utánaolvasott ám az interneten, és azt tanulta, hogy túl magas páratartalomban nem szabad festeni. Szóval az majd valamikor máskor a héten. Várhatóan a hétvégén. Ha kibírom addig.
Amúgy a sztori eleje lemaradt. Vasárnap ebéd után megkértem Borsit, ugorjunk el a Praktikerbe, mert itt az idő, festéket szeretnék venni, kb. azonnal. Az eladólány segített, bár érezhetően (és jogosan) teljesen hülyének nézett. Észrevette, hogy lakkozóhengert fogok a kezemben, azt kicseréltük, közben büszkén ismertettem vele a tényállást, hogy a netről én mindent megtanultam és most lesz ecset először a kezemben. Alapozó, zománcfesték két szín is, teddy henger, hígító.... Hüpp, kicsit meglepődtem a pénztárnál. :-) Szóval teljes lázban értünk haza, és azonnal neki is láttam, sötétedésig.
Ma este beszélgettünk, szóba került az alapjáraton nem túl önbizalom-teljes jellemem is, és ismét, mint már oly sokszor, rákérdeztem a Borsinál, nagyon nehéz esetnek gondol-e. Szeretem, hogy őszinte. Azt mondta: Legtöbb lány, akit ismer olyan, mint a Paint. Könnyen kezelhető, alap dolgokat gyorsan meg lehet vele rajzolni, egyszerű átlátni, hamar sikerélményt okoz.
De én olyan vagyok, mint a Photoshop. Túl sok, túl összetett elsőre, néha bosszantja is az embert, hogy mért ennyire bonyolult, aztán kezdi átlátni, megérteni és rájön, hogy milyen sokrétű és hogy az igazán nagyszerű dolgokat Photoshop-pal lehet művelni, és már nem akar többet könnyű és egyszerű Paint-el rajzolni.
ÓOOOOooohhh! Hát, ilyen szép bókot még tényleg sosem kaptam. :-)))
(igaz először valami "autót és repülőt vezetni" párhuzamot kezdett el, aztán jött ez, hogy ez szemléletesebb..... :-)
Az utóbbi időben (bár lehet, a legeleje óta már) hatalmi harcokat folytatunk. Borsó vs. én. Semmi extra, csak, hogy kié az utolsó szó, egy-egy vitatémában ki kerekedik felül, döntéskérdésekben kinek az akarata érvényesül végül. (Ki hagyta égve az előszobalámpát, ki nem hozta be a virágokat, mielőtt ellepte őket a hó... stb.) :-)
A filmek terén is vannak gondjaink. Én asszem kétféle kvázi műfajt szeretek: a művészfilmeket, mindenfélét, de főleg a spanyolt, mexikóit. És a nyálasat. Amihez üres fej és pokróc és mondjuk rosszabb esetben tea, jobb esetben forró karamellástej kell. Na és még a XX. századdal kapcsolatos dokumentumfilmeket, főleg, ha társadalmi kérdéseket boncolgat. És a polgárpukkasztó témákat is... na jó, lehet van még pár. Lényeg, hogy a "nem félős" filmek jöhetnek. ÉÉÉS végülis minden, ami nem misztikus, vagy sci-fi, vagy számomra röhejesen valótlan. Egyszer Ágika barátnőm erőszakot alkalmazván kényszerített, hogy végignézzem az Elveszett gyerekek városa című műremeket. Abba kicsit belehaltam...
Na szóval itt a gond....
Pókember???!!!!.....ne már, hát ilyen nincs.... jóóó, az mondjuk mese eredetileg. De Csillagok háborúja???!!! Terminátor???!!! Na, ezeket egyszerűen nem tudom befogadni. Persze tisztában vagyok ám vele, meg elismerem - ez az én korlátozottságom. A Borsi nyitott az ilyesmire. A semmitmondó, amerikai, kliséktől hemzsegő sz.rt meg utálja. (Tegnap néztünk egy annyira gáz, amcsi katona voltam vmelyik arab országban és hazatérek a harctérről de pszichés gondjaim, rémálmaim vannak, de szerelmes leszek egy lányba akinek egy szerette a fronton meghalt csodát, hogy már könyörögtem a Borsinak, hogy kapcsoljuk le, de nem engedte. Azt mondta, ezt most végigszenvedjük. ...Aztán 20 perccel később mégis inkább egy másik filmet kezdtünk.)
Szóval csata van a nappaliban. Alkut kötöttünk a közös filmezéseink érdekében. Valamit valamiért.
Predátort cserébe a Büszkeség és Balítéletért. Aztán Borsi rájött, hogy a Predátoron halálra röhögném magam és az úgy nem jó, úgyhogy helyette Gűrűk Ura trilógia a teljes B és B 6 részért.
Úgyhogy kemény estéink lesznek.
Borsó kezd majd a BBC általam úgy imádott lányregény feldolgozásával, utána jövök én....azaz hát mindkettőt együtt, ugye... :-)))
Tegnap - egy hónap csúszással - végre sikerült családi körben megünnepelni a szülinapom. Nem volt semmi nagy cécó :-), anyáéknál egy össznépi reggeli, utána pedig egy közös kis kirándulás. Balatongyörökön napfürdőztünk a Szépkilátónál, Tapolcán ebédeltünk, sétáltunk, malomtavaztunk, sütiztünk, kávéztunk, majd visszafelé Badacsonyban a mólón sétáltunk. Igazán jó volt. :-)
Ennél "vasárnapabb" már nem is lehetne. Kellemes lötyögős reggel, kávézás, pakolgatás, dumálgatás, olvasgatás, aztán elő a ragasztópisztolyt, drótokat, szalagokat, őszi kellékeket és tádááááám :-)
Hehe, hát ez kész röhej. Félkómás reggeli fejjel böngészek a neten és mit találok? Egy szerintem poénos, kicsit elfogult cikket arról, hogy az azt író srácnak miért nincs okostelefonja. Majd a cikk végén egy csomó kommentet, ahol kap szegény hideget, meleget. Huuuhh, hát én nem is tudtam, hogy ez ilyen komoly téma. Azt hittem úgy megy, hogy aki akar annak van, aki nem, annak meg nincs, de a két típus között azért nincs éles ellentét.
Én egyébként azok közé tartozom, akik nem akarnak, de majd mégis lesz okostelefonjuk. Most nem találok (sőt egyelőre nem is keresek) semmi épkézláb indokot, hogy mért is kellene nekem ilyen, de a "haladni kell a korral" mottó sokszor nagyon nyom, és hát hol tartana a világ, ha minden fejlődési irányt mesterségesen visszafojtanánk.
15 évvel ezelőtt (kb.) számtech órán készítettünk magunknak email címet. Emlékszem, néztem értetlenül - Ezzel most mit csináljak? Ki fog erre nekem levelet írni? Egyáltalán, minek ez? Meg ez az egész internet? Mire jó? Aztán csak pár év telt el, és - szóval nem is tudom, mennyi ideje, de - el sem tudom képzelni az életem az internet időszámítás előtt. Ha valamit nem tudtam mit csináltam? Könyvtárba mentem? Lexikonokat nézegettem? Ez mondjuk rémlik...
Borsóval beszélgettünk most, ahogy itt gondolkozok erről a fejlődés, technikai fejlődés dologról, és azt mondja, erről több száz oldalt lehetne írni. :-)
Érdekes volt például az is, hogy tegnap a Borsi nagyi szülinapját ünnepeltük és volt az ebéden 5 család. Kiderült, mindannyian használunk mosogatógépet. Ez szerintem 15 évvel ezelőtt szintén nem volt általános. Meg, hát feltehetném a kérdést, hogy minek, hiszen kézzel is lehet? Sőt, volt idő, mikor a mosógépre is ezt mondták, hogy ugyan már, minek....
Ami viszont zavar, hogy a sok műszaki kütyü között lehet elbutulunk, ellustulunk. Vagy csak egy új, másfajta életmód és kész?
Én például eléggé utálom a gps-t. Imádok térképet olvasni, és bár lány vagyok jól is tudok...A térképeket, atlaszokat nézegetni csak úgy is imádom. Ha a gyerekeink majd mind gps-el utaznak, de az mondjuk elromlik mi lesz velük? Feltalálják magukat? Szlovéniából hazafelé valami történt a gps-el és nem olvasta be az új térképet, csak valami régit tudott elővarázsolni a Borsó, ami persze totál nem volt aktuális. Folyton a szántó közepén voltunk szerinte ezért újratervezett.... Mi meg, mivel csak egy kis hajtogatós, nem túl részletes térkép volt nálunk a táblákra és az orrunkra hagyatkozva jöttünk. Persze tök egyszerű volt, csak hát....figyelni kellett...és komolyan idegesített. Na tessék. Erről beszélek. :-S
Szóval, hogy jó-e vagy nem ez az egész - ehhez túl kevés vagyok, hogy állást foglaljak. Hogy hogyan lehet ebben úgy lavírozni, hogy ne legyél régimódi, maradi és ne maradj le teljesen, de gondolkozó ember mivoltod is megőrizd.....valószínűleg csak hallgatva a józan észre. Ha még van....
A hétvégén szép -, nekünk meg sok időnk volt, így kéktúráztunk egy napot. Majd írok róla a túraoldalon. Nehezen indult, tekintettel, hogy hajnali 5-kor iszonyatosan méltatlankodtam, hogy "ezt nem hiszem el, hogy mi ilyen hülyék vagyunk, hogy szombaton 5.00-kor csörög az óra...." és hasonlók, de ha már kimásztam az ágyból és a szalonképtelen monológom kiadtam magamból úgy döntöttem nincs értelme visszafeküdni. Jó kis nap volt, kalandos. :-)
A takarítás témakör továbbra is aktuális, az egy-kettővel ezelőtti bejegyzésemhez képest van némi fejlődés, de hanyagolható mértékű....
Recept-kinézés.... jóég, miket terveztem...., felejtsd el. Még egy pirítóst sem sütöttem azóta. Ja bocs, a bulira 3 fajtát is sütöttünk... :-)
A "mindennap egy kicsit" elv valamennyire megy, azért nehéz. Majdnem mindennap beágyazok, és ami tiszta, azt próbálom úgy is tartani. Jaaaa, és fél év kihagyás után vasaltam. Lehet csak 3 hónap volt. Szóval volt egy kis kupac, szerencsére csak kicsi, mert a nyár folyamán iszonyú hasznos ötleteket kaptam mindenfelől, "hogyan úszd meg a vasalást" címszóval, jelentem, javarészt be is jöttek. Gondos teregetés, de a fő varázs -szókapcsolat számomra a "spricnit neki"!
Ma készítettem egy iszonyú színes excel file-t amibe függőlegesen feltüntettem az összes heti rutin feladatot (23 db), vízszintesen a heteket újévig. Itt fogok pipálni minden héten. Kedd van, eddig a pipák száma 0, jóindulattal 1. Majd holnaptól. Amúgy lányok, érdekességként ajánlom a www.urban-eve.hu/zonazzunk/linket, nekem tetszik, csak nem volt türelmem végigolvasni, meg átlátni, meg belekezdeni, de majd egyszer lehet, ha mondjuk végleg csődöt mondok, vagy hasonlók...
Na és a legfontosabb. Szülinapom is volt!!!!
Sokat gondolkoztam rajta már előtte, márhogy ugye lesz, és milyen érzés lesz, mert ez most kerek, meg fontos, meg komoly. Azt hittem, ma reggel ha felébredek már felnőttnek fogom érezni magam, de tévedtem. :-))) Viszont a Borsi kitett magáért, nagyon cuki volt (..bocs, gondolom, ez nem túl férfias), sütit hozott és ehettem belőle vacsi előtt, aztán a kedvenc helyemre vitt vacsorázni, ilyenek. :-) Koncertjegyeket kaptam a MÜPA-ba, :-))) azt hiszem ezt nem is kell ragoznom.... :-)))
Ami viszont aggaszt, hogy az utóbbi hetekben esténként gondterhelt vagyok, és hát, nem jövök rá, mi is az a nagy gond, meg teher. Persze a változásokat rosszul élem meg, és most volt sok, na de ennyire... Rémálmaim is vannak, meg hangulatingadozások....szóóóval, ma vettem altatós teát, és levendula cseppeket. Remélem hatnak.
Ugyan félig alszom még/már, de mindenképpen meg szeretnék emlékezni a tegnap estéről röviden, hogy emlékezzek majd évek múltán, milyen jó is volt, mikor a volt kollégáim szuper meglepetéssel álltak elő és
emelték a buli fényét :-) . Konkrétan FÉNY volt. No és persze isteni házi diópálinka, majd végül, mikor az elvetemülés magasfokára hágtunk már - ...diófény.
A mai másnapot lehet kihagytam volna... de azért megérte.. :-))
bulihűtő.. mikor még nem sejtettük a fényt és a diópálinkát...
A nyaralás adta töltet nagy segítség volt az előző két hét mindennapjaihoz. Alapjában így van ez szerintem, nyaralás után van még bennünk egy kis lendület, ami persze sokszor gyorsabban elfogy, mint kéne, de legalább van. Most viszont különösen jól jött a rápihenés, hétfőtől ugyanis az új munkahelyen dolgozom. Azaz régi-új, mert ugye csak visszatértem.
Ez egy nagyon jó dolog, Borsó is, én is nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy visszamehetek. Ugyanakkor nehéz is volt. Megint el kellett szakadnom. Másfél év logisztika után. Meglepően megszerettem ezt a számomra tök idegen és új terület, de persze nem a beszerzés lesz ami hiányozni fog úgy igazán. A társaság. Mint mindig. :-) Mért vagyok ilyen hülye ragaszkodó fajta? Jól megnehezítem az életem....
Hétfőn tehát sétálva indultunk munkába, ketten, mint régen. Ez úúúúgy hiányzott. Persze ez csak kívülről volt ilyen idilli, :-) ránk jellemző módon a hét minden reggelén káosz uralkodott, késve ébredés, kapkodás, morgás, aztán a kényelmes séta helyett gyaloglás-futás.... :-) Mit is mondhatnék? Majd átállunk.. :-))
A régi-új közeg nagyon jó, örülök, hogy most nem kell az "amíg megismerek mindenkit, teljesen kívülálló vagyok" érzéssel küzdenem.
Persze ennek a bejegyzésnek a "vicces hét" címet is adhattam volna. Mikor anno itt dolgoztam még az első, rosszul sikerült házassággal, azaz annak lezárásával küzdöttem. Ez persze most túl magas labda (névváltozás, névtábla, stb.)....az elmúlt 5 napban lépten-nyomon belefutottam a "naaagyon vicces" megjegyzésekbe, amikre az adott pillanatban még sikerült mosolyogva reagálnom, de a hét második felére azért már nyomasztott. Borsónak ki is adtam a bánatom, megbeszéltük, hogy bizony, ahogy Noémi mondta - ezt a békát le kell nyelni :-) Végülis lenyeltem, mindenki, aki akarta, kiélhette számomra érthetetlen gonosz hajlamát, mert más kudarcán, meg bénaságán poénkodni - hát nem is tudom..... Anno a válásokkor már végigcsináltuk - minden "tökéletes életet élő" embertől egy megjegyzés - ezt még befogadtuk, oké, belefért, önkritikánk nekünk is volt és tisztában voltunk a helyzet abszurditásával is. De hogy évek múltán is még hallgatni fogom... na szóval hál'Isten ez is megvolt, túl vagyok rajta. :-)) Megkönnyebbülés.
Közben aztán Borsó volt túrázni a Schneeberg-en ahonnan ugyan hadirokkantként, de büszkén tért haza. :-)
Azt ígérte ír majd a túrázónára bejegyzést - nos :-) kíváncsi leszek :-))
Ebben a két hétben mostunk életünkben először kocsit úgy, hogy az nem az apukánké, a tesóval voltam a nagyiéknál ablakot mosni, ahol végül csak két ablak várt ránk, a többit a papival megcsinálták... fél óra alatt végeztünk. :-) Most voltam életemben másodszor jóga órán, és először úgy, hogy nem aludtam rajta el. Tegnap voltam ingyenes promóciós sminkelésen. :-) Ilyesmik. :-)))
Na és persze - hivatkozva a munkahelyváltásra- nagy elhatározásokat is hoztunk:
1. 3 év kihagyás után újra rendszeresen mozogni fogunk.
2. A tavasszal ellentétben most ősszel újra gyakran megyünk kéktúrázni.
3. Esténként először feladatcentrikusak leszünk, csak utána pihenünk.
4. Csak két-három naponta netezünk. (azaz ezt csak én határoztam el és még fogalmam sincs hogy csinálom majd meg).
5. Mindent este előkészítünk, hogy ne reggel kelljen kapkodni.
Egyszóval. Rendszert viszünk az életünkbe. Hehe. Kíváncsi vagyok, vajon hány ember fogadta ezt meg és hányszor az életében...meg, hogy mi még mennyiszer fogjuk.
Mindenesetre tegnap este a "nincs kimosva a focis gatyám" vita után eldöntöttem, hogy változtatok. Ez a mosás probléma nem egyszerű, minden hétvégén 5-6 adagot mosok, néha hét közben is, szóval nem tudom, hol rontom el... ezér: 1. holnap a Borsó szüleiénél átnézzük milyen ruhái vannak ott, ami jó neki azt elhozzuk. 2 . veszünk zoknit, pólót, vagy amit szeretne, amiből kevés van. 3. bazi nagy betűkkel kiírtam mindent a mosógép fölé, hogy mit, hogyan és mivel kell mosni. 4. megbeszéltük, hogy ha valami speckó ruha ( mint a foci cucc) kell neki akkor előre szól.
Kaja probléma. Meg kell tanulnom vásárolni. A Borsó szerint nevetséges vagyok az abc-ben, úgy kóválygok, mint aki elveszett. Van benne valami. Csak csodálom a nőket, akik céltudatosan pakolják a kosárba a sok mindent. Ezért. Naponta kinézek valami receptet majd. Este felmérem, hogy mi nincs itthon hozzá, másnap megveszem és este Borsival együtt elkészítjük.
Porszívózás. Utálom a porszívónkat mert baromi hangos. Nincs mit tenni. Porszívózok, aztán várom, hogy egyszer majd elromoljon és halkabbra cseréljük. :-))
Sorolhatnám még, de dél van, és tartom magam - ma még :-)) talán - a nagy elhatározáshoz. Megyek és takarítok. :-)) Mert szorgalmas leszek. Ügyes, okos és szerény.
Hát, kb. így, de inkább még "ígyebb" számoltam vissza az utolsó napokat a nyaralás előtt. Az előző bejegyzésben említett zűrös itthoni lét megviselt, túúúl sok, túl sokk,..... állóvízre és csendre vágytam. Borsó nem kevésbé.
Mivel indulás előtti nap még mindketten dolgoztunk esélyes volt, hogy a tervezett hajnali indulás megint, mint mindig csúszik. 11-kor hagytuk el a várostáblát.
( lesz pár szám a Borsó Road to Slovenia válogatás cd-jéről. :-)
Az utat magamhoz képest alig untam, gyorsan odaértünk. Lehet, hogy az utálok ücsörögni a kocsiban témára már túl rágörcsöltem és nem is olyan rémes, de tény, hogy a hat éven át tartó heti 2* 4 óra vonatozás és buszozás nem múlt el nyomtalanul. Azóta a tűréshatárom 1 óra, utána kvázi így nyomom:
Szóóóóval, jó volt, mikor ott voltunk már. Az ott, az Bled. Itt kempingeztünk négy napot. Képes beszámoló jön, némi kommenttel.
Péntek kora délután megérkeztünk. Ketten, egy hétre, full csomagtartóval és hátsó üléssel. Nem túl biztató. :-))) Van még hova fejlődnünk pakolás terén. :-))
Sátor áll, minden kipakolva, kemping feeling indul, azaz indulna, mert Borsó itt szembesül vele, hogy nincs hálózat. Valahogy nem kapcsolt be automatikusan a Roaming. Ajjaj, az ősöket nem tudjuk hívni, hogy minden ok. Kupaktanács, irány telefonfülkét keresni.
Úton be a város felé. A Bledi-tó körül végig tök jó sétány megy a parton, nagyon hangulatos. Borsó itt még inkább csak indulatos, a szolgáltatót különböző cifra jelzőkkel illetve sétálunk tovább. Én már azért hangolódom.. :-)
Fülke megvan, én vigyorgok, persze kártyás, szerzünk gyorsan, hívunk, örülünk. Itt volt a fordulópont, ami után Borsó, már a "ki nem hagytam volna, ....tök poén volt" jelzőkkel illette a kis kalandot.
Visszafelé már nagyon nyaralósan, nevetgélve, lazulva sétáltunk és ámultunk, hogy ez milyen durván széééép.
Az éjszakák itt a hegyeknél hidegek, én 3 rétegben, hosszúnadrágban, zokniban, sálban aludtam, de a Borsón is polár pulcsi volt, ami azért durva. :-) Este 7 körül már nagyon párás volt minden, a térképek, papírlapok meghullámosodtak a nedvességtől. Itt mindenki túrázni jött, korán feküdtünk, este 9-kor már mély csend volt az egész kempingben.
sátrunk helye
Nagy és elég zsúfolt kemping ez, de szuperül felszerelt, tiszta, igényes, wifi, bolt, kocsma, étterem, szóval minden van. Mint utólag kiderült telefonfülke is. :-))
Szombat délelőtt felsétáltunk a várhoz, ahonnan csúcs szuper kilátás volt a tóra, meg a környező hegyekre.
Kora délután csobbantunk végre a tóban, állati tiszta vize van. Nagyon szuper, frissítő volt. Uzsi után elmentünk a Vintgar szorost megnézni.
Vasárnap egy átszállással bevonatoztunk Ljubljanába, ahol egész nap csatangoltunk, városnéztünk és banánt kerestünk, de ennek külön története van. Lényeg, hogy a szlovén fővárosban vasárnap két kicsi sarki abc van nyitva, szupermarketeket felejtsd el, a banán pedig hiánycikk. :-)) Mindenesetre hála az expedíciónknak megint sikerült a város lakónegyedeit is megismerni, nem csak a turistáknak fenntartott 3 utcát, és mi ennek örültünk. Még valami katonai objektum őrével is összebratyiztunk. :-))
A hétfő reggelünk, mint minden reggel, kávéval kezdődött.
Aznapi cél a Savica vízesés és a Júlia Alpok.
A vízesés előtt nagy parkoló, büfé. Itt is ittunk egyet, majd elindultunk.
Savica vízesés
A vízeséshez néhány lépcsőn kell felmenni, jól kiépített az út, gyorsan végeztünk, de már így is dél volt. A bejárat mellett voltak turista utakat jelző táblák. Az egyik az általunk kinézett menedékház felé mutatott, jelezte, hogy innen 2 és 1/4 óra. Összenéztünk Borsóval és röhögtünk, hogy áááá, egy óra alatt lenyomjuk és onnan megyünk majd tovább a hegyi tavak felé. 2 és 3/4 óra lett. :-) Hát, mit is mondhatnék. Elfelejtettem, hogy nem vagyok túl edzett állapotban. Két és 3/4 órán keresztül felfelé mentünk szakadatlanul, egy amúgy jól kiépített turistaösvényen, de akkor is. Hulla voltam, mire felértünk, sőt, akkora már túl két-három holtponton is, amit utólag is köszönök Borsónak, hogy kibírt. 900 m szintkülönbséget hidaltunk át, Borsó szemléltetése szerint egy 300 emeletes házat másztunk meg. Végülis, így utólag még büszke is vagyok. Jobban is hisztizhettem volna. :-))
itt még nagyon lelkesen
életmentő gombaleves és rétes már fent a menedékházban
ismét a parkolóban lent - azért nem csak nekem volt ez húzós :-)
Hazafelé a Bohinji tó déli partján megálltunk fotózni, amiből egy fergetegesen jól eső spontán úszkálás és lazítás lett. Azt hiszem nekem ez az egy óra volt a nyaralás csúcspontja.
A nyaralás hegyi része ezzel le is zárult. Utolsó képnek egy épp elcsípett tehéncsorda utolsó egyede, akik miatt egy egész kocsisor állt 5 percet. :-)
Kedd reggel kényelmes reggeli után gyors sátorbontás és irány a tengerpart. Kora délután már ismét sátrat vertünk, ezúttal az Ankaran nevű világvége település gigantikus kempingjében. A partról Koper kikötőjét premierplánban láttuk. A kemping nem rossz, de azért nem ért a bledi nyomába, a tengerpart a tervezett 3 napos döglésre megfelelt, de messze nem a megszokott szint, szóval jóval alatta. Homokos, tengeri füves. Itt a tempó már sokkal lassabb volt, gyakorlatilag punnyadás naphosszat, strandolás, olvasás, alvás, evés.
Reggel 9-10 körül kezdődött az élet éjszaka viszont 12 és hajnali 2 között fejeződött be. Vicces volt a célközönség is. A hegyekben mindenki izmos, szálkás, sportos, itt meg mindenki löttyedt, elhízott. :-) Szerda délelőtt átmentünk Olaszországba a szomszédos kisvárosba, Muggiába.
Csütörtökön pedig Koperben töltöttük a délelőttünket.
Végül egy búcsúkép az egyik tengerparti kempingvacsinkról, természetesen hazai- rizses lecsó. :-) (és szlovén vérnarancsos sör)
