Bibe fotók a mézeskalács faluról

Itt az ígért profi fotósorozat Reni, Bibe, Timi, Borsó és Encsa közös alkotásairól:

 

:-) Jó móka volt!

A negyedik advent vasárnap is elmúlik lassan...

Egyre közeleg....a készülődés hangulata pedig fokozódik....

Természetesen megint el vagyok úszva, és hát tagadhatatlan, hogy élvezem. Valahogy annyira hozzátartozik a karácsony előtti izgalmakhoz ez is, hogy úgy érzem nem készülök időben el a sütikkel és az ajándékokkal, pláne a csomagolással... Hát, valljuk be, nem is szoktam. :-) Ilyenkor jön a redukáló módszer- mégsem sütök gyümölcskenyeret és téli mézes-szilvás nemtudommianeve sütit, a házi készítésű családi ajándékokat is megnyírbáljuk kicsit- mi az amit a leggyorsabban meg tudunk csinálni...

Ez lehet, hogy gáz, bár szerintem inkább vicces. A családunk meg már ismer minket... nem várnak tőlünk lehetetlent... :-)

A múlt hétvégi mézeskalácsház sütés fotói még szállítás alatt vannak :-) de íme két saját kép a házikóinkról:

Mit szóltok? Mint a Jancsi és Juliskában, igaz?
Kösz Reni, hogy itt voltál és hogy segítettél mindenben. Jövőre újra?

Idén ismét, immár harmadszor a három lány és a kapcsolódó fiúk - Borsó és az idén debütáló Tánci - készítjük a szentesti menüt a Vizslában. Lazac lesz, egyelőre senkinek sejtelme sincs milyen formában elkészítve. Várom.... A Borsó szüleihez 25-én vagyunk ünnepi ebédre hivatalosak- ez mindig reményt ad, hogy az előző napi vacsorát majd lesz mi feledtesse velünk. A tavalyi rántott halas művünk, hát hogy is mondjam, nem volt túl esztétikus látvány. Persze az anciék elégedettek voltak -gondolom ilyenkor szimplán örülnek, hogy együtt a három lányuk, ez nekik valószínűleg elég is. Amúgy sem a kulináris élvezeteknek élnek, nálunk ez sosem volt kiemelten fontos. 

A mai advent vasárnapra nagyszabású konyhában végrehajtandó terveink voltak- a délelőttöt sikeresen zártuk- a Borsó anyu szülinapjára szánt süteményt és sajtos rudakat értékelhető minőségben megsütöttük. A családi ebéd fenséges volt, olyannyira, hogy hazaérve esélytelen volt a meglepetés ...... főzés. Mivel ez egy időigényes tevékenység lett volna végiggondoltuk és karácsony utánra halasztottuk a projektet. Azért még nem írom le, mi is az....hiszen vannak még csodák, igaz...? :-)

Lassan megyek, hétkor kezdődik a Fanniéknál a karácsonyi Igazából szerelem kollektív nézés, még oda kell érnünk. Kint egész jó kis hó van, szép séta lesz :-)

 További szép téli estét nektek. Encsa

Örülünk, mert advent van...

Lassan a mézeskalácsozás végére érünk.... Mikulás előtti vasárnap elkészültek- tradícióinkhoz híven (másodszor... :-)) - a kis mézeskalácsok, 

tegnap pedig Reni útmutatásai és aktív közreműködése segítségével életünkben először mézeskalácsházakat is sütöttünk. Ezek egyelőre szerkezetkészek, az összeszerelés csütörtök este esedékes. Professzionális felvételek remélem lesznek, ugye Bibe... :-)

A karácsony - gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek, akik észrevettük- eléggé elvesztette a lényegét az utóbbi időben. Nehéz szerintem megteremteni a meghitt hangulatot úgy, hogy mindenhonnan, az üzletekből,  reklámokból csak úgy ömlik a giccses "imádjuk a karácsonyt érzés". 

Nekem, a család konzervjeként azt hiszem nem elég naprakész a hozzáállásom, és amúgy is fájó, hogy a tesóim felnőttek, nincs már 24-e délutáni mese mozizás, se Betlehem nézés, se "este 10-kor jönnek értünk a nagyiékhoz apáék, mikor már mindenki rég túl van az ünneplésen, és ez tök vicces, hogy mi csak most kezdjük" érzés...

Nem annyira kedvelem még ezt a felnőttes karácsonyt.

Van viszont Mi fészkünk, Mi fánk, Mi szentesténk ami tagadhatatlanul isteni dolog, és ha ügyesek vagyunk...kifejezetten MEGHITT is lehet ez a pár hét. Készülődünk tehát lelkesen, idén ismét a Noémiéknél csináltuk az adventi koszorút és az ajtódíszt.

Hátra van még a gyümölcskenyér (amivel szintén először fogok próbálkozni) és egyéb apró, saját gyártású ajándékok elkészítése, melyekről TITOK lévén még nem írhatok. :-)

Jó éjt.

Borsó szülinapja

November utolsó hétvégéjére meglepetés mini-szabit szerveztem kettőnknek. Az apropó természetesen a születésnap volt. Rettenetesen imádom a szülinapokat. Igazából minden családi ünnepet nagyon szeretek, de ki ne lenne ezzel így, igaz? 

Szóóóval, mondtam a Borsónak pakoljon meleg ruhát, bakancsot, és irány! Petrikeresztúron a Pató-hegy volt a cél, ahol az Almafásház nevű picurka ex-présház volt két napig az otthonunk.

Mázlink volt - friss, tiszta, napsütéses idő, havas táj fogadott minket.

A házban cserépkályha adta a meleget, a gondnok bácsi már jól felfűtötte mire, de. 11 körül odaértünk.

Eredetileg kirándulást tervezetem persze, hiszen ezzel lehet a Borsónak a legnagyobb örömöt szerezni. A házikóktól pár lépésre halad el a Dél-dunántúli Kéktúra vonala, így még otthon titokban beszórtam a táskába az igazolófüzeteket, tintát, térképet is, de sajnos akkora sár volt az olvadástól, hogy végül nem firtattuk túlzottan a dolgot. Azért egy szép kis sétát tettünk.

Délután a házigazdák forralt borozást és prószasütést (amit ők berétnek hívtak) szerveztek a négy pincéhez tartozó közös kerti pavilonban. 

Nagyon kedves emberek, jó erős pálinka, forró borocska, finom kaja. :-) Tök jó hangulatban tértünk vissza a házikóba, megkértem a Borsit, hogy várjon a szobában türelemmel, én pedig gyorsan előkészítettem a tortát a köszöntéshez. A szilikonformából (szivecske....óóóó:-) nem mertem kivenni....így a látvány.. hát, mondjuk azt, hogy fura lett... :-)

Borsó egyik kedvencét, Mirinda sütit készítettem Reni útmutatásai alapján. Gyertyafújás, majd jött az ajándék...

 

Ezt a könyvet választottam és beletaláltam -Borsó nagyon örült neki, kiderült, hogy már korábban kinézte magának. Raktunk fát a tűzre és gyertyafényben, ropogó kandalló mellett eszegettünk, beszélgettünk egész este. Sosem voltam korábban romantikus típus, de most majd' elolvadtam...

Másnap indulás előtt még belülről fotózgattuk a házat...

.....majd 11 után hazaindultunk.

Tökéletes hétvége volt.

haHÓ

A héten ilyen látványban volt részünk reggelente, munkába sétálva.

Csodás, igaz?

Nem bírtam ki... :-)

Bizony. Az az igazság, hogy eleinte teljesen hidegen hagyott a téma, hogy csak úgy spontán írogassak, hogy ez volt velünk, meg az....a túrázós tematikus blogot éreztem igazinak.

Időközben aztán annyira rákaptam, hogy egyre többször tört rám, de leírnám ezt is. De egy valamire való túrablogban nem írunk mondjuk sütögetésről, igaz?

Így aztán mai nappal megszületett - kifejezetten a saját szórakoztatásomra ( és picit remélem, hogy idővel a tiétekre is)- eme szösszenet, amiben pont az a lényeg, hogy nem fűződik fel semmi témára, csak az életünkre.

Ui: Csajos kis blog, ugye? :-)