Négyen Ausztriában 1. rész

Az idei nyaralást über bénán kezdtem szervezni. Első nekifutás, az "idén nem megyünk tengerpartra, hegyekbe megyünk" gondolatmenet volt, és e mentén a Dolomitok. Borsi közölte, hogy áprilisig nem hajlandó belemenni ennél mélyebben az augusztusi nyaralás részleteibe, grrr, tarthattam magamban mindent....

Addig is kinéztem a helyeket, szállásokat  lefoglaltam, részletes program tervezése folyamatban volt, mikor is kezdett a Borsóval mégiscsak lopott, és kierőszakolt :-) beszélgetések során bizseregni, hogy ez, banyek, túl nagy falat. Minden szempontból. Váááá, pánik, mi legyen akkor.

Kettes verzió. Menjünk csak ide közel az Iszrtiára, egyszerű, hatékony, jó lesz. És tenger, imádom a tengert, hiányzik... OK. Kb. két nap után rájöttünk, hogy nem ok mégsem. Nem akarunk. Megyünk eleget még mikor a gyerekek ezt fogják követelni mert másra épp nem lesznek nyitottak. (Remélem azért ilyen nem lesz, de akár...) Persze már konkrét kempingek voltak meg, útvonalterv, stb...

Harmadik nekifutás. Ausztria. A befutó. Szilvi blogja, mint állandó kiindulópont most is támpontot adott. 

Nagyjából tudtam már, hogy Hallstatt és környéke, a tavak-hegyek kombó jó választás lehet.

Elkezdtem belemerülni. Blogok, útleírások, frissen beszerzett ropogós új útikönyvek.....térképek.....

Beleszerettem. Már ennyitől is. És hát így utólag.... nincs is rá szó. Ez a "nekünk találták ki" kategória.

Bad Mitterndorf lett a főhadiszállásunk. Innen kirándultunk. Kezdjük is, merre, hogyan.

Egy derűs, pénteki napon indultunk. (Nem. :-). Azaz az idő derűs volt, a család viszont kevésbé, konkrétan beteg. A Léda ekkora már csak közepesen náthás, Polli eléggé náthás és köhögött és Borsi is épp befelé volt a göthösségbe. Én lightosan. Valós gondolatként fordult aznap meg a fejünkbe, hogy ne menjünk, vagy halasszuk az indulást, vagy bármi, de végül összekaptuk magukat és egy komplett porszívóval, inhalátorral, fél patikával a csomagtartóban negyed tizenegykor indultunk (reggel legkésőbb 8-ra terveztük persze mindezt). A lányok pöccre aludtak is, egészen délig, innen pedig két megállással és sok-sok útépítés miatti korlátozással meg forgalom eltereléssel fél négyre futottunk be a szállásra, amit...huh...egy ideig keresgéltünk....és senki helyinek gőze sem volt :-)

ebéd, ahogy mi csináljuk :-) ( a szuper árnyék-kamionunk egy perc múlva elment, mi pedig védtelenül és irtó bacán ültünk a padkán a kamionparkoló közepén...) 

megérkeztünk a Kanzlerhof-ba

séta haza a falu széli Billából - feltankoltunk a vacsorához

vacsora után körbesétáltuk Bad Mitterndorfot

végül este még játszottunk kicsit

A szállás szuper volt, autentikus, de nem avitt, kicsi, de nem kényelmetlen, bár legközelebb nem a studióba jövünk. Mert jövünk még!! Az tuti!!!

A kertben van trambulin, első este Léda bevetette magát, később a sűrű programunk miatt már nem is jutott rá idő...de a hinta a ház mellett nagy sztár volt :-).

A szállásadóink sok-sok felmenőig gazdálkodással foglalkoztak, és ma is, van a falu határában egy hatalmas tehéntelepük, de korábban a háznál voltak az állatok. Ebből mára már csak az istálló szag maradt, első nap vicces volt megszokni, de van ebben valami romantikus, igaz? :-))))) Az épület alsó két szintje az 1600-as években épült, azóta persze számos átalakításon esett át, de jó érzés volt ott lenni, na.

Az első délután a klasszik kipakolunk, szusszanunk, elmegyünk bevásárolni, aztán sétálunk, ismerkedünk, majd vacsi, alvás menetrend szerint zajlott.

Szombaton szokásos 6-kor ébredtünk. Kint szakadt az eső. Borult. Felhős. Nem vágott minket földhöz a hír, tudtuk előre. Pihenős délelőtt következett, Lédával elmentünk abc-be, meg lesétáltunk a vasútállomásra megnézni a menetrendet, ekkor épp nem esett, szép volt, nyugis volt, beszélgettünk, lelassultunk. Borsi és Polli otthon pihentek, de aztán Borsó is sokat sétálgatott napközben. Délutánra már túl uncsi volt ez, így rossz idő ide, vagy oda, mi felkerekedtünk. Irány Bad Ischl. 

Háromkor indultunk nagyon szép egy órás út után leparkoltunk Bad Ischl belvárosa mellett. A csajok  hátul még aludtak. Ekkor még csak felhős volt az ég. Fél óra múlva, mire felébredtek csöpögött, mire a belvárosba értünk szakadt. :-) Elég gyors és velős városnézés sikeredett belőle :-D Fotó nincs, azaz csak kettő, mert ugye utána szakadt...

Bad Ischl

Eléggé ronggyá ázva ültünk vissza a kocsiba, szerencsére volt nálunk csereruha, de azért hazáig rágódtam, hogy ezt most lehet túltoltuk és ha emiatt belázasodik este valamelyik, magamba harapok. Szerencsére nem kellett.

Vasárnap Borsó kitartó elhatározása miatt indultunk csak el Salzburgba, én ugyanis az előző délutáni átfázós, majdnem ráfázós szétázás után elbizonytalanodtam az aznapi kirándulással kapcsolatban. Nem jósoltak egyértelműen jó időt, sőt, nálunk konkrétan szakadt is az eső reggel, mégis 9.00-kor már mind a négyen a kocsiban ültünk indulásra készen. Csodás másfél óra volt az út, mert ahogy haladtunk úgy tisztult az ég, állt el az eső, hogy a Salzburg előtti pályán már verőfényes napsütésben tegyük meg az utolsó kilométereket. A lányok mintaszerűen végigaludták az utat, mi pedig beszélgettünk nyugiban. A város déli oldalán lévő P+R-ben parkoltunk le, és busszal mentünk be a belvárosba. Léda, mint általában, most is totális lázban égett a tömegközlekedéstől, imádta, bár a sofőr elég vad volt :-) és kapaszkodott rendesen. A Mirabellplatz-nál szálltunk le, és rögtön a Mirabell Gartenben kezdtük a sétánkat. A kert után azonnal ráleltek a közvetlen szomszédos játszótérre, itt mi a kicsiknek is alkalmas játékokat használtuk, de van egy hatalmas torony, és egy onnan egy brutál csúszda, a felnőttek is élvezték nagyon. Én persze a büdös életbe nem mernék onnan lecsúszni :-)
Tízóraizás (nekik, mert magunknak persze nem raktam el még egy banánt sem) és egy óra játszás után alig tudtuk őket továbbinvitálni, pedig menni kellett, mert mi már farkas éhesek voltunk Borsóval. A Salzach folyón átsétálva észrevettük, hogy a folyó melletti sétányon kirakodóvásár van, juhuuu, itt lesz kaja. Találtunk is, egy thai büfét. :-D
Isteni volt, bár szerintem kb bármit megettem volna. Közben Lédát megint macskává festették, mert szerintem tíz km-es körzetben kiszagolja, ha valahol arcfestés van :-). Ezután Borsó elvitte Pollit sétálni, hogy elaludjon, mi meg bevetettük magunkat egy újabb játszótérre.

Tovább sétáltunk az óváros felé, itt már bőven volt turista áradat, bár egész Salzburgban, ha belegondolok, csak pl. a Getreidegasse olyan klasszik Váci utca jellegű volt. Ettünk isteni fagyit, vettünk ibolyás cukorkát (Léda első keménycukorkája, sosem felejtem az arcát, ahogy próbálja szopogatni, marha vicces fejet vágott...), hallgattunk utcazenészeket, dobtunk pénzt a szökőkútba (azóta a Léda minden egyes szökőkútba pénzt akar szórni, itthon a városban is...), nézelődtünk, a Léda rácuppant a lovaskocsikra, és könyörgött, hogy mi is, de ugye nem....végül a Mozart stegnél szálltunk fel a buszra és mentünk vissza az autóhoz. Délután öt körül indultunk, fél hétre értünk haza, de Polli nem aludt, nyűgös volt sokat visszafelé, végül este tíz lett, mire mindenki ágyba került, hosszú nap volt.