K.O.

Nem. Nem akarom elhinni, hogy tényleg van tavaszi fáradság. Annyira logikátlan. Mikor végre megint süt a Nap és elvileg feltölt minket pozitív energiával.

Persze ma egész nap borult volt és esett. Szakadt. Hulla vagyok. Ez afféle érzés, mikor órákra csak belegömbölyödnél a fotelbe behunynád a szemed és ezt hallgatnád:

Ha már itt tartok. Én úgy haragszom a Kurt Cobain-re (vagy ha nem öngyilkos lett akkor másra). Még nem voltam 12 mikor meghalt és ez nem ér. :-(

Mindig ha rá gondolok nagyon szomorú leszek. A fenti felvétel a '93-as New York-i Nirvana unplugged koncertről van. Szerintem ez a koncert meghatározta a mi és a mi előtti generációk tinikorát. A Borsóék a halálakor egy perces néma csöndet kértek a kémia tanártól. Karót kaptak. :-)

Jöjjön hát Borsi kedvence:

E hónapban volt 17 éve, hogy meghalt.

Felmosórongy kedvem van...igazságtalan világ...utálom.

Mindegy. A környezetet akkor is védenünk kell. :-)

Ha már utálkozós hangulatban vagyok hadd mondjam el, mennyire gyűlölöm a mikrót. Alattomosan felkínálkozik, hogy pikk-pakk megmelegítsd benne a kajád, aztán persze molekula-szinten szétrezegteti, hogy ne maradjon benne semmi tápláló. Ráadásul paranoiás vagyok a sugárzástól. Engem nem érdekel, hogy bizonyított, vagy sem, szerintem sugároz.

A sugárzással kapcsolatos beteges hozzáállásom a mindenféle standby-okra is érvényes, erről szól a soron következő Animal Planet-es kisfilm is:

Nem olyan nagy cucc: kapcsoljátok le a sok kis piros és zöld leddel világító kütyüt. 

Ez a véleményem.

Ünnepek előtt a pénztárnál...

Csak a tévedések elkerülése végett: ez nem ömlengős blog, vagyis nem akar az lenni ...és mivel félek, eme ferde, torzan idilli kép tükröződik mostanában a bejegyzésekből, leírom a ma reggeli bevásárlós élményeim. 

Említettem, hogy le kellett ugranom az ABC-be. 

ABC-be  - Nagyszombaton. Rossz párosítás...

Az első bolt dugig volt, mindenki nyomakodott, ráadásul nem találtam mozzarellát. Milyen üzlet már?? Na sebaj, irány a másik. :-)

Itt is sok ember, de hát mire számítottam? Összeszedtem a cumóm, beálltam a pénztárhoz. 

Először: Kifogtam egy párt, és mögöttük egy nőt - reklamáló típus mindkettő. Kiderült, hogy az általuk választott gyümölcslé nem akciós, így 30!! forinttal drágább, mint hitték. Ó! Rettenetes! 5 perces vita kezdődött..."így verik át az embert.." és hasonlók, mire már majdnem odamentem, hogy én megveszem a vackos iccsijüket, csak ne sztornóztassák már a számlát, az egy csomó idő...

Utána: Nem volt kosaram, a kezem meg majd' lefagyott a hideg zacsiktól, így kedvesen (szerintem :-) megszólítottam a kassza futószalagjánál előttem álló nőcit:

- "Bocs, egy picit előrébb tolom a tojásait, hogy le tudjam tenni a dolgaim, nem gond?", mire ő:

- "Má' mért lenne gooond??!!!" durva morgós hanggal. Genyó. Menj a sunyiba, gondoltam...persze ennél sokkal cifrábban :-)

Most komolyan? Minek idegeskednek az emberek a sorban?? Attól gyorsabban haladunk?
Ajánlom a Belga e témába vágó, iszonyatosan nyomasztó Sorban című számát, amit tekintettel a szóhasználatára nem merek ide behivatkozni.... de nagyon találó :-)

....
Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a pénztárhoz háromszor álltam be (mert mindig eszembe jutott, hogy kell még valami) és kétszer váltottam sort, mert "persze megint az én sorom nem halad".... hááát ...egyik kutya én meg az eb... :-)

Tavaszi reggeli :-)

Sikerült!

Megvolt az idei első kinti reggeli. Azaz tízórai :-) A Borsó ugyanis ragaszkodott a grillezéshez, így a 7 órai kelés ellenére 10 után ültünk asztalhoz :-). Közben közértbe futás, kerti asztal összeszerelés...stb. Itt a tavasz az udvarban is - mindjárt jön a virágátültetés, majd egész nyáron az ápolgatás, metszés, locsolás...

A reggeli grillezett csirkesaláta (ami csirke hiányában pulykamellből készült) fázisait a következő képsor dokumentálja:

A menühöz jóóó durván citromos mézes limonádét készítettünk. Miután kényelmesen elfogyasztottunk mindent, kitárgyaltuk az élet nagy dolgait (mi történt mostanában Kazahsztánban, ilyesmik :-) Borsó kedvenc témái... :-), közben lefőtt a várva-várt kávé! így csoki kíséretében még majd egy órát jegeskávézgattunk a napsütésben. 

Igazi kávéházi terasz érzés! :-) ÁÁÁÁÁ! Hát van ennél jobb? :-))

Környezetvédelmi sarok:

Mai leckénk :-) : A húsvétkor keletkező temérdek mennyiségű szemetet is gyűjtsük szelektíven.

Okfejtés a rózsaszínről...

Nem is kérdés, valljuk be - ez egy lány blog.  Lány szemmel írok az én lány dolgaimról, lányos háttérre, lányos megfogalmazásban. A Borsó mindennek elszenvedője :-), illetve a mindennapjaim aktív részese, sablonosan szólva: ő teszi színessé a szürke hétköznapokat. Ami a "közös" blogot illeti: el szokott olvasni és ez nekem elég :-)

Én nem tudom mitől, hogyan, de rózsaszín nő lettem. Sírok a sírós filmeken, csöpögök, pirulok, minden. (jóó... a vörösödés régen is megvolt...) Mindezt azért írom,  mert bizony kellemetlen bevallani, de most a húszas éveim végén kellett rájönnöm - szerelmesnek lenni nem ciki. Ez mély felszabadultság érzést okoz, tök jó és kifejezetten élvezem.  A blog írás sem ciki. Számomra nem. Rejtett, vagy kevésbé rejtett - mindenesetre magam előtt hőn tagadott - exhibicionizmusom egyfajta felszínre törése, de nem zavar.

Online naplónkba tehát bejegyzek mindent közös életünk perceiből, ami számomra fontos.

Nos, ha már itt tartunk következzen egy kis muzsika, ami... hát, kicsit rózsaszín, sőt megapink, de nagyon szeretem. A Borsónak :-) 

(és renkkának, hogy jobb kedve legyen :-)

....

persze...az élet nem lányregény, de néha hadd legyen kicsit az...

Húsvét

A húsvét az egyik legkedvencebb ünnepem. Szinte mindig együtt a nagy család, bár idén sajnos a nagybátyámék nem jönnek és mi sem megyünk, így csak :-) 7-8-an üljük körül az ünnepi asztalt.

A húsvétváró hangulatot a héten itthon is elkezdtem megteremteni, már csak a tojásfa hiányzik, szegény barkás fűzfa ágak már egy (vagy lehet, hogy már két) hete fekszenek a garázsban feldíszítésre várva...

A tojás festésen, sonka főzésen, családi együttléten, és feltámadáson túl amit a legjobban szeretek a húsvétban az az, hogy ilyenkor már tutira tudom, hogy végérvényesen vége a télnek, itt az igazi meleg tavasz!!

Üde színek, illatok, minden feléled, ez a legcsodásabb évszak szerintem. 

Ennek tükrében mi is kezdjük életre kelteni tenyérnyi kis udvarunkat - anyáéktól visszakerültek az átteleltetett növények, felhoztuk az alagsorból a leandereket (amik a 3 hónapos sötétkamra kúra után meglepő módon jól vannak)....vettem új párnákat a kerti székekre.... minden csak arra vár, hogy a következő napsütéses szombat reggelen kint ücsörögve, madárcsicsergést hallgatva kortyoljuk az ébresztő tejeskávénkat. :-)

Addig is .....

...valahogy így képzelem.... 

(A képek a furnitureandesign.com-ról és még valahonnan vannak, de arra már nem emlékszem...bocsi)

Jaaa!...és a mai környezetvédelmi tananyag sem marad el :-)

A húsvéti nagy bevásárláskor is figyeljünk a környezetünkre, ne használjunk annyi vacak műanyagot (még ha ezek az új zacsik le is bomlanak...)

ZÖLDségek

Nem sokára, 22-én Föld Napja lesz. Besűrűsödtek igaz? Föld Órája, Föld Napja....ha már így van örülök és megpróbálok picit foglalkozni a "mit tehetünk mi emberek a környezetünkért" kérdéssel. Semmi komoly. 

Nem tudom szoktátok e látni az Animal Planet-en a rövid kis The Animals Save the Planet animációkat. Na ezek olyan aranyosak, rövidek és velősek, hogy mostantól mindig választok egyet. A mai:

Én mindig fagyos voltam. Utálok fázni. Ahogy teltek az évek megpróbáltam egyre kevésbé fűteni, persze nem csak környezettudatosságból, spórolási céllal is. Egyre vastagabban felöltöztem, és közben megszoktam, hogy hűvösebb van. Mára szerintem a hőháztartásom is megváltozott. Nem kell 21 fok legyen ahhoz hogy jól érezzem magam. Szóóóóval, szerintem ne fűtsünk, ha nem muszáj. Tudom elvileg sokkal komfortosabb, de van pulcsi, meleg zokni, miegymás. Télen tök jó a hűvös szobában nagy meleg paplan alatt aludni. (Éjszakára le is szoktuk tekerni a termosztátot.) Állítólag az alacsonyabb hőmérsékletben alvás sokkal egészségesebb is. :-) Persze nem kell megfagyni. :-)

Igaz, ez most, hogy itt a jó idő már nem is aktuális annyira. 

Ilyenkor élvezzük a friss tavaszt - ébredés után mi is kinyitjuk fent az ablakokat és csak úgy árad be a ropogós reggeli levegő, az a finom illat, tudjátok...az a szuper jó érzés. :-)

A változásról....

Az elmúlt két évben több változás történt az életemben, mint előtte...khm.. nem mondom meg mennyiben, de összesen előtte.... :-).

Persze, az ember felnő, elmegy más városba tanulni, elköltözik, bla, bla, ezeken én is átmentem, de fel is tudtam rájuk készülni, várt változások voltak. 

Most azokról beszélek amik csak úgy jönnek. Nem számítasz rá, nem is biztos, hogy akarod, vagy épp szeretnéd, de nem tudod hogyan, milyen formában, mért, stb.   ....aztán egyszer csak ott van....

Nos, én az utóbbi években tele vagyok ilyenekkel. Egy része az én döntésem volt, a másik nem, de most itt ülök, vigyorgok magamban és igazán hálás vagyok, hogy mindezen átmentem, át kellett mennem.

Jól hangzik, de természetesen őrült sok vívódás van mindemögött, tudjátok sírtam, nevettem, gondolkoztam, mint a Micimackó jó sokat.....aztán valahogy mindig döntöttem. Pedig ez a leggyengébb pontjaim egyike. :-) Szerencsére persze van egy Borsó aki mindenben segít nekem....

"Nem bírom a változást." Ismerős mondat? Én irtó sok embertől hallottam már. Vajon mért van ez? 

Oké, tudom, hogy az állandóság biztonságérzetet ad. Nem vagyok hazudós, nekem is. 

De! Elolvastam több tucat változásról szóló idézetet, meg kínai bölcsességet, meg minden hasonlót, és egy dolog mindben benne van. A fejlődéshez változni, változtatni kell.

Hát, hajrá! Itt állok az épp aktuális előtt, munkát változtattam. Először úgy igazán.. :-) Irtó kíváncsi vagyok, mi vár rám. 

Szóval a mai mottó: Vágj bele, ne félj a változástól! :-))

Szép hétvégét Nektek!