ha harc, hát legyen harc...

Az utóbbi időben (bár lehet, a legeleje óta már) hatalmi harcokat folytatunk. Borsó vs. én. Semmi extra, csak, hogy kié az utolsó szó, egy-egy vitatémában ki kerekedik felül, döntéskérdésekben kinek az akarata érvényesül végül. (Ki hagyta égve az előszobalámpát, ki nem hozta be a virágokat, mielőtt ellepte őket a hó... stb.) :-)

A filmek terén is vannak gondjaink. Én asszem kétféle kvázi műfajt szeretek: a művészfilmeket, mindenfélét, de főleg a spanyolt, mexikóit. És a nyálasat. Amihez üres fej és pokróc és mondjuk rosszabb esetben tea, jobb esetben forró karamellástej kell. Na és még a XX. századdal kapcsolatos dokumentumfilmeket, főleg, ha társadalmi kérdéseket boncolgat. És a polgárpukkasztó témákat is... na jó, lehet van még pár. Lényeg, hogy a "nem félős" filmek jöhetnek. ÉÉÉS végülis minden, ami nem misztikus, vagy sci-fi, vagy számomra röhejesen valótlan. Egyszer Ágika barátnőm erőszakot alkalmazván kényszerített, hogy végignézzem az Elveszett gyerekek városa című műremeket. Abba kicsit belehaltam...

Na szóval itt a gond....

Pókember???!!!!.....ne már, hát ilyen nincs.... jóóó, az mondjuk mese eredetileg. De Csillagok háborúja???!!! Terminátor???!!! Na, ezeket egyszerűen nem tudom befogadni. Persze tisztában vagyok ám vele, meg elismerem - ez az én korlátozottságom. A Borsi nyitott az ilyesmire. A semmitmondó, amerikai, kliséktől hemzsegő sz.rt meg utálja. (Tegnap néztünk egy annyira gáz, amcsi katona voltam vmelyik arab országban és hazatérek a harctérről de pszichés gondjaim, rémálmaim vannak, de szerelmes leszek egy lányba akinek egy szerette a fronton meghalt csodát, hogy már könyörögtem a Borsinak, hogy kapcsoljuk le, de nem engedte. Azt mondta, ezt most végigszenvedjük. ...Aztán 20 perccel később mégis inkább egy másik filmet kezdtünk.)

Szóval csata van a nappaliban. Alkut kötöttünk a közös filmezéseink érdekében. Valamit valamiért.

Predátort cserébe a Büszkeség és Balítéletért. Aztán Borsi rájött, hogy a Predátoron halálra röhögném magam és az úgy nem jó, úgyhogy helyette Gűrűk Ura trilógia a teljes B és B 6 részért.

Úgyhogy kemény estéink lesznek.

Borsó kezd majd a BBC általam úgy imádott lányregény feldolgozásával, utána jövök én....azaz hát mindkettőt együtt, ugye...  :-)))

1. hé

Desmond has his barrow in the market place...

Molly is the singer in a band...

Desmond says to Molly "Girl, I like your face"

And Molly says this as she takes him by the hand...

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on...

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on.

Desmond takes a trolley to the jewelry store...

Buys a twenty carat golden ring... (ring!)

Takes it back to Molly waiting at the door...

And as he gives it to her she begins to sing...(sing!) 

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on...

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on.

In a couple of years they have built a home sweet home,

With a couple of kids running in the yard,

Of Desmond and Molly Jones... (Ha ha ha ha ha)

Happy ever after in the market place...

Desmond lets the children lend a hand...

Molly stays at home and does her pretty face...

And in the evening she still sings it with the band...

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on...

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on.

In a couple of years they have built a home sweet home,

With a couple of kids running in the yard,

Of Desmond and Molly Jones... 

Happy ever after in the market place...

Molly lets the children lend a hand...

Desmond stays at home and does his pretty face...

And in the evening she's a singer with the band...

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on...

O-bla-di, o-bla-da, life goes on, brah!...

Lala how the life goes on.

And if you want some fun, 

Sing O-bla-di-bla-da.

első házassági évforduló Kőszegen

családi nap

Tegnap - egy hónap csúszással - végre sikerült családi körben megünnepelni a szülinapom. Nem volt semmi nagy cécó :-), anyáéknál egy össznépi reggeli, utána pedig egy közös kis kirándulás. Balatongyörökön napfürdőztünk a Szépkilátónál, Tapolcán ebédeltünk, sétáltunk, malomtavaztunk, sütiztünk, kávéztunk, majd visszafelé Badacsonyban a mólón sétáltunk. Igazán jó volt. :-)

csak két szám

Hogy ne felejtsem, hogy ezek fontosak voltak nekünk.
Egy ami = 2009.

És egy, ami a ma.

őszi ajtódíszünk 2012

Ennél "vasárnapabb" már nem is lehetne. Kellemes lötyögős reggel, kávézás, pakolgatás, dumálgatás, olvasgatás, aztán elő a ragasztópisztolyt, drótokat, szalagokat, őszi kellékeket és tádááááám :-)

Egyszerű lett, de nekünk tetszik. :-)

haladni a korral...

Hehe, hát ez kész röhej. Félkómás reggeli fejjel böngészek a neten és mit találok? Egy szerintem poénos,  kicsit elfogult cikket arról, hogy az azt író srácnak miért nincs okostelefonja. Majd a cikk végén egy csomó kommentet, ahol kap szegény hideget, meleget. Huuuhh, hát én nem is tudtam, hogy ez ilyen komoly téma. Azt hittem úgy megy, hogy aki akar annak van, aki nem, annak meg nincs, de a két típus között azért nincs éles ellentét. 

Én egyébként azok közé tartozom, akik nem akarnak, de majd mégis lesz okostelefonjuk. Most nem találok (sőt egyelőre nem is keresek) semmi épkézláb indokot, hogy mért is kellene nekem ilyen, de a "haladni kell a korral" mottó sokszor nagyon nyom, és hát hol tartana a világ, ha minden fejlődési irányt mesterségesen visszafojtanánk. 

15 évvel ezelőtt (kb.) számtech órán készítettünk magunknak email címet. Emlékszem, néztem értetlenül - Ezzel most mit csináljak? Ki fog erre nekem levelet írni? Egyáltalán, minek ez? Meg ez az egész internet? Mire jó? Aztán csak pár év telt el, és - szóval nem is tudom, mennyi ideje, de - el sem tudom képzelni az életem az internet időszámítás előtt. Ha valamit nem tudtam mit csináltam? Könyvtárba mentem? Lexikonokat nézegettem? Ez mondjuk rémlik...

Borsóval beszélgettünk most, ahogy itt gondolkozok erről a fejlődés, technikai fejlődés dologról, és azt mondja, erről több száz oldalt lehetne írni. :-) 

Érdekes volt például az is, hogy tegnap a Borsi nagyi szülinapját ünnepeltük és volt az ebéden 5 család. Kiderült, mindannyian használunk mosogatógépet. Ez szerintem 15 évvel ezelőtt szintén nem volt általános. Meg, hát feltehetném a kérdést, hogy minek, hiszen kézzel is lehet? Sőt, volt idő, mikor a mosógépre is ezt mondták, hogy ugyan már, minek....

Ami viszont zavar, hogy a sok műszaki kütyü között lehet elbutulunk, ellustulunk. Vagy csak egy új, másfajta életmód és kész? 

Én például eléggé utálom a gps-t. Imádok térképet olvasni, és bár lány vagyok jól is tudok...A térképeket, atlaszokat nézegetni csak úgy is imádom. Ha a gyerekeink majd mind gps-el utaznak, de az mondjuk elromlik mi lesz velük? Feltalálják magukat? Szlovéniából hazafelé valami történt a gps-el és nem olvasta be az új térképet, csak valami régit tudott elővarázsolni a Borsó, ami persze totál nem volt aktuális. Folyton  a szántó közepén voltunk szerinte ezért újratervezett.... Mi meg, mivel csak egy kis hajtogatós, nem túl részletes térkép volt nálunk a táblákra és az orrunkra hagyatkozva jöttünk. Persze tök egyszerű volt, csak hát....figyelni kellett...és komolyan idegesített. Na tessék. Erről beszélek. :-S

Szóval, hogy jó-e vagy nem ez az egész - ehhez túl kevés vagyok, hogy állást foglaljak. Hogy hogyan lehet ebben úgy lavírozni, hogy ne legyél régimódi, maradi és ne maradj le teljesen, de gondolkozó ember mivoltod is megőrizd.....valószínűleg csak hallgatva a józan észre. Ha még van....