KajArt

Szabi két műalkotását láthatjátok:

:-) Nekünk nagyon tetszik! Nektek?

film és muzsika ajánló

Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki emlékszik, hogy ígértem egy Pedro Almodóvar témájú bejegyzést, és mivel ez a feltételezésem, most nem is róla és az ő filmjeiről fogok írni. :-) Pedig laikus filmnézőként minimum az egyik kedvencem, talán pont ezért nehéz összeszednem a vele kapcsolatos gondolataimat.

Szóval előre szólok, tényleg nagyon amatőr filmértő vagyok, vagy az sem, így csak a szubjektivitásra alapozva a következő filmet ajánlom figyelmetekbe:

Bordertown - Átkelő a halálba

A 2006-os film Juarezről, a mexikói határvárosról és azon belül is az ott élő/dolgozó nők helyzetéről szól. A film igaz történet alapján készült, tagadhatatlanul sok benne a klisé, természetesen hatásvadász, Jennifer Lopez itt sem győzött meg arról, hogy színészkednie kéne (most szólt a Borsó, hogy jó volt a Lopez..., szóval bocs), sorolhatnám.....de nem is ez a lényeg. Valahogy mindennek ellenére számomra a hatás döbbenetes volt, szomorú és ijesztően hihető. Mocsok dolog, de ilyenkor az ember hálás, hogy nem oda született és, hogy nekünk ennyire jó. A film után - mondom, lehet, hogy aránytalanul magával ragadott, nem tudom - böngésztem a Google Maps-en, rákerestem a helyekre ahol a jelenetek játszódtak, elolvastam egy csomó kapcsolódó cikket. Megtaláltam a térképen a volt munkahelyem multi cég kinti gyárát. Elgondolkodtam vajon az ő munkásnőik is ilyen áldozatok-e, vajon ők is fütyülnek-e az egészre....? 

Aztán találtam egy érdekes cikket. Nem derített fel. Amióta recesszióban a világ - én már nem is tudom, mi óta - Juarez városában a helyzet még rosszabb, a gyilkosságok száma még döbbenetesebb. És itt persze már bőven bekúszott a drog téma. (A film alapvetően nem erről szól.)

Szóval durva, és ha valakit érdekel el lehet merülni a dologban. 

De hogy valami vidámabbal fejezzem be: Ismeritek a PutumayoWorld Music zenéit? A világ minden részéről nagyszerű zenei válogatásokat készítenek, én szeretem őket nagyon. Tegnap este ezt a cd-t hallgattam tőlük (ez az egy maradt a birtokomban :-S)

És ha már a bejegyzés első felében szegény Mexikó árnyoldaláról szót ejtettünk jöjjön most valami szép is onnan:

Amúgy PutumayoWorldMusic néven van csatornájuk a youtube-on. Na jó éjt mindenkinek.

CSEH TAMÁS

Január 22-én lett volna 70 éves. Ennek emlékére tegnap este a Pedroban időrendben lejátszották az albumait, azaz arról 70+1 dalt. Hjaj, de jó volt hallgatni őket.

Cseh Tamást sokáig nem értettem, nem szerettem, majd ezen Ágika barátnőm változtatott alapvetően, mikor 2007-ben az angliai közös hónapok alatt sokat hallgatta, így én is kénytelen voltam.... Azóta töretlen a "csehtamás-szerelmem". 

Borsó tegnap hazafelé mondta, hogy hihetetlen és egyben nagyon sajnálja is, hogy ilyen későn fedezte fel ezt a muzsikát. Mert ő is rákattant, részben Fetyónak, részben nekem köszönhetően. Pedig állítása szerint, mikor anno az éjszakai rajzolásokkor szólt az irodában, nem értékelte különösebben... (mondjuk ezt megértem, nehéz erre felpörögni). 

Aztán 2010-ben, a Szigeten, a Cseh Tamás emlékkoncerten emlékszem nagyon magával ragadta, mikor Másik János keserűen és indulatokkal teli elmondta, mennyire szomorúnak találja, hogy a halál kell legyen az, ami hirtelen új népszerűséget hoz, és hogy míg Tamás élt a Szigetre egyszer sem kaptak meghívást.... hmmm, igen, érdekes dolog ez.....

2011-ben Bakonybélben voltunk ismét egy emlékkoncerten.... (Annyira bánom, hogy ennyire későn szerettem meg és így élőben egyszer sem hallottam vagy láttam.) 

Bakonybélről már sokszor, sokat írtam, és nem is akarok újra próbálkozni vele, mert úgysem tudom verbálisan jól kifejezni, mit érzünk mindketten az iránt a hely iránt. Az már csak hab mindenen, hogy pont Cseh Tamással (és gondolom, még rengetegekkel) osztozhatunk a "bakonybél bűvöleten".

Visszatérve a zenére, azt imádom benne, hogy ha hallgatom azt érzem, hogy nincs benne sallang, divat, semmi, csak az igazság. Úgy érzem, hogy igen, beletrafál, tökéletesen tolmácsolja a valóságot. Nekem az élet ilyen.

Na elég is, jöjjenek a kedvenceim.

Nem tudom, ki hogy emlékszik, én tizen-huszonegypár évesen mindig röhögtem, hogy a párocskáknak mennyire esszenciálisan fontos, hogy legyen "ez a mi számunk"-juk. Valószínűleg a romantikai érzékem fejletlensége vagy hiánya, vagy  csak pusztán a Huncutka féle dac okozta ezt a cinizmust bennem. 

Hát..., az élet úgy hozta, hogy a Borsóval ugyan nem ültünk össze :-), hogy kiválasszuk a miszámunkat, mégiscsak lett. Szerintem nem is egy. Szóval ami késik, nem múlik. :-))

Ezt a dalt azért szeretjük nagyon, mert megéltük. Pont ott, Budapesten.

Forró a két kezed,
Forró a város.
Mindegyik lélegzet
Halálos.
Fényözön a folyó,
Találkozunk a hídon.

Fényözön a folyó,
És megbámulja
Föntről a lángoló
Pupilla.
Nézi hogyan csókolom
Sós ízű fényes bőröd.

Végig a Lánchídon
Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
Míg én ólomfüstben
A korlátnál megcsókolom
Úú a szád, a szád, a szád,
Hogy izzadtságízú a szád, ne bánd,
Míg jelek lobognak
Lángoló égből miránk.

Forró a két kezed,
Forró a város,
Mindegyik lélegzet
Halálos.
Én sarkonfordulok
Nagy jelek közepette.

Végig a Lánchídon
Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
Míg én ólomfüstben
Elmegyek, s azt dúdolom:
Úú a szád, a szád, a szád,
Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd,
Míg jelek lobognak
Lángoló égből miránk.
Forró utcákon át
A számon elviszem a szád szagát,
Míg jelek lobognak
Lángoló égből miránk.

Na jó, nem tudok választani. Mind imádom.

no meglepi

Februárban lesz a névnapom. A végén. DE MÁR MOST TUDOM AZ AJÁNDÉÉKOOOOM. Bibiiiii. :-) Ez persze totál dedó, nevetséges, hogy eddig szinte alig bírtuk megállni, hogy ne áruljuk el kettőnk közül az éppen soron következő ünnepeltnek, mit kap majd. Én konkrétan szenvedek, ha megveszem és még napokig, ne adj Isten hetekig titkolnom kell, hogy mi az. Sokszor addig froclizom a Borsót, míg ki nem találja. Utána persze totál lelombozódom....franc, gondolhatok ki valami újat, ami sokkal jobb, hiszen ennek így nem fog annyira örülni, nem is lesz meglepi.... Ezt persze már eljátszottuk fordítva is, meg olyat is, hogy nem vártuk ki  a húsvétot/szülinapot/etc. és odaadtuk előbb az ajándékot... volt itt kérem már minden.

Fenti problémakört megelőzendő az utóbbi időben a kilométeres (fejemben őrzött) kívánságlistámból viszonylag hamar konkretizálom, mi az amire a legjobban vágyom. Mondjuk az is jellemző, hogy a Borsó simán beletrafál - jellemzi, hogy milyen jól ismer már...:-)

A lényeg - mielőtt pont azt elfelejteném megemlíteni- hogy már nagyon is pontosan tudom, mit ad a Borsó nekem a nevem napján, és hogy mégis legyen meglepi a sztoriban, hát nem lövöm le a poént. Kulisszatitkokat viszont elárulok: én vettem :-), a vaterán, ma este, jövő pénteken veszem át, :-) és alapdarabja lesz a DIY- újítsuk fel otthonunkat projektemnek, konkrétan a bútorfelújítás nélkülözhetetlen tagjaként. Csak bírjam ki, hogy addig nem árulom el nektek, mit kapok. :-)) hehehe

jaaaaaaaaaj, már most nehezen megy, hogy ne mondjam el.....

az első kép Anikóval

Mert természetesen már neve is van a fényképezőnek... egyelőre még csak ismerkedünk vele.

Szerettünk volna havas erdei képeket, de ezen a hétvégén nem jutottunk ki, ettünk viszont kétszer is (két helyen) hortobágyi húsos palacsintát, sétáltunk a városban a hóban és modellt álltunk (azaz ültünk) Bibének a náthás cikkhez, pedig nem is vagyunk megfázva. A hét amúgy kultúrhét volt, szerdán koncert,

 

csütörtökön színház,

pénteken kiállítás megnyitó majd iszogatás volt a program....remélem lesz még ehhez hasonló tobzódás a közeljövőben. 

elmúlt és elkövetkező napok rövid mérlege

A csúfos évkezdés után kezd a mérleg nyelve a pozitívba billenni, legalábbis ami az utóbbi egy hét hangulatát illeti. 

Hazafelé sétálva szummázódtak a fejemben az elmúlt napok benyomásai.

Jönnek tehát a jó és az esetleg kapcsolódó rossz élmények és dolgok párban:

:-) JÓK

1. Szombaton sütöttem sajttortát. Elég finom lett azt hiszem. Anya szülinapjára vittük és tetszett nekik. Apa csak nézte, neki azt hazudtuk, hogy nagyon rossz lett, de nem hitte el. 

2. Szintén szombaton kaptam egy csodás felsőt. Selyemféle, hosszú, elegáns, de nem ünnepi, csinos és a kedvenc kék-zöld árnyalataim vannak benne.

3. Vasárnap közösen fényesre nyaltuk a lakást. A Borsó porszívózott én meg minden mást, leszedtük a karácsonyfát, a dekorációkat, új, a réginél sokkal profibb rendszer szerint pakoltuk el az alagsorban őket, kiterítettük a nagy, puha, fehér szőnyeget. Jó körbenézni.

4. Egész jól telnek a munkanapjaim.

5. Bazi nagy hó esett. 

6. Csodás reggeli munkába-sétáink és esti hazasétáink/sétáim vannak. Gyönyörű fehér a kertváros, rastog a hó a lábam alatt, friss a levegő, mindenfelé hóembert építenek, lehet havat lapátolni, nagyon " feelinges" az egész.

7. Esténként vacsi után elnyúlok a kanapén, az Agymenőket nézem és szétröhögöm a fejem.

8. Ezen a héten és a jövő héten is megyünk színházba.

9. Holnap lesz fényképezőnk!

:-( KEVÉSBÉ JÓK

1. A sajttorta túl gyorsan elfogyott.

2. A felső vékony, még tuti 2 hónapot várnom kell, mire leghamarabb felvehetem.

3. Nincs negatívum. A lakás azóta is fényes. :-)

4. Ebben sincs semmi rossz, maradjon is így.

5. A járdák nincsenek takarítva, ami önmagában nem zavar, elbír a bakancsom a latyakkal sőt, élvezi, csak az egy nyomsáv miatt mindig valami hülye bagós mögé szorulok a libasorban. Ekkor felgyorsítom lépteim, idiótára hajazó módon gyorsan kielőzöm (szóval elevickélek mellette), majd eléérve szépen visszaváltok lassúra. De gondolom senki nem kapcsol, hogy igen, kérem, Ön büdös...

6. Ma hazafelé a dombon egy kutya odafutott hozzám és ugrálni kezdett. 

Mit kutya. Egy véreb. Tyson volt a neve! Ezek után elég hiteltelen volt a gazdija, mikor megnyugtatás képen odaszólt, hogy nem bánt ám... (amúgy tényleg harci kutya félének tűnt, de tagadhatatlanul kölyök volt...) 

7. Megint sorozatfüggő lettem, emiatt későn fekszem, emiatt későn kezdek olvasni, ami miatt későn alszom el. De másnap nem vagyok ám fáradt.... :-)

8. A színház pozitív, hódolunk a kultúrának.

9. Nincs minusz pont. Ez szuper.  ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :-)))))))))

Összesítve  ( még az erőltetett rosszak ellenére is) 9/5 arányban nyertek a jók! Tyühűűűű.

http://www.howtocopewithpain.org/blog/3609/staying-happy-in-the-winter/

very proud

Nem csak azért, mert magamat meghazudtoló módon irtó ügyesen kiválasztottam a receptet, és nem is pusztán amiatt, mert a hiányzó elemeket felismerve rögtön munka után beugrottam a közértbe, hanem, mert minden eddigi esettel ellentétben ma este tényleg megfőztem, amit kitaláltam.

Történt ugyanis, hogy egy hete anyuci beállított két méretes padlizsánnal, hogy akkor nesztek, főzzetek. :-) Tegnapra már erős volt bennünk a gyanú, hogy két lila tök a hűtő aljában lassan a végét járja, ezért vettünk este csirkemellet "valamit összedobunk belőlük" címen. Ma rákerestem, hogy csirke, padlizsán és egy szimpatikus paradicsomos, padlizsános csirke receptet találtam itt. Hazaértünk, Borsó elugrott a szüleihez, addig én előkészítettem a konyhát, felszeleteltem a padlizsánt, besóztam, otthagytam.

Később egy darabig együtt főztünk, ami megint rájöttem mennyire iszonyú jó.... aztááááán.... még egy büszkeség - a Borsó elment fallabdázni. Nagyon örültem, mikor szólt, hogy beugrik ma este valaki helyett, mert - tök érdekes - pont tegnap kérdeztem rá, hogy nem hiányzik-e neki, mért nem jár újra. Szerintem egy éve nem volt minimum, és amúgy is, mindketten nagyon mozgáshiányban szenvedünk, túrázni is egyszer mentünk az ősszel talán.... Hajaj. 

Az eredeti témához visszatérve, befejeztem a kaját, nagyon jó lett (saját léptékben mérve), meg is vacsoráztam, és remélem mire a sportisten hazaér még meleg lesz valamennyire. Úgy lefotóztam volna, de hát még mindig nincs gép. Ha igaz egy hét múlva ilyenkorra megérkezik.... rég vártam valamit ennyire... eddig fel sem tűnt, mennyiszer fényképezne az ember...(Csak szegény kis régi gépem sajnálom, még nem tudom, most mi lesz vele. Lehet megpróbálom megjavíttatni, bár gondolom nem éri meg. Pont 10 éve volt velem bármerre mentem...hogy a fenébe lehet egy tárgyhoz ennyire ragaszkodni :-S)

Szóval ha lesz végre új fotómasina irány a kéktúra. Azaz még pár hétig csak mértékkel, nem megterhelően, de egy hónap múlva már miénk újra a világ (jelen esetben a Balaton-felvidék lesz a soros).

hm, de szeretem ezt a zenét ....."nincs más hátra, mint előre"...

új év, új élet, avagy rohadtul elegem van

Hát igen. Az az igazság, hogy az elmúlt hetekben annyi minden történt és annyira nem tudtam hogy kezelni, hogy most inkább kiírom magamból. Az egyik "dolog", hogy bárhogy is próbálok normálisan viselkedni, nem tudom leplezni, hogy igen, elég rossz passzban vagyok, már egy jó ideje. 

Apa rákos. Rosszindulatú daganata van, törekszem inkább ezt tudatosítani magamban, csak mert így szebben hangzik. Hónapok óta mennek a vizsgálatok, huzavona, de ez így, konkrétan, hogy tutira ekkora a baj, csak karácsony előtti héten derült ki. Mivel nekem apukám a kőszikla, aki mindig ott van, ha baj van, aki mindig tudja mindenre a választ....mit is mondhatnék. Ez a totális padlóra küldés. 

Nem erőltettem túl magam, hogy majd én hű, de kemény leszek, igazából minden adandó alkalommal bőgtem. Reggel, este, napközben a klotyóban. És rohadtul sajnáltam magunkat. Lehet a múlt idő nagyvonalú, még most is sajnálom. 

Nem tudom mi lesz, hosszú út áll apa előtt, de ismerem, amit tud megtesz és már most úgy beleásta magát a témába, hogy lassan új szakvizsgát tehetne. :-) És persze. Eszméletlenül bízom benne, meg fog gyógyulni. Amúgy tök jó a hozzáállása, erős, nincs lerobbanva fizikailag. Szóval hajrá!

A másik "dolog"- bár ezt brutál így nevezni, hogy épp megtudtuk, hogy eggyel többen leszünk, már ki is derült, hogy mégsem. Na, ezt sem könnyű így elsőre befogadni. Végülis, még nem is volt időnk beleélni magunkat. Azért fáj.... nagyon. Ismerem magam, meg a Borsót is, idióta poénokkal elszórakoztatjuk egymást, meg ilyenkor az amúgy sem unalmas életünket még jobban besűrítjük, csak hogy ne is legyen időnk rágódni. Tegnap műtöttek meg, tök gyors volt az egész, azt mondták a vénás injekciótól szédülni, bódulni fogok kicsit, de konkrétan teljesen kiütött. Azt hiszem erre mondják, hogy K.O. :-)) Nem emlékszem semmire, csak mikor a kórteremben felébredek. Komolyra fordítva, ezen is biztos bőgök majd még párszor, aztán talán ennyi.

Amit viszont eldöntöttem, fogalmam sincs mért pont most, valószínűleg csak simán betelt a pohár, hogy ezentúl nem fogom a direkt rosszindulatot kedves mosollyal semmisnek tekinteni, és legyinteni, mert bármennyire is nem egyértelmű, érző emberi lény vagyok, sőt kifejezetten túlérzékeny, aki minden hülyeséget is a szívére vesz. 

Nem arra gondolok, mikor egy-egy ismerős véletlenül beletrafál dolgokba, nem direkt, csak nem gondolja végig, mert azt tudom milyen, én is szoktam balfék lenni (egyszer egy szomszédtól megkérdeztem, hogy mi ez az új séró, mikor kopasz lett egyik napról a másikra... :-SSS, ...igen, rettenetes bunkóság volt a részemről, de nem gondoltam végig, csak mikor már kimondtam), szóval tudom, hogy e mögött nincs bántó szándék, maximum meggondolatlanság. Ez nem is zavar, meg nem haragszom sosem. 

Azt nem tudom megérteni, hogy vannak emberek akik nem fogadják el, hogy mindenki úgy él, ahogy akar, azzal, azokkal és ott tölti az idejét, amivel, akikkel és ahol jónak látja, és folyton, időről időre újra rám/ránk szállnak és csesztetnek, meg minősítenek, csak mert fogalmuk sincs semmiről, és nem értik meg, hogy van aki változik, vagy van aki másra vágyik, mint ők. 

forrás:http://www.americanartarchives.com/nurick.htm

Azt is rohadtul unom, hogy 30, meg 33 évesen nem tehetjük meg megjegyzések nélkül, hogy ne járjunk bulizni, pláne olyan bulikba, amiken már kb. 100-szor voltunk és már egyikünket sem hoz lázba, elegem van abból, hogy ha egyszer az ember azt mondja, kösz nem iszom, mert éppen olyanja van, akkor rögtön puhány, punnyadt, meg puhapöcs. Ez annyira szánalmas. 20 évesen még oké, de most....?

Ez dühít, és bármennyire is próbálom, nem tudom megérteni, hogy mi örömük van abban, hogy olyan dologba ütik az orrukat, amihez nincs közük. 

Azt sem értem az emberek mért versengenek folyton. Mért kell midig egymáshoz méregetniük magukat, mért számít az, hogy ki mennyit bír vedelni, meddig van fent szilveszterkor (!!??), kinek milyen kocsija van, mekkora mit tudom én a házimozija, vagy hány tévéje van, vagy milyen menő az okostelefonja. Mit számítanak ezek?? Olyan unalommal és elszomorodással hallgatom, mikor ez a téma. Mért hiszi még mindig annyi ember, hogy ezek bármit is számítanak. Közben meg látom a körülöttem lévő sok elégedetlenséget, a folytonos pénzhajhászást, a savanyúságot.

ELEGEM VAN a sok negativizmusból, a sok, már rohadtul unalmas panaszkodásból, és legfőképpen a sok ítélkezőből. Csak annyit akarok mondani, mindenkinek meg van a maga baja és öröme, és jobb lenne, ha mindenki a sajátjára koncentrálna... És ezek után még csoda, hogy nem ilyen társaságban akarjuk tölteni a szabadidőnket??

Az újévi fogadalmam a fentiek alapján: Ha bárki is olyat szól, ami nem tetszik, ezentúl simán elküldöm a sunyiba. :-)) Persze nem ám... Nem vagyok ilyen, de bár lennék. Bár nagy lenne a pofám és megmondanám, ehelyett én továbbra is kedvesen mosolygok, csak mert nekem ez nem megy. Ismerem a hülye formám, a végén még nekem lenne lelkiismeret furdalásom, mert beszóltam. Nem baj. Nekem legalább van ilyenem. :-)))

...és szó ami szó...ez most rohadtul jól esett! :-)))

karácsony 2012 folyt.

Tudjátok, valószínűleg van egy csomó féle lista a snassz és felesleges karácsonyi ajándékokról a világban. Olyanok, amiken szerepel például a zokni, a nyakkendő, a bögre, vagy a giccses, illatos gyertya. És mondjuk a morzsaporszívó....

Én ezek ellen a listák ellen fellázadok. Nem csak azért, mert a tesóim kaptak tőlem lábtyűt idén, és mert az egész családnak készítettem bögréket, hanem mert én igenis szívesen kapok urabocsá' unalmas, de hasznos ajándékokat. Nálunk a "zokniból sosem elég" jelige amúgy is egész évben érvényben van. De most kifejezetten a morzsaporszívóról akarok írni. Nem vagyok biztos benne, de feltételezem, erre 10-ből 9 ember azt mondaná, felesleges. Pedig hajaj, milyen messze van a feleslegestől. Pár hónapja valami biztos kiborult, vagy szétszóródott, már nem emlékszem, de hangosan dünnyögtem, hogy a "fene egye meg, ha lenne egy kis kézi porszívóm mennyivel könnyebb lenne...". Ezt a Borsó ügyesen elcsípte, így karácsonyra meglepett ezzel:

Hogy ez mekkora találmány. Nem tudom persze, hogy mikor ununk majd rá, lehet egy év múlva az alagsorban fog porosodni, de egyelőre ezt el sem tudom képzelni, mert nap, mint nap segít. Tudom szánalmas, ha az ember egy morzsaporszívó iránt táplál érzelmeket, de én egyszerűen imádom. A végén még nevet is adunk majd neki.... :-))

A Borsó elmesélte a sztorit, ahogy megvette. Ő nem az a "jó korán nekilátok az ajándékokat beszerezni "típus, konkrétan ha jól sejtem 22-én indult el a városba, hogy akkor hajrá. Persze az elektronikai boltok már teljesen ki voltak fosztva, végre az egyikben megtalálta ezt, ami tetszett neki. Aztán ott felejtette. Mikor visszament érte rákérdezett röhögve, hogy "A morzsaporszívó még meg van, ugye, gondolom senki nem vesz karácsonyra ilyet". Erre a mellette álló párból a srác arcáról lefagy a mosoly, és közli, hogy de. A csaj meg: "Miii, azt kapok karácsonyra? :-) " Srác: "Mért, nem tudtad? ...Basszus." :-)))) Hát, a Borsó már csak ilyen.