very proud

Nem csak azért, mert magamat meghazudtoló módon irtó ügyesen kiválasztottam a receptet, és nem is pusztán amiatt, mert a hiányzó elemeket felismerve rögtön munka után beugrottam a közértbe, hanem, mert minden eddigi esettel ellentétben ma este tényleg megfőztem, amit kitaláltam.

Történt ugyanis, hogy egy hete anyuci beállított két méretes padlizsánnal, hogy akkor nesztek, főzzetek. :-) Tegnapra már erős volt bennünk a gyanú, hogy két lila tök a hűtő aljában lassan a végét járja, ezért vettünk este csirkemellet "valamit összedobunk belőlük" címen. Ma rákerestem, hogy csirke, padlizsán és egy szimpatikus paradicsomos, padlizsános csirke receptet találtam itt. Hazaértünk, Borsó elugrott a szüleihez, addig én előkészítettem a konyhát, felszeleteltem a padlizsánt, besóztam, otthagytam.

Később egy darabig együtt főztünk, ami megint rájöttem mennyire iszonyú jó.... aztááááán.... még egy büszkeség - a Borsó elment fallabdázni. Nagyon örültem, mikor szólt, hogy beugrik ma este valaki helyett, mert - tök érdekes - pont tegnap kérdeztem rá, hogy nem hiányzik-e neki, mért nem jár újra. Szerintem egy éve nem volt minimum, és amúgy is, mindketten nagyon mozgáshiányban szenvedünk, túrázni is egyszer mentünk az ősszel talán.... Hajaj. 

Az eredeti témához visszatérve, befejeztem a kaját, nagyon jó lett (saját léptékben mérve), meg is vacsoráztam, és remélem mire a sportisten hazaér még meleg lesz valamennyire. Úgy lefotóztam volna, de hát még mindig nincs gép. Ha igaz egy hét múlva ilyenkorra megérkezik.... rég vártam valamit ennyire... eddig fel sem tűnt, mennyiszer fényképezne az ember...(Csak szegény kis régi gépem sajnálom, még nem tudom, most mi lesz vele. Lehet megpróbálom megjavíttatni, bár gondolom nem éri meg. Pont 10 éve volt velem bármerre mentem...hogy a fenébe lehet egy tárgyhoz ennyire ragaszkodni :-S)

Szóval ha lesz végre új fotómasina irány a kéktúra. Azaz még pár hétig csak mértékkel, nem megterhelően, de egy hónap múlva már miénk újra a világ (jelen esetben a Balaton-felvidék lesz a soros).