egy veszprémi hétvége Veszprém nélkül

Lédának van a bölcsiben egy barátnője, akinek a vezetékneve Veszprémi. Egy hete diskuráljuk vele, hogy hogy is van ez, mi most hogy utazunk Veszprémbe, és az is egy város, mint a miénk, és igen a kislány neve is ez... Vicces, hogy számára ez mennyire vicces. :-)

Pénteken ebéd után indultunk. Nemesvámosra, mert a tervbe földrajzilag nagyon beleillett. Tíz kilométerre Veszprémtől is, a Balcsitól is. Mert, hogy ezt a kettőt gondoltuk érinteni. Szombati kirándulás Balatonfüreden és vasárnapi gyereknap Veszprémben. 

Én biztos, ami biztos csütörtökön összehoztam magamnak egy újabb (már nem is számolom hányadik...) mellgyulladást. Ohh, yeahhhh.... Ez péntekre már olyan léptéket öltött, hogy Borsi konkrétan nem is akart elindulni, én is vacilláltam a teljes hétvége lefújásán, csak azért nem tettem, mert tudtam, hogy két napig itt enne a fene, ambulancia és ügyelet meg mindenhol van, ha úgy alakulna....szóval meggyőztem, hogy ne maradjunk, menjünk.

A péntek délután ennek megfelelően nyögvenyelősre sikeredett, én próbáltam jó pofát vágni, hogy ne tűnjön fel Borsónak, mennyire fááááááj, de ő meg ismer, így természetesen feltűnt neki és hát, kicsit morci lett...(mer' ugye ő ezt mondta...blabla... :-)

Lédike viszont élvezte már a péntek délután minden percét. Nemesvámoson már voltam, de több, mint 10 éve, akkor is tetszett, azóta csak jobb lett. Van egy szuper játszótér, ami hatalmas is a település méretéhez képest, 2 per séta volt az apartmantól, na itt időztünk estig természetesen. Amúgy a szállásunk szuper volt, semmi szemfényvesztés, hanem egy tök korrekt, tiszta, egyszerű, de igényes falusi vendégszállás kedves házigazdákkal. A szobában volt emeletes ágy is, így Léda életében először felnőtt ágyon aludt, amire marha büszke is volt.

Szombaton reggel röpke egy órás kezelést adtam a gyulladt mellemnek, addig a többiek játszótereztek. Sokkal jobb nem lett, de annyira éppen, hogy a napot azért élvezni tudjam. Amúgy pikk-pakk összekészültünk :-D hahahaha, 11-kor már indultunk is Füredre.
Bóklászás a mólónál, erre-arra, ebéd, megint csak séta, akvárium, játszótér, séta, hajókázás a szuper, tényleg igazán szuper Kisfaludy hajóval, limonádé hegyek, fagyik. Ilyen napunk volt. :-)

Vasárnap reggel hatkor kukorékoltak a kakasok és a gyerekek is. Mi mást is szeretne az ember lánya vasárnap hajnalban csinálni? Hát persze, hogy gyurmázni.....blööööö. Ők élvezték....

Borsó morgott mert éhes volt, a kisbolt meg csak hétkor nyitott. Amúgy egész hétvégén ilyen puffogósok voltunk egymással, gondolom a mellgyulladás miatt, mert én a toleranciámat ennek kibírására fókuszáltam, ő meg az én kibírásommal küszködött. :-) Szeretem a csajokban viszont, hogy őket ez meg sem hatja. :-) Mondjuk nem is csináljuk feltűnően, csak odadörmögünk egymásnak az orrunk alatt... :-)
A vezprémi gyereknapi programot végül úgy találtuk, nem elég vonzó nekünk (pfhűűű), így ismét Balatonfüred mellett döntöttünk, ahol a Kovászna parkban volt a vrosi gyereknap. A május végén döbbenetesen sok turistának itt nyoma sem volt, kifejezetten jól esett ez a kis családias jelleg, és a csúcs: volt LÓÓÓÓÓ! Léda kb. fél éve nagyjából két napi rendszerességgel nyúzott minket, hogy lovagolni szeretne, és mindig megígértük neki, hogy majd lehet... aztán sosem alakult úgy. Eddig! Háromszor is ment! És minden várakozásom ellenére nem üvöltött ahogy a lóra ült, sem mikor elindult, hanem élvezte! Persze azóta még felfokozottabban kéri, hogy hadd járjon lovagolni, de még nem jártam utána 3 éveseket hol fogadnak...

A gyereknapot én a végére meguntam, ebédidő is volt, de pechemre a két bogyó a kocsiba ültetés után 5 perccel már durmolt, így Borsi úgy döntött megyünk amíg lehet. Badacsonyban aztán már nem bírtam magammal és kiköveteltem, hogy megálljunk. Itt még fél órát potyáztunk, mire Léda is felébredt. Megint séta, megint móló, kacsák, aztán végre EVÉS! A Kishableányban hamburgereztünk, finom volt.

Hazaérve mondtam Borsónak, hogy gyorsan kimosok, összepakolok és indulhatunk is vissza. :-) Annyira jó volt. Még mellgyulladással is, ami azóta szerencsére elmúlt.
Ui: Azt majdnem elfelejtettem leírni, hogy LucaPolli mekkora hős volt, milyen alkalmazkodó, nézelődő, kíváncsi, cukipofa egy gyerek. Szerintem egyébként nem csak tűrte, hanem kifejezetten élvezte is a hétvégét, szóval így két alkalom után egyelőre pozitív teljesen a mérleg.
Két gyerekkel utazni jó, utazni élvezet ( na, jó, ez a második talán túlzás...maradjunk a jónál :-D)!

új év kezdődött.....2015-ben

Találtam egy 2015. januári piszkozatot, amit végül nem fejeztem be, de elolvasva rájöttem, hogy ez nekem fontos, így most közzéteszem. Íme:

Az igazság az, hogy már annyira lehangoló folyton az apukám miatt szomorkodós bejegyzéseim látni, még így is, hogy elég ritkán lépek a blogomra, hogy eldöntöttem ennek véget vetek. (nem először döntök így azt hiszem. :-)

Tehát, legyen az újévi nemtudommim az, hogy próbálok kevésbé kesergős hangot megütni. Letelt az egy év gyász, amúgy is jobban kell érezzem már magam - papírforma szerint legalábbis - és valójában be kell lássam, ez a közszájon forgó nagy igazság nem is butaság, ez a fajta érzés már egész más, mint egy éve volt. Persze nem telik el nap....de ez még nagyon sokáig így lesz...

Megvolt az első karácsonyunk Lédával. Nagyon más így, anya- és apaként. Vártam már ezt, mert a gyerekkori szentesték nálunk olyan filmszerűen meghittek és hangulatosak voltak, a mi olaszos vérmérsékletű családunk sajátos módján persze. A szüleim ehhez valahogy nagyon értettek, nekem még tizenéves koromban is izgalmas, és csodaszerű volt ahogy csengettek az "angyalok"... 

Vágytam már rá egy ideje, hogy én lehessek az angyal, és persze ez az idei még messze volt attól amilyen majd lehet ez még, de nekem így is nagyon tetszett, elégedett voltam.

Lédáról nem is tudom írtam-e már itt, jellemző... pedig hát mi fontosabb lehet ide témának, mint a hónap végén egy éves leányzó. 

Kicsit gondban is vagyok, hogy miről írjak majd, mert a fejlődéséről, jelentős történésekről vezetek kézzel egy naplót. Ebben neki címezve írok mindent, remélem egyszer majd elolvassa, és nem tart vér cikinek, hogy ilyeneket jegyezgettem le esténként róla. Jóó, nem a pasijának fogom megmutatni először. :-)

Ha már új év, lássuk, miket tervezek. Ha egyáltalán....

Persze az elmúlt két év után a Borsóval sokszor megbeszéltük, hogy nem fogunk tervezni semmit, mert az élet úgyis felülírja, de be kell lássam, nem tudom megcsinálni.

Muszáj tervezgetnem, sőt sorakoztatnom őket, prioritásba helyezni azt, ami olyan, háttérbe, ami meg csak esetleg...ez visz egyik napról a másikra előre. 

Mért is van ez? Lehet pótcselekvés az egész? Lassan már egy éve, hogy próbálom előhívni magamból, de csak nem tör fel az ŐŐŐSANYA. Pedig én azt feltételezem, hogy majd jön, és az anyaság egésze szépen annak rendje és módja szerint kitölti az életem. És minden annyira magától értetődő lesz. De hát nem :-)))).

Alapvetően nincs bajom ezzel az új szereppel, sőt, jobban megy, mint hittem. Ami durva - és tényleg nagyon durva - hogy Borsó sokszor megdicsér, mert, hogy jobban csinálom, mint hitte. :-)))) Jézus!!! Mért, mit hitt???? Hehe, ha ez a jobb......???

Na, de a tervek. Mondjuk nem hosszú a lista.....

1. Idén ÚJRA TÚRÁZNI SZERETNÉK!!!! Azaz szeretnénk. Mind a ketten, vagyis hárman (Léda is biztos nagyon szeretne, ha tudná, hogy mennyire jó). Tavasszal nagyszabású terveink vannak, ami első körben kimerül abban, hogy egy-egy napot elmennénk a Balaton-felvidékre. Ott van még pár kimaradt kék túrás szakasz. Cél talán az lenne, hogy idén összekössük a hézagos részeket és akkor meglennénk Írottkőtől Zircig.
2. Utazás. Tavaly már tapasztaltuk, hogy gyerekkel más, mondta is mindenki előre, hogy "gyerekkel nagyon más lesz", és valóban, bár azért annyira nagyon meg mégsem. (Persze aki utazni szeret(ne) a világon a legjobban, mint én ugye, az mi mást is érezhetne.)
Tavaly főleg hosszú hétvégéink voltak, nekem mind felemelő volt, kikapcsolódtam, feltöltődtem, pedig tényleg ugyanazt kellett csinálni a Lédával egész nap, mint máskor, csak más közegben. És ez azért sokat dobott a dolgokon.
Léda ilyen szempontból eddig teljesen rugalmas volt, mindenhol ugyanúgy viselkedett, mint itthon. Szerintem ez annak köszönhető, hogy hozzászokott a kicsit hektikus élethez, és az esetlegességhez (mondjon a sok nagy okos könyv bármit is - mert ugye azok szerint ez rossz, amit mi csinálunk).

Jeli arborétum 2017

Vasárnap a nagyikkal, Sándorral, babakocsistul, biciklistül nekiindultunk Jelinek. Nagyon szépen sütött a Nap, a rhododendronok pompáztak, tényleg állati gyönyörű volt. Jó kis családi napot csaptunk, íme a képek:

Bozsoki hétvége Andiékkal

Lassan tényleg hagyománnyá válik, hogy Andikámmal férjestül, gyerekestül eltöltünk egy közös tavaszi hétvégét valahol. Így, hiába vagyunk egymástól sajnos elég távol, ha összejön egy-egy oda-vissza látogatás, plusz találkozunk a szintén hagyományosnak mondható egyetemi szösszenetünkkor is, azért  hál 'Isten legalább négyszer látjuk egymást az év folyamán. 

Nagyon örülök, hogy immár 17 éves barátságunk így megmaradt, működik, persze ápoljuk is rendesen :-).

Idei évre kinéztem ezt a Bozsokot magunknak. Olvastam, hogy van itt egy nagyszerűen felújított, apartmanokká átalakított malom, rátaláltam, beleszerettem. Ez a hely a Malomporta. Nekünk nagyon bejött, mert hatalmas, szépen gondozott kertje van, óriási homokozóval, sok-sok biciklizésre alkalmas résszel, patakkal, babaházzal és nekünk, felnőtteknek igencsak imponáló nyári konyhával. A növényállomány is marha jól össze van rakva, szerintem gyönyörű. Többféle apartman van, így bárki talál olyat, ami neki megfelelő. 

Mi most a főépület két felső lakrészébe vackoltunk be. A nagyobbikba, ahol Andiék voltak, van egy kis galéria is, igazi kuckó a gyerekeknek, a nagyok természetesen itt aludtak. Léda is bandázott velük fent, egyik este fél tizenegykor szedtük le, a már alvó Virág mellől. :-) 

Amit még nem akarok elfelejteni, ezért leírom gyorsan, az az isteni reggeli. Olyan szuper rukkolás, madársalátás, paradicsomos, mozarellás salit ettem mindkét reggel, hogy pfuhh, minden reggel jöhetne egy....Borsikám pedig a disznsajttól alélt el..szóval ..... reggeliben (is) nagyon ott vannak. :-)

Pénteken délután miután elhelyezkedtünk, kipakoltunk, szusszantunk, és a gyerekek is felfedezték nagyjából az udvart, elindultunk a faluba vacsorázni. Nem tudom, mekkora település Bozsok, de van a központban egy minden nap este kilencig! nyitva tartó abc és egy szerintem szuper kis étterem. Első ránézésre nem gondoltam volna, hogy ilyen isteni vacsorát kapok itt, és a többiek is nagyon elégedettek voltak. Jóllakottan indultunk haza. 

A gyerekek egész hétvégén a járgányaikkal jöttek-mentek, ez nagyban könnyítette a távolságok leküzdését. A kicsik babakocsiztak, illetve Luca sokat volt a csatos hordozóban is rajtunk. 

Este vetítettem nekik, talán élvezték, nem tudom, én nagyon, mint mindig. Lédikém a Frakkot már kívülről fújja, ezen képességével a többieket is szórakoztatta kicsit, és Virág is nagyon ügyesen olvasott el több diát is. Ő már tényleg igazi nagylány. 

Szombaton reggeli után Rohoncnak vettük az irányt. A Rohonci-tó ugyan mesterséges, de nagyon szép és hangulatos. Itt töltöttük a délelőttünket.

Léda csúszik

Boglárkát szed :-)

Innen az Írottkőhőz mentünk tovább, osztrák oldalról, autóval. Van fent egy nagy parkoló ahonnan minimális szintkülönbséggel babakocsival is be lehet sétálni, azt ugyan nem tudom, hogy végig-e, mert dél lévén mi a gyerekek éhsége és fáradtsága miatt egy idő után visszafordultunk, csak a "lávagolyóig" :-) mentünk.

Mindenki a golyón, én Lucát etetem

A parkolóba érve elmúlt a nyűg, Luca a babakocsiban elaludt. Rengeteg motoros volt, a büfé is amolyan motoros tanyának tűnt, a parkoló bejáratánál egy akasztófára felkötött bicikli lógótt....poén. :-)) A mieink is őrült motorozásba (biciklizésbe) kezdtek.

Mondanom sem kell ezután hatalmas alvás volt a kocsiban. Kőszegen mi, anyák befutottunk bevásárolni az esti főzéshez, a gyerekek addig kint durmoltak tovább.

Bozsokra visszaérve Dani isteni gulyás-pörköltet bográcsozott vacsorára. Ment még a bicajozás, tekergés egész sokáig, későn bujtunk ágyba.

Vasárnap borongósabb reggelre ébredtünk, pakolás, reggeli, indulás. Rövid volt, mint mindig. 

a malom előtt, együtt

Bementünk még közösen Kőszegre, meghallgattuk a misét a csodás Jézus szíve templomban. Rengeteg család volt...tetszett. Utána a kihagyhatatlan kávé, süti, a gyerkőcök még bújócskáztak egyet a téren. Aztán búcsúzás, irány haza. Igazán jó kis hétvége volt. :-)

Léda utazott 2015. májusában - félbemaradt olasz utibeszámoló folytatása

Most, hogy már tervezem / szervezem életünk első két gyerekes nyaralását, szembesültem a szégyenteljes ténnyel, hogy két éve nem fejeztem be az észak-olasz kirándulásunk beszámolóját. 

2015. május közepén töltöttünk itt egy hetet az akkor 14,5 hónapos kis Lédánkkal. 

Triesztről és Milánóról (csütörtöki, pénteki és szombati napunkról) már meséltem, rögtön a hazaérkezés után leírtam mindent. :-)

Május 17-én, vasárnap milánói házigazdáinknál ébredtünk és velük együtt, azaz az ő idegenvezetésükkel egy napos kirándulásra indultunk a Comói-tóhoz. Vonattal! Ha van valami, amit imádok, az a külföldi vonatozás. :-) Ha csak tehetjük nem hagyjuk ki egy országban sem. Lédi is élvezte, ez volt az első vasutas élménye. :-)

Az egy órás út végén Varennában szálltunk le. Nagyon kedves kis városka, az elhelyezkedéséből adódóan gyönyörű kilátással a tóra. Itt elindultunk fel a hegyre, majd babakocsis útakadályok miatt mégis inkább a part felé vettük az irányt. Lent a kikötőnél a kompunkra várva ebédeltünk egyet, persze kicsi a világ, amikor kértem a pincérnőt, hogy melegítse meg a babakaját, kiderült magyar, ide jött férjhez, ők vezetik a kis ristorante-t ahova beültünk. :-) 

Varennából áthajóztunk Bellagioba, ami szintén gyönyörű, az előző városkánál sokkal arisztokratikusabb, előkelőbb megjelenéssel.

Varenna a hajóról

Bellagio a hajóról

kompra várva

Hazafelé a gyerekek aludtak a vonaton, Lédike nagyon jól viselkedett ismét, és persze irtóra elfáradt.

Hétfő reggel búcsútvettünk házigazdáinktól, akiknek irtó hálásak voltunk a sok kedvességért, a finom reggelikért és vacsikért, beszélgetésekért, meg úgy egyáltalán, mindenért. Kicsit szomorú is voltam, mert ugyan még várt ránk két nap, de úgy éreztem hiányozni fognak és hogy Milánóban még hetekig tartalmasan el lehetne tölteni az időt.

Milánóból a Garda-tó déli részére költöztünk át, Monzambano nevű faluba. Ide:

Nagyon éles váltás volt a nyüzsgő, pezsgő Milánó után egy falu szélén lévő gazdaságba csöppenni, a tulajdonos épp, hogy pötyögött angolul, nagy szőlőföldek, almás és és síri csend fogadott minket, mi voltunk az egyetlen vendégek épp, de jól esett a nyugalom. Megkerestük az abc-t (meglepően nagy szupermarket volt), bevásároltunk és úgy döntöttünk a közeli Mantovában töltjük a nap hátralévő részét.

apa itt is folyton telefonál...

Szép naplementében utaztunk haza. Nagyot aludtunk, másnap várt ránk a Garda-tó déli része.

Hétfőn jó korán sikerült indulnunk, így Sirmionéban még szuper parkolóhelyet találtunk. Helyes kis városka ez is, és a tó is nagyon szép, de valahogy a Comói-tó után nem nyűgözött le minket, inkább a balatonihoz hasonló érzést keltett bennünk, ami persze jó, nagyon jó, csak nem annyira különleges. :-) 

családi kép :-D

Sirmionéból Desenzano del Gardába mentünk át. Egyszer majd sort kerítünk az északabbi, állítólag szebb, vadregényesebb területeire is a tónak, most ennyi fért az időnkbe.

Miután a délutáni alvást a tó partján letudtuk, ismét délre indultunk, mert nyaralásunk zárásaként meg szerettük volna nézni a Monzambanótól egy köpésre lévő kis ékszerdobozt, Borghettot is.

Pozzolengoban útközben

ez már Borghetto

Kedden, ha jól emlékszem borongós, esős időben vágtunk neki a hosszú hazaútnak, amit néhány megállással, nulla nyüglődéssel, igazán hősiesen tűrt Lédike, igazság szerint a szlovén pálya utolsó szakaszán én már rosszabbul viseltem a dolgot, mint ő. :-)

Idén egy kicsit közelebb, de már két gyerekkel fogunk útra kelni, kíváncsi vagyok, milyen lesz, és törekszem rá, hogy ne teljen két évbe, mire leírom az élményeket. :-)