új év kezdődött.....2015-ben

Találtam egy 2015. januári piszkozatot, amit végül nem fejeztem be, de elolvasva rájöttem, hogy ez nekem fontos, így most közzéteszem. Íme:

Az igazság az, hogy már annyira lehangoló folyton az apukám miatt szomorkodós bejegyzéseim látni, még így is, hogy elég ritkán lépek a blogomra, hogy eldöntöttem ennek véget vetek. (nem először döntök így azt hiszem. :-)

Tehát, legyen az újévi nemtudommim az, hogy próbálok kevésbé kesergős hangot megütni. Letelt az egy év gyász, amúgy is jobban kell érezzem már magam - papírforma szerint legalábbis - és valójában be kell lássam, ez a közszájon forgó nagy igazság nem is butaság, ez a fajta érzés már egész más, mint egy éve volt. Persze nem telik el nap....de ez még nagyon sokáig így lesz...

Megvolt az első karácsonyunk Lédával. Nagyon más így, anya- és apaként. Vártam már ezt, mert a gyerekkori szentesték nálunk olyan filmszerűen meghittek és hangulatosak voltak, a mi olaszos vérmérsékletű családunk sajátos módján persze. A szüleim ehhez valahogy nagyon értettek, nekem még tizenéves koromban is izgalmas, és csodaszerű volt ahogy csengettek az "angyalok"... 

Vágytam már rá egy ideje, hogy én lehessek az angyal, és persze ez az idei még messze volt attól amilyen majd lehet ez még, de nekem így is nagyon tetszett, elégedett voltam.

Lédáról nem is tudom írtam-e már itt, jellemző... pedig hát mi fontosabb lehet ide témának, mint a hónap végén egy éves leányzó. 

Kicsit gondban is vagyok, hogy miről írjak majd, mert a fejlődéséről, jelentős történésekről vezetek kézzel egy naplót. Ebben neki címezve írok mindent, remélem egyszer majd elolvassa, és nem tart vér cikinek, hogy ilyeneket jegyezgettem le esténként róla. Jóó, nem a pasijának fogom megmutatni először. :-)

Ha már új év, lássuk, miket tervezek. Ha egyáltalán....

Persze az elmúlt két év után a Borsóval sokszor megbeszéltük, hogy nem fogunk tervezni semmit, mert az élet úgyis felülírja, de be kell lássam, nem tudom megcsinálni.

Muszáj tervezgetnem, sőt sorakoztatnom őket, prioritásba helyezni azt, ami olyan, háttérbe, ami meg csak esetleg...ez visz egyik napról a másikra előre. 

Mért is van ez? Lehet pótcselekvés az egész? Lassan már egy éve, hogy próbálom előhívni magamból, de csak nem tör fel az ŐŐŐSANYA. Pedig én azt feltételezem, hogy majd jön, és az anyaság egésze szépen annak rendje és módja szerint kitölti az életem. És minden annyira magától értetődő lesz. De hát nem :-)))).

Alapvetően nincs bajom ezzel az új szereppel, sőt, jobban megy, mint hittem. Ami durva - és tényleg nagyon durva - hogy Borsó sokszor megdicsér, mert, hogy jobban csinálom, mint hitte. :-)))) Jézus!!! Mért, mit hitt???? Hehe, ha ez a jobb......???

Na, de a tervek. Mondjuk nem hosszú a lista.....

1. Idén ÚJRA TÚRÁZNI SZERETNÉK!!!! Azaz szeretnénk. Mind a ketten, vagyis hárman (Léda is biztos nagyon szeretne, ha tudná, hogy mennyire jó). Tavasszal nagyszabású terveink vannak, ami első körben kimerül abban, hogy egy-egy napot elmennénk a Balaton-felvidékre. Ott van még pár kimaradt kék túrás szakasz. Cél talán az lenne, hogy idén összekössük a hézagos részeket és akkor meglennénk Írottkőtől Zircig.
2. Utazás. Tavaly már tapasztaltuk, hogy gyerekkel más, mondta is mindenki előre, hogy "gyerekkel nagyon más lesz", és valóban, bár azért annyira nagyon meg mégsem. (Persze aki utazni szeret(ne) a világon a legjobban, mint én ugye, az mi mást is érezhetne.)
Tavaly főleg hosszú hétvégéink voltak, nekem mind felemelő volt, kikapcsolódtam, feltöltődtem, pedig tényleg ugyanazt kellett csinálni a Lédával egész nap, mint máskor, csak más közegben. És ez azért sokat dobott a dolgokon.
Léda ilyen szempontból eddig teljesen rugalmas volt, mindenhol ugyanúgy viselkedett, mint itthon. Szerintem ez annak köszönhető, hogy hozzászokott a kicsit hektikus élethez, és az esetlegességhez (mondjon a sok nagy okos könyv bármit is - mert ugye azok szerint ez rossz, amit mi csinálunk).