Április közepe óta volt egy s más, de nem is lényeg, igazából gondolkoznom kellene, hogy felidézzem a lényeges sarokpontokat, ahhoz meg most..... hát....lusta vagyok. Valójában még az április eleji húsvétról sem írtam semmit, pedig az is volt - Felsőszölnökön, nagy, családi össznépi, és esős. Apa abban a pár napban irtó pocsékul volt, szó szerint alig tudott enni, minden falat 5 percig tartott, szóval szép hely ide vagy oda, azért nem éreztük magunkat felhőtlenül (szó szerint hehe, ugyanis végig esett), de mégis jó volt legalább együtt lenni. Szentgotthárd mondjuk nagyon aranyos kis város, ott sétáltunk egy délutánt a nagybátyámmal és Borsóval 3-masban. A panzióban volt egy cuki kutyus is, aki mindig csurom víz volt, mert nem zavarta ha megázik....
Húsvét után nem sokkal volt apuci első kezelése, 4 napig tartott, de jól viselte. Utána rögtön dolgozott is újra, pár nap alatt visszajött az ereje, szóval nagyon biztató.... Most már a második kört nyomja, holnap jön haza, eddig ezt is jól tűri. A hétvégén volt Orfűn a vízi sport évadnyitó, ahol mindenképp ott szeretett volna lenni, én meg nem akartam, hogy egyedül menjen, így elkísértük. Nagyjából 25 év szünet után újra indult a vitorlás modellező versenyen. :-) Első nap még izgult, de vasárnapra teljesen feloldódott és látszott hogy nagyon élvezi.
 |
| apuci koncentrál |
 |
| két tesó |
Mi amúgy nagyon jól éreztük magunkat, sokat elkóricáltunk a versenyről, mert azért valljuk be, laikusnak ez nem feltétlenül szórakoztató egész nap, bár az is igaz, hogy pár futamot végignéztem, és kifejezetten izgultam. Szóval napoztunk a stégen (bár a képeken pont nem süt a nap - ezt majd elmondom, mért), sétáltunk sokat, voltunk a Kemencés udvarban (ez egy szabadtéri múzeum ami bemutatja sok tájegység jellegzetes kemencéit), ettünk langalót, aztán megint napfürdőztünk, kávézgattunk, lógattuk a lábunkat a víz felett. Csupa hasznos. :-)))
Irtó sok fotót csináltunk. A Borsi vasárnap reggel még napfelkeltét is fotózott. De. A memóriakártya bedöglött. Egy hete próbálja minden programmal levarázsolni a képeket, de annyira megsérült valami benne, hogy lehetetlen. Olvastuk a neten, hogy ez jellemző hiba. Tanulság - soha ne vegyél óriás kapacitású memóriakártyát, pláne, ha nincs is szükséged rá. Szóval ez a pár kép vasárnap délután készült, mikor már jelezte a fényképező, hogy a memóriakártyának annyi, ezeket a belső memóriára kattintgatta a Borsó, de hát ekkor már kicsit borús volt az ég. Ennyi a sztori.
Itt pedig egy filmecske a hétvégi évadnyitóról. (Csak úgy mellesleg :-) a végén, az eredményhirdetésen a magas fickó aki vigyorog fehér pólóban és rövid gatyában a dobogó 2. helyén, nos ő a nagybácsim. A kis ügyes. :-)
