2012. októberében a Pilisben...

a legnagyobb szívű apucikám

Cesky Krumlov - beszámoló 2. - fotók

első este - mi és a cseh sörök

boldog 23 hetes kismama és ura :-) -  háttérben a panzió

befelé a belvárosba sétálva

vajon hol vagyunk ??? :-) - KÁNAÁN avagy sörgyár manufaktúra látogatáson

sörgyár kémény

sooook-sooook SÖÖÖÖR...

itt palackoznak...érdekes....

sörgyár udvarán

sörgyár sörözőjében Borsó boldog

ablakmániás Encsa örül

gyönyörű- fent a várban, azaz alatta

a várból

:-)))

itt már tudtuk, hogy LÉDA lesz......

Egon Schiele Múzeum udvarán

tükörlabirintusban

mackó a várárokban

arcok...

sörök

vízköpők

a híres forgó nézőtér

elmaradások.... - Cesky Krumlov útibeszámoló 1.

Igaz, hogy lassan egy éve, vagy több is, hogy nagyon elhanyagoltam a blogot, és mindig csak utólag, fél éves csúszásokkal írok, de ahogy itt gondolkozom, nem is nagyon van olyan téma az elmúlt évből, amit szívesen megosztanék és még nem írtam róla. Talán csak ez. A tavaly őszi csehországi kirándulásunk.

Szeptember és október határán ugyanis 4 napot Cesky Krumlov-ban töltöttünk, amit -azt kell mondanom -méltán neveznek Csehország kincses ládikájának is. Mellesleg a vár és a történelmi belváros '92 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.

forrás: http://www.pensiontifany.cz/kontakt_en.html

Azért is volt ez a négy nap fantasztikus, mert ugyan nehéz szívvel mentem ( apa akkor került be a kórházba, előtte pár nappal), és a hazaérkezés után egy pillanat alatt összedőlt minden (kiderült, hogy milyen rettenetes a helyzet), szóval ennek ellenére, ott, abban a négy napban ki tudtam kapcsolni, fel tudtam töltődni, megteltem jó érzéssel és pozitív élménnyel ,energiával, és talán a pocakom, és benne Léda is emiatt viselte az ezt követő megpróbáltatásokat olyan igen nagyon hősiesen.

Összesen nyolcan utaztunk, Borsó barátaival, két autóval. Az út nagyon-nagyon jó volt, konvojban mentünk végig, amit én általában utálok, mert szerintem macera, de most egyszerűen szuper volt, tök sokat dobott az utazás hangulatán. Volt nálunk PMR rádió, Polgi jóvoltából, amit az elején nagyon-nagyon mulatságosnak találtam, de aztán rájöttem, hogy milyen hasznos.

Nagyon szép utunk volt, oda és vissza más-más útvonalon jöttünk, hogy többet láthassunk. Borsó és Polgi irtó jól összehangolt sofőrök voltak, nagyon érezték egymás vezetési stílusát, talán ezért tetszett most ez az együtt haladás...

A szállásunk szintén egy nagyon jó választás volt, köszönjük Bori, azt hiszem ti találtátok. Íme, Penzion Tilia, bátran ajánlom mindenkinek, aki ide szeretne látogatni, igényes, szép, tiszta, van zárt parkoló, hangulatos reggeliző, tök korrekt az ára.

A városkáról útikönyvszerű leírást nem fogok írni, főleg, hogy ez most nem a szokásos "Encsa féle" utazás volt, ahol az összes útikönyv nálam van és mindenhol hosszan felolvasom a történelmi és építészeti hátteret... :-). Ez csak olyan nézelődjünk, és érezzük jól magunkat 4 nap volt, amiből természetesen jelentős részt kivett a SÖRÖZÜNK fejezet. :-))) Én ugyebár nem söröztem, lévén, hogy 23 hetes kismamának nem illik, meg nem is szeretem a sört... Ellenben megittam Cesky Krumlov kocsmáinak szerintem teljes teakészletét, amin a többiek mindig jókat röhögtek...és remélem sajnáltak is :-)

Az idő kirándulós volt, de azért jól jött a kabát, sapka, sál. Főleg éjszakánként volt hideg. Estefelé mindig beültünk valahova ( nem mintha egész nap nem ezt csináltuk volna :-), én 10 körül hazamentem, Borsó elkísért mindig, mert lovagias, aztán visszament és még iszogattak, beszélgettek az éjszakába.

Napközben sokat sétáltunk, minden kis kanyargós utcát bejártunk, voltunk a várban, a Szent Vitus templomban, voltunk az Egon Schiele múzeumban, ami lenyűgöző és döbbenetes és taszító is volt egyben, na nem a Schiele művek miatt, hanem az egyéb "modern" művészek kiállításai miatt. 

Olyannyira nyomasztó volt egyes része ennek a kiállításnak, hogy utána a Borsóval és Polgival-Borival fellélegzés képp bementünk a tükörlabirintusba, ami irtóóóó jóóó volt. Annyit nevettünk. Bár az elején még hirtelen kis pánikszerűt is éreztem, ahogy elindultam és egy idő után teljesen megzavarodtak az érzékszerveim és semerre nem találtam kiutat. Onnantól csak közvetlenül Borsó mellett mertem haladni, persze a második körre már felbátorodtam.

A fiúknak, szerintem nekünk lányoknak is kétségtelenül a sörgyár látogatás volt az egyik legnagyobb élmény. Az Eggenberg sörgyár egy helyi kis sörgyár, mondhatni manufaktúra, ahol a gyártás minden folyamatát bemutató részletes idegenvezetést kaptunk, majd a gyárhoz tartozó sörözőben iszogattunk. Mindenki kapott sört is, több félét. 

Jaj, és hát a lényeget majd' elfelejtettem!! A Prágából már jól ismert szuper cseh sörkorcsolyákról nem is írtam. Mindenhol, ahol csak lehetett, kértünk hermelint. Ezenkívül ettem több helyen is isteni cseh sült húst, knédlivel és dinsztelt káposztával, ahogy kell. És voltam óriás palacsintázóban és sok-sok kávézóban is a Borsóval, mert azért volt néhány lopott óránk kettesben is. Jókat kajáltunk, na. :-)

A lényeg: Cesky Krumlovot látni kell!!!

Majd jövök fotókkal is a következő posztban, csak sajnos az a gép, amin a képek voltak szervízben van, remélem lementhetők róla az adatok, de a többiektől be tudom szerezni mindannyiunk fényképeit. Addig néhány internetes kép alább, és egy aranyos útibeszámoló az origóról itt.

forrás: http://www.encyklopedie.ckrumlov.cz/php/ismap/?map=en_93_jpg

forrás: http://www.naturfoto.cz/cesky-krumlov-fotografie-7609.html

Apucikám, nagyon hiányzol!

Mi az, amit nem kellene csinálni, ha nem akarsz egész délelőtt fájdalmasan bőgni?
Apukád számítógépén rendet rakni és letakarítani. Pláne nem kellene a rajta lévő temérdek fotót végignézni és végtelen szomorúságban nosztalgiázni. Szóval ismét bebizonyítottam magamnak, hogy nem vagyok normális, és hogy az önsajnálat magasiskolája, amit csinálok.

Mindegy, azért nagyon, nagyon hiányzik. Nellivel beszéltük, hogy tényleg eljutottunk odáig, hogy eleget volt távol, most már igazán hazaérhetne. Mikor jön végre? :-(
Édes drága apucikám.....

tavaly július.....

Na de valami vidámabbat is! Ha már apa családi képei között böngészgetek, íme pár fotó a Picike tavaly júniusi diplomaosztójáról:

7 hét

Lédike tegnap volt 7 hetes. 

Szép napunk volt, reggel anyukámnál volt a lányka, míg én fodrásznál, patikában, postán és Vanda anyukájánál a bölcsiben jártam. Jó kör volt, sok mindent elintéztem, meg jó volt kicsit egyedül... A Léda és anya is jól elvoltak, ez volt az első alkalom, hogy anyukámnál ott hagytam egyedül, szóval ezt sikernek könyvelhetjük el.

Aztán szép tavaszi hangulatban folytatódott a délelőtt, sőt még a délután is. Valahogy így:

11-ig kint aludt

közben én végre szörfölhettem :-)

ebéd után így folytatta

végül játszottunk

Hát. Sok ilyen napunk legyen. :-) Bár eddig a maira sem panaszkodhatom. 

Egyre csak nő és nő, szépül és okosodik a mi kis hercegnőnk. És cseppet sem vagyok elfogult... :-))))))))))

Kiscsillag - Szeles

újra itt

Igen, szeptember óta nem bírtam írni egy sort sem. Annyiszor próbáltam, de nem ment. Most is csak erőnek erejével veszem rá magam, mert most már muszáj átlendülni. Kész, vége van, elég volt. El kell kezdeni újra élni, mert az élet ugye megy tovább.

Szummázva az elmúlt fél évet, röviden: apa szeptemberben bekerült a kórházba, mert nagyon hirtelen és (számomra) váratlanul elkezdett romlani az állapota. 3 hónap alatt végignéztük ahogy szó szerint elfogy és elmegy. Erről ennyit tudok csak írni, nincs szó..... Úgy érzem sosem fogom tudni ezt elfogadni, még 3 hónappal a halála után is képes vagyok (31 éves fejjel) elhitetni magammal, hogy csak elutazott, de majd jön haza...

Jnauár 30-án megszületett a CSODA Borsos Léda Júlia formájában. :-))) Tök szuper volt, nekem nagyon jó élmény maradt a szülés. Azóta csetlünk-botlunk a babázás labirintusaiban haladva, de azért nagyon jó, ez ami életben tart minket, azt hiszem.

Ladybird 3 hetes volt éppen, amikor újabb csapás jött - a Borsi apukája összeesett az utcán és meghalt. Egyszerűen csak meghalt. Felfoghatatlan. Ez már kezdett nagyon nagyon rossz tréfa ízű lenni, de nem. Ez is igaz volt. A Borsi végignézte a 40 percet amíg próbálták újraéleszteni, és szegény nem akarta elhinni, hogy nem sikerül... A temetés után anyukája nem tudott lelkileg talpra állni, kórházba került. Durr, még egy pofon. Ez már a Borsónak is kezdett sok lenni. Mindegy, csinálni kell, élni kell, hát csináltuk tovább és akkor jött a "végső állomás". 

Mellgyulladásom lett. De nem ám olyan kispályás, maszírozós, borogatós, hanem olyan rendes, ütős. Egy hét szenvedés után bementem a kórházba, amit egy hét mindennap fél napos kórházban dekkolás követett, a mammográfiától a fertőzőn át a sebészetig mindenhol voltam, szurkáltak, leszívtak, felvágtak.... Közben Borsi a Lédivel otthon...A hét végén a tápszerkészítés közben (mert persze a gyógyszerek miatt most nem szoptathatok) síri hangon megemlítette, hogy ugye tudom, hogy az idegösszeroppanás szélén áll. Mondtam, hogy tudom. Én is.

Hát itt tartunk. De. Hétfőn a sebészeti kontrollon utamra bocsátottak isten hírével, hogy már csak akkor menjek vissza, ha baj van. Hurrá. Hetek óta először éreztem: boldog vagyok. Tegnap a fertőzőn is megbeszéltük, hogy péntekig kell szednem az antibiotikumot, így jövő kedden talán már szoptathatok!  

Borsi anyukája reméljük hamarosan hazajöhet. Szóval van fény ennek a rohadt hosszú alagútnak a végén. Talán. Talán.

Ráadásul az új Kiscsillag album sem rossz.