Még mindig nász.... slideshow (amiért örök hála Reni&Bibének)

Jó Reggelt!

Ma azzal ébredtem, hogy ezt azonnal meg kell néznem (stop motion, tudjátok :-) ez a clip az egyik kedvencem...
és itt a werkfilm is... :

A nagymamám velem van :-)

Ma este nagy dolog történt. 

A Cili nagyi bútorai közül a számomra legkedvencebbek vasárnap Pécsről hozzánk utaztak, az utat jól viselték, sérülés nélkül megúszták, ma pedig helyükre kerültek. Itt, nálunk. Szóval a mami velem van. Ha más nem az illata... nem kell mást tennem, csak behajolni a kopott ajtón át a polcok közé, és jó nagyot szippantani. :-)

Milyen jóóó ez.

2011.10.22.

A történet már 21-én pénteken kezdődik.

Borsóval szabadnapon vagyunk, ennek ellenére ő délelőtt be kell menjen még picit az irodába, én addig nőcis dolgokat intézek- kozmetikus, virágos lány, ilyenek. Ebéd után késve érünk már haza ahol az esküvő, nászút, majd két nap pesti lófrálás cuccait kell összegyűjtenünk, illetve mindezt kicsi kocsi kompatibilis nagyságúra csomagolnunk. Próbálom a pakolás közben a lakást is itthagyható állapotúra pofozni, épp a teraszon sepergetek mikor hatalmas robaj......hátranézek.........ááááááááááááá...leesett az előszobai tükör.....neeeeeeee. Összetörte a két gyönyörű ékszeres dobozom. Az egyik a nagymamámtól örökölt Herendi porcelán ékszertartó, a másik meg az, amit az első munkahelyemen a búcsúbulin kaptam. IMÁDTAM őket!!! Negyed óra zokogás, Borsó próbál vígasztalni.

Elkezdem bőgve a törmeléket összetakarítani, mikor észreveszem, hogy az egyik polcon lévő, Szent Családot ábrázoló kis grafika, ami amúgy pont a bakonybéli bencésektől származik a földön hever. Ba...ussssss. Ez jel, ez jel, üvöltöm Borsinak aki robog le a lépcsőn és leteremt: "Ezt most hagyd abba, nincsen semmiféle jel. A tükör rosszul volt felrakva, mert a radiátorosok nem figyeltek, a képet meg levitte a huzat. Ennyit a jeleidről, nyugodj meg." Oké. Megnyugodtam. 

Végre úton. Minden rendben, pikk-pakk Zircen vagyunk, elintézünk, kifizetünk mindent a cukiban másnapra, épp indulnánk a panzióba lepakolni, pici húgom hív: "ÖÖÖÖÖ, Encsa, apáék valahol félúton leálltak, mert nem megy a kocsi. Én pont most érek Veszprémbe és hát ugye nem tudnak értem jönni...." "Semmi gáz, Borsó nem balra hanem jobbra megyünk, nyomás Veszprém autóbusz pályaudvar."

Na hát ez az. Tuuudtam én. Gyanús volt, nagyon gyanús, hogy mi ez a nagy nyugalom, zavartalanság. A mi családunk ugyanis nem ilyen. Nálunk nincs semmi gigszer, gubanc, váratlan fordulat nélkül...Szóóóval szerencsére a Borsó is tök edzett már, az elején néha rátört az ilyen szitukban a frász, de már teljesen hozzászokott, így hát - immár igeidőt váltva - ezen az ominózus 21-e, péntek este a sötétben kanyargova, fullra megpakolva öltönnyel, esküvői ruhával, meg a másfél heti cuccal vágtattunk a Corsival Veszprémbe a nyuszikáért. Eléggé aggódtam, hogy szegény Picur a sötétben, egyedül azon a nyomasztó pályaudvaron, jaj, jaj, de persze mikor loholva odaértünk ő a telóját nyomkodva lazán elvolt, rágózott és tök nyugalommal köszöntött: "Na csááá". KÉSZ!

Betuszkoltuk őt meg a hatalmas gurulós csodáját a hátsó ülésre, de a bőrönd már csak az ölében fért el. Na nyomás, totál el voltunk késve a fél 8-as bakonybéli templomi főpróbáról. Végül alig 10 perc csúszással beértünk, lelassultunk és Ábel atyával kellemes hangulatban átbeszéltük az egészet, a sötét templomban elpróbáltuk, mi lesz másnap. Keresztválasztás, búcsúzás, irány végre a panzió Borzaváron. Hulla fáradtan beestem az ágyba, a szüleimet és a Fannit már csak a Borsó várta meg ébren, 11 után kicsivel be is futottak végre, külön kaland hogyan, inkább le sem írom... ők még szokásukhoz híven pörögtek, fél kettőig forralt boroztak a vőlegénnyel... Hát ez az én kis famíliám. :-)

Október 22. Szombat - A NAAAGY NAP

Nem aludtunk túl jól, mindketten többször felébredtünk, gondolom tele volt a fejünk gondolatokkal. Ettől függetlenül jókedvű ébredés és reggeli után -természetesen csúszással- fogtunk neki a készülődésnek. Hajmosás, aztán a fűzőt rám aplikálták a tesók és kezdődött a smink procedúra. Nem vagyok egy nagy sminkelős, ugye, egy pirosítón és egy szájfényen kívül nincs is nagyon más kütyüm, de hála a két hugicámnak komplett arzenál volt előkészítve, hogy arcot csináljanak nekem.

Közben Reni&Bibe 10-re már megérkeztek, várakoztak, a Borsival dumálgattak, fél 11-kor végül kész lettem, indultunk is Szépalmára fotókat készíteni. A Nap gyönyörűen sütött, de azért bazi hideg volt. Nagyon jó hangulatú, kellemes sétálós, beszélgetős, nevetgélős fotózás volt, őszintén élveztem, de ami meglepett, hogy a Borsó is. Sőt, a vége felé ő sokkal jobban bírta, mint én, pedig biztos voltam benne korábban, hogy ez egy nyűg lesz neki amit a kedvemért végigcsinál. Zircen gyorsan befaltunk egy-egy melegszecsót aztán már siettünk is tovább, hogy 2-re Bakonybélen legyünk, kezdődött ugyanis a templomi szertartás.

Erről nem is igen tudok írni, csak annyit, hogy számunkra ez tényleg tökéletes volt. Gyönyörű, minden csöpögés nélkül. Csak annyi émelygést engedjetek meg, hogy leírhassam: én még sohasem voltam ennyire boldog. 

Örömapák örömködtek, látszott rajtuk, hogy irtó büszkék, ez elég jó érzés volt azért. :-)

Nem is volt sok idő itt tötyörészni, egy két fotó, aztán mindenki kocsiba be és nyomás megint vissza Borzavárra. Mi ketten természetesen a jó öreg Korzikával, Borsó vezetett, robogtunk be Zircre, gyorsan beugrottunk a tortánkért, pogiért aztán még a Borzavár Panziónál összeszedtük az ősöket, tesókat, Táncit és sipirc vissza ismét a délelőtti fotózás helyszínére, Szépalmára. Itt picit már feszült voltam, nem tudtam mit kell csinálnom, mikor kell mennem, kicsit toporogtam is, mire apa végre mellettem termett és kezdődött a vonulás. 

Vicces ezt így írnom, mert a két tanú a két húgom volt, a zenegépész a Tánci, a videós apa, Borsó apu is végig fotózott, így a szertartáson a két fős nézőközönség a két anyuci volt. :-))) Rettentő hideg volt ekkor, azaz délután négykor már. A porvai anyakönyvvezető néni nagyon kedves, szép és tartalmas beszédet mondott, hogy is fogalmazzak- más volt, mint az otthoni dísztermes "feeling", és a más alatt az ezerszer jobbat értem. Ugyan nem ismert minket és általános volt a szöveg amiről beszélt, én mégis személyesnek éreztem. 

 

 A beszéd alatt Borsó egyik kedvence, Queen (az ide nem illő szöveg miatt csak instrumental verzióban :-) és (természetesen az én kedvemért :-) a Leap Year zenéje szólt.

Azért utána abban megegyeztünk, hogy mindkettőnknek az egyházi esküvő volt az ami katarktikus élményt nyújtott.

Pezsgőzés alatt ez ment - igaz kettőnkön kívül senki nem értékelte különösebben :-). Mi viszont nagyon. Amúgy ez Borsó kifejezett kívánsága volt:

A Vacsi a Szépalmában pazar volt. Totál kedves, illedelmes, de még nem frusztrálóan sznobos, puccos kiszolgálás, mennyei kaják.

Kint a hallban van egy nagy kandalló, mellette kanapék, fotelek, itt is üldögéltünk néha, beszélgettünk. Sok pár töltötte itt a hétvégét, egy, de inkább két- nem, nem gyerekkel, kutyával. :-) Nagyon szuper volt. Mindenfelé kutyák csaholtak, loholtak, tök szabadon. Egy nagyon aranyos párocska pezsgőt küldött nekünk és mikor odamentünk beszélgetni mesélték, hogy ők külföldön esküdtek kettesben és hogy eszükbe jutott, menyire jól esett volna akkor, ha valaki nekik küld.... megfogadtuk...egyszer majd mi is fogunk valakiknek... :-) csak mer' irtó kedves dolog, nem is a pezsgő, hanem a gesztus.

A vacsi végeztével és a torta elpusztítása után mindenki csendesen beszélgetett még kicsit, aztán a családok visszaindultak a panzióba, mi pedig elvonultunk a szobánkba..... :-)

Ez volt a TÖKÉLETES NAP. :-) Végre megértettem miről hablatyolnak a rózsaszín nők.....
ooh, és még két vicces kép (túrázós persze), melyek immár a profi fotós keze nyomát mutatják: