kudarc és siker

A tegnapi alapozás után ma nem bírtam már várni, és nekiestem a szekrénynek a zománcfestékkel. Nem kellett volna. A belsejét kezdtem, amit okkerra fogok pingálni, és ugyan láttam, hogy az alapozó még nem teljesen száraz, képtelen voltam megállni és belekezdtem. Pfúúúú. Gááááz. A fehéres alapozó, meg az okker keveredett, csíkos lett, meg foltos, rámentem a hengerrel, még rosszabb, aztán a sarkokban meg katasztrófa.  Kisebb összeomlás, félhangos hiszti, aztán némi megnyugvás után fogtam az egész "műhelyt" (ebédlőasztal) és megszüntettem. Letettem egy elfekvő helyre a szekrényt száradni, mindent elpakoltam. Azért kicsit lehangolt, azt hittem ma meg is lesz, már annyira várom, meg hát a dobozra az volt írva 12 óra a száradási idő. Valamit lehet nem jól csináltam. Mindegy. 

Mert van sikerélményem is. Ma életemben először végre nem csak megfigyeltem az aukciókat a Vaterán. Le is csaptam egyet. :-) Egy szuper kis art deco széket szereztem!!!!! Teljesen be vagyok zsongva, hogy hogy jut el az ország másik feléből hozzánk persze még gőzöm sincs, de majd megoldjuk ezt is. 

Teljesen bele vagyok szerelmesedve az Art deco-ba mostanság. Az álmom, hogy egyszer lesz egy kis garzonunk valahol egy budai vagy pesti bauhaus épületben. Ha teljesül ezt a széket oda elviszem. :-)

patika szekrény 2.

Nem is tudom, mért hívom patika szekrénynek, igazából egy mosdó feletti kis szekrény lesz belőle, ha egyszer kész lesz. Ma haladtam a múltkor elkezdett munkával. Életem első bútorfestéséről beszélünk, ugye. :-) A hangulatom nem egészen volt olyan, mint szerettem volna, összevesztem a nagyobbik tesómmal, azaz inkább ő velem, ezért kicsit lehangolt vagyok ma, de a lényeg a lényeg: a munkának mennie kell. Jó is volt csinálni, mert terápiás hatással bírt rám feladat.

A csiszolást már múlt héten befejeztem:

Ma az alapozó festés fázis jött. Izgultam, de ez meglepő módon, nem egy ördöngösség. Először felkentem ecsettel, aztán száraz teddy hengerrel átmentem rajta még (ahogy az akicsiház blogról tanultam :-). Első körben kicsit kevéssé, majd a következő adagnál kicsit túl hígítóztam a festéket, de talán jó lesz. Igazából marha jó csinálni, buli, én a festékszagot is szeretem, de azért a bejárati ajtó, meg egy kis ablak is nyitva volt. A szekrényajtón lévő üveget nem kíméltem, mert az tükörre lesz cserélve (amúgy meg persze festőszalagom még nincs is), így a frontját lealapoztam. Nem tudom, mi a sorrend - előbb üvegcsere aztán festés, vagy fordítva, de mivel totál sok hígítós festék maradt egy fémpohárban, gondoltam használok belőle amennyit csak tudok. Az a tervem, hogy elteszem így egy üvegbe, mert az eredeti tégelybe nem merem visszaönteni a hígító miatt, de hát persze a járatlanságom mutatja, hogy fogalmam sincs, hogy ez így jó lesz-e, meddig áll el, fel lehet-e még használni. Most  türelmetlenül várom a holnapot, amikor várhatóan kis csiszolás után jön majd rá a zománcfesték. Vagy még egy réteg alapozó? Még utánaolvasok, hogy legyen. De az alapozóból szerintem talán egy réteg elég. Tyűűű, nagyon izgalmas!! 

 

  

 

Alapozás tehát pipa, hamarosan (remélem) jövök a következő lépéssel. :-)

pfuj diéta

Itt ülök és főtt krumplit majszolok.... :-S Ezen nincs is mit ragozni. Rémes. A Borsó lent normális vacsorát eszik, szóval külön szinten hódolunk a gasztronómiának, már ha ezt lehet annak nevezni. Száműztek az emeletre, mert a ház ura nem akarta látni ahogy csorgatom a nyálam... Pedig isteni esti kajálásaim szoktak lenni. Kaptam egy direkt olyan alakú tálcát, ami elfér a klaviatúra előtt. Tudom....beteges. :-)

E percben önkínzó módon a kajás oldalak között böngészgetek (igazából torta receptet keresek titokban, mert hamarosan lesz itt egy szülinap). Remélve a gyors javulást, jó éjszakát magamnak és nektek! (talán csokis palacsintáról álmodok...)

reklám helye

Épp a lépcső melletti falra válogatok előhívni való képeket, és ezekre a gyöngyszemekre bukkantam.

A falra ugyan nem fognak kikerülni, nem oda valók, de ajánlom figyelmetekbe Vácon (vagy Vácott, nem tudom) a Desszert Szalon nevű csodás cukit, a főtér északi végében, mind ízre, mind esztétikailag nagy élmény. Mi a nászútról hazafelé voltunk erre, kicsit több, mint egy évvel ezelőtt. Visszamennék. :-) Akár most azonnal... :-))

patika szekrény

Hónapok óta melengetem ezt a projektet. Kerülgetem, nézegetem, tervezgetem. Nem egy nagy dobás. Csak a nagyapa régi fürdőszobai kis szekrényét szeretném kipofozni. Ez is, mint sok egyéb "lom", nálunk kötött ki. (valójában ezen darabok száma egyre csak nő. exponenciálisan.) A pincében állt eddig. Jól elvolt. És nekem mikor jut eszembe, hogy akkor nosza, most nekiállok?? Most. Novemberben.... Gratulálok. (vállveregetés.) Ezt megint ügyesen kigondoltam.
:-S.
Na de, nincs mit tenni, :-) most már csinálni kell, mert csak ez jár a fejemben, nem hagy nyugodni. Vasárnap óta csiszolok. A garázsban.... A hidegben.... Én hülye..... és hát....iszonyatosan élvezem. Ma gyomor problémák miatt kényszerszabit vettem ki, de persze nem volt maradásom a lakásban, így - kisebb megszakításokkal ... :-( ... - a délelőttöt a "műhelyben" töltöttem, ami lényegében egy falhoz tolt műanyagasztalból áll. Azt hiszem a vasárnapi és a mai (2 x 2-2,5 óra) csiszolás után kijelenthetem- ezzel a fázissal megvolnék. Végre jön a jobb rész. Az alapozó festés. Ehhez ma sem a fizikai állapotom sem az időjárás nem kedvezett, mert törpokoska :-)- ahogy múltkor a kineziológus nevezett - utánaolvasott ám az interneten, és azt tanulta, hogy túl magas páratartalomban nem szabad festeni. Szóval az majd valamikor máskor a héten. Várhatóan a hétvégén. Ha kibírom addig.

Amúgy a sztori eleje lemaradt. Vasárnap ebéd után megkértem Borsit, ugorjunk el a Praktikerbe, mert itt az idő, festéket szeretnék venni, kb. azonnal. Az eladólány segített, bár érezhetően (és jogosan) teljesen hülyének nézett. Észrevette, hogy lakkozóhengert fogok a kezemben, azt kicseréltük, közben büszkén ismertettem vele a tényállást, hogy a netről én mindent megtanultam és most lesz ecset először a kezemben. Alapozó, zománcfesték két szín is, teddy henger, hígító.... Hüpp, kicsit meglepődtem a pénztárnál. :-) Szóval teljes lázban értünk haza, és azonnal neki is láttam, sötétedésig.

Íme a kiindulási állapot (telefonnal fotóztam):

Folyt köv. :-)

csak röviden

Ma este beszélgettünk, szóba került az alapjáraton nem túl önbizalom-teljes jellemem is, és ismét, mint már oly sokszor, rákérdeztem a Borsinál, nagyon nehéz esetnek gondol-e. Szeretem, hogy őszinte. Azt mondta: Legtöbb lány, akit ismer olyan, mint a Paint. Könnyen kezelhető, alap dolgokat gyorsan meg lehet vele rajzolni, egyszerű átlátni, hamar sikerélményt okoz. 

De én olyan vagyok, mint a Photoshop. Túl sok, túl összetett elsőre, néha bosszantja is az embert, hogy mért ennyire bonyolult, aztán kezdi átlátni, megérteni és rájön, hogy milyen sokrétű és hogy az igazán nagyszerű dolgokat Photoshop-pal lehet művelni, és már nem akar többet könnyű és egyszerű Paint-el rajzolni.

ÓOOOOooohhh! Hát, ilyen szép bókot még tényleg sosem kaptam. :-)))     

(igaz először valami "autót és repülőt vezetni" párhuzamot kezdett el, aztán jött ez, hogy ez szemléletesebb..... :-)