Csapongó témájú és változó gyakorisággal ápolt net-naplónkban (bár csak én írom, de kettőnk létezéséről) - szóval itt, e nemes felületen már több ízben nyomát hagytam, hogy én bizony képességeim szerint zöld vagyok (Borsó meg zöldül).
Nagyon szívesen merülök el minden környezetbarát, környezettudatos és sorolhatnám még címszavú újságcikkben, interjúban, mindig hevesen bólogatok, még a fanatikusokat hallva, olvasva is, hogy bizony, ...de jó, ...igen. Persze tudom ám, hogy az elvi azonosulás önmagában mit sem ér, ezért időközben, apránként ugyan, de teszem a lépéseket afelé a cél felé, ami a "józan öko létet" jelenti számomra.
Ehhez a haladáshoz nagy lendületet adott a Nők Lapja új cikksorozata, az Ökoanyu. Nevetséges, de várom a percet, mikor anyáéknál a konyhaasztalon meglátom az új számot és végigpörgetve rálelek a cikkre. Eddig hármat téptem ki nagy elánnal, majd itthon a fotelbe kucorogva először alaposan átmazsoláztam őket, aztán a kis boszorkányos füzetembe (mert van ilyenem :-) a másik felében házi gyógyító praktikákkal teleírva) precízen felvéstem az ötleteket, amik megfogtak. Ezenkívül folyamatosan bőszen böngészem a világhálót ahol megannyi kotyvasztós receptre lehet szintén rátalálni.
Múlt szombaton nyakamba vettem a várost és beszerző körutat tartottam. Vettem a patikában 2 kiló mosószódát- tök véletlenül pont az előttem álló néni kért :-), így jöttem rá, hogy itt lehet ilyet...
Vásároltam még marhaepeszappant, mosószappant, nátrium perkarbonátot, illetve néhány környeztebarát cuccot- mosogatószert és általános tisztítót. Ez a nap ennyiben ki is fulladt. Lebetegedtem.
Most szombaton azonban eljött az idő. Nekiestem a fürdőszobának. Ecetet és szódabikarbónát eddig is használtam. Ökoanyu által javasolt spriccelőm is volt. Ebbe elkezdtem kotyvasztani.
Öntöttem bele 3 ujjnyi ecetet kb., egy kis forsch általános tisztítót, belecsavartam egy fél citromlevet és felöntöttem vízzel. Na, ezzel telespricceltem mindent. Büdi lett, bár a benne lévő tisztítószer szerencsére levendulás volt és egész tűrhetően kompenzálta az ecetet. Az azért vicces volt, mikor Borsó hazaérkezvén engem a fürdőben ülve, kinyomott citromok, fehér porok, és flakonok között talált. Nevetett, hogy nem vagyok százas...
Szóóval, a klotyóba a dm-es öko wc tisztítót tettem és otthagytam az egész fürdőt, hááát, jó sok ideig. Visszamenni nem volt nagy élmény. Mart az ecetszag. Mosogatószivaccsal átdörzsöltem a zuhanykabin üvegfalait, meg ajtajait és -----óóóóóóóóóó--- hát ez egész jó lett! Meglepődtem. Ecetes spricceléssel már többször próbálkoztam, nem igazán vált be korábban. De így, a kuytulékkal, igen. :-) Hűűű, na, megjött a kedvem. A klotyó nem lett tökéletes, így beleöntöttem nem kevés szódabikarbónát és erre épp csak annyi ecetet locsoltam, hogy olyan pasztás állaga legyen. Vadul nekiestem a wc kefével és szuper tisztára pucoltam. Ragyogott, komolyan. :-)
A mosdó már kispálya volt, ecet, szódabikarbóna, meg spricceltem ide is a házi tisztítóból. Minden szép lett. Csak nagyon ecetszagú. Nálunk nincs ablak a fürdőn, az elszívó mit sem ér... de a vegyszerszag sem lenne jobb. Jól átszellőztettem az emeleten és kész.
Jelentem az első kör sikeres volt. Mindjárt elfogy a mosógél .... és akkor jön a szappanfőzés...húúú, izgiii. :-)
