Nem is kérdés, valljuk be - ez egy lány blog. Lány szemmel írok az én lány dolgaimról, lányos háttérre, lányos megfogalmazásban. A Borsó mindennek elszenvedője :-), illetve a mindennapjaim aktív részese, sablonosan szólva: ő teszi színessé a szürke hétköznapokat. Ami a "közös" blogot illeti: el szokott olvasni és ez nekem elég :-)
Én nem tudom mitől, hogyan, de rózsaszín nő lettem. Sírok a sírós filmeken, csöpögök, pirulok, minden. (jóó... a vörösödés régen is megvolt...) Mindezt azért írom, mert bizony kellemetlen bevallani, de most a húszas éveim végén kellett rájönnöm - szerelmesnek lenni nem ciki. Ez mély felszabadultság érzést okoz, tök jó és kifejezetten élvezem. A blog írás sem ciki. Számomra nem. Rejtett, vagy kevésbé rejtett - mindenesetre magam előtt hőn tagadott - exhibicionizmusom egyfajta felszínre törése, de nem zavar.
Online naplónkba tehát bejegyzek mindent közös életünk perceiből, ami számomra fontos.
Nos, ha már itt tartunk következzen egy kis muzsika, ami... hát, kicsit rózsaszín, sőt megapink, de nagyon szeretem. A Borsónak :-)
(és renkkának, hogy jobb kedve legyen :-)
....
persze...az élet nem lányregény, de néha hadd legyen kicsit az...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése