November utolsó hétvégéjére meglepetés mini-szabit szerveztem kettőnknek. Az apropó természetesen a születésnap volt. Rettenetesen imádom a szülinapokat. Igazából minden családi ünnepet nagyon szeretek, de ki ne lenne ezzel így, igaz?
Szóóóval, mondtam a Borsónak pakoljon meleg ruhát, bakancsot, és irány! Petrikeresztúron a Pató-hegy volt a cél, ahol az Almafásház nevű picurka ex-présház volt két napig az otthonunk.
Mázlink volt - friss, tiszta, napsütéses idő, havas táj fogadott minket.
A házban cserépkályha adta a meleget, a gondnok bácsi már jól felfűtötte mire, de. 11 körül odaértünk.
Eredetileg kirándulást tervezetem persze, hiszen ezzel lehet a Borsónak a legnagyobb örömöt szerezni. A házikóktól pár lépésre halad el a Dél-dunántúli Kéktúra vonala, így még otthon titokban beszórtam a táskába az igazolófüzeteket, tintát, térképet is, de sajnos akkora sár volt az olvadástól, hogy végül nem firtattuk túlzottan a dolgot. Azért egy szép kis sétát tettünk.
Délután a házigazdák forralt borozást és prószasütést (amit ők berétnek hívtak) szerveztek a négy pincéhez tartozó közös kerti pavilonban.
Nagyon kedves emberek, jó erős pálinka, forró borocska, finom kaja. :-) Tök jó hangulatban tértünk vissza a házikóba, megkértem a Borsit, hogy várjon a szobában türelemmel, én pedig gyorsan előkészítettem a tortát a köszöntéshez. A szilikonformából (szivecske....óóóó:-) nem mertem kivenni....így a látvány.. hát, mondjuk azt, hogy fura lett... :-)
Borsó egyik kedvencét, Mirinda sütit készítettem Reni útmutatásai alapján. Gyertyafújás, majd jött az ajándék...
Ezt a könyvet választottam és beletaláltam -Borsó nagyon örült neki, kiderült, hogy már korábban kinézte magának. Raktunk fát a tűzre és gyertyafényben, ropogó kandalló mellett eszegettünk, beszélgettünk egész este. Sosem voltam korábban romantikus típus, de most majd' elolvadtam...
Másnap indulás előtt még belülről fotózgattuk a házat...
.....majd 11 után hazaindultunk.
Tökéletes hétvége volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése