Tegnap színházban voltunk. Hosszú szünet után először. Utoljára az egyetem alatt voltam jó színi előadáson, aztán pár rossz tapasztalat után - mikor vagy alig bírtam ébren végigülni a darabot, vagy fejfájásom lett - teljesen elment a kedvem a színháztól. Évekig nem mentem (csak nyári színházba).
Azt hiszem a Liliomfi méltó mű volt ahhoz, hogy újra becsalogasson a kultúrára vágyók közé.
Irtóra féltem a csalódástól, de csak pozitív meglepetés ért. Nagyon tetszett az előadás.
Persze azt tudni kell, hogy nálunk a Liliomfi 1954-es Darvas Ivános (és még számos nagyon nagy színészes) filmváltozata alapmű a családban, gyerekkorunk óta időről időre megnézzük, fejből nyomjuk a párbeszédek 90 %-át, és egy csomó családi ünnepen a röhögés fő tárgya ahogy valaki utánozza a Szellemfit amint azt mondja: "Liliomfi vagyok, hős szerelmes és karakterszínész" azaz így mondja: karrrakterrszínész :-)) Nézzétek meg 2:40 -től :-)). Szerintem duuurva! Nagyon szeretjük. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése