Kezdődött azzal hogy lementem az ABC-be reggelit venni. Kiderült, hogy még negyed óra míg kinyit. Ó semmi gond, sétálok egyet. Fúúú ez nagyon jó volt, találtam egy kis játszóteret 2 percre a közérttől egy lakótelepen. Hintázni kezdtem.
Észrevettem, hogy csomó kismadár lábnyom meg kisállat nyom van alattam a homokban.
 |
| madárka nyomok |
Nézegettem, jó erősen hajtottam a hintát, méláztam, hogy milyen jó nagy zöldterületek vannak itt, aztán elindultam körülnézni. Nagyon jó kis környék. Van egy furcsa vonzódásom ezekhez a szocreál lakótelepekhez, nem tudnám megmagyarázni, mért. A '70-es - '80-as évekbeli magyar idillt tükröző filmeket is imádom, pedig állíthatom, semmi politikai szimpátia nincs bennem a szocializmussal kapcsolatban.
Eltelt az idő, irány vissza a bolt. Nem volt 100-asom, a cuki biztonsági őr bácsi adott egy kosarat. Bevásárlás, tolongás a sok vasárnap reggeli "nyomulok a kenyérért, meg a tejes pultnál is" ember között, aztán kassza. Adom a kártyám, villog a kurzor, hogy PIN: én meg csak állok. Állok és bámulok meredten arra a bosszantóan villódzó digitális rohadt négyzetre és semmi. Egyszerűen gőzöm sem volt, mi a PIN kódom. Semmi, egy szám sem jutott eszembe, még csak nem is derengett. Pfööö, telnek a másodpercek, csak állok némán, valami kell, hogy történjen, micsoda blama...
 |
| forrás: http://bosszanto.blog.baon.hu |
Nagy nehezen, totál lesápadva megszólalok: "Bocsánat, nem jut eszembe a kódom..." telót gyorsan elő, hívom Borsit, hogy basszus, ez van, de aztán ahogy ránézek a kijelzőre leesik, hogy ennyi készpénzem pont van.
Hazafelé egész úton törtem a fejem, de semmi. Elfelejtettem, pedig ezerszer használtam már, tök sokszor fizetek vele.... Duuuuurva....igazából az ijesztett meg a legjobban, hogy még sosem éreztem ilyet, hogy ennyire cserben hagyjon a memóriám. Na mindegy, nem egy nagy sztori..... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése