Úgy feltételezem ezt a blogot páran, főleg barátok olvassátok. Erre alapozva néha aztán írok olyasmikről amik talán személyesek (értem ezalatt, hogy túl személyesek), gondolván egy idegent úgysem érdekel a magánéletem, ha meg igen, hát olvassa, ezért nyilvános a blog, nem igaz? Nyílt naplóm mostanában mindenféle szempontból szentimentális hangvételt vett mert úgy látom jónak, ha az utóbbi időben oly gyakori érzelmi szélsőségeimnek itt is nyomát hagyom. Cili (vagy ahogy annyiszor emlegettük: "a Cecííííl") halála hetekre letaglózott, ugyanakkor ezzel a gyötrődéssel szinte teljesen párhuzamosan jelen volt és van az a rózsaszín-lila köd, amiben egy hónapja a Borsóval vagyunk.
Ugye korábban már említettem mennyire csípem a Szökőhév (Leap year) című könnyed kis szösszenetet? Szerintem igen. Említettem.
Volt már veletek biztos olyan, hogy néztetek egy filmet majd annak bizonyos szereplőinek bizonyos szituációira hirtelen, vagy kevésbé hirtelen úgy éreztétek- áááááááááá, pont mint velem. A következő jelenet az egyik kedvencem és mellesleg nekem, nekünk a Borsóval ez valami ilyesmi.
Persze egy film teljesen sosem stimmel a te adott valóságoddal.....de két éve, nagyjából ilyenkor, plusz-mínusz pár hét Borsó és én egészen hasonlót éreztünk, mint ők ott.... annak ellenére, hogy egyikünknek sem lett volna szabad elvileg semmi ilyesmit éreznie....
Nos hát, röviden tömören így kezdődött minden. :-)
Nos hát, röviden tömören így kezdődött minden. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése