Clipper

A minap fantasztikus meglepetés ért a városban sétálva. Az egyik biobolt kirakata előtt leragadtam, mert szuper kis csészéket meg kancsókat tettek ki a polcra, erre mit látnak szemeim! A legkedvencebb teám!! Tyűhűűűű! Sajnos a választék elég korlátozott, de a lényeg, hogy VAN!

Akit érdekel az isteni finom zöld, fehér és millió más tea nézelődjön itt. Lehet amúgy online is rendelni (van magyar weblap is, például ez, igaz én még nem vásároltam tőlük) illetve úgy látszik, ha szemfüles az ember, már boltokban is rá lehet bukkanni.

az aktuális no.1.

és egy kis zene a tea mellé, hűvös őszi estékre:

Ui: szerintem a film is tuti, sőt remek. :-)

Liverpool FC v Everton FC

Ezt a képet anno még gyanútlanul Londonban készítettem, akkor még nem sejtve, hogy egyszer egy LFC rajongóhoz kötöm majd az életem.

Liverpool város két csapata ma összecsap, ez nekik ott ( és úgy tűnik nekünk itt....) nagyon sokat számít. Borsó szerint ez a kép egy az egyben a Liverpool - Everton mérkőzésről szól.

A város egyik fele ilyenkor kék, másik fele piros mezben feszít, nagyon komoly.

Sajnos, nem sajnos- pár Liverpool meccset már fél szemmel végignéztem, az összesítőkről nem is beszélve.... ezek nálunk kötelezőek :-). 

Szóval minden ellenállásom dacára van már kedvenc játékosom, érzem a Liverpool érzést (a különlegest :-), You will never walk alone, meg minden (néha még éneklem is). Antifocis szemmel szimpatikus a csapat, cuki, mindig vigyorgós nagypapa edző bácsival ( bocs, nagyra becsült Kenny), szép piros pólókkal, izmos fiúkkal.... Eddig nekem olyan korrektnek tűntek, de mint Borsó felvilágosított, az Everton elleni meccs az más, itt vérre megy a játék, a városi rangadót mindkét fél nagyon komolyan veszi. 

Nézzétek, ez azért duuurva:

Micsoda reggel!

Kezdődött azzal hogy lementem az ABC-be reggelit venni. Kiderült, hogy még negyed óra míg kinyit. Ó semmi gond, sétálok egyet. Fúúú ez nagyon jó volt, találtam egy kis játszóteret 2 percre a közérttől egy lakótelepen. Hintázni kezdtem.

Észrevettem, hogy csomó kismadár lábnyom meg kisállat nyom van alattam a homokban.

madárka nyomok

Nézegettem, jó erősen hajtottam a hintát, méláztam, hogy milyen jó nagy zöldterületek vannak itt, aztán elindultam körülnézni. Nagyon jó kis környék. Van egy furcsa vonzódásom ezekhez a szocreál lakótelepekhez, nem tudnám megmagyarázni, mért. A '70-es - '80-as évekbeli magyar idillt tükröző filmeket is imádom, pedig állíthatom, semmi politikai szimpátia nincs bennem a szocializmussal kapcsolatban.

Eltelt az idő, irány vissza a bolt. Nem volt 100-asom, a cuki biztonsági őr bácsi adott egy kosarat. Bevásárlás, tolongás a sok vasárnap reggeli "nyomulok a kenyérért, meg a  tejes pultnál is" ember között, aztán kassza. Adom a kártyám, villog a kurzor, hogy PIN: én meg csak állok. Állok és bámulok meredten arra a bosszantóan villódzó digitális rohadt négyzetre és semmi. Egyszerűen gőzöm sem volt, mi a PIN kódom. Semmi, egy szám sem jutott eszembe, még csak nem is derengett. Pfööö, telnek a másodpercek, csak állok némán, valami kell, hogy történjen, micsoda blama...

forrás: http://bosszanto.blog.baon.hu

Nagy nehezen, totál lesápadva megszólalok: "Bocsánat, nem jut eszembe a kódom..." telót gyorsan elő, hívom Borsit, hogy basszus, ez van, de aztán ahogy ránézek a kijelzőre leesik, hogy ennyi készpénzem pont van.

Hazafelé egész úton törtem a fejem, de semmi. Elfelejtettem, pedig ezerszer használtam már, tök sokszor fizetek vele.... Duuuuurva....igazából az ijesztett meg a legjobban, hogy még sosem éreztem ilyet, hogy ennyire cserben hagyjon a memóriám. Na mindegy, nem egy nagy sztori..... :-)

a mai napot ezzel a számmal zárom

Az Intim Torna Illegál zenekar amúgy már a fejemben van egy következő bejegyzés kapcsán is, csak ahhoz most picit fáradt vagyok. :-) de jön még... Jó éjt. Ja és ez a szám szerintem zseniális. Nem tudom mért, de imádom.

isteni és magyar

Bár irtó reklámszagú így kezdeni, de hallottatok már a Cserpes Sajtműhelyről? 

Én először a Káli-medencében a teljesítménytúrán találkoztam vele, ott a startnál, illetve a salföldi pálos kolostorromnál az ő vaníliás krémtúrójukat és rudijukat adták energiaforrás gyanánt. Nincs mit cicózni - irtó finom volt. Kapuvári székhelyű a cég, gondoltam erről ennyit, nálunk úgysem kapható, legalábbis sehol nem láttam. Erre tessék. Van, sőt nem is egy boltban. Itt a kertvárosban is kapható, juhúúúú. Ma hazafelé tekerve eszembe jutott, mennyire kívánom, gyorsan arra kanyarodtam.

Most pedig itt falom a Cserpes ribizlis joghurtot a monitor előtt és majd elolvadok a gyönyörűségtől, olyan eszement finom és olyan büszke vagyok, hogy ez egy kisvállalkozásból indult igazi magyar vállalat. Olyan jó, hogy mi ilyet is tudunk. :-)

Ezen elgondolkozva fejben próbáltam felsorolni, hogy mi az, ami még hazai és imádom. Mondjuk a Noszlopi Finomságok? Igen, húúú és van egy néni Becsvölgyén aki a Göcseji Csuda Jó Dzsemet csinálja. Ezt apa szerzi be nekünk mindig, családi szinten. De ha elrugaszkodok a kajáktól itt van nekünk például a Meska. A legjobb fülbevalóim mind innen származnak. A Tisza cipőről ne is beszéljünk. Bár az e pillanatban pont nincs nekem. :-(

Na mindegy is, lényeg, hogy most tök elégedett vagyok, mondván, ha keres az ember igenis talál, ráadásul milyen szuper jó dolgokat, helyben. Nem kell ehhez nekem aztán semmilyen Nyugat-Európa, meg USA, Kína meg végképp nem. Amúgy is annyira elegem van az idegen majmolásból. Itthon fogyasszuk hazait. Már amennyire ez megoldható manapság.... :-)

 

Kb. 100-105 hét

Úgy feltételezem ezt a blogot páran, főleg barátok olvassátok. Erre alapozva néha aztán írok olyasmikről amik talán személyesek (értem ezalatt, hogy túl személyesek), gondolván egy idegent úgysem érdekel a magánéletem, ha meg igen, hát olvassa, ezért nyilvános a blog, nem igaz? Nyílt naplóm mostanában mindenféle szempontból szentimentális hangvételt vett mert úgy látom jónak, ha az utóbbi időben oly gyakori érzelmi szélsőségeimnek itt is nyomát hagyom. Cili (vagy ahogy annyiszor emlegettük: "a Cecííííl") halála hetekre letaglózott, ugyanakkor ezzel a gyötrődéssel szinte teljesen párhuzamosan jelen volt és van az a rózsaszín-lila köd, amiben egy hónapja a Borsóval vagyunk. 

Ugye korábban már említettem mennyire csípem a Szökőhév (Leap year) című könnyed kis szösszenetet? Szerintem igen. Említettem. 

Volt már veletek biztos olyan, hogy néztetek egy filmet majd annak bizonyos szereplőinek bizonyos szituációira hirtelen, vagy kevésbé hirtelen úgy éreztétek- áááááááááá, pont mint velem. A következő jelenet az egyik kedvencem és mellesleg nekem, nekünk a Borsóval ez valami ilyesmi. 

Persze egy film teljesen sosem stimmel a te adott valóságoddal.....de két éve, nagyjából ilyenkor, plusz-mínusz pár hét Borsó és én egészen hasonlót éreztünk, mint ők ott.... annak ellenére, hogy egyikünknek sem lett volna szabad elvileg semmi ilyesmit éreznie....
Nos hát, röviden tömören így kezdődött minden. :-) 

Ágynak döntött a bánat - jó és rossz dolgok az életünkben

Blogírásra hajlamos emberként két fő dolog van, ami bejegyzésre késztet: ha valami jó történik és ha valami rossz. Na, ez utóbbi lényegesen nehezebbnek tűnik. 

Helyesnek tartom, ha az ember kibeszéli magából ami a lelkét nyomja, hogy ezt egy valamelyest nyilvános fórumon tegye - hát a fene tudja. Mindenesetre ....szóval úgy döntöttem írom ahogy érzem, mert most jól esik.

Elment a nagymamám. Gondolom ez sokakkal megesett már, az élet rendje szerint való, bla, bla, de az igazság az, hogy semmi vigaszt nem találok. '88-óta nem vesztettem el közeli hozzátartozót, és őszintén - akkor még fogalmam sem volt róla, mi az a halál.

Hiába fekszem itthon egy hete és gondolkozom, úgy érzem most sincs. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Nem megy....

Mindehhez hozzá tartozik persze, hogy múlt csütörtökön 8 előtt tíz perccel hívott anya a szörnyű hírrel, betelefonáltam a munkahelyemre, hogy kérek fél órát, és 9 előtt tíz perccel már ott ültem és írtam az email-eket, ahogy bármely más nap teszem. Munkaterápia, gondoltam. Nem jött be. Péntek óta beteg vagyok, semmi javulás, talán ma mintha már picit azért jobb lenne. Majd' egy éve nem betegedtem meg, kifejezetten büszke voltam az erős szervezetemre. Erre tessék. Amint leszívja valami az energiámat, márpedig az a csütörtök végtelenül leszívta....szóval a fizikumunk önmagában nem ér semmit. Hát erre jutottam. Nagy, váratlan fejlemény, mi?

Ezen a héten annyira padlón voltam, hogy még csak gondolatban sem foglalkoztam vele, hogy végre lenne időm a bakonyi túráról írni. Egy hónapja voltunk. Mennyi minden történt ez alatt a hónap alatt...

Jó dolgok is. Babák születtek a környezetemben. A Borsó megkérte a kezem, ősszel összeházasodunk. Szerencsére ezt még a nagyinak is el tudtam mondani.

Végül következzen az egyik kedvenc bakonyi kép, hátha megtöri a varázst, jobb kedvem lesz és végre írok majd az egész kirándulásról a túrablogra.

Hát lehet egy ilyen alaknak ellenállni? Ilyen séró csak egy van :-) és az a kisujj...