Korábban már említettem, hogy a névnapi ajándékom már a hónap legeleje óta megvan, azóta itt lapult a szekrényben, direkt elő sem vettem, ne is lássam. Ma végre hivatalosan megkaptam. Ő az:
Hát, teljesen be vagyok indulva, őőőőrület. Szét fogok én itt csiszolni mindent! Úgy vateráztam le a kis aranyost, vaci új, én leszek az első vadorzó aki összepiszkolja majd. Háháááá! (jó, valószínűleg a Borsó lesz az első, mert én majd az éles pillanatban betojok, hogy nem merem... csak mert így szokott lenni...)
Amúgy a nagy barkács fellángolásomtól részben azt is remélem ám, hogy talán javít a mozgáskoordinációmon. Tudjátok: lassú, megfontolt, ésszerű mozdulatok. Kb. 6 éves koromtól egy jó darabig jártam klasszikus balettra. (Na, ezen a Borsi rendszeresen röhögő görcsöt kap. Szerintem az sokat elárul, hogy "Kecseském"-nek szokott gúnyolni. :-) Na tehát, anyáék azt remélték a balett segít.... nem így lett, de arra azért én sem számítottam, hogy 30 évesen még mindig a végtagjaim irányításával küzdök... Talán egy ilyen rezgőcsiszoló kordában tartása....sosem lehet tudni.
Szóval, ma február 26. van és ha eddig nem is éreztem égetően, most már végképp én is beállok a sorba, azok közé akik azt kiáltják: GYERE MÁR TAVASZ!!! Mert ha végre tartósan kisüt a Nap én bizony kitelepedek az udvarra és reszkessetek szomszédok! A csiszolómmal egész nap berregni fogok.
Azért, hogy megmaradjak lánynak, azaz nőneműnek, elárulom, hogy a Borsi meglepett ám valami széppel is. Az meg ilyesmi:
 |
| forrásért katt a képre |
Ez az első orchideám itthon, az irodában van több gyönyörű is, de azokat én csak nézem, nem gondozom (néha, ha mondják a többiek, öntök rá vizet). Lényeg a lényeg: félek. Csak sikerüljön életben tartanom.... Mit kell egy orchideával csinálni? Majd locsolókannával fogok pirouettezni. Tüllszoknyában....
 |
| forrásért katt a képre |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése