A nagy lelkizés után úgy érzem stílszerű valami "lájtos" kis szösszenet, hát fogadjátok szeretettel tegnapi napunk törzshelyét, a bázist, ahonnan indultunk és érkeztünk az elintéznivalók fergetegében, és ahová még suli alatt is többször betértem, a Móricz Zsigmond körtér örökéletű, éjjel-nappal nyitvatartó kultúrkocsmája, késdobálója, vagy ahogy tetszik: az Aranykorsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése