óda az empátiához és a toleranciához

Azt hiszem túl fellengzős cím ez, jobb lenne talán a merre jártok empátia és tolerancia? Éjszaka nagyon rosszul aludtam. És tudom pontosan az okát. A tegnapi rémes nap az. Nem. Nem történt semmi különös. Csak emberek között voltam.

Vannak olyan napok, mikor minden rossz. Vagy mert tényleg baj van, vagy fogalmad sincs, hogy mi baj lehet, csak nem bírsz elviselni senkit, legalábbis majdnem senkit. Bingó. Ez volt nekem a tegnap.

Szeretem az embereket. Még szerencse....., nem tudom ki tudja az életét megoldani nélkülük. Mint bárki más, én is sokkal találkozok - reggel sétálva, vagy a buszon, a munkahelyen, a cukrászdában, a boltban. Otthon. Egy részüknek persze én keresem a társaságát. A másik részükét kapom. Kéretlenül.

Rendelkezem az emberi fajra jellemző legtöbb gyarló tulajdonsággal. Konokság, makacsság, türelmetlenség, önzőség... nem fogom tudni úgysem felsorolni... :-) Nem vagyok naiv, tudom, hogy -bár sokan tagadják le még maguk előtt is -ez kb. az összes embertársamban is megvan. Szóval nem szomorkodom. Próbálom felismerni a gyengéim és több ( meg főleg :-) kevesebb sikerrel dolgozni rajtuk. És közben fejleszteni persze a pozitív oldalt. Okossá, kedvessé, szeretettel telivé, odaadóvá és áldozatkésszé válni. Szintén reménytelen a teljes lista.....

A nagy, magasztos emberi feladatok közül jelenleg a legnagyobb kihívás nekem az elfogadás. 

Elfogadása annak, hogy mások mások. Főként, hogy más az értékrendjük. Ez az értékrend olyan rémesen népszerű szó mostanában, nem? Mindegy... 

Azt hiszem ezzel még nem is lenne baj. Mindenkinek szíve-joga azt, és úgy fontosnak tartani ahogy szeretné. A problémám az, hogy vajon mért kell a másikat meggyőznünk, mért nem elégszünk meg azzal, hogy ő is, én is elmondtuk mit gondolunk és kész! Hát.... nem tudom... Talán az ok a megfelelő szintű empátia és a tolerancia hiánya?

forrás:http://blog.adw.org/2012/03/coming-to-a-truer-understanding-of-tolerance/

Ha már erről írok, bevágom a két fogalmat á la Wikipédia:

"A tolerancia latin eredetű szó, elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt. A műszaki életben a megadott méretektől, mennyiségtől, vagy minőségtől való megengedett legnagyobb eltérést jelenti. Orvosi szempontból a szervezet ellenálló képességét, vagy gyógyszertűrő képességét értjük alatta.
Az általános tolerancia szó ellentéte az intolerancia, ami bizonyos dolgok iránti türelmetlenséget jelent, valakivel, vagy valamilyen, (főleg vallási) nézettel szemben. Orvosi értelemben is használják, itt főképp a gyógyszerekkel való összeférhetetlenséget jelöli.
Az intoleráns is (vallási, politikai stb.) nézetekkel szembeni türelmetlenséget jelentett, ma már inkább ezek teljes elutasítását értjük alatta."
"Empátia az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes.
Az empátia érzés megnyilvánulása például, ha valaki egy másik bánatát hallgatva, az adott helyzetet elképzelve saját élményként éli meg: azonosan érez vagy gondolkodik, és következésképpen hasonlóan cselekszik is.
Ettől különbözik a szimpátia, a rokonszenv vagy együttérzés, amelynek lényege, hogy az ember például egy panaszkodó beszámolóját elfogadja vagy amiatt megsajnálja, és esetleg emiatt segít rajta.
Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek."

Találtam még egy szuper kis okfejtést a toleranciáról itt, ha valakit érdekel, kicsit hosszú, de szerintem nagyon jó.

Kifelé én elfogadó vagyok azt hiszem, és - bár sokszor elégedetlenkedek a jellememmel - azért néha rájövök, hogy befelé is sokkal inkább, mint sokan mások. 

Nem zavar ha valaki más vallású, más nemi identitású, nem vagyok rasszista- felőlem lehet az embereknek akármilyen színe, vonzódása, nem ez alapján fogom megítélni.... szóval a ne bántsuk egymás, éljünk szépen, békében egymás mellett elv mellett vagyok. Ehhez persze néha nyelek. A szomszédok hangoskodását, egyes emberek kirívó, esetleg már irritáló viselkedését, a nagy politizálások céltalan monológjait, a bigottak papolását, a goromba emberek reakcióit... 

Mindig nyugtatom magam. Nem számít. Aztán egyszer csak robbanok. És rájövök. Basszuskulcs, mégsem vagyok elég toleráns! És gondolkozok. Mért nem? Mért nem? :-) .... még nem tudom a választ.... :-) de tippem van. Manapság túl sok békát kell lenyelnünk. 

Nekem a legnagyobb béka a folytonos elégedetlenség ami körülvesz. Hogy mindenki rinyál. Semmi nem elég jó. A fizu, a kocsi, az élet. Olyan iszonyatosan materialista lett a világ. Mért nem tudnak örülni? A tavasznak. A friss esőnek. Mit tudom én... Szóval. Én már nem vagyok toleráns az emberek panaszaival szemben. A szörnyen negatív hozzáállással szemben. A folytonos pénz utáni sóvárgással szemben. Rosszul vagyok tőle. Eddig nem nagyon szóltam. Ilyen témáknál hallgattam, remélve akkor előbb vége. De most úgy érzem legközelebb szólok, és megkérem ezeket a megkeseredett embereket, hogy ne rontsák a levegőmet. Keseregjenek máskor, máshol, másnak. Én jól szeretnék lenni. És olyan embereket magam körül látni akik szintén jól érzik magukat. És igen. Itthon. Aki pedig nem szeret itt élni nyugodtan menjen. Ma már szabad. Lehet. De ha marad, ne bánja.....mert ugye tudjuk - nem kívül kell keresni a boldogságot. Hanem odabent. Önmagunkban. :-)