nevemnek a napja

Korábban már említettem, hogy a névnapi ajándékom már a hónap legeleje óta megvan, azóta itt lapult a szekrényben, direkt elő sem vettem, ne is lássam. Ma végre hivatalosan  megkaptam. Ő az:

Hát, teljesen be vagyok indulva, őőőőrület. Szét fogok én itt csiszolni mindent! Úgy vateráztam le a kis aranyost, vaci új, én leszek az első vadorzó aki összepiszkolja majd. Háháááá! (jó, valószínűleg a Borsó lesz az első, mert én majd az éles pillanatban betojok, hogy nem merem... csak mert így szokott lenni...)

Amúgy a nagy barkács fellángolásomtól részben azt is remélem ám, hogy talán javít a mozgáskoordinációmon. Tudjátok: lassú, megfontolt, ésszerű mozdulatok. Kb. 6 éves koromtól egy jó darabig jártam klasszikus balettra. (Na, ezen a Borsi rendszeresen röhögő görcsöt kap. Szerintem az sokat elárul, hogy "Kecseském"-nek szokott gúnyolni. :-) Na tehát, anyáék azt remélték a balett segít.... nem így lett, de arra azért én sem számítottam, hogy 30 évesen még mindig a végtagjaim irányításával küzdök... Talán egy ilyen rezgőcsiszoló kordában tartása....sosem lehet tudni. 

Szóval, ma február 26. van és ha eddig nem is éreztem égetően, most már végképp én is beállok a sorba, azok közé akik azt kiáltják: GYERE MÁR TAVASZ!!! Mert ha végre tartósan kisüt a Nap én bizony kitelepedek az udvarra és reszkessetek szomszédok! A csiszolómmal egész nap berregni fogok.

Azért, hogy megmaradjak lánynak, azaz nőneműnek, elárulom, hogy a Borsi meglepett ám valami széppel is. Az meg ilyesmi:

forrásért katt a képre

Ez az első orchideám itthon, az irodában van több gyönyörű is, de azokat én csak nézem, nem gondozom (néha, ha mondják a többiek, öntök rá vizet). Lényeg a lényeg: félek. Csak sikerüljön életben tartanom.... Mit kell egy orchideával csinálni? Majd locsolókannával fogok pirouettezni. Tüllszoknyában....

forrásért katt a képre

őt szeretném....hmmmm

katt a képre

Valószínűleg fogok találni valami hasonlót itthon is, nem ennyiért. :-) De azért gyönyörű. 

És vannak még nagyon jók. Neonok. Idén megint divat lesz. 

Hmm, hát jó éjszakát. Táskákról akarok álmodni, és nem zavar, hogy ez mennyire felszínes és nőcis és üres.

bár lenne ilyen aerobik óra...

Én is, én is, én is.......

Az OK Go zenekart ti mennyire ismeritek? Én eddig nem nagyon voltam képben, zenecsatornákat ugye nem nézünk, van egy két ismerős szám, amit már hallottam a rádióban. Ennyi. 

Az urban-eve blogon szoktam néha hallgatni a mixtape nevű zeneválogatásokat, ott bukkantam rá erre a klippre, ez volt ma reggel 8 körül, azóta csak OK Go klippeket nézek és le vagyok nyűgözve. Imádom őket. Annyira sok irtó jó video van fent a youtube-on, hogy nem is tudom, melyiket válasszam.

Nézzétek és hallgassátok őket, szerintem megérdemlik. Totál idióták... :-))

belügyes humor

A héten többszöri alkalommal az ÉTDR felhasználói kézikönyveit böngésztem a neten, okosodás céljából. Mindeközben ilyen gyöngyszemekre bukkantam:

Nem tudom elsőre fel tűnt-e a szerkesztők magasröptű poénesője....Nekem először a Skiccpau Szilárdon akadt meg a szemem, de aztán tegnap este Borsóval mazsoláztunk és kezdtük felfedezni ezeket a rejtett értékeket. Dr Közú Tamara, Érdek Lőrinc, Káv Éva, Beruhá Zoltán és társai. 

Hááááát... én ugyan könnyesre röhögtem magam, de nehogy félreértsetek, pusztán csak azért, mert van az, ami már annyira gáz, hogy jó. 

Belegondoltam, hogy szegény kézikönyvet összeállítóknak biztos milyen gyorsan és kapkodva kellett összerakni ezeket az anyagokat - így is egy hónappal később lettek csak feltöltve, mint hogy a rendszer élesbe lépett - és hogy remélhetőleg sokat éjszakáztak emiatt és fáradtságukban már csak ezzel tudták magukat szórakoztatni. Meg engem.... :-)

"Hazám, hazám, te mindenem!"

Ezt most néztem meg, és nekem nagyon tetszik. Ha van háromnegyed órátok....

http://film.indavideo.hu/video/f_szlovakmagyarok

És amúgy csomót gondolkozok ezeken a dolgokon. És valamelyest én is "kevert" vagyok. Kicsit felvidéki, kicsit erdélyi, kicsit zalai.... azaz csak a vérem. Én személy szerint már teljesen zalai. Egy ideje érzem, hogy jó lenne utánajárni az őseimnek. Ahogy öregszem egyre jobban érdekel. De még biztos nem eléggé, különben már elkezdtem volna...

Szóval el tudom képzelni, hogy az sem rossz, legalábbis nem feltétlenül, ha nincs haza érzésed, de én szerencsésnek érzem magam, hogy nekem van. 

És nagyon szeretem a Bánk bánt. :-) Még gyerekkoromban láttam az Operában, tudom, hogy koravén dolog, de imádtam.

ajándék fogasnak ne nézd.....

Történt ugyanis, hogy karácsonyra az egyik meglepetésem az volt a Borsó részére, hogy kapott egy saját készítésű és kizárólagos tulajdonú fogast a hálóba, ahol csak az ő ruhái lóghatnak. Az első bibi a saját készítésnél adódott, mert én tök ügyesen kinéztem a DIY oldalakról, hogy milyen pofon egyszerű ez kérem, ami gondolom, ha lett volna eszközöm az is lett volna. Így nagyrészt apukám segítségével készült el a fogas, ami első körben így nézett ki.

A fogantyúkat a Boróka otthonboltban szereztem be, direkt szerettem volna ilyen csicsásra. A gond több lépcsőben jelentkezett. Először az összeszerelésnél, ahol kiderült, hogy a csavaros része túl hosszú, így le kellett vágatni belőle.

A második probléma már használat közben jelentkezett, miszerint ugyanis ezek a fiókgombok tökéletesen alkalmatlanok akasztás céljára. Nincs mit szépíteni, ezt nagyon elbénáztam, tiszta nő aggyal álltam a dologhoz, csak a külsőt néztem, a funkciót nem. :-S Ciki....

Szerencsére az ötből egy fajta működőképesnek bizonyult, ennek a kialakítása akasztásra megfelelő, így gyorsan januárban vettem még belőle 4-et.

Persze ezeknek a csavarhosszából is kellett vágni, amit ma Borsó apuja pikk-pakk meg is oldott, így végre elkészült a fogas. Már csak festeni kéne,de azt majd tavasszal ,vagy lehet, hogy soha. :-)

És hogy ez az ajándék egy kicsit öncélú is volt a részemről az tagadhatatlan. :-)

Nézzétek: Ilyen volt......

Ilyen lett......

 Nekem bejön. :-)

Cuki

Ma reggel a rózsaszínű köntösömben (nagypapáéktól kaptam, igazi retró) olvasgattam a kedvenc oldalaimon és az urban-eve blogon ezt találtam. :-)

klikk a képre