hjaaaaj, menjünk mááár....

hát kell ennél több...??

Péntek esti vacsora Borsó módra.... így azért ki lehet bírni... :-)))

bugi a lábban...

óvakodj az otthonkától...

Bizony. Ezt az "ön"tanácsot mostantól megfogadom. Történt ugyanis, hogy megint a nagymamám otthonkájában feszítettem itthon. BTW - igen, tudom, gáz, de még mindig nem sikerült magam túltenni az elvesztésén, és ...hát...ha felveszem jobb lesz kicsit... és egyáltalán nem érdekel, ha ez beteg.

Ez egy pamut piros és fehér kockás ruha, derekán megkötővel, amolyan '50-es évekbeli amcsi otthonkaféle benyomását kelti. Rajtam rémesen áll. A nagyi szép törékeny alkatán biztos dögös volt még ez is... :-)

Mindenesetre, a nagymama-gönc magamra cibálása és házi viselése kevésbé lett volna kínos, ha nem szólal meg a csengő. Felfogtam, hogy csak én vagyok itthon, őrült módjára felpattantam a gép elől és lecibáltam magamról a ruhát, majd farmert és pólót húztam, és totál ziláltan rohantam kifelé, hogy kaput nyissak.

Szerencsére a Borsó apuja volt. Kérdezte is, hogy egyedül vagyok-e? :-)

Ezt a ruhát én nagyon szeretem. De be kell lássam, 2012-ben azért kicsit ciki. 

 

forrás: http://www.jenbutneverjenn.com/

(most is ebben írok... reménytelen eset lennék?...)

a nyár a kertvárosban elkezdődött...

Reggel végre napsütésre ébredtünk, hálóingben futottam ki, hogy megnézzem mi a helyzet a bambuszommal. Nem nőtt. :-(

A bambuszról fogok még írni, mint ahogy a kertről is és arról, hogy tegnap anyáék beállítottak egy gyönyörű bíbor hortenziával, így a kedvencemnek már testvére is van.

Délelőtt lazultunk és akciófilmet néztünk (Ryan Gosling főszereplésével - óooouuuhh :-))), közben pedig koszorúalap híjján összedobtam ezt az ajtódíszt egy kukára váró paszpartuból és női magazin darabkákból. Az alap ötletet itt láttam.

kultúr-sarok

Hazafelé sétálva azon méláztam az esőben, hogy mennyire várom, hogy a fotelbe kuporodjak és a kezembe vehessem ezt:

Tegnap este ugyanis (ismét - mert nem először) belevetettem magam az empatikus-, kommunikációs- és konfliktuskezeléssel kapcsolatos képességeim fejlesztésébe. Ez sosem árt. (...és nem a pár héttel ezelőtti bejegyzésem kapcsán :-) ..csak úgy, mert kíváncsi vagyok :-)

Ez a könyv eddig lenyűgöz, nagyon tetszik. Azon a hangon szól hozzám amit be tudok fogadni és ezt imádom. Hogy nem kell belefeketednem, hogy megértsem, de mégis újat ad, tanít és érzem, hogy a látóköröm szélesedhet tőle. Ezen apropóból elgondolkoztam.

Könyvekről még nem is írtam.

Pedig az elmúlt hónapokban igazán jó könyvélményeim voltak. Mivel nem vagyok sem kritikus, sem esztéta, sem irodalmár nem fogom elemezgetni őket. Pláne, hogy csomó jó kritika van könyvekről pl. itt, illetve számos helyen a neten. 

Én csak tételesen felsorolom:

Ajánlom: 

Kepes András: Tövispuszta (Szuper kis családregény. SZUPER!)

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni (De ez lehet, hogy azért volt "nagyszám" nekem, mert angolul is értettem a finom árnyalt fogalmazást és ez sikerélményt nyújtott)

J.D. Salinger: Franny és Zooey (Más, mint a Zabhegyező, de így utólag nekem tetszett. Először nem, mert nem találtam a fonalat.)

Talán ajánlom: 

M.C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite (Kicsit lötyögős, meg kiszámítható, de jó volt. Január óta gondolkozom, hogy megvegyem-e a következő részét...már az 5. is előrendelhető amúgy magyarul)

Gary Chapman: Egymásra hangolva (Nagyon amerikai, nagyon szájbarágós, de a mondanivaló jó és szerintem érdekes. Kicsit vallásos felhangú, de nem vészes)

Nekem nem jött be:

dr. Csernus Imre:  A Nő (Nem azzal volt a bajom amit mondott, hanem ahogy mondta. Vulgáris, szerintem nem kellett volna minden 2. mondatban káromkodni, csak hogy nyomatékosítson. Pökhendi és kategorizáló. Amúgy pedig sok benne az igazság- ami ugye fáj...de ez utóbbi azért erénye)

Hjajjjhj. Most jöhetnének a filmek. :-) És Almodóvar. Az én örök kedvencem, akiről már fél éve tervezek írni. De majd legközelebb...most ugye olvasni akarok a fotelben... :-)

mosó masa mosodája

Ez volt az a könyv amit anno, olyan 5-6 évesen megkaptam anyukámtól, elejében a büszke bejegyzéssel: Emlékül, hogy kimondtad az "r" betűt. :-) A sztorihoz persze hozzátartozik, hogy logopédus ancikám hosszú estéket küzdött velem a hálószobájukban ülve, bürrögve, versikéket kántálva, gyakorolva, mire egy mumpszos megbetegedés alkalmával a tetőtéri ablakon át megláttam az égen egy repcsit és hopp - megtört a varázs. Anya szerint mumpszkor van valami változás ott a torokban, hangszálakkal, ilyesmi- ebben nem vagyok járatos- szóval ez segített hozzá, hogy ne jépa, jetek, mogyojó legyen ezután.....

Most, huszoniksz évvel később beteljesedett eme nem szándékolt determinációm- magyarán szólva mosó masa lettem magam is. Egy hete pont, hogy megfőztem életem első önálló mosógéljét. A tesztelős ruhák azóta megszáradtak, itt pihennek a vasalókosár szemérmetlenül magas kupacának tetején. Na, de kezdjük az elejéről.

Írtam már, hogy a Nők Lapja Ökoanyu cikksorozata lendületet adott az amúgy már jóideje bennem szunnyadó szándéknak, hogy az eddigi próbálkozásaim skáláját szélesítve a háztartásunk minél több frontján környezettudatos legyek. 

A mosás kényes, sarkalatos pont volt nálam - szerettem a kényelmes, egyszerű, illatos hagyományos mosógél + öblítő párosítást. Olvastam ugyan, hogy kémia, meg rossz a bőrnek, stb, de őszintén - ez annyira nem zaklatott fel. Annál inkább a gondolat, hogy mi megy mosás után ki a csatornába..., illetve hát az egyik legfontosabb - az ára. Mindig nagyon szájhúzva hagytam ott a sok-sok ezer forintot a kis háztartásiban....

A mosódiót egyszer régen próbáltam - nem emlékszem mért, de nem volt jó a benyomásom, úgyhogy süllyesztőbe is került a téma.

Múlt szombaton azonban a már korábban beszerzett alapanyagokkal nekiláttam. Az alapanyagok többesszáma vicces, mert nem is kellet hozzá más, csak mosószappan és víz. Egy csomó receptet elolvastam a neten, de elsőre ezt a legalapabbat választottam.

Feldaraboltam a bioboltban vett Tisza mosószappant. Rögtön feltűnt, hogy nem épp kellemes a szaga. Olyan zsírszagú. Mindegy. (A képeket a telefonommal csináltam- nem egy csúcsminőség...)

Aprítógépbe szórtam és kvázi ledaráltam.

Ezt a darálékot 5 liter vízbe öntöttem és elkezdtem közepes lángon melegíteni. Nem emlékszem  pontosan meddig tartott, talán egy óra, annyi se, mire egységes, egynemű lé lett belőle. Közben néha kevergettem csak meg, nem igényelt túl sok törődést.

főzés előtt

közvetelenül főzés után

Mikor kész lett kitettem hűlni az udvarra- ennek két oka is volt- egy: kint gyorsabban hűlt, kettő: iszonyú büdi szaga volt, és már az egész lakás ebben a szagban úszott. Jól kiszellőztettem a kecót, a trutyira meg fedőt tettem és kint hagytam éjszakára. Kicsit aggódtam, mert az állaga teljesen folyékony volt. Teljesen.

másnap

Szerencsére vasárnap reggel mikor futottam ki megnézni, elégedetten konstatálhattam, hogy ez bizony géllé változott. Egész egynemű volt, de azért az instrukcióknak megfelelően botmixerrel átkevertem még. Szuper szép, tipikus mosógél szerű cucc lett a végeredmény. De még mindig büdös. Ne valami erőteljes szagra gondoljatok, csak egy enyhe, fura mellékszagra. Ekkor már megbántam, hogy nem a Müllerben vett két 100 g-os mosószappant bontottam meg, azoknak ugyanis a csomagoláson keresztül is éreztem az enyhe citromos illatát. Hát, a lustaság, ugye- ez a Tisza szappan egy darab 200 g-os volt, gondoltam könnyebben elbánok vele... mindig tanul az ember...

Már csak az utolsó fázis a flakonba töltés volt hátra- ez bazi egyszerű volt, nincs is mit írni róla.

A 4,5 l-es flakonom az 5 l-hez logikusan nem is lett elég, jobb híján egy borosüvegbe töltöttem a maradékot.

Azóta mostam vele már ágyneműt, színes ruhát és sötétet. Úgy érzem teljes siker. Az új kombinációm: az adagoló feléig mosógél -vagy piszkosságtól függően kicsit több- ebbe egy evőkanál mosószóda. Ezt dobom a dobba. Az öblítő adagolóba egy öblítős kupaknyi ecet. És ennyi. Nem cifráztam túl- mind3 mosáshoz így jártam el. Amit még mindenképp említeni akarok, hogy nem lettek a ruhák büdösek. Sem a szappan, sem az ecet szaga nem érezhető. Illatuk sincs ugyan, de határozottan tiszták.
A fehérekhez majd még teszek nátrium-perkarbonátot, mert azt olvastam sok helyen, hogy mennyire jó ezért majd  ki szeretném próbálni. Meg persze lesz itt még kísérletezés azt hiszem. :-)) Nagyon élvezem. :-))