Bizony. Ezt az "ön"tanácsot mostantól megfogadom. Történt ugyanis, hogy megint a nagymamám otthonkájában feszítettem itthon. BTW - igen, tudom, gáz, de még mindig nem sikerült magam túltenni az elvesztésén, és ...hát...ha felveszem jobb lesz kicsit... és egyáltalán nem érdekel, ha ez beteg.
Ez egy pamut piros és fehér kockás ruha, derekán megkötővel, amolyan '50-es évekbeli amcsi otthonkaféle benyomását kelti. Rajtam rémesen áll. A nagyi szép törékeny alkatán biztos dögös volt még ez is... :-)
Mindenesetre, a nagymama-gönc magamra cibálása és házi viselése kevésbé lett volna kínos, ha nem szólal meg a csengő. Felfogtam, hogy csak én vagyok itthon, őrült módjára felpattantam a gép elől és lecibáltam magamról a ruhát, majd farmert és pólót húztam, és totál ziláltan rohantam kifelé, hogy kaput nyissak.
Szerencsére a Borsó apuja volt. Kérdezte is, hogy egyedül vagyok-e? :-)
Ezt a ruhát én nagyon szeretem. De be kell lássam, 2012-ben azért kicsit ciki.
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| forrás: http://www.jenbutneverjenn.com/ |
(most is ebben írok... reménytelen eset lennék?...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése