Káros, nem káros? Most legyek zöld vagy ne?

Zaklatott bejegyzést készülök írni.

A Föld Órája apropóján azt tervezetem, írok egy környezetvédős bejegyzést, úgy is szívügyem ez a téma. Nem mondtam le róla, megírom, de most kicsit elakadtam.

Az energiatakarékos izzókról van szó. Eddig is hallottam futólag, hogy káros lehet az egészségre, de a sötétzöld agyam nem figyelt fel erre az információra. (pedig már 2009-ben javában cikkeztek róla).

Azt mindenki tudja, hogy az energiatakarékos izzó mennyivel kevesebb energiát fogyaszt, mint hagyományos társa. Azt is hallottuk, hogy 2009 őszétől 2012-ig fokozatosan kivonják a forgalomból a régi égőket. 

Nos, én itt tartottam eddig. Mondom halottam már, de nem fogott meg a hír, hogy káros. Káros, persze, mi nem az, megint vmi idióta szkeptikus lobbi, soha semmi nem elég jó... ilyesmikre gondoltam.

Most belinkelek két oldalt. Az egyik megnyugtat, a másik megijeszt. Első körben az háborít fel, hogy mért akkor kezdenek el foglalkozni ezzel a médiák, mikor lassan "kötelező" lesz energiatakarékos izzót használni? A laikus ember mért nem kap rendes információt ebben a világban semmiről? Sebaj, ilyen ez az élet....

....és akkor itt ülök, hogy most mi legyen? Nekem kompakt izzó világít minden este a fejem felett órákig az olvasólámpámból. Lehet ezért vagyok migrénes? Vagy a több száz másik lehetséges ok miatt? Migrénes vagyok egyáltalán?

Nem tudom. 

Mi a helyes? Valószínűleg a "tyúkokkal kel, tyúkokkal fekszik" módszer lehet a legjobb, ha sötét van aludni kell....Jó is lenne... :-))

Végül arra jutottam, ha most szombaton este lekapcsolja az ember egy órára a lámpát, és minden elektromos kütyüt, abból baj nem lehet (persze vannak akik szerint az ilyenkor égetett gyertyák füstje is káros...bla bla...ez már nekem sok).

A Föld órája egy egyre népszerűbb, felkapott kezdeményezés, sokaknak biztos menő az arcukat adni hozzá, de az igazi lényeg úgy is abban van, hogy hogy éljük az életünket az év maradék 364 napjában és 23 órájában, igaz?

Mi persze idén is lekapcsolunk mindent, amit lehet, meg jövőre is, és remélem egyre többen leszünk és nem csak egy évben egy órára, hanem minél több alkalommal. Amúgy...sötétben lenni sok szempontból jó... :-))

FÖLD ÓRÁJA 2011. március 26-án 20:30-kor!

kolbász töltés

Február 27-én ....ezt leírtam, és most itt ülök 10 perce a villogó kurzort nézve, de nem jönnek a gondolatok. Konkrétan semmilyen gondolat. Sűrű, családi  ünneplésekkel teli két nap van mögöttünk, lefáradtam picit, és nem mellesleg túlettem magam, most legszívesebben csak hörögve feküdnék, szóval nem éppen blogírós a helyzetem.

Mindegy, már hetek óta fel akarom tenni a képeket a címben szereplő ominózus február 27-ei kolbász töltésről, ami a Tánciék hegyén volt és ami igazán szuperül sikerült.

Szóval íme:

Finom borocskával indított a társaság java, tudjátok, szokásos hangulatalapozás címen... be is jött...

Rövid móka után jött a kemény munka. :-) Jéghideg darált húst kellett a beleszórt fűszerekkel jól összedolgozni. Először a Fanni és a Tánci anyu estek neki, ...

...aztán a fiúk, akik hősiesen, kezeket nem kímélve állták a strapát...

került bele egy csepp fehérbor is :-)

majd én is társultam egy rövid időre (szinte csak a kép kedvéért, de azért gyúrtam rendesen....). Miután összeállt az anyag jöhetett a töltés.

 

A töltő szerkezet összeszerelése okozott egy kis gondot :-), 

de végül sikerült. Ráhúzták a bélt és már tekerték is bele a finom kolbászhúst. Mi, a többiek segítő tekintettel néztük.

Íme a kész kolbászkák első adagja, és a végeredmény.

Tegnap ettünk belőle először. Nem tudom azért-e, mert valamelyest részt vettünk a készítésben, vagy csak szimplán önmagától eredően, de nem mondhatok rá mást, pazar lett!

....és no lám, valamit mégiscsak írtam végül igaz, csak a képekhez fűzve. 

Amúgy kár, hogy pont most próbálom tartani a böjtöt. Ez amolyan durva önszivatás. Ezennel ünnepélyesen fel is adom. :-) Maradnak a húsmentes péntekek. :-)) Éljen a kóbi!!!!

Liliomfi

Tegnap színházban voltunk. Hosszú szünet után először. Utoljára az egyetem alatt voltam jó színi előadáson, aztán pár rossz tapasztalat után - mikor vagy alig bírtam ébren végigülni a darabot, vagy fejfájásom lett - teljesen elment a kedvem a színháztól. Évekig nem mentem (csak nyári színházba).

Azt hiszem a Liliomfi méltó mű volt ahhoz, hogy újra becsalogasson a kultúrára vágyók közé.

Irtóra féltem a csalódástól, de csak pozitív meglepetés ért. Nagyon tetszett az előadás.

Persze azt tudni kell, hogy nálunk a Liliomfi 1954-es Darvas Ivános (és még számos nagyon nagy színészes) filmváltozata alapmű a családban, gyerekkorunk óta időről időre megnézzük, fejből nyomjuk a párbeszédek 90 %-át, és egy csomó családi ünnepen a röhögés fő tárgya ahogy valaki utánozza a Szellemfit amint azt mondja: "Liliomfi vagyok, hős szerelmes és karakterszínész" azaz így mondja: karrrakterrszínész :-)) Nézzétek meg  2:40 -től :-)). Szerintem duuurva! Nagyon szeretjük. :-)

roncstorta

Gyerekkoromban apa nekiment kocsival a villamosnak, vagy a villamos neki, végül is mindegy, lényeg, hogy az imádott kék "ezerötös" Ladánk totálkáros lett. Anci - örömünket kifejezendő, hogy a papi egyben maradt - tortát akart sütni neki, de gondolom a stressztől nem sikerült. Nem emlékszem pontosan, de valahogy a tészta nem stimmelt, és egy nagy rakás morzsa szerű izé lett a torta helyett. Ez volt a roncstorta. 

Én a hétvégén sütöttem almatortát a Borsónak. Ez is roncs lett...

Pedig a recept szuper, a Judit írta még rég a receptes kiskönyvembe:

Igazából nem is nehéz, ám isteni finom. Az ízének titka szerintem a karamellizált cukor a tetején. Ha akarjátok ki is próbálhatjátok :-), szerintem a képre ránagyítva el lehet olvasni, de kb.-ra le is írom néhány fázisképpel kiegészítve:

Szóval, ez történt: 1. Megpirítottam a cukrot, míg karamell lett belőle. 

2. Rászeleteltem az almát, az almára 6-7 deka margarint kellett volna reszelni, de ez olyan furán hangzott, hogy én inkább csak pici darabokra vágtam és így szórtam az edénybe. 

3. Beledobáltam diókat, bár ezt akár ki is hagyhattam volna. 

Ja az nagyon fontos, hogy azért kellett piros lábosban csinálnom, mert olyan edény a jó, amit a főzőlapra is tudsz tenni, meg a sütőbe is.

4. Ez kész lett, így nekiláttam az 5 tojásos teljesen normális piskótának.

6. A kész piskóta tésztát az alma rétegre öntöttem,

7. majd sütőbe tettem.

Elvileg innen már semmi extra, megsül, kiveszed, gyorsan kifordítod, hogy az alján lévő olvadt karamell a torta tetején legyen. Ennyi.

Hát, én elrontottam :-) Túl lédús almákat választottam, totál kiengedte a gyümölcs a levét és....hát... teljesen szétázott a szuper meglepi tortám, ettől pedig szétcsúszott, mint egy lepény, ráadásul a karamell 90 %-a az edény alján maradt, nem pedig a torta tetején (ezt egyébként amúgy is ki kell még melegen kaparni, és gyorsan a tortára  kenni, csak jelen esetben már menthetetlennek ítéltem a helyzetet és inkább fotóztam)

 

Amúgy így is irtóra finom lett, pillanatok alatt benyomtuk ketten. :-))

megint zene- Eagles - Hotel California

Mikó István - Breki blues