wk 01/2012

Én már csak ilyen menő multis kódokban tudom ám leírni, hogy: Így telt az új év első hete....

A hétvégénkkel kezdem.

hjahjaj. Voltunk túrázni. Szóval írnom kellene a túrablogot. A júliusi bakonyi dolognál elakadtam. A Borsó szerint most rossz blogra írok :-). Hát. Pedig most ez lesz. A túraoldalt kronológia sorrendben szeretném- ahhoz meg le kell kaparnom azt a bazi hosszú bejegyzést arról a nyári hétről, hogy aztán leírhassam ezt a kb. 10 sort a mostani Sárvár-Szeleste szakaszról, ahol - legyünk őszinték- a kutyagoláson kívül semmi érdekes nem történt.

Viszont részesei voltunk a ma oly divatos wellness érzésnek. Péntek este. A sárvári fürdőben. Hát. Én ugye rosszul vagyok ettől a meleg vízben lógatjuk amink van és punnyadunk dologtól. Úgy általában. És sokadszor beigazolódva. 

Azért elment. Főleg, hogy ezzel örömöt szereztem az őseimnek. :-) Mert velük mentünk. Voltunk az elkülönített szaunavilágban. Pucér világban. Szerencsére itt már nem a szüleimmel... :-) Bár ez így is durva volt nekem. Hiába. Nem állok eme magas kulturális szinten, hogy természetes legyen számomra a mindenfelé (és mindenféle) fedetlenül flangáló emberek látványa. A szaunalepedőmbe bugyolálva kifejezetten röhejesen éreztem magam a többi gátlástalan, felszabadultan izzadó lény között. Mindegy. Megint rájöttem, hogy fél óra a tűréshatárom az ilyesfajta élmény fürdőkben, ahol amúgy persze mindenki nagyon well, csak én nem...

na egy kis hatásszünet:

A túranap teljesen okés volt, erről majd írok, ugye...odaát...

Még a múlt hetünkről akartam annyit, hogy kezdve egy meglepően jól sikerült szilveszteri házibuliakármivel -ahol kifejezetten jól éreztem magam- ez az év nagyon jól indult. Az első melóhét kellemes, nem túl megerőltető tempót diktált, amiért nagyon hálás voltam. Csütörtökön este találkoztam volt kollégákkal akiket tök szeretek és hiányoznak, és csak hallgattam őket, és olyan jól éreztem magam (fúú, micsoda szembenyalizás, ha véletlenül olvassák ezt... mindegy...). Emiatt aztán pénteken nagy-nagy energia-adaggal ébredve indult a hét utsó napja. 

A hétvége pörgött, jó filmeket néztem (Frost/Nixon, A harcos). Borsó rajzolt.

Ma pedig főztem. Vagy sütöttem. Igazából nehéz meghatározni, mert kellett hozzá  főzőlap és sütő is. Nem tudom nem felismerni a tényt, hogy egyetlen motiváció van számomra, ha főzésről van szó. Ez az én ééédesanyukám, aki néha, valami isteni sugallat hatására arra a döntésre jut, hogy vesz nekem pl. pár padlizsánt (ebből lett a pár hete készült padlizsános paradicsomos trutyi), vagy mondjuk egy kiló gombát. Ezt péntek délután a kezembe nyomta, teljesen fittyet hányva a tényre, hogy vasárnapig nem is leszek itthon. Tegnap lustaságra hivatkozva halasztottam a témát, amit megtettem volna könnyű szívvel ma is, ha nem vagyok tisztában vele, hogy ez az utolsó esély, holnap estig tönkremegy a gomba, amiről persze nem tudom megmondani, milyen, ilyen fehér....az az általános gomba. Bajnok. Csiperke, na.

Így fél nyolckor - de lehet előbb - levánszorogtam, és elkezdtem. A Borsó ma is rajzol, pedig ő annyira tudja élvezni ezt a főzöcskét. Hát. Én ahogy a hagymát kavargattam a serpenyőben próbáltam magamra erőltetni a Nigela főzben látott élvezetet, vagy Jamie köpködvebeszélek Oliver könnyedségét. De csak fancsali pofával kevergettem tovább. Aztán úgy kb-re csinálgattam meg fényképeztem magamnak:

kiszárazva

Borsó lejött, kostólt..

már nagyon unom fázis..

hogy kell vajon a mozarellát szeletelni fázis

barna lében úszva- kész fázis

Hát. Ennyi. Meg még nem kóstoltuk. Majd holnap. :-)

Karmin -csípem...

'tizenegyes kari

Idén gyorsan jött és gyorsan ment. Emiatt aztán nem mondanám, hogy igazán megéltem. Jó volt. Kellemes. Ahogy kívánjuk egymásnak....

23-án kisebb kavar után végül ketten ünnepeltünk itthon Borsóval. Kocsonya vacsival. Amit természetesen NEM én csináltam.... hehe... még csak az kéne...ahhoz képest, hogy nem is szeretem finom volt. Hiába, anyós főztje...

A 24-e hagyományosan otthon. Nálunk. A Tánci-Borsó szakácsduó nagyot alkotott, mi csajok csak a salátát és köretet nyomattuk. Idén mondhatom, hogy környezettudatos ajándékozás volt, igaz nem a "ne használj csomagolópapírt" vonalon, mert ez még nem megy, nem is tudom, h akarom-e, úgyis szelektíven gyűjtjük, meg lehet újrahasznosított papírt is venni tök szépet... Lényeg, hogy végre mindenki olyan és annyi ajándékot kapott amire és amennyire szüksége is van.

Ja, és gyorsan feldobom az adventi koszorúnkat is, amit (azaz amin a gyertyákat) szégyenteljes módon idén össze-vissza, legkevésbé sem vasárnapokon gyújtogattunk meg.

tiszta lappal... :-)

Ma este megtisztították az aurám. :-)
Vicces volt, de most szupercsúcs jól érzem magam. :-))
Ép testben ép lélek. És fordítva is. :-) Jó éjt nektek.

Bár ez a dal nekem inkább egy jó kis reggeli ébresztős szám.

az anya spájza

Ma NAGYtakarítok. A gépemen. Az intenzív mappázások közepette ezt a két fotót találtam. Nemrég kaptam le a telefonommal, otthon az őseimnél. ANYA ÉLÉSKAMRÁJA. :-) Nem csoda, hogy gyakran járok haza portyázni, igaz? :-) Gyönyörű.

Remélem egyszer nekem is lesz egy ilyen:

Karácsonyi szőnyeg. Karácsonyi dekor.

Borsó szüleitől karácsonyra szőnyeget kapunk a nappaliba. Azaz már meg is kaptuk. :-) Ma együtt elmentünk, kiválasztottuk, megvettük. Naaagy, közepesen magas szőrű, pihe-puha, vajszínű. Annyira tetszik nekünk, hogy egy ideig csak körbe-körbe rohangáltunk rajta, utána pedig elvágódtunk és onnan bámultuk a plafont. Gyönyörű. :-) Mennyivel otthonosabb lett így a lakás. 

Persze nekem már jár a fejemben a következő projekt. :-) Tavasszal (vagy nyáron, ahogy sikerül :-) új lépcsőszőnyeget szeretnék beszerezni.

Tegnap, súlyos :-) egy hetes lemaradással ugyan, de elkészültek az adventi koszorúk - a Fannié és a miénk, illetve az új ajtódíszünk is. Az első kettő saját ihletésű, az ajtódíszt a decemberi Praktikában látott mintájára készítettem. Közben karácsonyi zenét hallgattunk, teáztunk, dumáltunk, tök szuper délután volt.

A fényképezőgép a Borsónál volt, ő meg az irodában szegény egész nap, így a telefonommal örökítettem meg a munka hevét :-) meg az ajtókoszorút, az adventivel még lógok...

Magyarország. Amerika. Politika.

Tegnap rosszul voltam, nem tudtam bemenni dolgozni. Ez az a fajta állapot volt, mikor a fekvésen kívül semmi nem esik jól, így egész nap filmeket néztem. Michael Moore filmjeit. Jó sok van neki, már a hét közepétől esténkét ezekből csemegézek.

Én szeretem a munkáit minden túlkapása és egyoldalúsága ellenére. A legismertebb és gondolom legvitatottabb dokumentumfilmjét, a Fahrenheit 9/11-et évekkel ezelőtt láttam először. Most megint megnéztem. Azon túl, hogy nagyon, de nagyon hatásvadász, olyan agymosós néhol, azért elgondolkoztató. Persze annyi teória létezik a tornyok leomlásával kapcsolatban. Gondolom összeesküvés elméletek százai keringenek a neten. Igazából  tudom, hogy ilyen kis porszemek a világban, mint én sosem fogjuk megtudni, mi is az igazság, ezért nem is érdekel, annyira viszont nem akarok strucc lenni, hogy legalább ne hallgassak meg mindenféle megközelítést. Nem csak erről, hanem általában a világ dolgairól.

A Michael Moore filmek valamennyire szélsőségesen hívják fel a figyelmet az USA rendszerének hibáira. Tisztában vagyok vele, hogy ez csak egyfajta szemüvegen keresztül látott világ, de nekem arra jó, hogy megerősítsen, máshol sem biztos, hogy garantált a boldogság.

A héten nézett Moore művek közül a Kapitalizmus: Szeretem című tetszett a legjobban. 2009-es, totál ironikus, igaz sokszor nagyon szájbarágós, de egy csomót röhögtem. Persze a Moore filmek 100 %-ban átitatottak politikával, márhogy süt belőlük a Bush utálat, és a demokrata beállítottság. Hát. Nem értek a politikához. Még a magyarhoz sem, semennyire, nem ám, hogy az amcsihoz. Azt sem igazán tudom, hogy mik a republikánus és mik a demokrata alappillérek. Nem is akarok ebbe belemenni. 

Érdekes, ahogy néztem a filmjeit, rögtön eszembe jutott, hogy ez a pasi vajon tényleg a saját véleményét publikálja, vagy valaki őt is hátulról pénzeli? Nem tudom. Arra viszont nagyon jó volt ez a mozizás, hogy egy kicsit úgy érezhessem, nekünk annyira nem is rossz. Meg arra, hogy elgondolkodjak, milyen kár, hogy sosem tanultam politológiát, hogy legalább alapjaiban láthassam az összefüggéseket, és egyáltalán, tudjam, mit jelent eredetileg, definíció szerint az, hogy jobb meg bal, kapitalista, demokrata, liberális, kommunista, szocialista. Fel is hívom a tesóm, hogy adja kölcsön majd a jegyzetét...azt hiszem pont van ebben a félévben ilyen tárgya... :-)

Tudom, hogy a mi generációnk nem egy nagy hazaszerető típus. Nem is a mi hibánk, nem tanították meg, mi az, amúgy meg, őszintén, nincs is sok okunk odáig lenni ezért az országért. Néha teljesen elkeserít, hogy milyen kilátástalan itt a tisztességes élet. De vajon máshol jobb? Én azon az állásponton vagyok, hogy nem. Vagyis, hogy nem biztos, hogy jobb. És ha jobb, milyen szempontból? Csak mert az én fejemben annyi, de annyi szempont van. 

Borsóval néha beszélgetünk arról, hogy jó-e ez a nagy globalizáció meg szabad áramlás és vándorlás. Hogy nem lett-e túl egoista a világ? Mert néha már tök hülyén érezzük magunkat, hogy még maradni akarunk. Itthon. Azt is szokta mondani :-), hogy a szüleinket sem cserélhetjük le, ha nem tetszenek. A tesóinkat sem. Ide születtünk. Ebbe az országba. Ebbe a családba. Biztos születhettünk volna jobb helyre. Meg rosszabbra is. De ide születtünk. És amíg nem lehetetlenítik el teljesen megpróbáljuk ezt szeretni. Ez pedig jó érzéssel tölt el.