kolbász töltés

Február 27-én ....ezt leírtam, és most itt ülök 10 perce a villogó kurzort nézve, de nem jönnek a gondolatok. Konkrétan semmilyen gondolat. Sűrű, családi  ünneplésekkel teli két nap van mögöttünk, lefáradtam picit, és nem mellesleg túlettem magam, most legszívesebben csak hörögve feküdnék, szóval nem éppen blogírós a helyzetem.

Mindegy, már hetek óta fel akarom tenni a képeket a címben szereplő ominózus február 27-ei kolbász töltésről, ami a Tánciék hegyén volt és ami igazán szuperül sikerült.

Szóval íme:

Finom borocskával indított a társaság java, tudjátok, szokásos hangulatalapozás címen... be is jött...

Rövid móka után jött a kemény munka. :-) Jéghideg darált húst kellett a beleszórt fűszerekkel jól összedolgozni. Először a Fanni és a Tánci anyu estek neki, ...

...aztán a fiúk, akik hősiesen, kezeket nem kímélve állták a strapát...

került bele egy csepp fehérbor is :-)

majd én is társultam egy rövid időre (szinte csak a kép kedvéért, de azért gyúrtam rendesen....). Miután összeállt az anyag jöhetett a töltés.

 

A töltő szerkezet összeszerelése okozott egy kis gondot :-), 

de végül sikerült. Ráhúzták a bélt és már tekerték is bele a finom kolbászhúst. Mi, a többiek segítő tekintettel néztük.

Íme a kész kolbászkák első adagja, és a végeredmény.

Tegnap ettünk belőle először. Nem tudom azért-e, mert valamelyest részt vettünk a készítésben, vagy csak szimplán önmagától eredően, de nem mondhatok rá mást, pazar lett!

....és no lám, valamit mégiscsak írtam végül igaz, csak a képekhez fűzve. 

Amúgy kár, hogy pont most próbálom tartani a böjtöt. Ez amolyan durva önszivatás. Ezennel ünnepélyesen fel is adom. :-) Maradnak a húsmentes péntekek. :-)) Éljen a kóbi!!!!

Liliomfi

Tegnap színházban voltunk. Hosszú szünet után először. Utoljára az egyetem alatt voltam jó színi előadáson, aztán pár rossz tapasztalat után - mikor vagy alig bírtam ébren végigülni a darabot, vagy fejfájásom lett - teljesen elment a kedvem a színháztól. Évekig nem mentem (csak nyári színházba).

Azt hiszem a Liliomfi méltó mű volt ahhoz, hogy újra becsalogasson a kultúrára vágyók közé.

Irtóra féltem a csalódástól, de csak pozitív meglepetés ért. Nagyon tetszett az előadás.

Persze azt tudni kell, hogy nálunk a Liliomfi 1954-es Darvas Ivános (és még számos nagyon nagy színészes) filmváltozata alapmű a családban, gyerekkorunk óta időről időre megnézzük, fejből nyomjuk a párbeszédek 90 %-át, és egy csomó családi ünnepen a röhögés fő tárgya ahogy valaki utánozza a Szellemfit amint azt mondja: "Liliomfi vagyok, hős szerelmes és karakterszínész" azaz így mondja: karrrakterrszínész :-)) Nézzétek meg  2:40 -től :-)). Szerintem duuurva! Nagyon szeretjük. :-)

roncstorta

Gyerekkoromban apa nekiment kocsival a villamosnak, vagy a villamos neki, végül is mindegy, lényeg, hogy az imádott kék "ezerötös" Ladánk totálkáros lett. Anci - örömünket kifejezendő, hogy a papi egyben maradt - tortát akart sütni neki, de gondolom a stressztől nem sikerült. Nem emlékszem pontosan, de valahogy a tészta nem stimmelt, és egy nagy rakás morzsa szerű izé lett a torta helyett. Ez volt a roncstorta. 

Én a hétvégén sütöttem almatortát a Borsónak. Ez is roncs lett...

Pedig a recept szuper, a Judit írta még rég a receptes kiskönyvembe:

Igazából nem is nehéz, ám isteni finom. Az ízének titka szerintem a karamellizált cukor a tetején. Ha akarjátok ki is próbálhatjátok :-), szerintem a képre ránagyítva el lehet olvasni, de kb.-ra le is írom néhány fázisképpel kiegészítve:

Szóval, ez történt: 1. Megpirítottam a cukrot, míg karamell lett belőle. 

2. Rászeleteltem az almát, az almára 6-7 deka margarint kellett volna reszelni, de ez olyan furán hangzott, hogy én inkább csak pici darabokra vágtam és így szórtam az edénybe. 

3. Beledobáltam diókat, bár ezt akár ki is hagyhattam volna. 

Ja az nagyon fontos, hogy azért kellett piros lábosban csinálnom, mert olyan edény a jó, amit a főzőlapra is tudsz tenni, meg a sütőbe is.

4. Ez kész lett, így nekiláttam az 5 tojásos teljesen normális piskótának.

6. A kész piskóta tésztát az alma rétegre öntöttem,

7. majd sütőbe tettem.

Elvileg innen már semmi extra, megsül, kiveszed, gyorsan kifordítod, hogy az alján lévő olvadt karamell a torta tetején legyen. Ennyi.

Hát, én elrontottam :-) Túl lédús almákat választottam, totál kiengedte a gyümölcs a levét és....hát... teljesen szétázott a szuper meglepi tortám, ettől pedig szétcsúszott, mint egy lepény, ráadásul a karamell 90 %-a az edény alján maradt, nem pedig a torta tetején (ezt egyébként amúgy is ki kell még melegen kaparni, és gyorsan a tortára  kenni, csak jelen esetben már menthetetlennek ítéltem a helyzetet és inkább fotóztam)

 

Amúgy így is irtóra finom lett, pillanatok alatt benyomtuk ketten. :-))

megint zene- Eagles - Hotel California

Mikó István - Breki blues

bontási engedély nélkül...

Bizony. Elbontásra kerültek a mézeskalácsházak. Helyükre idén decemberben várhatóan egy komplett új falu épül. A bontásról rövid összefoglaló (Reni műve, amit köszönünk) itt:

meglepi vacsi Borsótól

Vicces módon, pont most, hogy a túrablogra bejegyeztem, hogy Cortina és én szakítunk, szóval most ide a kertvárosi blogra is bejegyezni valóm akadt. Méghozzá ez:

A Borsó ezt a meglepi vacsit készítette nekem, míg én a gép előtt pötyögtem. Hát nem fantasztikus??? 

Ez kérlek virsliszívecske, sajttal és tojással töltve, ropogósra sütve. Ilyenek tud egy Borsó. Csodás, és laktató. Nem is bírtam mindkettőt megenni. Borsó üzeni, hogy bár picit meleg bevallani, de a Nők Lapjában látta a receptet.
Remélem srácok- ha van fiú aki olvassa ezt - kedvet kaptok a meglepő vacsora-meglepetéshez ti is. :-)