CLICK HERE FOR FREE BLOGGER TEMPLATES, LINK BUTTONS AND MORE! »

2015. március 22., vasárnap

A mi kis Lédánk....

fotó: Kustány Kata
Nem is tudom mért, de nem éreztem jó ideje sem kényszert, sem késztetést rá, hogy írjak a blogra. Igazából most sem, de néha-néha rákattintok (a saját blogomra....fura....) és látom, hogy mennyire elmaradtam...leragadtam...mintha megállt volna az idő, az életünk. Pedig dehogy állt meg. 
Igaz voltak pillanatok (hetek, hónapok), hogy úgy éreztem, sosem lesz már jó, sosem múlik el a rossz időszak, de közben több, mint 13 hónapja megszületett a Léda, aki minden nap emlékeztet rá, hogy haladunk előre, megy minden tovább, mindenből felállunk, azaz fel kell állnunk, mert ő itt van és hát...követeli magának a figyelmet és a jó kedvet.
Nem is nehéz, igazából, mert nem tudom, ösztönösen, zsigerileg, genetikailag, vagy hogyan, de árasztja magából a vidámságot. Huncut, csibész, ördögfióka és természetesen bájos, kedves és imádni való.
Elment ez a 13 és fél hónap, ahogy mindenki mondta előre, nagyon gyorsan, és szinte minden szakaszban azt éreztem, hogy "húú, ez most nagyon jó időszak".... Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem vagyok az az anyaságban kiteljesedő, "imádok itthon lenni a gyerekkel és századszor is csigabigát énekelni " típusú csaj.
Néha nagyon, de nagyon, de nagyon kiakadtam, és még tuti fogok is, olyankor borzasztó egysíkúnak és monotonnak és nem tudom még minek élem meg az egészet. De ez egy baromi jól kitalált biológiai program, mert egy pocséknak ítélt nap után, este a fürdetés előtti őrület közepette  - mikor Léda és Borsó visítozva, hahotázva rohangálnak az emeleten és minden egyes ruhadarab leimádkozása átlag 10 perc... - szóval ilyenkor valahogy helyreáll bennem a világbéke. És igazán jól érzem magam. Olyan jól, ahogy korábban, a Léda előtti életünkben nem. A legszuperebb dologtól sem. 
Nem tudom, hogy fogok-e gyakrabban írni. A Lédának vezetek egy kézzel írt naplót, ott szerepel minden fontos állomás (fekszik, ül, áll, megy...egy fog, két fog, három fog...stb), de ebbe az évünkben bízom benne, hogy több élmény, utazás, kirándulás, miegymás fog beleférni, mint az előzőekbe, és akkor lesz téma ide is...

2014. október 15., szerda

2014. július 19., szombat

Cesky Krumlov - beszámoló 2. - fotók

első este - mi és a cseh sörök

boldog 23 hetes kismama és ura :-) -  háttérben a panzió

befelé a belvárosba sétálva

vajon hol vagyunk ??? :-) - KÁNAÁN avagy sörgyár manufaktúra látogatáson

sörgyár kémény

sooook-sooook SÖÖÖÖR...

itt palackoznak...érdekes....

sörgyár udvarán
sörgyár sörözőjében Borsó boldog

ablakmániás Encsa örül

gyönyörű- fent a várban, azaz alatta

a várból



:-)))

itt már tudtuk, hogy LÉDA lesz......


Egon Schiele Múzeum udvarán
tükörlabirintusban



mackó a várárokban



arcok...
sörök
vízköpők

a híres forgó nézőtér

2014. június 16., hétfő

elmaradások.... - Cesky Krumlov útibeszámoló 1.

Igaz, hogy lassan egy éve, vagy több is, hogy nagyon elhanyagoltam a blogot, és mindig csak utólag, fél éves csúszásokkal írok, de ahogy itt gondolkozom, nem is nagyon van olyan téma az elmúlt évből, amit szívesen megosztanék és még nem írtam róla. Talán csak ez. A tavaly őszi csehországi kirándulásunk.

Szeptember és október határán ugyanis 4 napot Cesky Krumlov-ban töltöttünk, amit -azt kell mondanom -méltán neveznek Csehország kincses ládikájának is. Mellesleg a vár és a történelmi belváros '92 óta az UNESCO Világörökség részét képezi.
forrás: http://www.pensiontifany.cz/kontakt_en.html
Azért is volt ez a négy nap fantasztikus, mert ugyan nehéz szívvel mentem ( apa akkor került be a kórházba, előtte pár nappal), és a hazaérkezés után egy pillanat alatt összedőlt minden (kiderült, hogy milyen rettenetes a helyzet), szóval ennek ellenére, ott, abban a négy napban ki tudtam kapcsolni, fel tudtam töltődni, megteltem jó érzéssel és pozitív élménnyel ,energiával, és talán a pocakom, és benne Léda is emiatt viselte az ezt követő megpróbáltatásokat olyan igen nagyon hősiesen.

Összesen nyolcan utaztunk, Borsó barátaival, két autóval. Az út nagyon-nagyon jó volt, konvojban mentünk végig, amit én általában utálok, mert szerintem macera, de most egyszerűen szuper volt, tök sokat dobott az utazás hangulatán. Volt nálunk PMR rádió, Polgi jóvoltából, amit az elején nagyon-nagyon mulatságosnak találtam, de aztán rájöttem, hogy milyen hasznos.
Nagyon szép utunk volt, oda és vissza más-más útvonalon jöttünk, hogy többet láthassunk. Borsó és Polgi irtó jól összehangolt sofőrök voltak, nagyon érezték egymás vezetési stílusát, talán ezért tetszett most ez az együtt haladás...
A szállásunk szintén egy nagyon jó választás volt, köszönjük Bori, azt hiszem ti találtátok. Íme, Penzion Tilia, bátran ajánlom mindenkinek, aki ide szeretne látogatni, igényes, szép, tiszta, van zárt parkoló, hangulatos reggeliző, tök korrekt az ára.

A városkáról útikönyvszerű leírást nem fogok írni, főleg, hogy ez most nem a szokásos "Encsa féle" utazás volt, ahol az összes útikönyv nálam van és mindenhol hosszan felolvasom a történelmi és építészeti hátteret... :-). Ez csak olyan nézelődjünk, és érezzük jól magunkat 4 nap volt, amiből természetesen jelentős részt kivett a SÖRÖZÜNK fejezet. :-))) Én ugyebár nem söröztem, lévén, hogy 23 hetes kismamának nem illik, meg nem is szeretem a sört... Ellenben megittam Cesky Krumlov kocsmáinak szerintem teljes teakészletét, amin a többiek mindig jókat röhögtek...és remélem sajnáltak is :-)

Az idő kirándulós volt, de azért jól jött a kabát, sapka, sál. Főleg éjszakánként volt hideg. Estefelé mindig beültünk valahova ( nem mintha egész nap nem ezt csináltuk volna :-), én 10 körül hazamentem, Borsó elkísért mindig, mert lovagias, aztán visszament és még iszogattak, beszélgettek az éjszakába.

Napközben sokat sétáltunk, minden kis kanyargós utcát bejártunk, voltunk a várban, a Szent Vitus templomban, voltunk az Egon Schiele múzeumban, ami lenyűgöző és döbbenetes és taszító is volt egyben, na nem a Schiele művek miatt, hanem az egyéb "modern" művészek kiállításai miatt. 
Olyannyira nyomasztó volt egyes része ennek a kiállításnak, hogy utána a Borsóval és Polgival-Borival fellélegzés képp bementünk a tükörlabirintusba, ami irtóóóó jóóó volt. Annyit nevettünk. Bár az elején még hirtelen kis pánikszerűt is éreztem, ahogy elindultam és egy idő után teljesen megzavarodtak az érzékszerveim és semerre nem találtam kiutat. Onnantól csak közvetlenül Borsó mellett mertem haladni, persze a második körre már felbátorodtam.

A fiúknak, szerintem nekünk lányoknak is kétségtelenül a sörgyár látogatás volt az egyik legnagyobb élmény. Az Eggenberg sörgyár egy helyi kis sörgyár, mondhatni manufaktúra, ahol a gyártás minden folyamatát bemutató részletes idegenvezetést kaptunk, majd a gyárhoz tartozó sörözőben iszogattunk. Mindenki kapott sört is, több félét. 

Jaj, és hát a lényeget majd' elfelejtettem!! A Prágából már jól ismert szuper cseh sörkorcsolyákról nem is írtam. Mindenhol, ahol csak lehetett, kértünk hermelint. Ezenkívül ettem több helyen is isteni cseh sült húst, knédlivel és dinsztelt káposztával, ahogy kell. És voltam óriás palacsintázóban és sok-sok kávézóban is a Borsóval, mert azért volt néhány lopott óránk kettesben is. Jókat kajáltunk, na. :-)

A lényeg: Cesky Krumlovot látni kell!!!
Majd jövök fotókkal is a következő posztban, csak sajnos az a gép, amin a képek voltak szervízben van, remélem lementhetők róla az adatok, de a többiektől be tudom szerezni mindannyiunk fényképeit. Addig néhány internetes kép alább, és egy aranyos útibeszámoló az origóról itt.

forrás: http://www.encyklopedie.ckrumlov.cz/php/ismap/?map=en_93_jpg
forrás: http://www.naturfoto.cz/cesky-krumlov-fotografie-7609.html


2014. március 31., hétfő

Apucikám, nagyon hiányzol!

Mi az, amit nem kellene csinálni, ha nem akarsz egész délelőtt fájdalmasan bőgni?
Apukád számítógépén rendet rakni és letakarítani. Pláne nem kellene a rajta lévő temérdek fotót végignézni és végtelen szomorúságban nosztalgiázni. Szóval ismét bebizonyítottam magamnak, hogy nem vagyok normális, és hogy az önsajnálat magasiskolája, amit csinálok.
Mindegy, azért nagyon, nagyon hiányzik. Nellivel beszéltük, hogy tényleg eljutottunk odáig, hogy eleget volt távol, most már igazán hazaérhetne. Mikor jön végre? :-(
Édes drága apucikám.....
tavaly július.....
Na de valami vidámabbat is! Ha már apa családi képei között böngészgetek, íme pár fotó a Picike tavaly júniusi diplomaosztójáról:





2014. március 21., péntek

7 hét

Lédike tegnap volt 7 hetes. 
Szép napunk volt, reggel anyukámnál volt a lányka, míg én fodrásznál, patikában, postán és Vanda anyukájánál a bölcsiben jártam. Jó kör volt, sok mindent elintéztem, meg jó volt kicsit egyedül... A Léda és anya is jól elvoltak, ez volt az első alkalom, hogy anyukámnál ott hagytam egyedül, szóval ezt sikernek könyvelhetjük el.
Aztán szép tavaszi hangulatban folytatódott a délelőtt, sőt még a délután is. Valahogy így:
11-ig kint aludt
közben én végre szörfölhettem :-)
ebéd után így folytatta
végül játszottunk
Hát. Sok ilyen napunk legyen. :-) Bár eddig a maira sem panaszkodhatom. 
Egyre csak nő és nő, szépül és okosodik a mi kis hercegnőnk. És cseppet sem vagyok elfogult... :-))))))))))