CLICK HERE FOR FREE BLOGGER TEMPLATES, LINK BUTTONS AND MORE! »

2012. április 28., szombat

sosem lesz vége....

Ezt érzem most. És nem... :-) épp nem a nagy szerelemről írok, persze annak sem lesz reméljük. Ez most a házimunka. Nincs nagy lakásunk. Nem egy garzon, de nem is hodály, kettőnknek nagyon kényelmes, kellemes otthon. Csak rendben tartani ne kéne....
Ma egész délután - na jóóóó...lehet, picit túlzok, szinte egész délután :-)- kint voltam. A kertben. A kb. 8 m2-es kertben. :-) Hogy itt mennyi munka van! Az összes balkonládát, cserepet és dézsát át kellett mosnom. Vízkőtelenítenem. Lehetőségekhez mérten fertőtlenítenem. Persze környezetbarát módon. Totál kész vagyok. Uncsi volt. Fárasztó. Erre bejövök...és a lakás is egy katasztrófa. Mosogatni kell. Vasalni. Mosni. Porszívózni. hehe... na Borsó pont a monitoromra nézett. Fel van háborodva. :-) Hogy ő picit mosogatott! Eltette a pulcsiját a kanapéról! Eldobta a tojáshéjat! Méghogy katasztrófa! :-))) (nem mellesleg amúgy vacsit is csinált nekem - nyami.)
Lényeg, hogy holnapi kirándulás lefújva. Itthon maradunk. Ültetünk. Új muskátlikat. Garázst pakolunk. Garázs előtt füvet nyírunk. Igazi vasárnapi kertvárosi idill. :-))

2012. április 23., hétfő

zöldülésem újabb fázisa

Csapongó témájú és változó gyakorisággal ápolt net-naplónkban (bár csak én írom, de kettőnk létezéséről) - szóval itt, e nemes felületen már több ízben nyomát hagytam, hogy én bizony képességeim szerint zöld vagyok (Borsó meg zöldül). 
Nagyon szívesen merülök el minden környezetbarát, környezettudatos és sorolhatnám még címszavú újságcikkben, interjúban, mindig hevesen bólogatok, még a fanatikusokat hallva, olvasva is, hogy bizony, ...de jó, ...igen. Persze tudom ám, hogy az elvi azonosulás önmagában mit sem ér, ezért időközben, apránként ugyan, de teszem a lépéseket afelé a cél felé, ami a "józan öko létet" jelenti számomra. 
Ehhez a haladáshoz nagy lendületet adott a Nők Lapja új cikksorozata, az Ökoanyu. Nevetséges, de várom a percet, mikor anyáéknál a konyhaasztalon meglátom az új számot és végigpörgetve rálelek a cikkre. Eddig hármat téptem ki nagy elánnal, majd itthon a fotelbe kucorogva először alaposan átmazsoláztam őket, aztán a kis boszorkányos füzetembe (mert van ilyenem :-) a másik felében házi gyógyító praktikákkal teleírva) precízen felvéstem az ötleteket, amik megfogtak. Ezenkívül folyamatosan bőszen böngészem a világhálót ahol megannyi kotyvasztós receptre lehet szintén rátalálni.
Múlt szombaton nyakamba vettem a várost és beszerző körutat tartottam. Vettem a patikában 2 kiló mosószódát- tök véletlenül pont az előttem álló néni kért :-), így jöttem rá, hogy itt lehet ilyet...
Vásároltam még marhaepeszappant, mosószappant, nátrium perkarbonátot, illetve néhány környeztebarát cuccot- mosogatószert és általános tisztítót. Ez a nap ennyiben ki is fulladt. Lebetegedtem.
Most szombaton azonban eljött az idő. Nekiestem a fürdőszobának. Ecetet és szódabikarbónát eddig is használtam. Ökoanyu által javasolt spriccelőm is volt. Ebbe elkezdtem kotyvasztani. 
Öntöttem bele 3 ujjnyi ecetet kb., egy kis forsch általános tisztítót, belecsavartam egy fél citromlevet és felöntöttem vízzel. Na, ezzel telespricceltem mindent. Büdi lett, bár a benne lévő tisztítószer szerencsére levendulás volt és egész tűrhetően kompenzálta az ecetet. Az azért vicces volt, mikor Borsó hazaérkezvén engem a fürdőben ülve, kinyomott citromok, fehér porok, és flakonok között talált. Nevetett, hogy nem vagyok százas...
Szóóval, a klotyóba a dm-es öko wc tisztítót tettem és otthagytam az egész fürdőt, hááát, jó sok ideig. Visszamenni nem volt nagy élmény. Mart az ecetszag. Mosogatószivaccsal átdörzsöltem a zuhanykabin üvegfalait, meg ajtajait és -----óóóóóóóóóó--- hát ez egész jó lett! Meglepődtem. Ecetes spricceléssel már többször próbálkoztam, nem igazán vált be korábban. De így, a kuytulékkal, igen. :-) Hűűű, na, megjött a kedvem. A klotyó nem lett tökéletes, így beleöntöttem nem kevés szódabikarbónát és erre épp csak annyi ecetet locsoltam, hogy olyan pasztás állaga legyen. Vadul nekiestem a wc kefével és szuper tisztára pucoltam. Ragyogott, komolyan. :-)
A mosdó már kispálya volt, ecet, szódabikarbóna, meg spricceltem ide is a házi tisztítóból. Minden szép lett. Csak nagyon ecetszagú. Nálunk nincs ablak a fürdőn, az elszívó mit sem ér... de a vegyszerszag sem lenne jobb. Jól átszellőztettem az emeleten és kész.
Jelentem az első kör sikeres volt. Mindjárt elfogy a mosógél .... és akkor jön a szappanfőzés...húúú, izgiii. :-)

2012. március 21., szerda

kereken

Idén először pattantunk a vasparipáinkra. :-)
éééés annnnnnyirrrra jóóóóó volt.
Igaz, reggel lefagyott a fülem, mert a sapim persze itthon felejtettem, és hát, bele kell jönni...szóval lehet, hogy volt pár autós aki más éghajlatra küldött. De mindenki túlélte.
Délután Borsó egész korán lelépett, így 5 körül együtt tekertünk haza szuper jó kis tavaszi időben. Otthon a friss levegőn és a napsütésen felbuzdulva egy laza tejeskávéval megnyitottuk :-) az idei évadot a kertben :-). Lazulás...
Jaj, de jó lesz ez a tavasz is...

2012. március 18., vasárnap

Ezt nézzétek!

A hosszú hétvégén Bakonybélben voltunk- lesz majd róla túrázós bejegyzés.
A faluban sétálva feltűnt valami új. :-)
Pannon Csillagda - nyitás: 2012.április 29.
Hát nem fantasztikus? :-))
Legközelebb már belülről is megcsodáljuk.

2012. február 11., szombat

Nagyapi

Már második éjszaka alvási gondokkal küzdök...bár ez valószínűleg annak tudható be, hogy csütörtökön 19.00-kor!! tegnap pedig 21.00-kor aludtam el. Így mindkét éjszaka volt egy-két ébren töltött órám, amikor olvasgattam.
Ma hajnalban így bukkantam erre:
Ez itt kérem szépen az én drága nagypapim gimis tablóképe. Ő a középen kettéhajtott néni alatt jobbra a fess fiatalember. :-))
Ami tök meglepett, hogy ahogy böngésztem a képen észrevettem, hogy van egy Izsák Imre nevű srác. Ó, mondom, csak nem...??? De bizony. Izsák Imre, a híres fizikus és csillagász itt érettségizett a nagypapival egy osztályban. Menő. Mennyire kár, hogy az api - ahogy a Cili nagyi emlegette mindig - már olyan régen meghalt. Nem is tudtam vele beszélgetni...pedig biztos szuper lett volna...
Azt az anekdotát viszont jól ismerem, miszerint még nem voltam egy éves (állítólag 6-7 hónapos lehettem), mikor egyszer náluk Pécsen anyáék arra értek haza, hogy az öreg paprikás csirkével etet én meg két pofára falom nagy boldogan. Nincs tapasztalatom, de állítólag ennyi idősen még nem épp ajánlott kaja a paprikás csirke. :-) Nekem viszont azóta is a kedvencem, amit természetesen a nagypapának tulajdonítok.
Amúgy, a képre visszatérve, véletlen műve igaz, de 53 évvel később én ugyanebben a gimiben végeztem... tiszta büszke vagyok, biztos a nagypapa is az lenne...

2012. február 10., péntek

ez bizony tetszik az encsának...

Nem is szaporítom most a szót. Ezt nézzétek:
© Stephen Messenger
A kép amúgy innen származik (és itt van még több is), de én az avarositanya.hu-n bukkantam rá. Ez egy brazil város, Porto Alegre egyik utcája, a Rua Gonçalo de Carvalho, ami 500 méter hosszú és tulajdonképpen egy kisebb erdő a  betondzsungelben. :-) Ahogy olvastam, az utóbbi években nyert nagyobb nemzetközi figyelmet, mit mondjak, megérdemelten, mellesleg pedig a világ leggyönyörűbb utcájaként is számon tartják. 
Ki tudja... lehet egyszer még élőben is láthatjuk... vagy csinálhatunk egy ilyet mi is.. :-)