Online krónikánk már csaknem két hónapja hanyagolom megint. Ilyenkor mérges vagyok magamra, mert ennek a blognak a legfőbb oka mégiscsak az önzés, az, hogy egykoron majd szipogva, önmagunk édeskés múltjától megbódulva újraélhessük kicsit ezeket a mostani éveinket. Gondolom ez lehet az oka annak is, hogy a rossz dolgokat nincs ingerenciám leírni. Olyan ez, mint a facebook :-) Mindenki csak a csodás énjét mutatja meg. Hogy mi mindent csinál, merre jár....
Nincs is ezzel semmi baj. A jóra emlékezni jó, a bút, bánatot meg jobb mélyre ásni, de azért nem feledni.
Nos tehát. Júliusról szégyen szemre semmi emlékem. Csak a munka. Blöö. Érthető tehát a hallgatásom.
Ellenben az augusztus minden bizonnyal a legmozgalmasabb hónapja volt eddig az évnek. Nagy dolgok hónapja.
Legyünk gyorsan túl a rosszakon. Csak rébuszokban, valahogy nincs kedvem konkrétan leírni, de ahhoz, hogy teljesen kihagyjam meg mégiscsak meghatározók...
Volt itt szakítás, nem mi persze, de azért megviselt a hír mindkettőnket. Talán hosszútávon jó döntést hoztak az érintettek.
A kardinálisabb rossz az betegség a családban. Az is volt. Van. Nem tudjuk. Bizakodunk. Hát, ez eléggé padlóra küldött. A családom ilyen "nagyon megélős" fajta, kicsit lehet túl is lövünk a célon. Dramatizálni mindenesetre tudunk. Volt itt annyi sírás-rívás. Részemről is. Bőven.
Most a "mindenki pozitívan gondolkozik" stádiumban vagyunk, törvényszerűen persze, mert a kezdeti hiszti után muszáj az optimista hozzáállás.
Jöjjenek a jók. :-) Arról szívesebben beszélek. :-)))
Egyik pénteken, pár hete, telefonhívást kaptam a volt főnökömtől. Rákérdezett, ha lenne lehetőség rá, visszamennék-e. Rábólintottam. Szeptember egytől visszamegyek. Juhúúúú!
Megint váltás. Másfél éve volt az utolsó. Ezek azért kicsit mindig megviselnek. Mért van ez? Mindig elkezdek kötődni, megállapodni, megszokni, és akkor tessék. Jön a lehetőség. Titkon azért vágytam erre. Bár már el is engedtem rég. Mindig sodor az élet, gondoltam oka van, hogy mikor, merre, nem fogok görcsösen ragaszkodni.
Most nagyon bizakodom. Szeretnék végre hosszútávon gondolkozni. Öreg vagyok. :-) Azért az jó, hogy nem teljesen új ami vár rám. Ismerősökhöz megyek vissza.
Vááárom. :-)))
A másik nagyszerű dolog, hogy Borsó szüleinek hála az eddigi kettő helyett, ha szükséges négy keréken is tudunk már közlekedni. Ez sok esetben óriási könnyebbség, bár a környezettudatos szemléletet nem szeretném elveszteni, így továbbra is marad a láb és a bicaj az esetek nagy többségében. Megbeszéltük, nem fog az ülés a fenekünkhöz nőni, egy ilyen kaliberű városban szerintünk ez szükségtelen és tunya lenne a részünkről. Anya öreg Korzikája így felszabadul, mi már nem gyepáljuk tovább, talán a kevesebb terhelés meghosszabbítja majd az életét.
Kábé ennyi ami kimaradt, meg persze a szabadság, amin még most is vagyok. Erről mindjárt írok is külön.
A héten két napot bemegyek még dolgozni, aztán viszlát. Egy újabb fejezet lezárul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése