CLICK HERE FOR FREE BLOGGER TEMPLATES, LINK BUTTONS AND MORE! »

2013. június 23., vasárnap

az első

Megfőztük életünk első lekvárját. Eper lekvárt. Heteken keresztül -amíg vártam az eper szállítmányt - izgultam, hogy majd milyen lesz, ehhez képest tényleg pofon egyszerűen készült. Igaz, nem valami hagyományos régi recept alapján, hanem simán dzsemfixel oldottuk meg a dolgot, előtte az irodában a lányok 5-ször elmondták azt a pár lépést, és hát sikerült. Igaz, még kóstolni nem kóstoltuk, de jól néz ki.
elkezdtem főzni....
kész is...
azért volt egy kis váratlan maszatolás, mert majdnem kifutott...
felkerültek a címkék....
:-)

2013. május 18., szombat

garden state

az egyik kedvenc filmem...
saját eper
Na mit szóltok? Szuper jó kis eper, igaz? Remélem jó sok lesz rajta.
...
Mit remélek ma még? Azt, hogy lesz friss zöldség a boltban, és reggelire tudok venni a Borsónak, mert azt hiszem ráfér...hogy nyitva lesz 7-kor már a patika.... de legfőképpen:
Hogy ma befejezem a tesóm beadandóját, amit gálás nővéri cselekedetként ajánlottam fel, hogy megírok helyette. Borzalmas téma. Nyugi Pici. Valahogy meglesz, :-) te csak készülj a vizsgáidra. Bár még mindig gőzöm sincs, mit írjak....Este szívesen mennék koncertre, szóval legalább kényszer és nyomás az van, és az mindig segít. 

2013. május 9., csütörtök

hétvége és egyebek

Április közepe óta volt egy s más, de nem is lényeg, igazából gondolkoznom kellene, hogy felidézzem a lényeges sarokpontokat, ahhoz meg most..... hát....lusta vagyok. Valójában még az április eleji húsvétról sem írtam semmit, pedig az is volt - Felsőszölnökön, nagy, családi össznépi, és esős. Apa abban a pár napban irtó pocsékul volt, szó szerint alig tudott enni, minden falat 5 percig tartott, szóval szép hely ide vagy oda, azért nem éreztük magunkat felhőtlenül (szó szerint hehe, ugyanis végig esett), de mégis jó volt legalább együtt lenni. Szentgotthárd mondjuk nagyon aranyos kis város, ott sétáltunk egy délutánt a nagybátyámmal és Borsóval 3-masban. A panzióban volt egy cuki kutyus is, aki mindig csurom víz volt, mert nem zavarta ha megázik....
Húsvét után nem sokkal volt apuci első kezelése, 4 napig tartott, de jól viselte. Utána rögtön dolgozott is újra, pár nap alatt visszajött az ereje, szóval nagyon biztató.... Most már a második kört nyomja, holnap jön haza, eddig ezt is jól tűri. A hétvégén volt Orfűn a vízi sport évadnyitó, ahol mindenképp ott szeretett volna lenni, én meg nem akartam, hogy egyedül menjen, így elkísértük. Nagyjából 25 év szünet után újra indult a vitorlás modellező versenyen. :-) Első nap még izgult, de vasárnapra teljesen feloldódott és látszott hogy nagyon élvezi.
apuci koncentrál
két tesó
Mi amúgy nagyon jól éreztük magunkat, sokat elkóricáltunk a versenyről, mert azért valljuk be, laikusnak ez nem feltétlenül szórakoztató egész nap, bár az is igaz, hogy pár futamot végignéztem, és kifejezetten izgultam. Szóval napoztunk a stégen (bár a képeken pont nem süt a nap - ezt majd elmondom, mért), sétáltunk sokat, voltunk a Kemencés udvarban (ez egy szabadtéri múzeum ami bemutatja sok tájegység jellegzetes kemencéit), ettünk langalót, aztán megint napfürdőztünk, kávézgattunk, lógattuk a lábunkat a víz felett. Csupa hasznos. :-)))
Irtó sok fotót csináltunk. A Borsi vasárnap reggel még napfelkeltét is fotózott. De. A memóriakártya bedöglött. Egy hete próbálja minden programmal levarázsolni a képeket, de annyira megsérült valami benne, hogy lehetetlen. Olvastuk a neten, hogy ez jellemző hiba. Tanulság - soha ne vegyél óriás kapacitású memóriakártyát, pláne, ha nincs is szükséged rá. Szóval ez a pár kép vasárnap délután készült, mikor már jelezte a fényképező, hogy a memóriakártyának annyi, ezeket a belső memóriára kattintgatta a Borsó, de hát ekkor már kicsit borús volt az ég. Ennyi a sztori.
Itt pedig egy filmecske a hétvégi évadnyitóról. (Csak úgy mellesleg :-) a végén, az eredményhirdetésen a magas fickó aki vigyorog fehér pólóban és rövid gatyában a dobogó 2. helyén, nos ő a nagybácsim. A kis ügyes. :-)

2013. április 16., kedd

szabadnapok....

Három napot kivettem. Apa miatt, mert pénteken engedték ki a kórházból és arra számítottam, hogy segítségre lesz szüksége. De egész jól van. Gyenge, nem mondom, de rosszabbra számítottunk. Tegnap sokat voltam vele, bár már dolgozgatott, ma pedig egész nap dolgozik, így én szabaddá váltam. Mit mondjak, irtó jó. Pihenni kicsit...
Festegettem:
Pihentem. Mostam. És takarítottam. Holnap remélem megint festek. :-) Már vannak ötleteim, csak időm is legyen.
Ja! És a hétvégi váróterem barkácsolás:
:-) Igen, nagyon jól szórakoztunk.

2013. április 7., vasárnap

édes vasárnapok....

9 körül napsütésre ébredtem. A reggeli kávézás közben kinéztem a Good Food-ból az ebédet. 
Tonhalas, zöldséges sült tészta. Bevásároltunk, összedobtuk. Azaz majdnem így volt, annyi csavarral, hogy bio változatot akartam, ami a Borsónál átmenetileg kiütötte a biztosítékot. Kicsit duzzogott, én meg szépen kérleltem, hogy kerekedjen felül ezen az apró, pici bibin és jöjjön, főzzünk együtt, mert az jó. Engedett a nyomásnak. A tetején lévő trappista sajtot és a hagyományos tésztát leszámítva totál bio lett a kaja. Zabtejjel és tönkölybúzaliszttel készítettem a dijoni mártás, a hagyma helyett medvehagymát, a só helyett medvehagymasót használtunk. Mellesleg nagyon ízlett neki. (azt mondta.... :-)
Délután vázát festettem egy régi Dreheres üvegpohárból, hogy a fiú wc-ben lévő bambuszoknak jó helye legyen. Ez az első ilyen próbálkozás, van még mit fejlesztenem....
Szintén délután 0:0 lett a Liverpool meccs eredménye, gondoltam vigaszul sütök gyorsan egy gyümölcskenyeret. Örült a Borsó. :-)
Jók ezek a vasárnapok, na. :-) Mivel egész szép idő volt, még az udvart is felsepertük, most pedig megvívjuk a "melyik filmet nézzük" csatát és döglünk. Azaz én ruhákat pakolok, de az a döglésbe tartozik. 
Az az érzésem, hogy húzós hét áll előttünk, apa kedden fekszik be a kórházba, négy napra, nekem pénteken van a hiánypótlási határidő ami miatt tepernem kell... Sebaj, tele vagyok ötletekkel, szóval nagyom várom a jövő hétvégét is. Jó éjt.

2013. március 17., vasárnap

szorgos hangyák

Bizony. Azok voltunk a hosszú hétvégén. Végül is semmi extra, csak közös nagyon nagytakarítást végeztünk, meg Borsó azért mindennap kicsit dolgozott is, sőt még én is, meg sütöttem sütit, azaz tortát mert voltunk vendégségben pénteken, ma meg látogatóban voltam kórházban, meg aztán még anyáéknál is, sőt még fogászaton is, mert ínygyulladásom van. Rééémes. Hogy lehet nekem ínygyulladásom??? 
Gofrit is akartam még vacsorára sütni, de ez már elmaradt. Hamarosan lesz lomtalanítás, arra is elő kell készülnünk, mert évek óta tervezzük, de idén tényleg szanálni fogunk, ugyanis tele a pince és a garázs kacattal, még jó, hogy padlásunk nincsen...
Többé-kevésbé itthon töltött 3 napunk volt, de jó volt, talán még pihentető is és két hét múlva már itt a húsvét! :-)
sikerélmény: még él az orchideám
csirkék, nyulak, kacsák
ronda és finom :-)
tipikus és....
atipikus kép a Borsóról