CLICK HERE FOR FREE BLOGGER TEMPLATES, LINK BUTTONS AND MORE! »

2013. szeptember 14., szombat

Sopron-Fertő-tó képekben

Júliusban egy hetet Sopronban és környékén töltöttünk. Eredetileg tó körül biciklizős, túrázós nyaralás volt tervezve, de - tekintettel a fizikai állapotomban beállt változásokra - végül andalgós, autós kirándulós jelleget öltött inkább a hetünk. 
Azt hiszem ez volt eddig a legnyugisabb, legpihentetőbb nyaralásunk. Reggelente a Lővérek aljában lévő panzióból lesétáltunk az Erzsébet kertbe kávézni, délelőtt a hűvös szobában olvasgattunk, aztán 11 körül mindig útra keltünk. 
Finomakat ebédeltünk mindenfelé, istenieket sütiztünk a soproni Dömötöri Cukrászdában, sétáltunk, sétáltunk, sétáltunk, Sopront keresztül-kasul bejártuk, megmutattam Borsónak, hogy hol nőtt fel a nagymamám. Strandolni is voltunk Fertőrákoson - hát, nem rossz, de azért a Fertő-tó nagyon iszapos. :-) Hajókáztunk a napsütésben, Ruszton számoltuk a gólyákat, Eisenstadtban igazából csak jegeskávéztunk és lődörögtünk.....
Nekem legjobban egy osztrák falumúzeum tetszett amit Mönchhofban találtok meg. Nagyon hangulatos, és nem a nálunk jellemző, nagyon régi, paraszti falusi életet mutatja be, hanem egy XIX. század végi, XX. század eleji, kicsit nagyobb falu életét. Tök jó, komolyan.
Károly kilátó

kedvenc soproni ablakaim
Ruszt városkája
sok-sok gólyafészek

Fertő- tó élővilága


Puskás Sörkert Fertőrákos

rekkenő hőség a fedélzeten


régi őrtorony

Páneurópai Piknik emlékpark

vasfüggöny maradvány
Eisenstadt
az Eszterházyak egykori üvegháza
Kismarton városháza részlet

soproni Tűztoronyból

Fertőszéplak- falumúzeum



két emeletes ól
ez már az osztrák falumúzeum cigány kocsija
retro




Podersdorf- szélmalom

2013. augusztus 11., vasárnap

májusi Orfű - még néhány kép

A tönkrement memóriakártyáról időközben sikerült levarázsolni a képeket, utólag, az emlék kedvéért jöjjön hát még pár fotó a május 4-5-i hétvégénkről. 
napfelkelte a tavon
nagybátyám a futam előtt szerel...
kell némi szerszám ehhez a hobbihoz is...
nekem nagyon jó volt csak bámészkodni a stégen

orfűi tájház és kemencésudvar


Borsó örül (jön a kávé)

2013. június 23., vasárnap

az első

Megfőztük életünk első lekvárját. Eper lekvárt. Heteken keresztül -amíg vártam az eper szállítmányt - izgultam, hogy majd milyen lesz, ehhez képest tényleg pofon egyszerűen készült. Igaz, nem valami hagyományos régi recept alapján, hanem simán dzsemfixel oldottuk meg a dolgot, előtte az irodában a lányok 5-ször elmondták azt a pár lépést, és hát sikerült. Igaz, még kóstolni nem kóstoltuk, de jól néz ki.
elkezdtem főzni....
kész is...
azért volt egy kis váratlan maszatolás, mert majdnem kifutott...
felkerültek a címkék....
:-)

2013. május 18., szombat

garden state

az egyik kedvenc filmem...
saját eper
Na mit szóltok? Szuper jó kis eper, igaz? Remélem jó sok lesz rajta.
...
Mit remélek ma még? Azt, hogy lesz friss zöldség a boltban, és reggelire tudok venni a Borsónak, mert azt hiszem ráfér...hogy nyitva lesz 7-kor már a patika.... de legfőképpen:
Hogy ma befejezem a tesóm beadandóját, amit gálás nővéri cselekedetként ajánlottam fel, hogy megírok helyette. Borzalmas téma. Nyugi Pici. Valahogy meglesz, :-) te csak készülj a vizsgáidra. Bár még mindig gőzöm sincs, mit írjak....Este szívesen mennék koncertre, szóval legalább kényszer és nyomás az van, és az mindig segít. 

2013. május 9., csütörtök

hétvége és egyebek

Április közepe óta volt egy s más, de nem is lényeg, igazából gondolkoznom kellene, hogy felidézzem a lényeges sarokpontokat, ahhoz meg most..... hát....lusta vagyok. Valójában még az április eleji húsvétról sem írtam semmit, pedig az is volt - Felsőszölnökön, nagy, családi össznépi, és esős. Apa abban a pár napban irtó pocsékul volt, szó szerint alig tudott enni, minden falat 5 percig tartott, szóval szép hely ide vagy oda, azért nem éreztük magunkat felhőtlenül (szó szerint hehe, ugyanis végig esett), de mégis jó volt legalább együtt lenni. Szentgotthárd mondjuk nagyon aranyos kis város, ott sétáltunk egy délutánt a nagybátyámmal és Borsóval 3-masban. A panzióban volt egy cuki kutyus is, aki mindig csurom víz volt, mert nem zavarta ha megázik....
Húsvét után nem sokkal volt apuci első kezelése, 4 napig tartott, de jól viselte. Utána rögtön dolgozott is újra, pár nap alatt visszajött az ereje, szóval nagyon biztató.... Most már a második kört nyomja, holnap jön haza, eddig ezt is jól tűri. A hétvégén volt Orfűn a vízi sport évadnyitó, ahol mindenképp ott szeretett volna lenni, én meg nem akartam, hogy egyedül menjen, így elkísértük. Nagyjából 25 év szünet után újra indult a vitorlás modellező versenyen. :-) Első nap még izgult, de vasárnapra teljesen feloldódott és látszott hogy nagyon élvezi.
apuci koncentrál
két tesó
Mi amúgy nagyon jól éreztük magunkat, sokat elkóricáltunk a versenyről, mert azért valljuk be, laikusnak ez nem feltétlenül szórakoztató egész nap, bár az is igaz, hogy pár futamot végignéztem, és kifejezetten izgultam. Szóval napoztunk a stégen (bár a képeken pont nem süt a nap - ezt majd elmondom, mért), sétáltunk sokat, voltunk a Kemencés udvarban (ez egy szabadtéri múzeum ami bemutatja sok tájegység jellegzetes kemencéit), ettünk langalót, aztán megint napfürdőztünk, kávézgattunk, lógattuk a lábunkat a víz felett. Csupa hasznos. :-)))
Irtó sok fotót csináltunk. A Borsi vasárnap reggel még napfelkeltét is fotózott. De. A memóriakártya bedöglött. Egy hete próbálja minden programmal levarázsolni a képeket, de annyira megsérült valami benne, hogy lehetetlen. Olvastuk a neten, hogy ez jellemző hiba. Tanulság - soha ne vegyél óriás kapacitású memóriakártyát, pláne, ha nincs is szükséged rá. Szóval ez a pár kép vasárnap délután készült, mikor már jelezte a fényképező, hogy a memóriakártyának annyi, ezeket a belső memóriára kattintgatta a Borsó, de hát ekkor már kicsit borús volt az ég. Ennyi a sztori.
Itt pedig egy filmecske a hétvégi évadnyitóról. (Csak úgy mellesleg :-) a végén, az eredményhirdetésen a magas fickó aki vigyorog fehér pólóban és rövid gatyában a dobogó 2. helyén, nos ő a nagybácsim. A kis ügyes. :-)