Léda utazott 2015. májusában - félbemaradt olasz utibeszámoló folytatása

Most, hogy már tervezem / szervezem életünk első két gyerekes nyaralását, szembesültem a szégyenteljes ténnyel, hogy két éve nem fejeztem be az észak-olasz kirándulásunk beszámolóját. 

2015. május közepén töltöttünk itt egy hetet az akkor 14,5 hónapos kis Lédánkkal. 

Triesztről és Milánóról (csütörtöki, pénteki és szombati napunkról) már meséltem, rögtön a hazaérkezés után leírtam mindent. :-)

Május 17-én, vasárnap milánói házigazdáinknál ébredtünk és velük együtt, azaz az ő idegenvezetésükkel egy napos kirándulásra indultunk a Comói-tóhoz. Vonattal! Ha van valami, amit imádok, az a külföldi vonatozás. :-) Ha csak tehetjük nem hagyjuk ki egy országban sem. Lédi is élvezte, ez volt az első vasutas élménye. :-)

Az egy órás út végén Varennában szálltunk le. Nagyon kedves kis városka, az elhelyezkedéséből adódóan gyönyörű kilátással a tóra. Itt elindultunk fel a hegyre, majd babakocsis útakadályok miatt mégis inkább a part felé vettük az irányt. Lent a kikötőnél a kompunkra várva ebédeltünk egyet, persze kicsi a világ, amikor kértem a pincérnőt, hogy melegítse meg a babakaját, kiderült magyar, ide jött férjhez, ők vezetik a kis ristorante-t ahova beültünk. :-) 

Varennából áthajóztunk Bellagioba, ami szintén gyönyörű, az előző városkánál sokkal arisztokratikusabb, előkelőbb megjelenéssel.

Varenna a hajóról

Bellagio a hajóról

kompra várva

Hazafelé a gyerekek aludtak a vonaton, Lédike nagyon jól viselkedett ismét, és persze irtóra elfáradt.

Hétfő reggel búcsútvettünk házigazdáinktól, akiknek irtó hálásak voltunk a sok kedvességért, a finom reggelikért és vacsikért, beszélgetésekért, meg úgy egyáltalán, mindenért. Kicsit szomorú is voltam, mert ugyan még várt ránk két nap, de úgy éreztem hiányozni fognak és hogy Milánóban még hetekig tartalmasan el lehetne tölteni az időt.

Milánóból a Garda-tó déli részére költöztünk át, Monzambano nevű faluba. Ide:

Nagyon éles váltás volt a nyüzsgő, pezsgő Milánó után egy falu szélén lévő gazdaságba csöppenni, a tulajdonos épp, hogy pötyögött angolul, nagy szőlőföldek, almás és és síri csend fogadott minket, mi voltunk az egyetlen vendégek épp, de jól esett a nyugalom. Megkerestük az abc-t (meglepően nagy szupermarket volt), bevásároltunk és úgy döntöttünk a közeli Mantovában töltjük a nap hátralévő részét.

apa itt is folyton telefonál...

Szép naplementében utaztunk haza. Nagyot aludtunk, másnap várt ránk a Garda-tó déli része.

Hétfőn jó korán sikerült indulnunk, így Sirmionéban még szuper parkolóhelyet találtunk. Helyes kis városka ez is, és a tó is nagyon szép, de valahogy a Comói-tó után nem nyűgözött le minket, inkább a balatonihoz hasonló érzést keltett bennünk, ami persze jó, nagyon jó, csak nem annyira különleges. :-) 

családi kép :-D

Sirmionéból Desenzano del Gardába mentünk át. Egyszer majd sort kerítünk az északabbi, állítólag szebb, vadregényesebb területeire is a tónak, most ennyi fért az időnkbe.

Miután a délutáni alvást a tó partján letudtuk, ismét délre indultunk, mert nyaralásunk zárásaként meg szerettük volna nézni a Monzambanótól egy köpésre lévő kis ékszerdobozt, Borghettot is.

Pozzolengoban útközben

ez már Borghetto

Kedden, ha jól emlékszem borongós, esős időben vágtunk neki a hosszú hazaútnak, amit néhány megállással, nulla nyüglődéssel, igazán hősiesen tűrt Lédike, igazság szerint a szlovén pálya utolsó szakaszán én már rosszabbul viseltem a dolgot, mint ő. :-)

Idén egy kicsit közelebb, de már két gyerekkel fogunk útra kelni, kíváncsi vagyok, milyen lesz, és törekszem rá, hogy ne teljen két évbe, mire leírom az élményeket. :-)