haladni a korral...

Hehe, hát ez kész röhej. Félkómás reggeli fejjel böngészek a neten és mit találok? Egy szerintem poénos,  kicsit elfogult cikket arról, hogy az azt író srácnak miért nincs okostelefonja. Majd a cikk végén egy csomó kommentet, ahol kap szegény hideget, meleget. Huuuhh, hát én nem is tudtam, hogy ez ilyen komoly téma. Azt hittem úgy megy, hogy aki akar annak van, aki nem, annak meg nincs, de a két típus között azért nincs éles ellentét. 

Én egyébként azok közé tartozom, akik nem akarnak, de majd mégis lesz okostelefonjuk. Most nem találok (sőt egyelőre nem is keresek) semmi épkézláb indokot, hogy mért is kellene nekem ilyen, de a "haladni kell a korral" mottó sokszor nagyon nyom, és hát hol tartana a világ, ha minden fejlődési irányt mesterségesen visszafojtanánk. 

15 évvel ezelőtt (kb.) számtech órán készítettünk magunknak email címet. Emlékszem, néztem értetlenül - Ezzel most mit csináljak? Ki fog erre nekem levelet írni? Egyáltalán, minek ez? Meg ez az egész internet? Mire jó? Aztán csak pár év telt el, és - szóval nem is tudom, mennyi ideje, de - el sem tudom képzelni az életem az internet időszámítás előtt. Ha valamit nem tudtam mit csináltam? Könyvtárba mentem? Lexikonokat nézegettem? Ez mondjuk rémlik...

Borsóval beszélgettünk most, ahogy itt gondolkozok erről a fejlődés, technikai fejlődés dologról, és azt mondja, erről több száz oldalt lehetne írni. :-) 

Érdekes volt például az is, hogy tegnap a Borsi nagyi szülinapját ünnepeltük és volt az ebéden 5 család. Kiderült, mindannyian használunk mosogatógépet. Ez szerintem 15 évvel ezelőtt szintén nem volt általános. Meg, hát feltehetném a kérdést, hogy minek, hiszen kézzel is lehet? Sőt, volt idő, mikor a mosógépre is ezt mondták, hogy ugyan már, minek....

Ami viszont zavar, hogy a sok műszaki kütyü között lehet elbutulunk, ellustulunk. Vagy csak egy új, másfajta életmód és kész? 

Én például eléggé utálom a gps-t. Imádok térképet olvasni, és bár lány vagyok jól is tudok...A térképeket, atlaszokat nézegetni csak úgy is imádom. Ha a gyerekeink majd mind gps-el utaznak, de az mondjuk elromlik mi lesz velük? Feltalálják magukat? Szlovéniából hazafelé valami történt a gps-el és nem olvasta be az új térképet, csak valami régit tudott elővarázsolni a Borsó, ami persze totál nem volt aktuális. Folyton  a szántó közepén voltunk szerinte ezért újratervezett.... Mi meg, mivel csak egy kis hajtogatós, nem túl részletes térkép volt nálunk a táblákra és az orrunkra hagyatkozva jöttünk. Persze tök egyszerű volt, csak hát....figyelni kellett...és komolyan idegesített. Na tessék. Erről beszélek. :-S

Szóval, hogy jó-e vagy nem ez az egész - ehhez túl kevés vagyok, hogy állást foglaljak. Hogy hogyan lehet ebben úgy lavírozni, hogy ne legyél régimódi, maradi és ne maradj le teljesen, de gondolkozó ember mivoltod is megőrizd.....valószínűleg csak hallgatva a józan észre. Ha még van....

elmúlt hetek történései

A nyaralás adta töltet nagy segítség volt az előző két hét mindennapjaihoz. Alapjában így van ez szerintem, nyaralás után van még bennünk egy kis lendület, ami persze sokszor gyorsabban elfogy, mint kéne, de legalább van. Most viszont különösen jól jött a rápihenés, hétfőtől ugyanis az új munkahelyen dolgozom. Azaz régi-új, mert ugye csak visszatértem. 

Ez egy nagyon jó dolog, Borsó is, én is nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy visszamehetek. Ugyanakkor nehéz is volt. Megint el kellett szakadnom. Másfél év logisztika után. Meglepően megszerettem ezt a számomra tök idegen és új terület, de persze nem a beszerzés lesz ami hiányozni fog úgy igazán. A társaság. Mint mindig. :-) Mért vagyok ilyen hülye ragaszkodó fajta? Jól megnehezítem az életem....

Hétfőn tehát sétálva indultunk munkába, ketten, mint régen. Ez úúúúgy hiányzott. Persze ez csak kívülről volt ilyen idilli, :-) ránk jellemző módon a hét minden reggelén káosz uralkodott, késve ébredés, kapkodás, morgás, aztán a kényelmes séta helyett gyaloglás-futás.... :-) Mit is mondhatnék? Majd átállunk.. :-))

A régi-új közeg nagyon jó, örülök, hogy most nem kell az "amíg megismerek mindenkit, teljesen kívülálló vagyok" érzéssel küzdenem. 

Persze ennek a bejegyzésnek a "vicces hét" címet is adhattam volna. Mikor anno itt dolgoztam még az első, rosszul sikerült házassággal, azaz annak lezárásával küzdöttem. Ez persze most túl magas labda (névváltozás, névtábla, stb.)....az elmúlt 5 napban lépten-nyomon belefutottam a "naaagyon vicces" megjegyzésekbe, amikre az adott pillanatban még sikerült mosolyogva reagálnom, de a hét második felére azért már nyomasztott. Borsónak ki is adtam a bánatom, megbeszéltük, hogy bizony, ahogy Noémi mondta - ezt a békát le kell nyelni :-) Végülis lenyeltem, mindenki, aki akarta, kiélhette számomra érthetetlen gonosz hajlamát, mert más kudarcán, meg bénaságán poénkodni - hát nem is tudom..... Anno a válásokkor már végigcsináltuk - minden "tökéletes életet élő" embertől egy megjegyzés - ezt még befogadtuk, oké, belefért, önkritikánk nekünk is volt és tisztában voltunk a helyzet abszurditásával is. De hogy évek múltán is még hallgatni fogom... na szóval hál'Isten ez is megvolt, túl vagyok rajta. :-)) Megkönnyebbülés.

Közben aztán Borsó volt túrázni a Schneeberg-en ahonnan ugyan hadirokkantként, de büszkén tért haza. :-) 

Azt ígérte ír majd a túrázónára bejegyzést - nos :-) kíváncsi leszek :-))

Ebben a két hétben mostunk életünkben először kocsit úgy, hogy az nem az apukánké, a tesóval voltam a nagyiéknál ablakot mosni, ahol végül csak két ablak várt ránk, a többit a papival megcsinálták... fél óra alatt végeztünk. :-) Most voltam életemben másodszor jóga órán, és először úgy, hogy nem aludtam rajta el. Tegnap voltam ingyenes promóciós sminkelésen. :-) Ilyesmik. :-)))
Na és persze - hivatkozva a munkahelyváltásra- nagy elhatározásokat is hoztunk:

1. 3 év kihagyás után újra rendszeresen mozogni fogunk.

2. A tavasszal ellentétben most ősszel újra gyakran megyünk kéktúrázni.

3. Esténként először feladatcentrikusak leszünk, csak utána pihenünk.

4. Csak két-három naponta netezünk. (azaz ezt csak én határoztam el és még fogalmam sincs hogy csinálom majd meg).

5. Mindent este előkészítünk, hogy ne reggel kelljen kapkodni.

Egyszóval. Rendszert viszünk az életünkbe. Hehe. Kíváncsi vagyok, vajon hány ember fogadta ezt meg és hányszor az életében...meg, hogy mi még mennyiszer fogjuk.

Mindenesetre tegnap este a "nincs kimosva a focis gatyám" vita után eldöntöttem, hogy változtatok. Ez a mosás probléma nem egyszerű, minden hétvégén 5-6 adagot mosok, néha hét közben is, szóval nem tudom, hol rontom el... ezér: 1. holnap a Borsó szüleiénél átnézzük milyen ruhái vannak ott, ami jó neki azt elhozzuk. 2 . veszünk zoknit, pólót, vagy amit szeretne, amiből kevés van. 3. bazi nagy betűkkel kiírtam mindent a mosógép fölé, hogy mit, hogyan és mivel kell mosni. 4. megbeszéltük, hogy ha valami speckó ruha ( mint a foci cucc) kell neki akkor előre szól.

Kaja probléma. Meg kell tanulnom vásárolni. A Borsó szerint nevetséges vagyok az abc-ben, úgy kóválygok, mint aki elveszett. Van benne valami. Csak csodálom a nőket, akik céltudatosan pakolják a kosárba a sok mindent. Ezért. Naponta kinézek valami receptet majd. Este felmérem, hogy mi nincs itthon hozzá, másnap megveszem és este Borsival együtt elkészítjük.

Porszívózás. Utálom a porszívónkat mert baromi hangos. Nincs mit tenni. Porszívózok, aztán várom, hogy egyszer majd elromoljon és halkabbra cseréljük. :-))

Sorolhatnám még, de dél van, és tartom magam - ma még :-)) talán - a nagy elhatározáshoz. Megyek és takarítok. :-)) Mert szorgalmas leszek. Ügyes, okos és szerény.

forrás: http://artosztaly.blogspot.hu

szégyenteljes lemaradás

Online krónikánk már csaknem két hónapja hanyagolom megint. Ilyenkor mérges vagyok magamra, mert ennek a blognak a legfőbb oka mégiscsak az önzés, az, hogy egykoron majd szipogva, önmagunk édeskés múltjától megbódulva újraélhessük kicsit ezeket a mostani éveinket. Gondolom ez lehet az oka annak is, hogy a rossz dolgokat nincs ingerenciám leírni. Olyan ez, mint a facebook :-) Mindenki csak a csodás énjét mutatja meg. Hogy mi mindent csinál, merre jár....

Nincs is ezzel semmi baj. A jóra emlékezni jó, a bút, bánatot meg jobb mélyre ásni, de azért nem feledni.

Nos tehát. Júliusról szégyen szemre semmi emlékem. Csak a munka. Blöö. Érthető tehát a hallgatásom.

Ellenben az augusztus minden bizonnyal a legmozgalmasabb hónapja volt eddig az évnek. Nagy dolgok hónapja. 

Legyünk gyorsan túl a rosszakon. Csak rébuszokban, valahogy nincs kedvem konkrétan leírni, de ahhoz, hogy teljesen kihagyjam meg mégiscsak meghatározók...

Volt itt szakítás, nem mi persze, de azért megviselt a hír mindkettőnket. Talán hosszútávon jó döntést hoztak az érintettek. 

A kardinálisabb rossz az betegség a családban. Az is volt. Van. Nem tudjuk. Bizakodunk. Hát, ez eléggé padlóra küldött. A családom ilyen "nagyon megélős" fajta, kicsit lehet túl is lövünk a célon. Dramatizálni mindenesetre tudunk. Volt itt annyi sírás-rívás. Részemről is. Bőven. 

Most a "mindenki pozitívan gondolkozik" stádiumban vagyunk, törvényszerűen persze, mert a kezdeti hiszti után muszáj az optimista hozzáállás.

Jöjjenek a jók. :-) Arról szívesebben beszélek. :-)))

Egyik pénteken, pár hete, telefonhívást kaptam a volt főnökömtől. Rákérdezett, ha lenne lehetőség rá, visszamennék-e. Rábólintottam. Szeptember egytől visszamegyek. Juhúúúú!

Megint váltás. Másfél éve volt az utolsó. Ezek azért kicsit mindig megviselnek. Mért van ez? Mindig elkezdek kötődni, megállapodni, megszokni, és akkor tessék. Jön a lehetőség. Titkon azért vágytam erre. Bár már el is engedtem rég. Mindig sodor az élet, gondoltam oka van, hogy mikor, merre, nem fogok görcsösen ragaszkodni. 

Most nagyon bizakodom. Szeretnék végre hosszútávon gondolkozni. Öreg vagyok. :-) Azért az jó, hogy nem teljesen új ami vár rám. Ismerősökhöz megyek vissza. 

Vááárom. :-)))

A másik nagyszerű dolog, hogy Borsó szüleinek hála az eddigi kettő helyett, ha szükséges négy keréken is tudunk már közlekedni. Ez sok esetben óriási könnyebbség, bár a környezettudatos szemléletet nem szeretném elveszteni, így továbbra is marad a láb és a bicaj az esetek nagy többségében. Megbeszéltük, nem fog az ülés a fenekünkhöz nőni, egy ilyen kaliberű városban szerintünk ez szükségtelen és tunya lenne a részünkről. Anya öreg Korzikája így felszabadul, mi már nem gyepáljuk tovább, talán a kevesebb terhelés meghosszabbítja majd az életét.

Kábé ennyi ami kimaradt, meg persze a szabadság, amin még most is vagyok. Erről mindjárt írok is külön.

A héten két napot bemegyek még dolgozni, aztán viszlát. Egy újabb fejezet lezárul.

Ezt nézzétek!

A hosszú hétvégén Bakonybélben voltunk- lesz majd róla túrázós bejegyzés.
A faluban sétálva feltűnt valami új. :-)
Pannon Csillagda - nyitás: 2012.április 29.
Hát nem fantasztikus? :-))
Legközelebb már belülről is megcsodáljuk.

Karácsonyi szőnyeg. Karácsonyi dekor.

Borsó szüleitől karácsonyra szőnyeget kapunk a nappaliba. Azaz már meg is kaptuk. :-) Ma együtt elmentünk, kiválasztottuk, megvettük. Naaagy, közepesen magas szőrű, pihe-puha, vajszínű. Annyira tetszik nekünk, hogy egy ideig csak körbe-körbe rohangáltunk rajta, utána pedig elvágódtunk és onnan bámultuk a plafont. Gyönyörű. :-) Mennyivel otthonosabb lett így a lakás. 

Persze nekem már jár a fejemben a következő projekt. :-) Tavasszal (vagy nyáron, ahogy sikerül :-) új lépcsőszőnyeget szeretnék beszerezni.

Tegnap, súlyos :-) egy hetes lemaradással ugyan, de elkészültek az adventi koszorúk - a Fannié és a miénk, illetve az új ajtódíszünk is. Az első kettő saját ihletésű, az ajtódíszt a decemberi Praktikában látott mintájára készítettem. Közben karácsonyi zenét hallgattunk, teáztunk, dumáltunk, tök szuper délután volt.

A fényképezőgép a Borsónál volt, ő meg az irodában szegény egész nap, így a telefonommal örökítettem meg a munka hevét :-) meg az ajtókoszorút, az adventivel még lógok...

A nagymamám velem van :-)

Ma este nagy dolog történt. 

A Cili nagyi bútorai közül a számomra legkedvencebbek vasárnap Pécsről hozzánk utaztak, az utat jól viselték, sérülés nélkül megúszták, ma pedig helyükre kerültek. Itt, nálunk. Szóval a mami velem van. Ha más nem az illata... nem kell mást tennem, csak behajolni a kopott ajtón át a polcok közé, és jó nagyot szippantani. :-)

Milyen jóóó ez.

jelentem: EGYBEKELTÜNK :-)

Kb. 100-105 hét

Úgy feltételezem ezt a blogot páran, főleg barátok olvassátok. Erre alapozva néha aztán írok olyasmikről amik talán személyesek (értem ezalatt, hogy túl személyesek), gondolván egy idegent úgysem érdekel a magánéletem, ha meg igen, hát olvassa, ezért nyilvános a blog, nem igaz? Nyílt naplóm mostanában mindenféle szempontból szentimentális hangvételt vett mert úgy látom jónak, ha az utóbbi időben oly gyakori érzelmi szélsőségeimnek itt is nyomát hagyom. Cili (vagy ahogy annyiszor emlegettük: "a Cecííííl") halála hetekre letaglózott, ugyanakkor ezzel a gyötrődéssel szinte teljesen párhuzamosan jelen volt és van az a rózsaszín-lila köd, amiben egy hónapja a Borsóval vagyunk. 

Ugye korábban már említettem mennyire csípem a Szökőhév (Leap year) című könnyed kis szösszenetet? Szerintem igen. Említettem. 

Volt már veletek biztos olyan, hogy néztetek egy filmet majd annak bizonyos szereplőinek bizonyos szituációira hirtelen, vagy kevésbé hirtelen úgy éreztétek- áááááááááá, pont mint velem. A következő jelenet az egyik kedvencem és mellesleg nekem, nekünk a Borsóval ez valami ilyesmi. 

Persze egy film teljesen sosem stimmel a te adott valóságoddal.....de két éve, nagyjából ilyenkor, plusz-mínusz pár hét Borsó és én egészen hasonlót éreztünk, mint ők ott.... annak ellenére, hogy egyikünknek sem lett volna szabad elvileg semmi ilyesmit éreznie....
Nos hát, röviden tömören így kezdődött minden. :-) 

Cilike....

Mondd meg, kivel fogok én most huncutul összenevetni? Nélküled......

Az én mindig makulátlanul csinos nagyikám.

Maradhattál volna még. Igazán. Csak még egy kicsit....

A változásról....

Az elmúlt két évben több változás történt az életemben, mint előtte...khm.. nem mondom meg mennyiben, de összesen előtte.... :-).

Persze, az ember felnő, elmegy más városba tanulni, elköltözik, bla, bla, ezeken én is átmentem, de fel is tudtam rájuk készülni, várt változások voltak. 

Most azokról beszélek amik csak úgy jönnek. Nem számítasz rá, nem is biztos, hogy akarod, vagy épp szeretnéd, de nem tudod hogyan, milyen formában, mért, stb.   ....aztán egyszer csak ott van....

Nos, én az utóbbi években tele vagyok ilyenekkel. Egy része az én döntésem volt, a másik nem, de most itt ülök, vigyorgok magamban és igazán hálás vagyok, hogy mindezen átmentem, át kellett mennem.

Jól hangzik, de természetesen őrült sok vívódás van mindemögött, tudjátok sírtam, nevettem, gondolkoztam, mint a Micimackó jó sokat.....aztán valahogy mindig döntöttem. Pedig ez a leggyengébb pontjaim egyike. :-) Szerencsére persze van egy Borsó aki mindenben segít nekem....

"Nem bírom a változást." Ismerős mondat? Én irtó sok embertől hallottam már. Vajon mért van ez? 

Oké, tudom, hogy az állandóság biztonságérzetet ad. Nem vagyok hazudós, nekem is. 

De! Elolvastam több tucat változásról szóló idézetet, meg kínai bölcsességet, meg minden hasonlót, és egy dolog mindben benne van. A fejlődéshez változni, változtatni kell.

Hát, hajrá! Itt állok az épp aktuális előtt, munkát változtattam. Először úgy igazán.. :-) Irtó kíváncsi vagyok, mi vár rám. 

Szóval a mai mottó: Vágj bele, ne félj a változástól! :-))

Szép hétvégét Nektek!