Korábban már említettem, hogy a névnapi ajándékom már a hónap legeleje óta megvan, azóta itt lapult a szekrényben, direkt elő sem vettem, ne is lássam. Ma végre hivatalosan megkaptam. Ő az:
Hát, teljesen be vagyok indulva, őőőőrület. Szét fogok én itt csiszolni mindent! Úgy vateráztam le a kis aranyost, vaci új, én leszek az első vadorzó aki összepiszkolja majd. Háháááá! (jó, valószínűleg a Borsó lesz az első, mert én majd az éles pillanatban betojok, hogy nem merem... csak mert így szokott lenni...)
Amúgy a nagy barkács fellángolásomtól részben azt is remélem ám, hogy talán javít a mozgáskoordinációmon. Tudjátok: lassú, megfontolt, ésszerű mozdulatok. Kb. 6 éves koromtól egy jó darabig jártam klasszikus balettra. (Na, ezen a Borsi rendszeresen röhögő görcsöt kap. Szerintem az sokat elárul, hogy "Kecseském"-nek szokott gúnyolni. :-) Na tehát, anyáék azt remélték a balett segít.... nem így lett, de arra azért én sem számítottam, hogy 30 évesen még mindig a végtagjaim irányításával küzdök... Talán egy ilyen rezgőcsiszoló kordában tartása....sosem lehet tudni.
Szóval, ma február 26. van és ha eddig nem is éreztem égetően, most már végképp én is beállok a sorba, azok közé akik azt kiáltják: GYERE MÁR TAVASZ!!! Mert ha végre tartósan kisüt a Nap én bizony kitelepedek az udvarra és reszkessetek szomszédok! A csiszolómmal egész nap berregni fogok.
Azért, hogy megmaradjak lánynak, azaz nőneműnek, elárulom, hogy a Borsi meglepett ám valami széppel is. Az meg ilyesmi:
forrásért katt a képre
Ez az első orchideám itthon, az irodában van több gyönyörű is, de azokat én csak nézem, nem gondozom (néha, ha mondják a többiek, öntök rá vizet). Lényeg a lényeg: félek. Csak sikerüljön életben tartanom.... Mit kell egy orchideával csinálni? Majd locsolókannával fogok pirouettezni. Tüllszoknyában....
Január 22-én lett volna 70 éves. Ennek emlékére tegnap este a Pedroban időrendben lejátszották az albumait, azaz arról 70+1 dalt. Hjaj, de jó volt hallgatni őket.
Cseh Tamást sokáig nem értettem, nem szerettem, majd ezen Ágika barátnőm változtatott alapvetően, mikor 2007-ben az angliai közös hónapok alatt sokat hallgatta, így én is kénytelen voltam.... Azóta töretlen a "csehtamás-szerelmem".
Borsó tegnap hazafelé mondta, hogy hihetetlen és egyben nagyon sajnálja is, hogy ilyen későn fedezte fel ezt a muzsikát. Mert ő is rákattant, részben Fetyónak, részben nekem köszönhetően. Pedig állítása szerint, mikor anno az éjszakai rajzolásokkor szólt az irodában, nem értékelte különösebben... (mondjuk ezt megértem, nehéz erre felpörögni).
Aztán 2010-ben, a Szigeten, a Cseh Tamás emlékkoncerten emlékszem nagyon magával ragadta, mikor Másik János keserűen és indulatokkal teli elmondta, mennyire szomorúnak találja, hogy a halál kell legyen az, ami hirtelen új népszerűséget hoz, és hogy míg Tamás élt a Szigetre egyszer sem kaptak meghívást.... hmmm, igen, érdekes dolog ez.....
2011-ben Bakonybélben voltunk ismét egy emlékkoncerten.... (Annyira bánom, hogy ennyire későn szerettem meg és így élőben egyszer sem hallottam vagy láttam.)
Bakonybélről már sokszor, sokat írtam, és nem is akarok újra próbálkozni vele, mert úgysem tudom verbálisan jól kifejezni, mit érzünk mindketten az iránt a hely iránt. Az már csak hab mindenen, hogy pont Cseh Tamással (és gondolom, még rengetegekkel) osztozhatunk a "bakonybél bűvöleten".
Visszatérve a zenére, azt imádom benne, hogy ha hallgatom azt érzem, hogy nincs benne sallang, divat, semmi, csak az igazság. Úgy érzem, hogy igen, beletrafál, tökéletesen tolmácsolja a valóságot. Nekem az élet ilyen.
Na elég is, jöjjenek a kedvenceim.
Nem tudom, ki hogy emlékszik, én tizen-huszonegypár évesen mindig röhögtem, hogy a párocskáknak mennyire esszenciálisan fontos, hogy legyen "ez a mi számunk"-juk. Valószínűleg a romantikai érzékem fejletlensége vagy hiánya, vagy csak pusztán a Huncutka féle dac okozta ezt a cinizmust bennem.
Hát..., az élet úgy hozta, hogy a Borsóval ugyan nem ültünk össze :-), hogy kiválasszuk a miszámunkat, mégiscsak lett. Szerintem nem is egy. Szóval ami késik, nem múlik. :-))
Ezt a dalt azért szeretjük nagyon, mert megéltük. Pont ott, Budapesten.
Forró a két kezed, Forró a város. Mindegyik lélegzet Halálos. Fényözön a folyó, Találkozunk a hídon.
Fényözön a folyó, És megbámulja Föntről a lángoló Pupilla. Nézi hogyan csókolom Sós ízű fényes bőröd.
Végig a Lánchídon Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom, Míg én ólomfüstben A korlátnál megcsókolom Úú a szád, a szád, a szád, Hogy izzadtságízú a szád, ne bánd, Míg jelek lobognak Lángoló égből miránk.
Forró a két kezed, Forró a város, Mindegyik lélegzet Halálos. Én sarkonfordulok Nagy jelek közepette.
Végig a Lánchídon Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom, Míg én ólomfüstben Elmegyek, s azt dúdolom: Úú a szád, a szád, a szád, Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd, Míg jelek lobognak Lángoló égből miránk. Forró utcákon át A számon elviszem a szád szagát, Míg jelek lobognak Lángoló égből miránk.
Februárban lesz a névnapom. A végén. DE MÁR MOST TUDOM AZ AJÁNDÉÉKOOOOM. Bibiiiii. :-) Ez persze totál dedó, nevetséges, hogy eddig szinte alig bírtuk megállni, hogy ne áruljuk el kettőnk közül az éppen soron következő ünnepeltnek, mit kap majd. Én konkrétan szenvedek, ha megveszem és még napokig, ne adj Isten hetekig titkolnom kell, hogy mi az. Sokszor addig froclizom a Borsót, míg ki nem találja. Utána persze totál lelombozódom....franc, gondolhatok ki valami újat, ami sokkal jobb, hiszen ennek így nem fog annyira örülni, nem is lesz meglepi.... Ezt persze már eljátszottuk fordítva is, meg olyat is, hogy nem vártuk ki a húsvétot/szülinapot/etc. és odaadtuk előbb az ajándékot... volt itt kérem már minden.
Fenti problémakört megelőzendő az utóbbi időben a kilométeres (fejemben őrzött) kívánságlistámból viszonylag hamar konkretizálom, mi az amire a legjobban vágyom. Mondjuk az is jellemző, hogy a Borsó simán beletrafál - jellemzi, hogy milyen jól ismer már...:-)
A lényeg - mielőtt pont azt elfelejteném megemlíteni- hogy már nagyon is pontosan tudom, mit ad a Borsó nekem a nevem napján, és hogy mégis legyen meglepi a sztoriban, hát nem lövöm le a poént. Kulisszatitkokat viszont elárulok: én vettem :-), a vaterán, ma este, jövő pénteken veszem át, :-) és alapdarabja lesz a DIY- újítsuk fel otthonunkat projektemnek, konkrétan a bútorfelújítás nélkülözhetetlen tagjaként. Csak bírjam ki, hogy addig nem árulom el nektek, mit kapok. :-)) hehehe
jaaaaaaaaaj, már most nehezen megy, hogy ne mondjam el.....
Múlt hétvégén nem jutottam el a karácsonyi dekorációk elkészítéséig, azaz csak nagyon ad hoc módon pár dolgot kiszórtam ide-oda. A koszorúhoz nem volt sem fenyőág, sem koszorúalap, sem hangulat, így halasztottam a témát és szimplán egy mécsest égettem.
Egy nehéz és sok aggódással teli hét után ma végre pótoltam a lemaradást, így holnap kapásból két gyertyát gyújtunk majd meg. Jó érzés volt végre ezzel foglalkozni kicsit, arról nem is beszélve, hogy kint szakadt a hó, az egész udvar fehér lett.
Közben Borsi is kidőlt, megfázott, de persze havat lapátolni azért kiment....mit is mondhatnék...FÉRFIIIII.... :-)
Egy őzgerinc formát vettem elő, mivel koszorúalapot azóta sem sikerült beszereznem. Kicsit dekoráltam még a lakásban is, majd lehet megmutatom... :-)
A hétvégén szép -, nekünk meg sok időnk volt, így kéktúráztunk egy napot. Majd írok róla a túraoldalon. Nehezen indult, tekintettel, hogy hajnali 5-kor iszonyatosan méltatlankodtam, hogy "ezt nem hiszem el, hogy mi ilyen hülyék vagyunk, hogy szombaton 5.00-kor csörög az óra...." és hasonlók, de ha már kimásztam az ágyból és a szalonképtelen monológom kiadtam magamból úgy döntöttem nincs értelme visszafeküdni. Jó kis nap volt, kalandos. :-)
A takarítás témakör továbbra is aktuális, az egy-kettővel ezelőtti bejegyzésemhez képest van némi fejlődés, de hanyagolható mértékű....
Recept-kinézés.... jóég, miket terveztem...., felejtsd el. Még egy pirítóst sem sütöttem azóta. Ja bocs, a bulira 3 fajtát is sütöttünk... :-)
A "mindennap egy kicsit" elv valamennyire megy, azért nehéz. Majdnem mindennap beágyazok, és ami tiszta, azt próbálom úgy is tartani. Jaaaa, és fél év kihagyás után vasaltam. Lehet csak 3 hónap volt. Szóval volt egy kis kupac, szerencsére csak kicsi, mert a nyár folyamán iszonyú hasznos ötleteket kaptam mindenfelől, "hogyan úszd meg a vasalást" címszóval, jelentem, javarészt be is jöttek. Gondos teregetés, de a fő varázs -szókapcsolat számomra a "spricnit neki"!
Ma készítettem egy iszonyú színes excel file-t amibe függőlegesen feltüntettem az összes heti rutin feladatot (23 db), vízszintesen a heteket újévig. Itt fogok pipálni minden héten. Kedd van, eddig a pipák száma 0, jóindulattal 1. Majd holnaptól. Amúgy lányok, érdekességként ajánlom a www.urban-eve.hu/zonazzunk/linket, nekem tetszik, csak nem volt türelmem végigolvasni, meg átlátni, meg belekezdeni, de majd egyszer lehet, ha mondjuk végleg csődöt mondok, vagy hasonlók...
Na és a legfontosabb. Szülinapom is volt!!!!
Sokat gondolkoztam rajta már előtte, márhogy ugye lesz, és milyen érzés lesz, mert ez most kerek, meg fontos, meg komoly. Azt hittem, ma reggel ha felébredek már felnőttnek fogom érezni magam, de tévedtem. :-))) Viszont a Borsi kitett magáért, nagyon cuki volt (..bocs, gondolom, ez nem túl férfias), sütit hozott és ehettem belőle vacsi előtt, aztán a kedvenc helyemre vitt vacsorázni, ilyenek. :-) Koncertjegyeket kaptam a MÜPA-ba, :-))) azt hiszem ezt nem is kell ragoznom.... :-)))
Ami viszont aggaszt, hogy az utóbbi hetekben esténként gondterhelt vagyok, és hát, nem jövök rá, mi is az a nagy gond, meg teher. Persze a változásokat rosszul élem meg, és most volt sok, na de ennyire... Rémálmaim is vannak, meg hangulatingadozások....szóóóval, ma vettem altatós teát, és levendula cseppeket. Remélem hatnak.
Idén gyorsan jött és gyorsan ment. Emiatt aztán nem mondanám, hogy igazán megéltem. Jó volt. Kellemes. Ahogy kívánjuk egymásnak....
23-án kisebb kavar után végül ketten ünnepeltünk itthon Borsóval. Kocsonya vacsival. Amit természetesen NEM én csináltam.... hehe... még csak az kéne...ahhoz képest, hogy nem is szeretem finom volt. Hiába, anyós főztje...
A 24-e hagyományosan otthon. Nálunk. A Tánci-Borsó szakácsduó nagyot alkotott, mi csajok csak a salátát és köretet nyomattuk. Idén mondhatom, hogy környezettudatos ajándékozás volt, igaz nem a "ne használj csomagolópapírt" vonalon, mert ez még nem megy, nem is tudom, h akarom-e, úgyis szelektíven gyűjtjük, meg lehet újrahasznosított papírt is venni tök szépet... Lényeg, hogy végre mindenki olyan és annyi ajándékot kapott amire és amennyire szüksége is van.
Ja, és gyorsan feldobom az adventi koszorúnkat is, amit (azaz amin a gyertyákat) szégyenteljes módon idén össze-vissza, legkevésbé sem vasárnapokon gyújtogattunk meg.
Borsó szüleitől karácsonyra szőnyeget kapunk a nappaliba. Azaz már meg is kaptuk. :-) Ma együtt elmentünk, kiválasztottuk, megvettük. Naaagy, közepesen magas szőrű, pihe-puha, vajszínű. Annyira tetszik nekünk, hogy egy ideig csak körbe-körbe rohangáltunk rajta, utána pedig elvágódtunk és onnan bámultuk a plafont. Gyönyörű. :-) Mennyivel otthonosabb lett így a lakás.
Persze nekem már jár a fejemben a következő projekt. :-) Tavasszal (vagy nyáron, ahogy sikerül :-) új lépcsőszőnyeget szeretnék beszerezni.
Tegnap, súlyos :-) egy hetes lemaradással ugyan, de elkészültek az adventi koszorúk - a Fannié és a miénk, illetve az új ajtódíszünk is. Az első kettő saját ihletésű, az ajtódíszt a decemberi Praktikában látott mintájára készítettem. Közben karácsonyi zenét hallgattunk, teáztunk, dumáltunk, tök szuper délután volt.
A fényképezőgép a Borsónál volt, ő meg az irodában szegény egész nap, így a telefonommal örökítettem meg a munka hevét :-) meg az ajtókoszorút, az adventivel még lógok...
Borsóval szabadnapon vagyunk, ennek ellenére ő délelőtt be kell menjen még picit az irodába, én addig nőcis dolgokat intézek- kozmetikus, virágos lány, ilyenek. Ebéd után késve érünk már haza ahol az esküvő, nászút, majd két nap pesti lófrálás cuccait kell összegyűjtenünk, illetve mindezt kicsi kocsi kompatibilis nagyságúra csomagolnunk. Próbálom a pakolás közben a lakást is itthagyható állapotúra pofozni, épp a teraszon sepergetek mikor hatalmas robaj......hátranézek.........ááááááááááááá...leesett az előszobai tükör.....neeeeeeee. Összetörte a két gyönyörű ékszeres dobozom. Az egyik a nagymamámtól örökölt Herendi porcelán ékszertartó, a másik meg az, amit az első munkahelyemen a búcsúbulin kaptam. IMÁDTAM őket!!! Negyed óra zokogás, Borsó próbál vígasztalni.
Elkezdem bőgve a törmeléket összetakarítani, mikor észreveszem, hogy az egyik polcon lévő, Szent Családot ábrázoló kis grafika, ami amúgy pont a bakonybéli bencésektől származik a földön hever. Ba...ussssss. Ez jel, ez jel, üvöltöm Borsinak aki robog le a lépcsőn és leteremt: "Ezt most hagyd abba, nincsen semmiféle jel. A tükör rosszul volt felrakva, mert a radiátorosok nem figyeltek, a képet meg levitte a huzat. Ennyit a jeleidről, nyugodj meg." Oké. Megnyugodtam.
Végre úton. Minden rendben, pikk-pakk Zircen vagyunk, elintézünk, kifizetünk mindent a cukiban másnapra, épp indulnánk a panzióba lepakolni, pici húgom hív: "ÖÖÖÖÖ, Encsa, apáék valahol félúton leálltak, mert nem megy a kocsi. Én pont most érek Veszprémbe és hát ugye nem tudnak értem jönni...." "Semmi gáz, Borsó nem balra hanem jobbra megyünk, nyomás Veszprém autóbusz pályaudvar."
Na hát ez az. Tuuudtam én. Gyanús volt, nagyon gyanús, hogy mi ez a nagy nyugalom, zavartalanság. A mi családunk ugyanis nem ilyen. Nálunk nincs semmi gigszer, gubanc, váratlan fordulat nélkül...Szóóóval szerencsére a Borsó is tök edzett már, az elején néha rátört az ilyen szitukban a frász, de már teljesen hozzászokott, így hát - immár igeidőt váltva - ezen az ominózus 21-e, péntek este a sötétben kanyargova, fullra megpakolva öltönnyel, esküvői ruhával, meg a másfél heti cuccal vágtattunk a Corsival Veszprémbe a nyuszikáért. Eléggé aggódtam, hogy szegény Picur a sötétben, egyedül azon a nyomasztó pályaudvaron, jaj, jaj, de persze mikor loholva odaértünk ő a telóját nyomkodva lazán elvolt, rágózott és tök nyugalommal köszöntött: "Na csááá". KÉSZ!
Betuszkoltuk őt meg a hatalmas gurulós csodáját a hátsó ülésre, de a bőrönd már csak az ölében fért el. Na nyomás, totál el voltunk késve a fél 8-as bakonybéli templomi főpróbáról. Végül alig 10 perc csúszással beértünk, lelassultunk és Ábel atyával kellemes hangulatban átbeszéltük az egészet, a sötét templomban elpróbáltuk, mi lesz másnap. Keresztválasztás, búcsúzás, irány végre a panzió Borzaváron. Hulla fáradtan beestem az ágyba, a szüleimet és a Fannit már csak a Borsó várta meg ébren, 11 után kicsivel be is futottak végre, külön kaland hogyan, inkább le sem írom... ők még szokásukhoz híven pörögtek, fél kettőig forralt boroztak a vőlegénnyel... Hát ez az én kis famíliám. :-)
Október 22. Szombat - A NAAAGY NAP
Nem aludtunk túl jól, mindketten többször felébredtünk, gondolom tele volt a fejünk gondolatokkal. Ettől függetlenül jókedvű ébredés és reggeli után -természetesen csúszással- fogtunk neki a készülődésnek. Hajmosás, aztán a fűzőt rám aplikálták a tesók és kezdődött a smink procedúra. Nem vagyok egy nagy sminkelős, ugye, egy pirosítón és egy szájfényen kívül nincs is nagyon más kütyüm, de hála a két hugicámnak komplett arzenál volt előkészítve, hogy arcot csináljanak nekem.
Közben Reni&Bibe 10-re már megérkeztek, várakoztak, a Borsival dumálgattak, fél 11-kor végül kész lettem, indultunk is Szépalmára fotókat készíteni. A Nap gyönyörűen sütött, de azért bazi hideg volt. Nagyon jó hangulatú, kellemes sétálós, beszélgetős, nevetgélős fotózás volt, őszintén élveztem, de ami meglepett, hogy a Borsó is. Sőt, a vége felé ő sokkal jobban bírta, mint én, pedig biztos voltam benne korábban, hogy ez egy nyűg lesz neki amit a kedvemért végigcsinál. Zircen gyorsan befaltunk egy-egy melegszecsót aztán már siettünk is tovább, hogy 2-re Bakonybélen legyünk, kezdődött ugyanis a templomi szertartás.
Erről nem is igen tudok írni, csak annyit, hogy számunkra ez tényleg tökéletes volt. Gyönyörű, minden csöpögés nélkül. Csak annyi émelygést engedjetek meg, hogy leírhassam: én még sohasem voltam ennyire boldog.
Örömapák örömködtek, látszott rajtuk, hogy irtó büszkék, ez elég jó érzés volt azért. :-)
Nem is volt sok idő itt tötyörészni, egy két fotó, aztán mindenki kocsiba be és nyomás megint vissza Borzavárra. Mi ketten természetesen a jó öreg Korzikával, Borsó vezetett, robogtunk be Zircre, gyorsan beugrottunk a tortánkért, pogiért aztán még a Borzavár Panziónál összeszedtük az ősöket, tesókat, Táncit és sipirc vissza ismét a délelőtti fotózás helyszínére, Szépalmára. Itt picit már feszült voltam, nem tudtam mit kell csinálnom, mikor kell mennem, kicsit toporogtam is, mire apa végre mellettem termett és kezdődött a vonulás.
Vicces ezt így írnom, mert a két tanú a két húgom volt, a zenegépész a Tánci, a videós apa, Borsó apu is végig fotózott, így a szertartáson a két fős nézőközönség a két anyuci volt. :-))) Rettentő hideg volt ekkor, azaz délután négykor már. A porvai anyakönyvvezető néni nagyon kedves, szép és tartalmas beszédet mondott, hogy is fogalmazzak- más volt, mint az otthoni dísztermes "feeling", és a más alatt az ezerszer jobbat értem. Ugyan nem ismert minket és általános volt a szöveg amiről beszélt, én mégis személyesnek éreztem.
A beszéd alatt Borsó egyik kedvence, Queen (az ide nem illő szöveg miatt csak instrumental verzióban :-) és (természetesen az én kedvemért :-) a Leap Year zenéje szólt.
Azért utána abban megegyeztünk, hogy mindkettőnknek az egyházi esküvő volt az ami katarktikus élményt nyújtott.
Pezsgőzés alatt ez ment - igaz kettőnkön kívül senki nem értékelte különösebben :-). Mi viszont nagyon. Amúgy ez Borsó kifejezett kívánsága volt:
A Vacsi a Szépalmában pazar volt. Totál kedves, illedelmes, de még nem frusztrálóan sznobos, puccos kiszolgálás, mennyei kaják.
Kint a hallban van egy nagy kandalló, mellette kanapék, fotelek, itt is üldögéltünk néha, beszélgettünk. Sok pár töltötte itt a hétvégét, egy, de inkább két- nem, nem gyerekkel, kutyával. :-) Nagyon szuper volt. Mindenfelé kutyák csaholtak, loholtak, tök szabadon. Egy nagyon aranyos párocska pezsgőt küldött nekünk és mikor odamentünk beszélgetni mesélték, hogy ők külföldön esküdtek kettesben és hogy eszükbe jutott, menyire jól esett volna akkor, ha valaki nekik küld.... megfogadtuk...egyszer majd mi is fogunk valakiknek... :-) csak mer' irtó kedves dolog, nem is a pezsgő, hanem a gesztus.
A vacsi végeztével és a torta elpusztítása után mindenki csendesen beszélgetett még kicsit, aztán a családok visszaindultak a panzióba, mi pedig elvonultunk a szobánkba..... :-)
Ez volt a TÖKÉLETES NAP. :-) Végre megértettem miről hablatyolnak a rózsaszín nők.....
ooh, és még két vicces kép (túrázós persze), melyek immár a profi fotós keze nyomát mutatják:
Csak a tévedések elkerülése végett: ez nem ömlengős blog, vagyis nem akar az lenni ...és mivel félek, eme ferde, torzan idilli kép tükröződik mostanában a bejegyzésekből, leírom a ma reggeli bevásárlós élményeim.
Említettem, hogy le kellett ugranom az ABC-be.
ABC-be - Nagyszombaton. Rossz párosítás...
Az első bolt dugig volt, mindenki nyomakodott, ráadásul nem találtam mozzarellát. Milyen üzlet már?? Na sebaj, irány a másik. :-)
Itt is sok ember, de hát mire számítottam? Összeszedtem a cumóm, beálltam a pénztárhoz.
Először: Kifogtam egy párt, és mögöttük egy nőt - reklamáló típus mindkettő. Kiderült, hogy az általuk választott gyümölcslé nem akciós, így 30!! forinttal drágább, mint hitték. Ó! Rettenetes! 5 perces vita kezdődött..."így verik át az embert.." és hasonlók, mire már majdnem odamentem, hogy én megveszem a vackos iccsijüket, csak ne sztornóztassák már a számlát, az egy csomó idő...
Utána: Nem volt kosaram, a kezem meg majd' lefagyott a hideg zacsiktól, így kedvesen (szerintem :-) megszólítottam a kassza futószalagjánál előttem álló nőcit:
- "Bocs, egy picit előrébb tolom a tojásait, hogy le tudjam tenni a dolgaim, nem gond?", mire ő:
- "Má' mért lenne gooond??!!!" durva morgós hanggal. Genyó. Menj a sunyiba, gondoltam...persze ennél sokkal cifrábban :-)
Most komolyan? Minek idegeskednek az emberek a sorban?? Attól gyorsabban haladunk?
Ajánlom a Belga e témába vágó, iszonyatosan nyomasztó Sorban című számát, amit tekintettel a szóhasználatára nem merek ide behivatkozni.... de nagyon találó :-)
....
Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy a pénztárhoz háromszor álltam be (mert mindig eszembe jutott, hogy kell még valami) és kétszer váltottam sort, mert "persze megint az én sorom nem halad".... hááát ...egyik kutya én meg az eb... :-)
A húsvét az egyik legkedvencebb ünnepem. Szinte mindig együtt a nagy család, bár idén sajnos a nagybátyámék nem jönnek és mi sem megyünk, így csak :-) 7-8-an üljük körül az ünnepi asztalt.
A húsvétváró hangulatot a héten itthon is elkezdtem megteremteni, már csak a tojásfa hiányzik, szegény barkás fűzfa ágak már egy (vagy lehet, hogy már két) hete fekszenek a garázsban feldíszítésre várva...
A tojás festésen, sonka főzésen, családi együttléten, és feltámadáson túl amit a legjobban szeretek a húsvétban az az, hogy ilyenkor már tutira tudom, hogy végérvényesen vége a télnek, itt az igazi meleg tavasz!!
Üde színek, illatok, minden feléled, ez a legcsodásabb évszak szerintem.
Ennek tükrében mi is kezdjük életre kelteni tenyérnyi kis udvarunkat - anyáéktól visszakerültek az átteleltetett növények, felhoztuk az alagsorból a leandereket (amik a 3 hónapos sötétkamra kúra után meglepő módon jól vannak)....vettem új párnákat a kerti székekre.... minden csak arra vár, hogy a következő napsütéses szombat reggelen kint ücsörögve, madárcsicsergést hallgatva kortyoljuk az ébresztő tejeskávénkat. :-)
Addig is .....
...valahogy így képzelem....
(A képek a furnitureandesign.com-ról és még valahonnan vannak, de arra már nem emlékszem...bocsi)
Jaaa!...és a mai környezetvédelmi tananyag sem marad el :-)
A húsvéti nagy bevásárláskor is figyeljünk a környezetünkre, ne használjunk annyi vacak műanyagot (még ha ezek az új zacsik le is bomlanak...)
Bizony. Elbontásra kerültek a mézeskalácsházak. Helyükre idén decemberben várhatóan egy komplett új falu épül. A bontásról rövid összefoglaló (Reni műve, amit köszönünk) itt:
Egyre közeleg....a készülődés hangulata pedig fokozódik....
Természetesen megint el vagyok úszva, és hát tagadhatatlan, hogy élvezem. Valahogy annyira hozzátartozik a karácsony előtti izgalmakhoz ez is, hogy úgy érzem nem készülök időben el a sütikkel és az ajándékokkal, pláne a csomagolással... Hát, valljuk be, nem is szoktam. :-) Ilyenkor jön a redukáló módszer- mégsem sütök gyümölcskenyeret és téli mézes-szilvás nemtudommianeve sütit, a házi készítésű családi ajándékokat is megnyírbáljuk kicsit- mi az amit a leggyorsabban meg tudunk csinálni...
Ez lehet, hogy gáz, bár szerintem inkább vicces. A családunk meg már ismer minket... nem várnak tőlünk lehetetlent... :-)
A múlt hétvégi mézeskalácsház sütés fotói még szállítás alatt vannak :-) de íme két saját kép a házikóinkról:
Mit szóltok? Mint a Jancsi és Juliskában, igaz?
Kösz Reni, hogy itt voltál és hogy segítettél mindenben. Jövőre újra?
Idén ismét, immár harmadszor a három lány és a kapcsolódó fiúk - Borsó és az idén debütáló Tánci - készítjük a szentesti menüt a Vizslában. Lazac lesz, egyelőre senkinek sejtelme sincs milyen formában elkészítve. Várom.... A Borsó szüleihez 25-én vagyunk ünnepi ebédre hivatalosak- ez mindig reményt ad, hogy az előző napi vacsorát majd lesz mi feledtesse velünk. A tavalyi rántott halas művünk, hát hogy is mondjam, nem volt túl esztétikus látvány. Persze az anciék elégedettek voltak -gondolom ilyenkor szimplán örülnek, hogy együtt a három lányuk, ez nekik valószínűleg elég is. Amúgy sem a kulináris élvezeteknek élnek, nálunk ez sosem volt kiemelten fontos.
A mai advent vasárnapra nagyszabású konyhában végrehajtandó terveink voltak- a délelőttöt sikeresen zártuk- a Borsó anyu szülinapjára szánt süteményt és sajtos rudakat értékelhető minőségben megsütöttük. A családi ebéd fenséges volt, olyannyira, hogy hazaérve esélytelen volt a meglepetés ...... főzés. Mivel ez egy időigényes tevékenység lett volna végiggondoltuk és karácsony utánra halasztottuk a projektet. Azért még nem írom le, mi is az....hiszen vannak még csodák, igaz...? :-)
Lassan megyek, hétkor kezdődik a Fanniéknál a karácsonyi Igazából szerelem kollektív nézés, még oda kell érnünk. Kint egész jó kis hó van, szép séta lesz :-)
Lassan a mézeskalácsozás végére érünk.... Mikulás előtti vasárnap elkészültek- tradícióinkhoz híven (másodszor... :-)) - a kis mézeskalácsok,
tegnap pedig Reni útmutatásai és aktív közreműködése segítségével életünkben először mézeskalácsházakat is sütöttünk. Ezek egyelőre szerkezetkészek, az összeszerelés csütörtök este esedékes. Professzionális felvételek remélem lesznek, ugye Bibe... :-)
A karácsony - gondolom nem mi vagyunk az egyetlenek, akik észrevettük- eléggé elvesztette a lényegét az utóbbi időben. Nehéz szerintem megteremteni a meghitt hangulatot úgy, hogy mindenhonnan, az üzletekből, reklámokból csak úgy ömlik a giccses "imádjuk a karácsonyt érzés".
Nekem, a család konzervjeként azt hiszem nem elég naprakész a hozzáállásom, és amúgy is fájó, hogy a tesóim felnőttek, nincs már 24-e délutáni mese mozizás, se Betlehem nézés, se "este 10-kor jönnek értünk a nagyiékhoz apáék, mikor már mindenki rég túl van az ünneplésen, és ez tök vicces, hogy mi csak most kezdjük" érzés...
Nem annyira kedvelem még ezt a felnőttes karácsonyt.
Van viszont Mi fészkünk, Mi fánk, Mi szentesténk ami tagadhatatlanul isteni dolog, és ha ügyesek vagyunk...kifejezetten MEGHITT is lehet ez a pár hét. Készülődünk tehát lelkesen, idén ismét a Noémiéknél csináltuk az adventi koszorút és az ajtódíszt.
Hátra van még a gyümölcskenyér (amivel szintén először fogok próbálkozni) és egyéb apró, saját gyártású ajándékok elkészítése, melyekről TITOK lévén még nem írhatok. :-)
November utolsó hétvégéjére meglepetés mini-szabit szerveztem kettőnknek. Az apropó természetesen a születésnap volt. Rettenetesen imádom a szülinapokat. Igazából minden családi ünnepet nagyon szeretek, de ki ne lenne ezzel így, igaz?
Szóóóval, mondtam a Borsónak pakoljon meleg ruhát, bakancsot, és irány! Petrikeresztúron a Pató-hegy volt a cél, ahol az Almafásház nevű picurka ex-présház volt két napig az otthonunk.
Mázlink volt - friss, tiszta, napsütéses idő, havas táj fogadott minket.
A házban cserépkályha adta a meleget, a gondnok bácsi már jól felfűtötte mire, de. 11 körül odaértünk.
Eredetileg kirándulást tervezetem persze, hiszen ezzel lehet a Borsónak a legnagyobb örömöt szerezni. A házikóktól pár lépésre halad el a Dél-dunántúli Kéktúra vonala, így még otthon titokban beszórtam a táskába az igazolófüzeteket, tintát, térképet is, de sajnos akkora sár volt az olvadástól, hogy végül nem firtattuk túlzottan a dolgot. Azért egy szép kis sétát tettünk.
Délután a házigazdák forralt borozást és prószasütést (amit ők berétnek hívtak) szerveztek a négy pincéhez tartozó közös kerti pavilonban.
Nagyon kedves emberek, jó erős pálinka, forró borocska, finom kaja. :-) Tök jó hangulatban tértünk vissza a házikóba, megkértem a Borsit, hogy várjon a szobában türelemmel, én pedig gyorsan előkészítettem a tortát a köszöntéshez. A szilikonformából (szivecske....óóóó:-) nem mertem kivenni....így a látvány.. hát, mondjuk azt, hogy fura lett... :-)
Borsó egyik kedvencét, Mirinda sütit készítettem Reni útmutatásai alapján. Gyertyafújás, majd jött az ajándék...
Ezt a könyvet választottam és beletaláltam -Borsó nagyon örült neki, kiderült, hogy már korábban kinézte magának. Raktunk fát a tűzre és gyertyafényben, ropogó kandalló mellett eszegettünk, beszélgettünk egész este. Sosem voltam korábban romantikus típus, de most majd' elolvadtam...
Másnap indulás előtt még belülről fotózgattuk a házat...
