az első

Megfőztük életünk első lekvárját. Eper lekvárt. Heteken keresztül -amíg vártam az eper szállítmányt - izgultam, hogy majd milyen lesz, ehhez képest tényleg pofon egyszerűen készült. Igaz, nem valami hagyományos régi recept alapján, hanem simán dzsemfixel oldottuk meg a dolgot, előtte az irodában a lányok 5-ször elmondták azt a pár lépést, és hát sikerült. Igaz, még kóstolni nem kóstoltuk, de jól néz ki.

elkezdtem főzni....

kész is...

azért volt egy kis váratlan maszatolás, mert majdnem kifutott...

felkerültek a címkék....

:-)

szabadnapok....

Három napot kivettem. Apa miatt, mert pénteken engedték ki a kórházból és arra számítottam, hogy segítségre lesz szüksége. De egész jól van. Gyenge, nem mondom, de rosszabbra számítottunk. Tegnap sokat voltam vele, bár már dolgozgatott, ma pedig egész nap dolgozik, így én szabaddá váltam. Mit mondjak, irtó jó. Pihenni kicsit...

Festegettem:

Pihentem. Mostam. És takarítottam. Holnap remélem megint festek. :-) Már vannak ötleteim, csak időm is legyen.

Ja! És a hétvégi váróterem barkácsolás:

:-) Igen, nagyon jól szórakoztunk.

szorgos hangyák

Bizony. Azok voltunk a hosszú hétvégén. Végül is semmi extra, csak közös nagyon nagytakarítást végeztünk, meg Borsó azért mindennap kicsit dolgozott is, sőt még én is, meg sütöttem sütit, azaz tortát mert voltunk vendégségben pénteken, ma meg látogatóban voltam kórházban, meg aztán még anyáéknál is, sőt még fogászaton is, mert ínygyulladásom van. Rééémes. Hogy lehet nekem ínygyulladásom??? 

Gofrit is akartam még vacsorára sütni, de ez már elmaradt. Hamarosan lesz lomtalanítás, arra is elő kell készülnünk, mert évek óta tervezzük, de idén tényleg szanálni fogunk, ugyanis tele a pince és a garázs kacattal, még jó, hogy padlásunk nincsen...

Többé-kevésbé itthon töltött 3 napunk volt, de jó volt, talán még pihentető is és két hét múlva már itt a húsvét! :-)

sikerélmény: még él az orchideám

csirkék, nyulak, kacsák

ronda és finom :-)

tipikus és....

atipikus kép a Borsóról

kedves naplóm

Ma március 9. szombat van. Reggel 7.50-kor keltem, melegszendvicset reggeliztem, az idő kissé felhős.

.... anno tényleg így kezdtem minden napról a leírásomat. Évekig írtam naplót. Megvan mind, lent a pincében. Mikor legutoljára pakoltam a dobozokat és a kezem ügyébe akadtak, beleolvastam egy-kettőbe. Borzalmas. Olvashatatlan, az írásom miatt is, de főleg a tartalmát tekintve. Vontatott, unalmas, semmitmondó. Vajon  ezekre a sorokra is így fogok majd nézni 15 évvel később? Hát, simán lehet. :-) Mivelhogy cseppet sem érdekel, hogy mi lesz ilyen téren évek múlva, most teljes nyugodtsággal teszem amit kigondoltam és naplószerűen felvázolom az elmúlt egy hetet. Na jó... Nagyon röviden.

Múlt csütörtöktől most hétfőig fővárosunkban tengettem az időt, ami már nagyon rám fért, tekintve, hogy az elmúlt időszakban mindig csak egy-egy napot töltöttem fent, azokat is mind lótva-futva, rohanva. 

Végre úgy alakult, hogy 5 teljes napom volt arra, hogy kötelező elfoglaltságaimon túl a régi jó barátaimmal egy kis időt együtt lehessek, a kishugicámmal a napsütésben a Duna parton lébecolhassak, és persze rengeteg kávét megihassak (négy és fél nap alatt hét kávézó és egy kocsma :-). Pénteken anya híján az egész család összefutott, igaz csak 20 perc erejéig, de akkor is jó volt. Vasárnap délután Andikáék jöttek értem, hétfő délelőttig velük voltam Dunaújvárosban. Olyan volt kicsit, mint régen a vizsgaidőszakokban, mikor Andinál tanultunk.... Hétfőn aztán a kineziológussal folytatott velős beszélgetést követően hazarobogtam, és persze hulla fáradt voltam. Keddre le is döntött a lábamról a nátha, azaz szeretett volna ledöntetni, de dolgozni kellett, így nem sikerült neki. Ma viszont megéreztem a fentiek hatását, egész délelőtt betegen vegetálva feküdtem az Agymenők 5. évada előtt, aztán a Jane Eyre nem tudom hányezredik filmfeldolgozásán olvadoztam, majd a semmittevést és a fejfájást megunva összekaptam magam. Rendbe szedtem a kecót, most pedig itt ülök. :-) Várom haza a Borsót aki rendületlenül dolgozik, dolgozik és dolgozik, remélem holnap lesz kicsit itthon is, jó lenne kettesben felaggatni a lakásban mindenfelé a húsvéti tyúkokat, meg répákat, nyulakat és tojásokat. Ha sikerül az eredményt majd megmutatom. :-)

Közben már fejben az idei udvart tervezem. Mivel az évelőkkel nem jutottam az átteleltetés vonalán semmire, idén egynyáriakban gondolkodok és sok sok Cosmos-t szeretnék. Ilyeneket:

ajándék fogasnak ne nézd.....

Történt ugyanis, hogy karácsonyra az egyik meglepetésem az volt a Borsó részére, hogy kapott egy saját készítésű és kizárólagos tulajdonú fogast a hálóba, ahol csak az ő ruhái lóghatnak. Az első bibi a saját készítésnél adódott, mert én tök ügyesen kinéztem a DIY oldalakról, hogy milyen pofon egyszerű ez kérem, ami gondolom, ha lett volna eszközöm az is lett volna. Így nagyrészt apukám segítségével készült el a fogas, ami első körben így nézett ki.

A fogantyúkat a Boróka otthonboltban szereztem be, direkt szerettem volna ilyen csicsásra. A gond több lépcsőben jelentkezett. Először az összeszerelésnél, ahol kiderült, hogy a csavaros része túl hosszú, így le kellett vágatni belőle.

A második probléma már használat közben jelentkezett, miszerint ugyanis ezek a fiókgombok tökéletesen alkalmatlanok akasztás céljára. Nincs mit szépíteni, ezt nagyon elbénáztam, tiszta nő aggyal álltam a dologhoz, csak a külsőt néztem, a funkciót nem. :-S Ciki....

Szerencsére az ötből egy fajta működőképesnek bizonyult, ennek a kialakítása akasztásra megfelelő, így gyorsan januárban vettem még belőle 4-et.

Persze ezeknek a csavarhosszából is kellett vágni, amit ma Borsó apuja pikk-pakk meg is oldott, így végre elkészült a fogas. Már csak festeni kéne,de azt majd tavasszal ,vagy lehet, hogy soha. :-)

És hogy ez az ajándék egy kicsit öncélú is volt a részemről az tagadhatatlan. :-)

Nézzétek: Ilyen volt......

Ilyen lett......

 Nekem bejön. :-)

adventi "koszorú" 2012 - egy hét csúszással

Múlt hétvégén nem jutottam el a karácsonyi dekorációk elkészítéséig, azaz csak nagyon ad hoc módon pár dolgot kiszórtam ide-oda. A koszorúhoz nem volt sem fenyőág, sem koszorúalap, sem hangulat, így halasztottam a témát és szimplán egy mécsest égettem.

Egy nehéz és sok aggódással teli hét után ma végre pótoltam a lemaradást, így holnap kapásból két gyertyát gyújtunk majd meg. Jó érzés volt végre ezzel foglalkozni kicsit, arról nem is beszélve, hogy kint szakadt a hó, az egész udvar fehér lett. 

Közben Borsi is kidőlt, megfázott, de persze havat lapátolni azért kiment....mit is mondhatnék...FÉRFIIIII.... :-)

Egy őzgerinc formát vettem elő, mivel koszorúalapot azóta sem sikerült beszereznem. Kicsit dekoráltam még a lakásban is, majd lehet megmutatom... :-)

kész :-) (patika szekrény finish)

:-) Három hét megfeszített munka után :-).... íme: a nagypapa fürdőszoba szekrénye újra funkcionál. Kicsit régies, kicsit elütő, a helyreállítás kicsit kezdő.... de a miénk, és ahányszor kinyitom majd reggel, rohanás közben a fogkeféért nyúlva és fél lábbal már a cipőt a lábamra ráncigálva, mindig eszembe fog jutni, ezt én csináltam.

patika szekrény 2.

Nem is tudom, mért hívom patika szekrénynek, igazából egy mosdó feletti kis szekrény lesz belőle, ha egyszer kész lesz. Ma haladtam a múltkor elkezdett munkával. Életem első bútorfestéséről beszélünk, ugye. :-) A hangulatom nem egészen volt olyan, mint szerettem volna, összevesztem a nagyobbik tesómmal, azaz inkább ő velem, ezért kicsit lehangolt vagyok ma, de a lényeg a lényeg: a munkának mennie kell. Jó is volt csinálni, mert terápiás hatással bírt rám feladat.

A csiszolást már múlt héten befejeztem:

Ma az alapozó festés fázis jött. Izgultam, de ez meglepő módon, nem egy ördöngösség. Először felkentem ecsettel, aztán száraz teddy hengerrel átmentem rajta még (ahogy az akicsiház blogról tanultam :-). Első körben kicsit kevéssé, majd a következő adagnál kicsit túl hígítóztam a festéket, de talán jó lesz. Igazából marha jó csinálni, buli, én a festékszagot is szeretem, de azért a bejárati ajtó, meg egy kis ablak is nyitva volt. A szekrényajtón lévő üveget nem kíméltem, mert az tükörre lesz cserélve (amúgy meg persze festőszalagom még nincs is), így a frontját lealapoztam. Nem tudom, mi a sorrend - előbb üvegcsere aztán festés, vagy fordítva, de mivel totál sok hígítós festék maradt egy fémpohárban, gondoltam használok belőle amennyit csak tudok. Az a tervem, hogy elteszem így egy üvegbe, mert az eredeti tégelybe nem merem visszaönteni a hígító miatt, de hát persze a járatlanságom mutatja, hogy fogalmam sincs, hogy ez így jó lesz-e, meddig áll el, fel lehet-e még használni. Most  türelmetlenül várom a holnapot, amikor várhatóan kis csiszolás után jön majd rá a zománcfesték. Vagy még egy réteg alapozó? Még utánaolvasok, hogy legyen. De az alapozóból szerintem talán egy réteg elég. Tyűűű, nagyon izgalmas!! 

 

  

 

Alapozás tehát pipa, hamarosan (remélem) jövök a következő lépéssel. :-)

pfuj diéta

Itt ülök és főtt krumplit majszolok.... :-S Ezen nincs is mit ragozni. Rémes. A Borsó lent normális vacsorát eszik, szóval külön szinten hódolunk a gasztronómiának, már ha ezt lehet annak nevezni. Száműztek az emeletre, mert a ház ura nem akarta látni ahogy csorgatom a nyálam... Pedig isteni esti kajálásaim szoktak lenni. Kaptam egy direkt olyan alakú tálcát, ami elfér a klaviatúra előtt. Tudom....beteges. :-)

E percben önkínzó módon a kajás oldalak között böngészgetek (igazából torta receptet keresek titokban, mert hamarosan lesz itt egy szülinap). Remélve a gyors javulást, jó éjszakát magamnak és nektek! (talán csokis palacsintáról álmodok...)

patika szekrény

Hónapok óta melengetem ezt a projektet. Kerülgetem, nézegetem, tervezgetem. Nem egy nagy dobás. Csak a nagyapa régi fürdőszobai kis szekrényét szeretném kipofozni. Ez is, mint sok egyéb "lom", nálunk kötött ki. (valójában ezen darabok száma egyre csak nő. exponenciálisan.) A pincében állt eddig. Jól elvolt. És nekem mikor jut eszembe, hogy akkor nosza, most nekiállok?? Most. Novemberben.... Gratulálok. (vállveregetés.) Ezt megint ügyesen kigondoltam.
:-S.
Na de, nincs mit tenni, :-) most már csinálni kell, mert csak ez jár a fejemben, nem hagy nyugodni. Vasárnap óta csiszolok. A garázsban.... A hidegben.... Én hülye..... és hát....iszonyatosan élvezem. Ma gyomor problémák miatt kényszerszabit vettem ki, de persze nem volt maradásom a lakásban, így - kisebb megszakításokkal ... :-( ... - a délelőttöt a "műhelyben" töltöttem, ami lényegében egy falhoz tolt műanyagasztalból áll. Azt hiszem a vasárnapi és a mai (2 x 2-2,5 óra) csiszolás után kijelenthetem- ezzel a fázissal megvolnék. Végre jön a jobb rész. Az alapozó festés. Ehhez ma sem a fizikai állapotom sem az időjárás nem kedvezett, mert törpokoska :-)- ahogy múltkor a kineziológus nevezett - utánaolvasott ám az interneten, és azt tanulta, hogy túl magas páratartalomban nem szabad festeni. Szóval az majd valamikor máskor a héten. Várhatóan a hétvégén. Ha kibírom addig.

Amúgy a sztori eleje lemaradt. Vasárnap ebéd után megkértem Borsit, ugorjunk el a Praktikerbe, mert itt az idő, festéket szeretnék venni, kb. azonnal. Az eladólány segített, bár érezhetően (és jogosan) teljesen hülyének nézett. Észrevette, hogy lakkozóhengert fogok a kezemben, azt kicseréltük, közben büszkén ismertettem vele a tényállást, hogy a netről én mindent megtanultam és most lesz ecset először a kezemben. Alapozó, zománcfesték két szín is, teddy henger, hígító.... Hüpp, kicsit meglepődtem a pénztárnál. :-) Szóval teljes lázban értünk haza, és azonnal neki is láttam, sötétedésig.

Íme a kiindulási állapot (telefonnal fotóztam):

Folyt köv. :-)