Na mit szóltok? Szuper jó kis eper, igaz? Remélem jó sok lesz rajta.
...
Mit remélek ma még? Azt, hogy lesz friss zöldség a boltban, és reggelire tudok venni a Borsónak, mert azt hiszem ráfér...hogy nyitva lesz 7-kor már a patika.... de legfőképpen:
Hogy ma befejezem a tesóm beadandóját, amit gálás nővéri cselekedetként ajánlottam fel, hogy megírok helyette. Borzalmas téma. Nyugi Pici. Valahogy meglesz, :-) te csak készülj a vizsgáidra. Bár még mindig gőzöm sincs, mit írjak....Este szívesen mennék koncertre, szóval legalább kényszer és nyomás az van, és az mindig segít.
És amúgy csomót gondolkozok ezeken a dolgokon. És valamelyest én is "kevert" vagyok. Kicsit felvidéki, kicsit erdélyi, kicsit zalai.... azaz csak a vérem. Én személy szerint már teljesen zalai. Egy ideje érzem, hogy jó lenne utánajárni az őseimnek. Ahogy öregszem egyre jobban érdekel. De még biztos nem eléggé, különben már elkezdtem volna...
Szóval el tudom képzelni, hogy az sem rossz, legalábbis nem feltétlenül, ha nincs haza érzésed, de én szerencsésnek érzem magam, hogy nekem van.
És nagyon szeretem a Bánk bánt. :-) Még gyerekkoromban láttam az Operában, tudom, hogy koravén dolog, de imádtam.
Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki emlékszik, hogy ígértem egy Pedro Almodóvar témájú bejegyzést, és mivel ez a feltételezésem, most nem is róla és az ő filmjeiről fogok írni. :-) Pedig laikus filmnézőként minimum az egyik kedvencem, talán pont ezért nehéz összeszednem a vele kapcsolatos gondolataimat.
Szóval előre szólok, tényleg nagyon amatőr filmértő vagyok, vagy az sem, így csak a szubjektivitásra alapozva a következő filmet ajánlom figyelmetekbe:
A 2006-os film Juarezről, a mexikói határvárosról és azon belül is az ott élő/dolgozó nők helyzetéről szól. A film igaz történet alapján készült, tagadhatatlanul sok benne a klisé, természetesen hatásvadász, Jennifer Lopez itt sem győzött meg arról, hogy színészkednie kéne (most szólt a Borsó, hogy jó volt a Lopez..., szóval bocs), sorolhatnám.....de nem is ez a lényeg. Valahogy mindennek ellenére számomra a hatás döbbenetes volt, szomorú és ijesztően hihető. Mocsok dolog, de ilyenkor az ember hálás, hogy nem oda született és, hogy nekünk ennyire jó. A film után - mondom, lehet, hogy aránytalanul magával ragadott, nem tudom - böngésztem a Google Maps-en, rákerestem a helyekre ahol a jelenetek játszódtak, elolvastam egy csomó kapcsolódó cikket. Megtaláltam a térképen a volt munkahelyem multi cég kinti gyárát. Elgondolkodtam vajon az ő munkásnőik is ilyen áldozatok-e, vajon ők is fütyülnek-e az egészre....?
Aztán találtam egy érdekes cikket. Nem derített fel. Amióta recesszióban a világ - én már nem is tudom, mi óta - Juarez városában a helyzet még rosszabb, a gyilkosságok száma még döbbenetesebb. És itt persze már bőven bekúszott a drog téma. (A film alapvetően nem erről szól.)
Szóval durva, és ha valakit érdekel el lehet merülni a dologban.
De hogy valami vidámabbal fejezzem be: Ismeritek a PutumayoWorld Music zenéit? A világ minden részéről nagyszerű zenei válogatásokat készítenek, én szeretem őket nagyon. Tegnap este ezt a cd-t hallgattam tőlük (ez az egy maradt a birtokomban :-S)
És ha már a bejegyzés első felében szegény Mexikó árnyoldaláról szót ejtettünk jöjjön most valami szép is onnan:
Amúgy PutumayoWorldMusic néven van csatornájuk a youtube-on. Na jó éjt mindenkinek.
Az utóbbi időben (bár lehet, a legeleje óta már) hatalmi harcokat folytatunk. Borsó vs. én. Semmi extra, csak, hogy kié az utolsó szó, egy-egy vitatémában ki kerekedik felül, döntéskérdésekben kinek az akarata érvényesül végül. (Ki hagyta égve az előszobalámpát, ki nem hozta be a virágokat, mielőtt ellepte őket a hó... stb.) :-)
A filmek terén is vannak gondjaink. Én asszem kétféle kvázi műfajt szeretek: a művészfilmeket, mindenfélét, de főleg a spanyolt, mexikóit. És a nyálasat. Amihez üres fej és pokróc és mondjuk rosszabb esetben tea, jobb esetben forró karamellástej kell. Na és még a XX. századdal kapcsolatos dokumentumfilmeket, főleg, ha társadalmi kérdéseket boncolgat. És a polgárpukkasztó témákat is... na jó, lehet van még pár. Lényeg, hogy a "nem félős" filmek jöhetnek. ÉÉÉS végülis minden, ami nem misztikus, vagy sci-fi, vagy számomra röhejesen valótlan. Egyszer Ágika barátnőm erőszakot alkalmazván kényszerített, hogy végignézzem az Elveszett gyerekek városa című műremeket. Abba kicsit belehaltam...
Na szóval itt a gond....
Pókember???!!!!.....ne már, hát ilyen nincs.... jóóó, az mondjuk mese eredetileg. De Csillagok háborúja???!!! Terminátor???!!! Na, ezeket egyszerűen nem tudom befogadni. Persze tisztában vagyok ám vele, meg elismerem - ez az én korlátozottságom. A Borsi nyitott az ilyesmire. A semmitmondó, amerikai, kliséktől hemzsegő sz.rt meg utálja. (Tegnap néztünk egy annyira gáz, amcsi katona voltam vmelyik arab országban és hazatérek a harctérről de pszichés gondjaim, rémálmaim vannak, de szerelmes leszek egy lányba akinek egy szerette a fronton meghalt csodát, hogy már könyörögtem a Borsinak, hogy kapcsoljuk le, de nem engedte. Azt mondta, ezt most végigszenvedjük. ...Aztán 20 perccel később mégis inkább egy másik filmet kezdtünk.)
Szóval csata van a nappaliban. Alkut kötöttünk a közös filmezéseink érdekében. Valamit valamiért.
Predátort cserébe a Büszkeség és Balítéletért. Aztán Borsi rájött, hogy a Predátoron halálra röhögném magam és az úgy nem jó, úgyhogy helyette Gűrűk Ura trilógia a teljes B és B 6 részért.
Úgyhogy kemény estéink lesznek.
Borsó kezd majd a BBC általam úgy imádott lányregény feldolgozásával, utána jövök én....azaz hát mindkettőt együtt, ugye... :-)))
A minap fantasztikus meglepetés ért a városban sétálva. Az egyik biobolt kirakata előtt leragadtam, mert szuper kis csészéket meg kancsókat tettek ki a polcra, erre mit látnak szemeim! A legkedvencebb teám!! Tyűhűűűű! Sajnos a választék elég korlátozott, de a lényeg, hogy VAN!
Akit érdekel az isteni finom zöld, fehér és millió más tea nézelődjön itt. Lehet amúgy online is rendelni (van magyar weblap is, például ez, igaz én még nem vásároltam tőlük) illetve úgy látszik, ha szemfüles az ember, már boltokban is rá lehet bukkanni.
Bizony, minden fizikai akadályt (lábam) leküzdve úgy döntöttünk megyünk. Szállások egy kivételével lefoglalva, útvonal, útiterv kitalálva, tömegközlekedés kinézve. Eddig ennyi, de nagyon más nem is kell. Mindjárt indulunk! Erdő, csend, madárcsicsergés....huhhh, bele sem merek még gondolni.
A zene a Leap Year (Szökőhév) című film zenéje, szerintem csajos, de nagyon ari, lityi-lötyi film, tök szeretem. :-)
Két hete kusban vagyok. Ennek lehetne bármi valós oka, de nincs igazából a lustaságon túl semmi. Azt hiszem erre az állapotra- amiben mostanság vagyunk - mondják "Él, mint Marci Hevesen", mely mondás mellesleg tök vicces, és az eredeti jelentése teljesen más, mint ahogy manapság értjük.
Jól vagyunk. Volt minden az elmúlt két hétben- egy péntek esetétől-vasárnap délig együtt az egyetemi barátokkal hétvége Szentgyörgyvölgyön, egy szülinapi buli, egy babalátogatás, sok itthon grillezés, a kedvenc sütim is megsütöttem tegnapelőtt (egyik kedvenc :-), persze már az utolsó morzsákat is benyomtuk....
Megtudtam, hogy a társaságból még egy lány kisbabát vár, így a jövő évi Sztgyvölgyön csak a törzsgárdából már 4!! picike lesz, az idei 1-el szemben. Ezen hosszan morfondíroztam, végülis kb. 2-3 nap alatt letisztult bennem a dolog: ez az életszakasz is eljött.....és mint eddig minden szakaszt, nagy rácsodálkozással fogadtam ezt is. (szegény Borsóóó....hát, ha olvasol, kösz, hogy kibírsz...) Szóval utódlás. Nincs mit tenni, be kell fogadni az információt. Megrágtam, feldolgoztam.
Most pedig örülök. Nem mondom, hogy nem törnek rám pillanatok, kapuzárási rohamok, de röhögök magamon - én, mint ősanya...na neeeee.... aztán ahogy ezt leírom szentimentálisan elmosolyodok, hogy hát igen....azért érzem, eljön majd ennek is előbb-utóbb az ideje.... :-)
Ennyit a petesejtről, biztos a telihold miatt zagyválok megint....már ha telihold van...
Egyre jobban érzem magam multinacionális munkahelyemen. Egyre fáradtabb vagyok esténként. Egyre több kiló leszek. Egyre több vitamint zabálok kompenzálásként. Borsót is etetem vele. Ugyanolyan fáradtak vagyunk. Így szeretnénk kelni reggelente:
...és így kelünk:
Micimackó! Gondolj, gondolj, gondolj...
SZABADSÁG!!!!!!!!!!!! SZABIRA KELL MENNÜNK!!!!!!!! háhááááááááááááá. Ki is vettünk egy hetet július elején. Pont 2 hét múlva!
7 napig túrázni szeretnénk. Az élet apró fricskája, hogy lehet, pont egy korábbi túra miatt nem fogunk .... mindkét lábamon szánalmas állapotban vannak a nagyujjaim. Azaz a körmeim. Erről elég is ennyi, lényeg, hogy a nyaralás lóg az éterben, ki tudja mi lesz...
Azért, hogy ne kelljen keseregni van alternatív megoldás. Természetesen. :-) Hát mi tenne jobbat egy fájós sebnek, mint a sós tengervíz? Az a vicc, hogy így nem is akarunk annyira a tengerre menni.
Blööőő, milyen sznob: "Pfúj tenger, az nekünk nem buli..." persze dehogynem, csak hát mi beleélősek vagyunk.....és kaptam új túrazsákot. Tök jó zöld! És egy hétig mennénk, na jó két pihivel, de akkor is - egy hétig!! Szorítok-ba tartom mind a két kezem 2 hétig és akkor összejön!
forrás: www.ethicsoup.com
Oké, azt hiszem írtam eleget. Ja, a kert! Egy külön bejegyzést megér. Most volt itt anci, hozott citrom illatú muskátlit. Na és a hortenzia. Nincs rá szó, mennyire gyönyörű. Majd lefotózom.
A második zene pedig az (egyik) kedvenc filmemből, a Garden State-ből (magyarul Régi környékből) van. Húúú, nézzétek meg. Olyan jóóóóóóó. Nekem Timi mutatta még mikor egy albiban laktunk. Kösz Timi! :-) Bár filmben rád mindig számíthatok.
csapó
...Ennyi...
