Mennyi? 30!

A hétvégén szép -, nekünk meg sok időnk volt, így kéktúráztunk egy napot. Majd írok róla a túraoldalon. Nehezen indult, tekintettel, hogy hajnali 5-kor iszonyatosan méltatlankodtam, hogy "ezt nem hiszem el, hogy mi ilyen hülyék vagyunk, hogy szombaton 5.00-kor csörög az óra...." és hasonlók, de ha már kimásztam az ágyból és a szalonképtelen monológom kiadtam magamból úgy döntöttem nincs értelme visszafeküdni. Jó kis nap volt, kalandos. :-)

A takarítás témakör továbbra is aktuális, az egy-kettővel ezelőtti bejegyzésemhez képest van némi fejlődés, de hanyagolható mértékű.... 

Recept-kinézés.... jóég, miket terveztem...., felejtsd el. Még egy pirítóst sem sütöttem azóta. Ja bocs, a bulira 3 fajtát is sütöttünk... :-)

A "mindennap egy kicsit" elv valamennyire megy, azért nehéz. Majdnem mindennap beágyazok, és ami tiszta, azt próbálom úgy is tartani. Jaaaa, és fél év kihagyás után vasaltam. Lehet csak 3 hónap volt. Szóval volt egy kis kupac, szerencsére csak kicsi, mert a nyár folyamán iszonyú hasznos ötleteket kaptam mindenfelől, "hogyan úszd meg a vasalást" címszóval, jelentem, javarészt be is jöttek. Gondos teregetés, de a fő varázs -szókapcsolat számomra a "spricnit neki"! 

Ma készítettem egy iszonyú színes excel file-t amibe függőlegesen feltüntettem az összes heti rutin feladatot (23 db), vízszintesen a heteket újévig. Itt fogok pipálni minden héten. Kedd van, eddig a pipák száma 0, jóindulattal 1. Majd holnaptól. Amúgy lányok, érdekességként ajánlom a www.urban-eve.hu/zonazzunk/ linket, nekem tetszik, csak nem volt türelmem végigolvasni, meg átlátni, meg belekezdeni, de majd egyszer lehet, ha mondjuk végleg csődöt mondok, vagy hasonlók...

Na és a legfontosabb. Szülinapom is volt!!!! 

Sokat gondolkoztam rajta már előtte, márhogy ugye lesz, és milyen érzés lesz, mert ez most kerek, meg fontos, meg komoly. Azt hittem, ma reggel ha felébredek már felnőttnek fogom érezni magam, de tévedtem. :-))) Viszont a Borsi kitett magáért, nagyon cuki volt (..bocs, gondolom, ez nem túl férfias), sütit hozott és ehettem belőle vacsi előtt, aztán a kedvenc helyemre vitt vacsorázni, ilyenek. :-) Koncertjegyeket kaptam a MÜPA-ba, :-))) azt hiszem ezt nem is kell ragoznom.... :-)))

Ami viszont aggaszt, hogy az utóbbi hetekben esténként gondterhelt vagyok, és hát, nem jövök rá, mi is az a nagy gond, meg teher. Persze a változásokat rosszul élem meg, és most volt sok, na de ennyire... Rémálmaim is vannak, meg hangulatingadozások....szóóóval, ma vettem altatós teát, és levendula cseppeket. Remélem hatnak.

elmúlt hetek történései

A nyaralás adta töltet nagy segítség volt az előző két hét mindennapjaihoz. Alapjában így van ez szerintem, nyaralás után van még bennünk egy kis lendület, ami persze sokszor gyorsabban elfogy, mint kéne, de legalább van. Most viszont különösen jól jött a rápihenés, hétfőtől ugyanis az új munkahelyen dolgozom. Azaz régi-új, mert ugye csak visszatértem. 

Ez egy nagyon jó dolog, Borsó is, én is nagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy visszamehetek. Ugyanakkor nehéz is volt. Megint el kellett szakadnom. Másfél év logisztika után. Meglepően megszerettem ezt a számomra tök idegen és új terület, de persze nem a beszerzés lesz ami hiányozni fog úgy igazán. A társaság. Mint mindig. :-) Mért vagyok ilyen hülye ragaszkodó fajta? Jól megnehezítem az életem....

Hétfőn tehát sétálva indultunk munkába, ketten, mint régen. Ez úúúúgy hiányzott. Persze ez csak kívülről volt ilyen idilli, :-) ránk jellemző módon a hét minden reggelén káosz uralkodott, késve ébredés, kapkodás, morgás, aztán a kényelmes séta helyett gyaloglás-futás.... :-) Mit is mondhatnék? Majd átállunk.. :-))

A régi-új közeg nagyon jó, örülök, hogy most nem kell az "amíg megismerek mindenkit, teljesen kívülálló vagyok" érzéssel küzdenem. 

Persze ennek a bejegyzésnek a "vicces hét" címet is adhattam volna. Mikor anno itt dolgoztam még az első, rosszul sikerült házassággal, azaz annak lezárásával küzdöttem. Ez persze most túl magas labda (névváltozás, névtábla, stb.)....az elmúlt 5 napban lépten-nyomon belefutottam a "naaagyon vicces" megjegyzésekbe, amikre az adott pillanatban még sikerült mosolyogva reagálnom, de a hét második felére azért már nyomasztott. Borsónak ki is adtam a bánatom, megbeszéltük, hogy bizony, ahogy Noémi mondta - ezt a békát le kell nyelni :-) Végülis lenyeltem, mindenki, aki akarta, kiélhette számomra érthetetlen gonosz hajlamát, mert más kudarcán, meg bénaságán poénkodni - hát nem is tudom..... Anno a válásokkor már végigcsináltuk - minden "tökéletes életet élő" embertől egy megjegyzés - ezt még befogadtuk, oké, belefért, önkritikánk nekünk is volt és tisztában voltunk a helyzet abszurditásával is. De hogy évek múltán is még hallgatni fogom... na szóval hál'Isten ez is megvolt, túl vagyok rajta. :-)) Megkönnyebbülés.

Közben aztán Borsó volt túrázni a Schneeberg-en ahonnan ugyan hadirokkantként, de büszkén tért haza. :-) 

Azt ígérte ír majd a túrázónára bejegyzést - nos :-) kíváncsi leszek :-))

Ebben a két hétben mostunk életünkben először kocsit úgy, hogy az nem az apukánké, a tesóval voltam a nagyiéknál ablakot mosni, ahol végül csak két ablak várt ránk, a többit a papival megcsinálták... fél óra alatt végeztünk. :-) Most voltam életemben másodszor jóga órán, és először úgy, hogy nem aludtam rajta el. Tegnap voltam ingyenes promóciós sminkelésen. :-) Ilyesmik. :-)))
Na és persze - hivatkozva a munkahelyváltásra- nagy elhatározásokat is hoztunk:

1. 3 év kihagyás után újra rendszeresen mozogni fogunk.

2. A tavasszal ellentétben most ősszel újra gyakran megyünk kéktúrázni.

3. Esténként először feladatcentrikusak leszünk, csak utána pihenünk.

4. Csak két-három naponta netezünk. (azaz ezt csak én határoztam el és még fogalmam sincs hogy csinálom majd meg).

5. Mindent este előkészítünk, hogy ne reggel kelljen kapkodni.

Egyszóval. Rendszert viszünk az életünkbe. Hehe. Kíváncsi vagyok, vajon hány ember fogadta ezt meg és hányszor az életében...meg, hogy mi még mennyiszer fogjuk.

Mindenesetre tegnap este a "nincs kimosva a focis gatyám" vita után eldöntöttem, hogy változtatok. Ez a mosás probléma nem egyszerű, minden hétvégén 5-6 adagot mosok, néha hét közben is, szóval nem tudom, hol rontom el... ezér: 1. holnap a Borsó szüleiénél átnézzük milyen ruhái vannak ott, ami jó neki azt elhozzuk. 2 . veszünk zoknit, pólót, vagy amit szeretne, amiből kevés van. 3. bazi nagy betűkkel kiírtam mindent a mosógép fölé, hogy mit, hogyan és mivel kell mosni. 4. megbeszéltük, hogy ha valami speckó ruha ( mint a foci cucc) kell neki akkor előre szól.

Kaja probléma. Meg kell tanulnom vásárolni. A Borsó szerint nevetséges vagyok az abc-ben, úgy kóválygok, mint aki elveszett. Van benne valami. Csak csodálom a nőket, akik céltudatosan pakolják a kosárba a sok mindent. Ezért. Naponta kinézek valami receptet majd. Este felmérem, hogy mi nincs itthon hozzá, másnap megveszem és este Borsival együtt elkészítjük.

Porszívózás. Utálom a porszívónkat mert baromi hangos. Nincs mit tenni. Porszívózok, aztán várom, hogy egyszer majd elromoljon és halkabbra cseréljük. :-))

Sorolhatnám még, de dél van, és tartom magam - ma még :-)) talán - a nagy elhatározáshoz. Megyek és takarítok. :-)) Mert szorgalmas leszek. Ügyes, okos és szerény.

forrás: http://artosztaly.blogspot.hu

mosó masa mosodája

Ez volt az a könyv amit anno, olyan 5-6 évesen megkaptam anyukámtól, elejében a büszke bejegyzéssel: Emlékül, hogy kimondtad az "r" betűt. :-) A sztorihoz persze hozzátartozik, hogy logopédus ancikám hosszú estéket küzdött velem a hálószobájukban ülve, bürrögve, versikéket kántálva, gyakorolva, mire egy mumpszos megbetegedés alkalmával a tetőtéri ablakon át megláttam az égen egy repcsit és hopp - megtört a varázs. Anya szerint mumpszkor van valami változás ott a torokban, hangszálakkal, ilyesmi- ebben nem vagyok járatos- szóval ez segített hozzá, hogy ne jépa, jetek, mogyojó legyen ezután.....

Most, huszoniksz évvel később beteljesedett eme nem szándékolt determinációm- magyarán szólva mosó masa lettem magam is. Egy hete pont, hogy megfőztem életem első önálló mosógéljét. A tesztelős ruhák azóta megszáradtak, itt pihennek a vasalókosár szemérmetlenül magas kupacának tetején. Na, de kezdjük az elejéről.

Írtam már, hogy a Nők Lapja Ökoanyu cikksorozata lendületet adott az amúgy már jóideje bennem szunnyadó szándéknak, hogy az eddigi próbálkozásaim skáláját szélesítve a háztartásunk minél több frontján környezettudatos legyek. 

A mosás kényes, sarkalatos pont volt nálam - szerettem a kényelmes, egyszerű, illatos hagyományos mosógél + öblítő párosítást. Olvastam ugyan, hogy kémia, meg rossz a bőrnek, stb, de őszintén - ez annyira nem zaklatott fel. Annál inkább a gondolat, hogy mi megy mosás után ki a csatornába..., illetve hát az egyik legfontosabb - az ára. Mindig nagyon szájhúzva hagytam ott a sok-sok ezer forintot a kis háztartásiban....

A mosódiót egyszer régen próbáltam - nem emlékszem mért, de nem volt jó a benyomásom, úgyhogy süllyesztőbe is került a téma.

Múlt szombaton azonban a már korábban beszerzett alapanyagokkal nekiláttam. Az alapanyagok többesszáma vicces, mert nem is kellet hozzá más, csak mosószappan és víz. Egy csomó receptet elolvastam a neten, de elsőre ezt a legalapabbat választottam.

Feldaraboltam a bioboltban vett Tisza mosószappant. Rögtön feltűnt, hogy nem épp kellemes a szaga. Olyan zsírszagú. Mindegy. (A képeket a telefonommal csináltam- nem egy csúcsminőség...)

Aprítógépbe szórtam és kvázi ledaráltam.

Ezt a darálékot 5 liter vízbe öntöttem és elkezdtem közepes lángon melegíteni. Nem emlékszem  pontosan meddig tartott, talán egy óra, annyi se, mire egységes, egynemű lé lett belőle. Közben néha kevergettem csak meg, nem igényelt túl sok törődést.

főzés előtt

közvetelenül főzés után

Mikor kész lett kitettem hűlni az udvarra- ennek két oka is volt- egy: kint gyorsabban hűlt, kettő: iszonyú büdi szaga volt, és már az egész lakás ebben a szagban úszott. Jól kiszellőztettem a kecót, a trutyira meg fedőt tettem és kint hagytam éjszakára. Kicsit aggódtam, mert az állaga teljesen folyékony volt. Teljesen.

másnap

Szerencsére vasárnap reggel mikor futottam ki megnézni, elégedetten konstatálhattam, hogy ez bizony géllé változott. Egész egynemű volt, de azért az instrukcióknak megfelelően botmixerrel átkevertem még. Szuper szép, tipikus mosógél szerű cucc lett a végeredmény. De még mindig büdös. Ne valami erőteljes szagra gondoljatok, csak egy enyhe, fura mellékszagra. Ekkor már megbántam, hogy nem a Müllerben vett két 100 g-os mosószappant bontottam meg, azoknak ugyanis a csomagoláson keresztül is éreztem az enyhe citromos illatát. Hát, a lustaság, ugye- ez a Tisza szappan egy darab 200 g-os volt, gondoltam könnyebben elbánok vele... mindig tanul az ember...

Már csak az utolsó fázis a flakonba töltés volt hátra- ez bazi egyszerű volt, nincs is mit írni róla.

A 4,5 l-es flakonom az 5 l-hez logikusan nem is lett elég, jobb híján egy borosüvegbe töltöttem a maradékot.

Azóta mostam vele már ágyneműt, színes ruhát és sötétet. Úgy érzem teljes siker. Az új kombinációm: az adagoló feléig mosógél -vagy piszkosságtól függően kicsit több- ebbe egy evőkanál mosószóda. Ezt dobom a dobba. Az öblítő adagolóba egy öblítős kupaknyi ecet. És ennyi. Nem cifráztam túl- mind3 mosáshoz így jártam el. Amit még mindenképp említeni akarok, hogy nem lettek a ruhák büdösek. Sem a szappan, sem az ecet szaga nem érezhető. Illatuk sincs ugyan, de határozottan tiszták.
A fehérekhez majd még teszek nátrium-perkarbonátot, mert azt olvastam sok helyen, hogy mennyire jó ezért majd  ki szeretném próbálni. Meg persze lesz itt még kísérletezés azt hiszem. :-)) Nagyon élvezem. :-))

sosem lesz vége....

Ezt érzem most. És nem... :-) épp nem a nagy szerelemről írok, persze annak sem lesz reméljük. Ez most a házimunka. Nincs nagy lakásunk. Nem egy garzon, de nem is hodály, kettőnknek nagyon kényelmes, kellemes otthon. Csak rendben tartani ne kéne....

Ma egész délután - na jóóóó...lehet, picit túlzok, szinte egész délután :-)- kint voltam. A kertben. A kb. 8 m2-es kertben. :-) Hogy itt mennyi munka van! Az összes balkonládát, cserepet és dézsát át kellett mosnom. Vízkőtelenítenem. Lehetőségekhez mérten fertőtlenítenem. Persze környezetbarát módon. Totál kész vagyok. Uncsi volt. Fárasztó. Erre bejövök...és a lakás is egy katasztrófa. Mosogatni kell. Vasalni. Mosni. Porszívózni. hehe... na Borsó pont a monitoromra nézett. Fel van háborodva. :-) Hogy ő picit mosogatott! Eltette a pulcsiját a kanapéról! Eldobta a tojáshéjat! Méghogy katasztrófa! :-))) (nem mellesleg amúgy vacsit is csinált nekem - nyami.)

Lényeg, hogy holnapi kirándulás lefújva. Itthon maradunk. Ültetünk. Új muskátlikat. Garázst pakolunk. Garázs előtt füvet nyírunk. Igazi vasárnapi kertvárosi idill. :-))

zöldülésem újabb fázisa

Csapongó témájú és változó gyakorisággal ápolt net-naplónkban (bár csak én írom, de kettőnk létezéséről) - szóval itt, e nemes felületen már több ízben nyomát hagytam, hogy én bizony képességeim szerint zöld vagyok (Borsó meg zöldül). 

Nagyon szívesen merülök el minden környezetbarát, környezettudatos és sorolhatnám még címszavú újságcikkben, interjúban, mindig hevesen bólogatok, még a fanatikusokat hallva, olvasva is, hogy bizony, ...de jó, ...igen. Persze tudom ám, hogy az elvi azonosulás önmagában mit sem ér, ezért időközben, apránként ugyan, de teszem a lépéseket afelé a cél felé, ami a "józan öko létet" jelenti számomra. 

Ehhez a haladáshoz nagy lendületet adott a Nők Lapja új cikksorozata, az Ökoanyu. Nevetséges, de várom a percet, mikor anyáéknál a konyhaasztalon meglátom az új számot és végigpörgetve rálelek a cikkre. Eddig hármat téptem ki nagy elánnal, majd itthon a fotelbe kucorogva először alaposan átmazsoláztam őket, aztán a kis boszorkányos füzetembe (mert van ilyenem :-) a másik felében házi gyógyító praktikákkal teleírva) precízen felvéstem az ötleteket, amik megfogtak. Ezenkívül folyamatosan bőszen böngészem a világhálót ahol megannyi kotyvasztós receptre lehet szintén rátalálni.

Múlt szombaton nyakamba vettem a várost és beszerző körutat tartottam. Vettem a patikában 2 kiló mosószódát- tök véletlenül pont az előttem álló néni kért :-), így jöttem rá, hogy itt lehet ilyet...

Vásároltam még marhaepeszappant, mosószappant, nátrium perkarbonátot, illetve néhány környeztebarát cuccot- mosogatószert és általános tisztítót. Ez a nap ennyiben ki is fulladt. Lebetegedtem.

Most szombaton azonban eljött az idő. Nekiestem a fürdőszobának. Ecetet és szódabikarbónát eddig is használtam. Ökoanyu által javasolt spriccelőm is volt. Ebbe elkezdtem kotyvasztani. 

Öntöttem bele 3 ujjnyi ecetet kb., egy kis forsch általános tisztítót, belecsavartam egy fél citromlevet és felöntöttem vízzel. Na, ezzel telespricceltem mindent. Büdi lett, bár a benne lévő tisztítószer szerencsére levendulás volt és egész tűrhetően kompenzálta az ecetet. Az azért vicces volt, mikor Borsó hazaérkezvén engem a fürdőben ülve, kinyomott citromok, fehér porok, és flakonok között talált. Nevetett, hogy nem vagyok százas...

Szóóval, a klotyóba a dm-es öko wc tisztítót tettem és otthagytam az egész fürdőt, hááát, jó sok ideig. Visszamenni nem volt nagy élmény. Mart az ecetszag. Mosogatószivaccsal átdörzsöltem a zuhanykabin üvegfalait, meg ajtajait és -----óóóóóóóóóó--- hát ez egész jó lett! Meglepődtem. Ecetes spricceléssel már többször próbálkoztam, nem igazán vált be korábban. De így, a kuytulékkal, igen. :-) Hűűű, na, megjött a kedvem. A klotyó nem lett tökéletes, így beleöntöttem nem kevés szódabikarbónát és erre épp csak annyi ecetet locsoltam, hogy olyan pasztás állaga legyen. Vadul nekiestem a wc kefével és szuper tisztára pucoltam. Ragyogott, komolyan. :-)

A mosdó már kispálya volt, ecet, szódabikarbóna, meg spricceltem ide is a házi tisztítóból. Minden szép lett. Csak nagyon ecetszagú. Nálunk nincs ablak a fürdőn, az elszívó mit sem ér... de a vegyszerszag sem lenne jobb. Jól átszellőztettem az emeleten és kész.

Jelentem az első kör sikeres volt. Mindjárt elfogy a mosógél .... és akkor jön a szappanfőzés...húúú, izgiii. :-)

Menniyre zöld?

Vigyázat! Hosszú bejegyzés lett!

Ma egy újabb lépést tettünk a környezettudatos lét irányába - kisöreg energiazabáló hűtőnket lecseréltük. Az új - azontúl, hogy klasszisokkal energiatakarékosabb - még tágasabb is, a mélyhűtő rekesz helyén plusz egy polcunk van. Az elmúlt két év tapasztalata alapján bőven elég mélyhűtésre az alagsorban lévő... -és akkor rögtön egy fekete pont- nálunk ugyanis két hűtőszekrény van, ami szerintem luxus, de az adottságok miatt kvázi kényszermegoldás. A konyhában egy pult alá beépíthető kicsi, lent meg egy Borsó előző otthonából származó nagy. Szerencsére ez utóbbi nagyon alacsony fogyasztású, hátránya viszont, hogy nem lehet a sima és a mélyhűtő részét külön-külön működtetni, így a lefagyasztott ételek miatt az egész megy...  

Ahogy pakolgattam be az új kicsibe a kajákat, gondolkodni kezdtem, mit tettünk az elmúlt két évben, hogy az amúgy szavakban oly komolyan vett, és elvi szinten is teljesen magaménak vallott környezetkímélő életmód valóssá is váljon.

Forrás:http://www.brujulainterna.com/2008/12/world-environment-day-2008-kick-the-habit-towards-a-low-carbon-economy/

Mikor Borsóval összeköltöztünk mindketten egy-egy valamennyire kialakult háztartást hagytunk magunk mögött és kezdtünk mindent majdnem előről. A majdnem az az a pár dolog, amit még a lakás első tulajdonosnénije hagyott itt és amik közül -hála Edit néni jó ízlésének- többet még ma is használunk (az egyik ilyen volt a most lecserélt hűtő is. :-)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy anno az alapdolgok beszerzésénél a környezetvédelem elsődleges szempont lett volna. Gyorsan kellett porszívó, vasaló, edények, ágy, asztal, minden ami ilyenkor szokásos... mindenből próbáltunk racionális megoldást találni, most így, két és fél év távlatából nézve - jó választásaink voltak. Persze nagyon örültem volna, ha a vásárláskor kiemelten figyelhetek, hogy miből és hogyan készült, mit és mennyit bocsájt ki, stb., de az nem ez az időszak volt... :-)

Az egyéni szinten értett környezettudatos életmódnak -mint feltételezésem szerint minden életmódnak :-) - van bizonyos anyagi vonzata. Azt hiszem, (de persze nem jártam utána tudományosan) egy zöld háztartás  beruházás része sokkal húzósabb, fenntartása viszont lényegesen költségkímélőbb a hagyományos társáénál. Ebbe nem is megyek most bele nagyon, tudom, hogy számos érv van pro és kontra, rengeteg közgazdasághoz értő muksi végzett rengeteg kimutatást, hogy megéri, nem éri meg.

Nálunk sem az épület, sem a berendezés nem kifejezetten zöld. Nos. Ezekkel az adottságokkal a következők történtek nálunk ezidáig - lentről haladva felfelé:

Alagsor:

MOSÁS- SZÁRÍTÁS

Ez egy gyenge pontom a mai napig. Az öblítő a gyengém. Tudom, hogy nem kéne, de egyszerűen imádom, hogy illatosak a ruhák - igaz az illóolajos megoldást még nem próbáltam... A mosógélt sem bírom lecserélni még mosódióra- próbáltam- nem tudom konkrétan mért, de nem jött be. Neki kellene futnom még egyszer. Tudom, vannak öko-mosószerek- tetszenek, túl drágák. Szóval ez fekete pont.

Mindent max. 40 fokon mosok. Víztakarékos programmal. Na jó, a törölközők, ágyneműk 60 fokon mennek, de semmi más. +  nemrég áthívtam Borsó apuját aki megjavította a csöpögő mosógép csapot. 

Nem használok szárítógépet. :-) Jó ez tudom nem nagy szám, de elvből sem. Angliában nem volt lehetőség teregetni, ott így szárítottam a ruháim- utáltam, tök gyűröttek lettek. Most nyáron kint, télen lent teregetek- isteni illat van tőle és mivel ott a kazán is, tök gyorsan megszáradnak.

FŰTÉS

Sima kombi kazánunk van. Jó lenne kondenzációs. Mostanában tuti nem cseréljük le. Nem fűtjük túl a lakást. Hozzászoktunk az alacsony hőmérséklethez, egészségesebb. Ez amíg ketten vagyunk szerintem működik is. Ami előrelépés, hogy az előszobában - ami inkább csak szélfogó- volt egy kis radiátor - tök felesleges volt, így leszereltettük, a fiú WC-ben lévőt ami nem működött viszont megjavíttattuk. 

HULLADÉK

Van egy bazi nagy bevásárlótáska -klasszikus tesco big green bag- ebbe gyűjtünk minden papír és műanyagszemetet. Emiatt kissé hosszadalmas kint a konténereknél a válogatás, de amíg nincs hely a konyhában a szelektálásra ez az egyetlen megoldás. A mosogató alatt a sima kuka, az üvegeket és (ha néha van sörös doboz) a fémhulladékot a garázsban gyűjtjük. Próbálok figyelni a felesleges csomagolás kerülésére, és szinte sosem kérünk nejlon zacsit. A Borsónak mindig van egy helyes Liverpool-os ruhatáskája a hátizsákban, nekem pedig ez a gyönyörűség lapul a retikülben:

Földszint:

MOSOGATÁS

Körülbelül fele-fele arányban mosogatok kézzel és géppel. Ez csak az utóbbi időben lett így, korábban a kézi mosogatás messze vezetett, kettőnknek ugyanis lassan gyűlt össze annyi edény, hogy beindítsam a gépet. Mostanában lustább vagyok, de mindig tele gép megy csak le (néha kicsit összegyűlik :-). Arról, hogy mi az energiatakarékosabb van egy jó cikk itt, persze nem tudom mennyire elfogulatlan. Sajnos ha kézzel, akkor folyóvíz alatt mosogatok, de öko szerekkel. A Frosch levendulás súrolószer és a dm sajátmárka natura szériája jött be a legjobban. Ezek szerintem olcsók is.

Földszint és emelet:

TAKARÍTÁS

A legfőbb szer amit használok az ecet. Utálom a durva szagát, de olcsó, hatásos és nem vegyszer. Ezzel vízkőtelenítem a vízforralót, a mosogató környékét, a teljes fürdőt. Vegyszerek közül a fent már említett dm-es denk mit nature család wc tisztítóját, Frosch súrolót használok. Vészesetre van azért sajnos Cillit Bang. Csak ha muszáj. Biológiailag lebomló takarító kendővel dolgozok, hogy ez aztán tényleg lebomlik-e, nem tudom. Amit mostanában újítottam - apáéktól megkaptam egy elfekvő kis kézi Karcher gőztisztítót. Ezzel még barátkozom, de tetszik, igaz elektromos áramot igényel, de vegyszert meg nem.

EGYÉB

Megreformáltuk a lakás világítását. Az eredetileg számomra kevés és rossz helyen lévő lámpák megmaradtak ugyan, de kiegészítettük egy csomó új, kisebb és nagyobb világítással, hangulatfényekkel, háttérvilágítással. Ezekbe mind energiatakarékos izzók kerültek, amikről hallottam már ugyan, hogy sosem jön be az áruk, sőt a negatív hatásairól már bejegyzést is írtam, de azon helyeken és azon funkciókra melyekre használjuk szerintem tökéletesek.

Az elektromos energiafelhasználás terén a számítógépeink gázak kicsit- a Borsóé talán nem is, de az enyém...- hát persze pontos adat szinten gőzöm sincs. Szóval sajnos tény, hogy gyakran megy tök feleslegesen, mert közben mászkálok, vagy épp lemegyek enni... Mindenhová tettünk viszont a sima hosszabbító helyett olyan piros lámpásat amit ki lehet nyomni...

Lassan magam is kezdem unni a témát, nem is jut nagyon más eszembe... még csak annyi, hogy van esővízgyűjtőnk - nyáron abból locsolunk. :-) Ez piros pont szerintem egyértelműen.

Szummázva a fentieket: van még számos terület ahol fejlődni lehetne, kellene. A törekvés megvan, meglátjuk két év múlva miről tudok majd beszámolni. :-)

Ja és még egy könyvajánló - nekünk anno az egyetemen kötelező olvasmány volt, nem véletlenül, érdemes elolvasni:

Mathis Wackernagel, William E. Rees: Ökológiai lábnyomunk

az anya spájza

Ma NAGYtakarítok. A gépemen. Az intenzív mappázások közepette ezt a két fotót találtam. Nemrég kaptam le a telefonommal, otthon az őseimnél. ANYA ÉLÉSKAMRÁJA. :-) Nem csoda, hogy gyakran járok haza portyázni, igaz? :-) Gyönyörű.

Remélem egyszer nekem is lesz egy ilyen: