szabadnapok....

Három napot kivettem. Apa miatt, mert pénteken engedték ki a kórházból és arra számítottam, hogy segítségre lesz szüksége. De egész jól van. Gyenge, nem mondom, de rosszabbra számítottunk. Tegnap sokat voltam vele, bár már dolgozgatott, ma pedig egész nap dolgozik, így én szabaddá váltam. Mit mondjak, irtó jó. Pihenni kicsit...

Festegettem:

Pihentem. Mostam. És takarítottam. Holnap remélem megint festek. :-) Már vannak ötleteim, csak időm is legyen.

Ja! És a hétvégi váróterem barkácsolás:

:-) Igen, nagyon jól szórakoztunk.

nevemnek a napja

Korábban már említettem, hogy a névnapi ajándékom már a hónap legeleje óta megvan, azóta itt lapult a szekrényben, direkt elő sem vettem, ne is lássam. Ma végre hivatalosan  megkaptam. Ő az:

Hát, teljesen be vagyok indulva, őőőőrület. Szét fogok én itt csiszolni mindent! Úgy vateráztam le a kis aranyost, vaci új, én leszek az első vadorzó aki összepiszkolja majd. Háháááá! (jó, valószínűleg a Borsó lesz az első, mert én majd az éles pillanatban betojok, hogy nem merem... csak mert így szokott lenni...)

Amúgy a nagy barkács fellángolásomtól részben azt is remélem ám, hogy talán javít a mozgáskoordinációmon. Tudjátok: lassú, megfontolt, ésszerű mozdulatok. Kb. 6 éves koromtól egy jó darabig jártam klasszikus balettra. (Na, ezen a Borsi rendszeresen röhögő görcsöt kap. Szerintem az sokat elárul, hogy "Kecseském"-nek szokott gúnyolni. :-) Na tehát, anyáék azt remélték a balett segít.... nem így lett, de arra azért én sem számítottam, hogy 30 évesen még mindig a végtagjaim irányításával küzdök... Talán egy ilyen rezgőcsiszoló kordában tartása....sosem lehet tudni. 

Szóval, ma február 26. van és ha eddig nem is éreztem égetően, most már végképp én is beállok a sorba, azok közé akik azt kiáltják: GYERE MÁR TAVASZ!!! Mert ha végre tartósan kisüt a Nap én bizony kitelepedek az udvarra és reszkessetek szomszédok! A csiszolómmal egész nap berregni fogok.

Azért, hogy megmaradjak lánynak, azaz nőneműnek, elárulom, hogy a Borsi meglepett ám valami széppel is. Az meg ilyesmi:

forrásért katt a képre

Ez az első orchideám itthon, az irodában van több gyönyörű is, de azokat én csak nézem, nem gondozom (néha, ha mondják a többiek, öntök rá vizet). Lényeg a lényeg: félek. Csak sikerüljön életben tartanom.... Mit kell egy orchideával csinálni? Majd locsolókannával fogok pirouettezni. Tüllszoknyában....

forrásért katt a képre

ajándék fogasnak ne nézd.....

Történt ugyanis, hogy karácsonyra az egyik meglepetésem az volt a Borsó részére, hogy kapott egy saját készítésű és kizárólagos tulajdonú fogast a hálóba, ahol csak az ő ruhái lóghatnak. Az első bibi a saját készítésnél adódott, mert én tök ügyesen kinéztem a DIY oldalakról, hogy milyen pofon egyszerű ez kérem, ami gondolom, ha lett volna eszközöm az is lett volna. Így nagyrészt apukám segítségével készült el a fogas, ami első körben így nézett ki.

A fogantyúkat a Boróka otthonboltban szereztem be, direkt szerettem volna ilyen csicsásra. A gond több lépcsőben jelentkezett. Először az összeszerelésnél, ahol kiderült, hogy a csavaros része túl hosszú, így le kellett vágatni belőle.

A második probléma már használat közben jelentkezett, miszerint ugyanis ezek a fiókgombok tökéletesen alkalmatlanok akasztás céljára. Nincs mit szépíteni, ezt nagyon elbénáztam, tiszta nő aggyal álltam a dologhoz, csak a külsőt néztem, a funkciót nem. :-S Ciki....

Szerencsére az ötből egy fajta működőképesnek bizonyult, ennek a kialakítása akasztásra megfelelő, így gyorsan januárban vettem még belőle 4-et.

Persze ezeknek a csavarhosszából is kellett vágni, amit ma Borsó apuja pikk-pakk meg is oldott, így végre elkészült a fogas. Már csak festeni kéne,de azt majd tavasszal ,vagy lehet, hogy soha. :-)

És hogy ez az ajándék egy kicsit öncélú is volt a részemről az tagadhatatlan. :-)

Nézzétek: Ilyen volt......

Ilyen lett......

 Nekem bejön. :-)

no meglepi

Februárban lesz a névnapom. A végén. DE MÁR MOST TUDOM AZ AJÁNDÉÉKOOOOM. Bibiiiii. :-) Ez persze totál dedó, nevetséges, hogy eddig szinte alig bírtuk megállni, hogy ne áruljuk el kettőnk közül az éppen soron következő ünnepeltnek, mit kap majd. Én konkrétan szenvedek, ha megveszem és még napokig, ne adj Isten hetekig titkolnom kell, hogy mi az. Sokszor addig froclizom a Borsót, míg ki nem találja. Utána persze totál lelombozódom....franc, gondolhatok ki valami újat, ami sokkal jobb, hiszen ennek így nem fog annyira örülni, nem is lesz meglepi.... Ezt persze már eljátszottuk fordítva is, meg olyat is, hogy nem vártuk ki  a húsvétot/szülinapot/etc. és odaadtuk előbb az ajándékot... volt itt kérem már minden.

Fenti problémakört megelőzendő az utóbbi időben a kilométeres (fejemben őrzött) kívánságlistámból viszonylag hamar konkretizálom, mi az amire a legjobban vágyom. Mondjuk az is jellemző, hogy a Borsó simán beletrafál - jellemzi, hogy milyen jól ismer már...:-)

A lényeg - mielőtt pont azt elfelejteném megemlíteni- hogy már nagyon is pontosan tudom, mit ad a Borsó nekem a nevem napján, és hogy mégis legyen meglepi a sztoriban, hát nem lövöm le a poént. Kulisszatitkokat viszont elárulok: én vettem :-), a vaterán, ma este, jövő pénteken veszem át, :-) és alapdarabja lesz a DIY- újítsuk fel otthonunkat projektemnek, konkrétan a bútorfelújítás nélkülözhetetlen tagjaként. Csak bírjam ki, hogy addig nem árulom el nektek, mit kapok. :-)) hehehe

jaaaaaaaaaj, már most nehezen megy, hogy ne mondjam el.....

kész :-) (patika szekrény finish)

:-) Három hét megfeszített munka után :-).... íme: a nagypapa fürdőszoba szekrénye újra funkcionál. Kicsit régies, kicsit elütő, a helyreállítás kicsit kezdő.... de a miénk, és ahányszor kinyitom majd reggel, rohanás közben a fogkeféért nyúlva és fél lábbal már a cipőt a lábamra ráncigálva, mindig eszembe fog jutni, ezt én csináltam.

kudarc és siker

A tegnapi alapozás után ma nem bírtam már várni, és nekiestem a szekrénynek a zománcfestékkel. Nem kellett volna. A belsejét kezdtem, amit okkerra fogok pingálni, és ugyan láttam, hogy az alapozó még nem teljesen száraz, képtelen voltam megállni és belekezdtem. Pfúúúú. Gááááz. A fehéres alapozó, meg az okker keveredett, csíkos lett, meg foltos, rámentem a hengerrel, még rosszabb, aztán a sarkokban meg katasztrófa.  Kisebb összeomlás, félhangos hiszti, aztán némi megnyugvás után fogtam az egész "műhelyt" (ebédlőasztal) és megszüntettem. Letettem egy elfekvő helyre a szekrényt száradni, mindent elpakoltam. Azért kicsit lehangolt, azt hittem ma meg is lesz, már annyira várom, meg hát a dobozra az volt írva 12 óra a száradási idő. Valamit lehet nem jól csináltam. Mindegy. 

Mert van sikerélményem is. Ma életemben először végre nem csak megfigyeltem az aukciókat a Vaterán. Le is csaptam egyet. :-) Egy szuper kis art deco széket szereztem!!!!! Teljesen be vagyok zsongva, hogy hogy jut el az ország másik feléből hozzánk persze még gőzöm sincs, de majd megoldjuk ezt is. 

Teljesen bele vagyok szerelmesedve az Art deco-ba mostanság. Az álmom, hogy egyszer lesz egy kis garzonunk valahol egy budai vagy pesti bauhaus épületben. Ha teljesül ezt a széket oda elviszem. :-)

patika szekrény 2.

Nem is tudom, mért hívom patika szekrénynek, igazából egy mosdó feletti kis szekrény lesz belőle, ha egyszer kész lesz. Ma haladtam a múltkor elkezdett munkával. Életem első bútorfestéséről beszélünk, ugye. :-) A hangulatom nem egészen volt olyan, mint szerettem volna, összevesztem a nagyobbik tesómmal, azaz inkább ő velem, ezért kicsit lehangolt vagyok ma, de a lényeg a lényeg: a munkának mennie kell. Jó is volt csinálni, mert terápiás hatással bírt rám feladat.

A csiszolást már múlt héten befejeztem:

Ma az alapozó festés fázis jött. Izgultam, de ez meglepő módon, nem egy ördöngösség. Először felkentem ecsettel, aztán száraz teddy hengerrel átmentem rajta még (ahogy az akicsiház blogról tanultam :-). Első körben kicsit kevéssé, majd a következő adagnál kicsit túl hígítóztam a festéket, de talán jó lesz. Igazából marha jó csinálni, buli, én a festékszagot is szeretem, de azért a bejárati ajtó, meg egy kis ablak is nyitva volt. A szekrényajtón lévő üveget nem kíméltem, mert az tükörre lesz cserélve (amúgy meg persze festőszalagom még nincs is), így a frontját lealapoztam. Nem tudom, mi a sorrend - előbb üvegcsere aztán festés, vagy fordítva, de mivel totál sok hígítós festék maradt egy fémpohárban, gondoltam használok belőle amennyit csak tudok. Az a tervem, hogy elteszem így egy üvegbe, mert az eredeti tégelybe nem merem visszaönteni a hígító miatt, de hát persze a járatlanságom mutatja, hogy fogalmam sincs, hogy ez így jó lesz-e, meddig áll el, fel lehet-e még használni. Most  türelmetlenül várom a holnapot, amikor várhatóan kis csiszolás után jön majd rá a zománcfesték. Vagy még egy réteg alapozó? Még utánaolvasok, hogy legyen. De az alapozóból szerintem talán egy réteg elég. Tyűűű, nagyon izgalmas!! 

 

  

 

Alapozás tehát pipa, hamarosan (remélem) jövök a következő lépéssel. :-)

patika szekrény

Hónapok óta melengetem ezt a projektet. Kerülgetem, nézegetem, tervezgetem. Nem egy nagy dobás. Csak a nagyapa régi fürdőszobai kis szekrényét szeretném kipofozni. Ez is, mint sok egyéb "lom", nálunk kötött ki. (valójában ezen darabok száma egyre csak nő. exponenciálisan.) A pincében állt eddig. Jól elvolt. És nekem mikor jut eszembe, hogy akkor nosza, most nekiállok?? Most. Novemberben.... Gratulálok. (vállveregetés.) Ezt megint ügyesen kigondoltam.
:-S.
Na de, nincs mit tenni, :-) most már csinálni kell, mert csak ez jár a fejemben, nem hagy nyugodni. Vasárnap óta csiszolok. A garázsban.... A hidegben.... Én hülye..... és hát....iszonyatosan élvezem. Ma gyomor problémák miatt kényszerszabit vettem ki, de persze nem volt maradásom a lakásban, így - kisebb megszakításokkal ... :-( ... - a délelőttöt a "műhelyben" töltöttem, ami lényegében egy falhoz tolt műanyagasztalból áll. Azt hiszem a vasárnapi és a mai (2 x 2-2,5 óra) csiszolás után kijelenthetem- ezzel a fázissal megvolnék. Végre jön a jobb rész. Az alapozó festés. Ehhez ma sem a fizikai állapotom sem az időjárás nem kedvezett, mert törpokoska :-)- ahogy múltkor a kineziológus nevezett - utánaolvasott ám az interneten, és azt tanulta, hogy túl magas páratartalomban nem szabad festeni. Szóval az majd valamikor máskor a héten. Várhatóan a hétvégén. Ha kibírom addig.

Amúgy a sztori eleje lemaradt. Vasárnap ebéd után megkértem Borsit, ugorjunk el a Praktikerbe, mert itt az idő, festéket szeretnék venni, kb. azonnal. Az eladólány segített, bár érezhetően (és jogosan) teljesen hülyének nézett. Észrevette, hogy lakkozóhengert fogok a kezemben, azt kicseréltük, közben büszkén ismertettem vele a tényállást, hogy a netről én mindent megtanultam és most lesz ecset először a kezemben. Alapozó, zománcfesték két szín is, teddy henger, hígító.... Hüpp, kicsit meglepődtem a pénztárnál. :-) Szóval teljes lázban értünk haza, és azonnal neki is láttam, sötétedésig.

Íme a kiindulási állapot (telefonnal fotóztam):

Folyt köv. :-)