Föld Órája 2013

mosó masa mosodája

Ez volt az a könyv amit anno, olyan 5-6 évesen megkaptam anyukámtól, elejében a büszke bejegyzéssel: Emlékül, hogy kimondtad az "r" betűt. :-) A sztorihoz persze hozzátartozik, hogy logopédus ancikám hosszú estéket küzdött velem a hálószobájukban ülve, bürrögve, versikéket kántálva, gyakorolva, mire egy mumpszos megbetegedés alkalmával a tetőtéri ablakon át megláttam az égen egy repcsit és hopp - megtört a varázs. Anya szerint mumpszkor van valami változás ott a torokban, hangszálakkal, ilyesmi- ebben nem vagyok járatos- szóval ez segített hozzá, hogy ne jépa, jetek, mogyojó legyen ezután.....

Most, huszoniksz évvel később beteljesedett eme nem szándékolt determinációm- magyarán szólva mosó masa lettem magam is. Egy hete pont, hogy megfőztem életem első önálló mosógéljét. A tesztelős ruhák azóta megszáradtak, itt pihennek a vasalókosár szemérmetlenül magas kupacának tetején. Na, de kezdjük az elejéről.

Írtam már, hogy a Nők Lapja Ökoanyu cikksorozata lendületet adott az amúgy már jóideje bennem szunnyadó szándéknak, hogy az eddigi próbálkozásaim skáláját szélesítve a háztartásunk minél több frontján környezettudatos legyek. 

A mosás kényes, sarkalatos pont volt nálam - szerettem a kényelmes, egyszerű, illatos hagyományos mosógél + öblítő párosítást. Olvastam ugyan, hogy kémia, meg rossz a bőrnek, stb, de őszintén - ez annyira nem zaklatott fel. Annál inkább a gondolat, hogy mi megy mosás után ki a csatornába..., illetve hát az egyik legfontosabb - az ára. Mindig nagyon szájhúzva hagytam ott a sok-sok ezer forintot a kis háztartásiban....

A mosódiót egyszer régen próbáltam - nem emlékszem mért, de nem volt jó a benyomásom, úgyhogy süllyesztőbe is került a téma.

Múlt szombaton azonban a már korábban beszerzett alapanyagokkal nekiláttam. Az alapanyagok többesszáma vicces, mert nem is kellet hozzá más, csak mosószappan és víz. Egy csomó receptet elolvastam a neten, de elsőre ezt a legalapabbat választottam.

Feldaraboltam a bioboltban vett Tisza mosószappant. Rögtön feltűnt, hogy nem épp kellemes a szaga. Olyan zsírszagú. Mindegy. (A képeket a telefonommal csináltam- nem egy csúcsminőség...)

Aprítógépbe szórtam és kvázi ledaráltam.

Ezt a darálékot 5 liter vízbe öntöttem és elkezdtem közepes lángon melegíteni. Nem emlékszem  pontosan meddig tartott, talán egy óra, annyi se, mire egységes, egynemű lé lett belőle. Közben néha kevergettem csak meg, nem igényelt túl sok törődést.

főzés előtt

közvetelenül főzés után

Mikor kész lett kitettem hűlni az udvarra- ennek két oka is volt- egy: kint gyorsabban hűlt, kettő: iszonyú büdi szaga volt, és már az egész lakás ebben a szagban úszott. Jól kiszellőztettem a kecót, a trutyira meg fedőt tettem és kint hagytam éjszakára. Kicsit aggódtam, mert az állaga teljesen folyékony volt. Teljesen.

másnap

Szerencsére vasárnap reggel mikor futottam ki megnézni, elégedetten konstatálhattam, hogy ez bizony géllé változott. Egész egynemű volt, de azért az instrukcióknak megfelelően botmixerrel átkevertem még. Szuper szép, tipikus mosógél szerű cucc lett a végeredmény. De még mindig büdös. Ne valami erőteljes szagra gondoljatok, csak egy enyhe, fura mellékszagra. Ekkor már megbántam, hogy nem a Müllerben vett két 100 g-os mosószappant bontottam meg, azoknak ugyanis a csomagoláson keresztül is éreztem az enyhe citromos illatát. Hát, a lustaság, ugye- ez a Tisza szappan egy darab 200 g-os volt, gondoltam könnyebben elbánok vele... mindig tanul az ember...

Már csak az utolsó fázis a flakonba töltés volt hátra- ez bazi egyszerű volt, nincs is mit írni róla.

A 4,5 l-es flakonom az 5 l-hez logikusan nem is lett elég, jobb híján egy borosüvegbe töltöttem a maradékot.

Azóta mostam vele már ágyneműt, színes ruhát és sötétet. Úgy érzem teljes siker. Az új kombinációm: az adagoló feléig mosógél -vagy piszkosságtól függően kicsit több- ebbe egy evőkanál mosószóda. Ezt dobom a dobba. Az öblítő adagolóba egy öblítős kupaknyi ecet. És ennyi. Nem cifráztam túl- mind3 mosáshoz így jártam el. Amit még mindenképp említeni akarok, hogy nem lettek a ruhák büdösek. Sem a szappan, sem az ecet szaga nem érezhető. Illatuk sincs ugyan, de határozottan tiszták.
A fehérekhez majd még teszek nátrium-perkarbonátot, mert azt olvastam sok helyen, hogy mennyire jó ezért majd  ki szeretném próbálni. Meg persze lesz itt még kísérletezés azt hiszem. :-)) Nagyon élvezem. :-))

zöldülésem újabb fázisa

Csapongó témájú és változó gyakorisággal ápolt net-naplónkban (bár csak én írom, de kettőnk létezéséről) - szóval itt, e nemes felületen már több ízben nyomát hagytam, hogy én bizony képességeim szerint zöld vagyok (Borsó meg zöldül). 

Nagyon szívesen merülök el minden környezetbarát, környezettudatos és sorolhatnám még címszavú újságcikkben, interjúban, mindig hevesen bólogatok, még a fanatikusokat hallva, olvasva is, hogy bizony, ...de jó, ...igen. Persze tudom ám, hogy az elvi azonosulás önmagában mit sem ér, ezért időközben, apránként ugyan, de teszem a lépéseket afelé a cél felé, ami a "józan öko létet" jelenti számomra. 

Ehhez a haladáshoz nagy lendületet adott a Nők Lapja új cikksorozata, az Ökoanyu. Nevetséges, de várom a percet, mikor anyáéknál a konyhaasztalon meglátom az új számot és végigpörgetve rálelek a cikkre. Eddig hármat téptem ki nagy elánnal, majd itthon a fotelbe kucorogva először alaposan átmazsoláztam őket, aztán a kis boszorkányos füzetembe (mert van ilyenem :-) a másik felében házi gyógyító praktikákkal teleírva) precízen felvéstem az ötleteket, amik megfogtak. Ezenkívül folyamatosan bőszen böngészem a világhálót ahol megannyi kotyvasztós receptre lehet szintén rátalálni.

Múlt szombaton nyakamba vettem a várost és beszerző körutat tartottam. Vettem a patikában 2 kiló mosószódát- tök véletlenül pont az előttem álló néni kért :-), így jöttem rá, hogy itt lehet ilyet...

Vásároltam még marhaepeszappant, mosószappant, nátrium perkarbonátot, illetve néhány környeztebarát cuccot- mosogatószert és általános tisztítót. Ez a nap ennyiben ki is fulladt. Lebetegedtem.

Most szombaton azonban eljött az idő. Nekiestem a fürdőszobának. Ecetet és szódabikarbónát eddig is használtam. Ökoanyu által javasolt spriccelőm is volt. Ebbe elkezdtem kotyvasztani. 

Öntöttem bele 3 ujjnyi ecetet kb., egy kis forsch általános tisztítót, belecsavartam egy fél citromlevet és felöntöttem vízzel. Na, ezzel telespricceltem mindent. Büdi lett, bár a benne lévő tisztítószer szerencsére levendulás volt és egész tűrhetően kompenzálta az ecetet. Az azért vicces volt, mikor Borsó hazaérkezvén engem a fürdőben ülve, kinyomott citromok, fehér porok, és flakonok között talált. Nevetett, hogy nem vagyok százas...

Szóóval, a klotyóba a dm-es öko wc tisztítót tettem és otthagytam az egész fürdőt, hááát, jó sok ideig. Visszamenni nem volt nagy élmény. Mart az ecetszag. Mosogatószivaccsal átdörzsöltem a zuhanykabin üvegfalait, meg ajtajait és -----óóóóóóóóóó--- hát ez egész jó lett! Meglepődtem. Ecetes spricceléssel már többször próbálkoztam, nem igazán vált be korábban. De így, a kuytulékkal, igen. :-) Hűűű, na, megjött a kedvem. A klotyó nem lett tökéletes, így beleöntöttem nem kevés szódabikarbónát és erre épp csak annyi ecetet locsoltam, hogy olyan pasztás állaga legyen. Vadul nekiestem a wc kefével és szuper tisztára pucoltam. Ragyogott, komolyan. :-)

A mosdó már kispálya volt, ecet, szódabikarbóna, meg spricceltem ide is a házi tisztítóból. Minden szép lett. Csak nagyon ecetszagú. Nálunk nincs ablak a fürdőn, az elszívó mit sem ér... de a vegyszerszag sem lenne jobb. Jól átszellőztettem az emeleten és kész.

Jelentem az első kör sikeres volt. Mindjárt elfogy a mosógél .... és akkor jön a szappanfőzés...húúú, izgiii. :-)

ez bizony tetszik az encsának...

Nem is szaporítom most a szót. Ezt nézzétek:

© Stephen Messenger

A kép amúgy innen származik (és itt van még több is), de én az avarositanya.hu-n bukkantam rá. Ez egy brazil város, Porto Alegre egyik utcája, a Rua Gonçalo de Carvalho, ami 500 méter hosszú és tulajdonképpen egy kisebb erdő a  betondzsungelben. :-) Ahogy olvastam, az utóbbi években nyert nagyobb nemzetközi figyelmet, mit mondjak, megérdemelten, mellesleg pedig a világ leggyönyörűbb utcájaként is számon tartják. 

Ki tudja... lehet egyszer még élőben is láthatjuk... vagy csinálhatunk egy ilyet mi is.. :-)

Menniyre zöld?

Vigyázat! Hosszú bejegyzés lett!

Ma egy újabb lépést tettünk a környezettudatos lét irányába - kisöreg energiazabáló hűtőnket lecseréltük. Az új - azontúl, hogy klasszisokkal energiatakarékosabb - még tágasabb is, a mélyhűtő rekesz helyén plusz egy polcunk van. Az elmúlt két év tapasztalata alapján bőven elég mélyhűtésre az alagsorban lévő... -és akkor rögtön egy fekete pont- nálunk ugyanis két hűtőszekrény van, ami szerintem luxus, de az adottságok miatt kvázi kényszermegoldás. A konyhában egy pult alá beépíthető kicsi, lent meg egy Borsó előző otthonából származó nagy. Szerencsére ez utóbbi nagyon alacsony fogyasztású, hátránya viszont, hogy nem lehet a sima és a mélyhűtő részét külön-külön működtetni, így a lefagyasztott ételek miatt az egész megy...  

Ahogy pakolgattam be az új kicsibe a kajákat, gondolkodni kezdtem, mit tettünk az elmúlt két évben, hogy az amúgy szavakban oly komolyan vett, és elvi szinten is teljesen magaménak vallott környezetkímélő életmód valóssá is váljon.

Forrás:http://www.brujulainterna.com/2008/12/world-environment-day-2008-kick-the-habit-towards-a-low-carbon-economy/

Mikor Borsóval összeköltöztünk mindketten egy-egy valamennyire kialakult háztartást hagytunk magunk mögött és kezdtünk mindent majdnem előről. A majdnem az az a pár dolog, amit még a lakás első tulajdonosnénije hagyott itt és amik közül -hála Edit néni jó ízlésének- többet még ma is használunk (az egyik ilyen volt a most lecserélt hűtő is. :-)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy anno az alapdolgok beszerzésénél a környezetvédelem elsődleges szempont lett volna. Gyorsan kellett porszívó, vasaló, edények, ágy, asztal, minden ami ilyenkor szokásos... mindenből próbáltunk racionális megoldást találni, most így, két és fél év távlatából nézve - jó választásaink voltak. Persze nagyon örültem volna, ha a vásárláskor kiemelten figyelhetek, hogy miből és hogyan készült, mit és mennyit bocsájt ki, stb., de az nem ez az időszak volt... :-)

Az egyéni szinten értett környezettudatos életmódnak -mint feltételezésem szerint minden életmódnak :-) - van bizonyos anyagi vonzata. Azt hiszem, (de persze nem jártam utána tudományosan) egy zöld háztartás  beruházás része sokkal húzósabb, fenntartása viszont lényegesen költségkímélőbb a hagyományos társáénál. Ebbe nem is megyek most bele nagyon, tudom, hogy számos érv van pro és kontra, rengeteg közgazdasághoz értő muksi végzett rengeteg kimutatást, hogy megéri, nem éri meg.

Nálunk sem az épület, sem a berendezés nem kifejezetten zöld. Nos. Ezekkel az adottságokkal a következők történtek nálunk ezidáig - lentről haladva felfelé:

Alagsor:

MOSÁS- SZÁRÍTÁS

Ez egy gyenge pontom a mai napig. Az öblítő a gyengém. Tudom, hogy nem kéne, de egyszerűen imádom, hogy illatosak a ruhák - igaz az illóolajos megoldást még nem próbáltam... A mosógélt sem bírom lecserélni még mosódióra- próbáltam- nem tudom konkrétan mért, de nem jött be. Neki kellene futnom még egyszer. Tudom, vannak öko-mosószerek- tetszenek, túl drágák. Szóval ez fekete pont.

Mindent max. 40 fokon mosok. Víztakarékos programmal. Na jó, a törölközők, ágyneműk 60 fokon mennek, de semmi más. +  nemrég áthívtam Borsó apuját aki megjavította a csöpögő mosógép csapot. 

Nem használok szárítógépet. :-) Jó ez tudom nem nagy szám, de elvből sem. Angliában nem volt lehetőség teregetni, ott így szárítottam a ruháim- utáltam, tök gyűröttek lettek. Most nyáron kint, télen lent teregetek- isteni illat van tőle és mivel ott a kazán is, tök gyorsan megszáradnak.

FŰTÉS

Sima kombi kazánunk van. Jó lenne kondenzációs. Mostanában tuti nem cseréljük le. Nem fűtjük túl a lakást. Hozzászoktunk az alacsony hőmérséklethez, egészségesebb. Ez amíg ketten vagyunk szerintem működik is. Ami előrelépés, hogy az előszobában - ami inkább csak szélfogó- volt egy kis radiátor - tök felesleges volt, így leszereltettük, a fiú WC-ben lévőt ami nem működött viszont megjavíttattuk. 

HULLADÉK

Van egy bazi nagy bevásárlótáska -klasszikus tesco big green bag- ebbe gyűjtünk minden papír és műanyagszemetet. Emiatt kissé hosszadalmas kint a konténereknél a válogatás, de amíg nincs hely a konyhában a szelektálásra ez az egyetlen megoldás. A mosogató alatt a sima kuka, az üvegeket és (ha néha van sörös doboz) a fémhulladékot a garázsban gyűjtjük. Próbálok figyelni a felesleges csomagolás kerülésére, és szinte sosem kérünk nejlon zacsit. A Borsónak mindig van egy helyes Liverpool-os ruhatáskája a hátizsákban, nekem pedig ez a gyönyörűség lapul a retikülben:

Földszint:

MOSOGATÁS

Körülbelül fele-fele arányban mosogatok kézzel és géppel. Ez csak az utóbbi időben lett így, korábban a kézi mosogatás messze vezetett, kettőnknek ugyanis lassan gyűlt össze annyi edény, hogy beindítsam a gépet. Mostanában lustább vagyok, de mindig tele gép megy csak le (néha kicsit összegyűlik :-). Arról, hogy mi az energiatakarékosabb van egy jó cikk itt, persze nem tudom mennyire elfogulatlan. Sajnos ha kézzel, akkor folyóvíz alatt mosogatok, de öko szerekkel. A Frosch levendulás súrolószer és a dm sajátmárka natura szériája jött be a legjobban. Ezek szerintem olcsók is.

Földszint és emelet:

TAKARÍTÁS

A legfőbb szer amit használok az ecet. Utálom a durva szagát, de olcsó, hatásos és nem vegyszer. Ezzel vízkőtelenítem a vízforralót, a mosogató környékét, a teljes fürdőt. Vegyszerek közül a fent már említett dm-es denk mit nature család wc tisztítóját, Frosch súrolót használok. Vészesetre van azért sajnos Cillit Bang. Csak ha muszáj. Biológiailag lebomló takarító kendővel dolgozok, hogy ez aztán tényleg lebomlik-e, nem tudom. Amit mostanában újítottam - apáéktól megkaptam egy elfekvő kis kézi Karcher gőztisztítót. Ezzel még barátkozom, de tetszik, igaz elektromos áramot igényel, de vegyszert meg nem.

EGYÉB

Megreformáltuk a lakás világítását. Az eredetileg számomra kevés és rossz helyen lévő lámpák megmaradtak ugyan, de kiegészítettük egy csomó új, kisebb és nagyobb világítással, hangulatfényekkel, háttérvilágítással. Ezekbe mind energiatakarékos izzók kerültek, amikről hallottam már ugyan, hogy sosem jön be az áruk, sőt a negatív hatásairól már bejegyzést is írtam, de azon helyeken és azon funkciókra melyekre használjuk szerintem tökéletesek.

Az elektromos energiafelhasználás terén a számítógépeink gázak kicsit- a Borsóé talán nem is, de az enyém...- hát persze pontos adat szinten gőzöm sincs. Szóval sajnos tény, hogy gyakran megy tök feleslegesen, mert közben mászkálok, vagy épp lemegyek enni... Mindenhová tettünk viszont a sima hosszabbító helyett olyan piros lámpásat amit ki lehet nyomni...

Lassan magam is kezdem unni a témát, nem is jut nagyon más eszembe... még csak annyi, hogy van esővízgyűjtőnk - nyáron abból locsolunk. :-) Ez piros pont szerintem egyértelműen.

Szummázva a fentieket: van még számos terület ahol fejlődni lehetne, kellene. A törekvés megvan, meglátjuk két év múlva miről tudok majd beszámolni. :-)

Ja és még egy könyvajánló - nekünk anno az egyetemen kötelező olvasmány volt, nem véletlenül, érdemes elolvasni:

Mathis Wackernagel, William E. Rees: Ökológiai lábnyomunk

K.O.

Nem. Nem akarom elhinni, hogy tényleg van tavaszi fáradság. Annyira logikátlan. Mikor végre megint süt a Nap és elvileg feltölt minket pozitív energiával.

Persze ma egész nap borult volt és esett. Szakadt. Hulla vagyok. Ez afféle érzés, mikor órákra csak belegömbölyödnél a fotelbe behunynád a szemed és ezt hallgatnád:

Ha már itt tartok. Én úgy haragszom a Kurt Cobain-re (vagy ha nem öngyilkos lett akkor másra). Még nem voltam 12 mikor meghalt és ez nem ér. :-(

Mindig ha rá gondolok nagyon szomorú leszek. A fenti felvétel a '93-as New York-i Nirvana unplugged koncertről van. Szerintem ez a koncert meghatározta a mi és a mi előtti generációk tinikorát. A Borsóék a halálakor egy perces néma csöndet kértek a kémia tanártól. Karót kaptak. :-)

Jöjjön hát Borsi kedvence:

E hónapban volt 17 éve, hogy meghalt.

Felmosórongy kedvem van...igazságtalan világ...utálom.

Mindegy. A környezetet akkor is védenünk kell. :-)

Ha már utálkozós hangulatban vagyok hadd mondjam el, mennyire gyűlölöm a mikrót. Alattomosan felkínálkozik, hogy pikk-pakk megmelegítsd benne a kajád, aztán persze molekula-szinten szétrezegteti, hogy ne maradjon benne semmi tápláló. Ráadásul paranoiás vagyok a sugárzástól. Engem nem érdekel, hogy bizonyított, vagy sem, szerintem sugároz.

A sugárzással kapcsolatos beteges hozzáállásom a mindenféle standby-okra is érvényes, erről szól a soron következő Animal Planet-es kisfilm is:

Nem olyan nagy cucc: kapcsoljátok le a sok kis piros és zöld leddel világító kütyüt. 

Ez a véleményem.

Tavaszi reggeli :-)

Sikerült!

Megvolt az idei első kinti reggeli. Azaz tízórai :-) A Borsó ugyanis ragaszkodott a grillezéshez, így a 7 órai kelés ellenére 10 után ültünk asztalhoz :-). Közben közértbe futás, kerti asztal összeszerelés...stb. Itt a tavasz az udvarban is - mindjárt jön a virágátültetés, majd egész nyáron az ápolgatás, metszés, locsolás...

A reggeli grillezett csirkesaláta (ami csirke hiányában pulykamellből készült) fázisait a következő képsor dokumentálja:

A menühöz jóóó durván citromos mézes limonádét készítettünk. Miután kényelmesen elfogyasztottunk mindent, kitárgyaltuk az élet nagy dolgait (mi történt mostanában Kazahsztánban, ilyesmik :-) Borsó kedvenc témái... :-), közben lefőtt a várva-várt kávé! így csoki kíséretében még majd egy órát jegeskávézgattunk a napsütésben. 

Igazi kávéházi terasz érzés! :-) ÁÁÁÁÁ! Hát van ennél jobb? :-))

Környezetvédelmi sarok:

Mai leckénk :-) : A húsvétkor keletkező temérdek mennyiségű szemetet is gyűjtsük szelektíven.

Húsvét

A húsvét az egyik legkedvencebb ünnepem. Szinte mindig együtt a nagy család, bár idén sajnos a nagybátyámék nem jönnek és mi sem megyünk, így csak :-) 7-8-an üljük körül az ünnepi asztalt.

A húsvétváró hangulatot a héten itthon is elkezdtem megteremteni, már csak a tojásfa hiányzik, szegény barkás fűzfa ágak már egy (vagy lehet, hogy már két) hete fekszenek a garázsban feldíszítésre várva...

A tojás festésen, sonka főzésen, családi együttléten, és feltámadáson túl amit a legjobban szeretek a húsvétban az az, hogy ilyenkor már tutira tudom, hogy végérvényesen vége a télnek, itt az igazi meleg tavasz!!

Üde színek, illatok, minden feléled, ez a legcsodásabb évszak szerintem. 

Ennek tükrében mi is kezdjük életre kelteni tenyérnyi kis udvarunkat - anyáéktól visszakerültek az átteleltetett növények, felhoztuk az alagsorból a leandereket (amik a 3 hónapos sötétkamra kúra után meglepő módon jól vannak)....vettem új párnákat a kerti székekre.... minden csak arra vár, hogy a következő napsütéses szombat reggelen kint ücsörögve, madárcsicsergést hallgatva kortyoljuk az ébresztő tejeskávénkat. :-)

Addig is .....

...valahogy így képzelem.... 

(A képek a furnitureandesign.com-ról és még valahonnan vannak, de arra már nem emlékszem...bocsi)

Jaaa!...és a mai környezetvédelmi tananyag sem marad el :-)

A húsvéti nagy bevásárláskor is figyeljünk a környezetünkre, ne használjunk annyi vacak műanyagot (még ha ezek az új zacsik le is bomlanak...)

ZÖLDségek

Nem sokára, 22-én Föld Napja lesz. Besűrűsödtek igaz? Föld Órája, Föld Napja....ha már így van örülök és megpróbálok picit foglalkozni a "mit tehetünk mi emberek a környezetünkért" kérdéssel. Semmi komoly. 

Nem tudom szoktátok e látni az Animal Planet-en a rövid kis The Animals Save the Planet animációkat. Na ezek olyan aranyosak, rövidek és velősek, hogy mostantól mindig választok egyet. A mai:

Én mindig fagyos voltam. Utálok fázni. Ahogy teltek az évek megpróbáltam egyre kevésbé fűteni, persze nem csak környezettudatosságból, spórolási céllal is. Egyre vastagabban felöltöztem, és közben megszoktam, hogy hűvösebb van. Mára szerintem a hőháztartásom is megváltozott. Nem kell 21 fok legyen ahhoz hogy jól érezzem magam. Szóóóóval, szerintem ne fűtsünk, ha nem muszáj. Tudom elvileg sokkal komfortosabb, de van pulcsi, meleg zokni, miegymás. Télen tök jó a hűvös szobában nagy meleg paplan alatt aludni. (Éjszakára le is szoktuk tekerni a termosztátot.) Állítólag az alacsonyabb hőmérsékletben alvás sokkal egészségesebb is. :-) Persze nem kell megfagyni. :-)

Igaz, ez most, hogy itt a jó idő már nem is aktuális annyira. 

Ilyenkor élvezzük a friss tavaszt - ébredés után mi is kinyitjuk fent az ablakokat és csak úgy árad be a ropogós reggeli levegő, az a finom illat, tudjátok...az a szuper jó érzés. :-)

Káros, nem káros? Most legyek zöld vagy ne?

Zaklatott bejegyzést készülök írni.

A Föld Órája apropóján azt tervezetem, írok egy környezetvédős bejegyzést, úgy is szívügyem ez a téma. Nem mondtam le róla, megírom, de most kicsit elakadtam.

Az energiatakarékos izzókról van szó. Eddig is hallottam futólag, hogy káros lehet az egészségre, de a sötétzöld agyam nem figyelt fel erre az információra. (pedig már 2009-ben javában cikkeztek róla).

Azt mindenki tudja, hogy az energiatakarékos izzó mennyivel kevesebb energiát fogyaszt, mint hagyományos társa. Azt is hallottuk, hogy 2009 őszétől 2012-ig fokozatosan kivonják a forgalomból a régi égőket. 

Nos, én itt tartottam eddig. Mondom halottam már, de nem fogott meg a hír, hogy káros. Káros, persze, mi nem az, megint vmi idióta szkeptikus lobbi, soha semmi nem elég jó... ilyesmikre gondoltam.

Most belinkelek két oldalt. Az egyik megnyugtat, a másik megijeszt. Első körben az háborít fel, hogy mért akkor kezdenek el foglalkozni ezzel a médiák, mikor lassan "kötelező" lesz energiatakarékos izzót használni? A laikus ember mért nem kap rendes információt ebben a világban semmiről? Sebaj, ilyen ez az élet....

....és akkor itt ülök, hogy most mi legyen? Nekem kompakt izzó világít minden este a fejem felett órákig az olvasólámpámból. Lehet ezért vagyok migrénes? Vagy a több száz másik lehetséges ok miatt? Migrénes vagyok egyáltalán?

Nem tudom. 

Mi a helyes? Valószínűleg a "tyúkokkal kel, tyúkokkal fekszik" módszer lehet a legjobb, ha sötét van aludni kell....Jó is lenne... :-))

Végül arra jutottam, ha most szombaton este lekapcsolja az ember egy órára a lámpát, és minden elektromos kütyüt, abból baj nem lehet (persze vannak akik szerint az ilyenkor égetett gyertyák füstje is káros...bla bla...ez már nekem sok).

A Föld órája egy egyre népszerűbb, felkapott kezdeményezés, sokaknak biztos menő az arcukat adni hozzá, de az igazi lényeg úgy is abban van, hogy hogy éljük az életünket az év maradék 364 napjában és 23 órájában, igaz?

Mi persze idén is lekapcsolunk mindent, amit lehet, meg jövőre is, és remélem egyre többen leszünk és nem csak egy évben egy órára, hanem minél több alkalommal. Amúgy...sötétben lenni sok szempontból jó... :-))

FÖLD ÓRÁJA 2011. március 26-án 20:30-kor!