Három napot kivettem. Apa miatt, mert pénteken engedték ki a kórházból és arra számítottam, hogy segítségre lesz szüksége. De egész jól van. Gyenge, nem mondom, de rosszabbra számítottunk. Tegnap sokat voltam vele, bár már dolgozgatott, ma pedig egész nap dolgozik, így én szabaddá váltam. Mit mondjak, irtó jó. Pihenni kicsit...
Festegettem:
Pihentem. Mostam. És takarítottam. Holnap remélem megint festek. :-) Már vannak ötleteim, csak időm is legyen.
9 körül napsütésre ébredtem. A reggeli kávézás közben kinéztem a Good Food-ból az ebédet.
Tonhalas, zöldséges sült tészta. Bevásároltunk, összedobtuk. Azaz majdnem így volt, annyi csavarral, hogy bio változatot akartam, ami a Borsónál átmenetileg kiütötte a biztosítékot. Kicsit duzzogott, én meg szépen kérleltem, hogy kerekedjen felül ezen az apró, pici bibin és jöjjön, főzzünk együtt, mert az jó. Engedett a nyomásnak. A tetején lévő trappista sajtot és a hagyományos tésztát leszámítva totál bio lett a kaja. Zabtejjel és tönkölybúzaliszttel készítettem a dijoni mártás, a hagyma helyett medvehagymát, a só helyett medvehagymasót használtunk. Mellesleg nagyon ízlett neki. (azt mondta.... :-)
Délután vázát festettem egy régi Dreheres üvegpohárból, hogy a fiú wc-ben lévő bambuszoknak jó helye legyen. Ez az első ilyen próbálkozás, van még mit fejlesztenem....
Szintén délután 0:0 lett a Liverpool meccs eredménye, gondoltam vigaszul sütök gyorsan egy gyümölcskenyeret. Örült a Borsó. :-)
Jók ezek a vasárnapok, na. :-) Mivel egész szép idő volt, még az udvart is felsepertük, most pedig megvívjuk a "melyik filmet nézzük" csatát és döglünk. Azaz én ruhákat pakolok, de az a döglésbe tartozik.
Az az érzésem, hogy húzós hét áll előttünk, apa kedden fekszik be a kórházba, négy napra, nekem pénteken van a hiánypótlási határidő ami miatt tepernem kell... Sebaj, tele vagyok ötletekkel, szóval nagyom várom a jövő hétvégét is. Jó éjt.
Az OK Go zenekart ti mennyire ismeritek? Én eddig nem nagyon voltam képben, zenecsatornákat ugye nem nézünk, van egy két ismerős szám, amit már hallottam a rádióban. Ennyi.
Az urban-eve blogon szoktam néha hallgatni a mixtape nevű zeneválogatásokat, ott bukkantam rá erre a klippre, ez volt ma reggel 8 körül, azóta csak OK Go klippeket nézek és le vagyok nyűgözve. Imádom őket. Annyira sok irtó jó video van fent a youtube-on, hogy nem is tudom, melyiket válasszam.
Nézzétek és hallgassátok őket, szerintem megérdemlik. Totál idióták... :-))
És amúgy csomót gondolkozok ezeken a dolgokon. És valamelyest én is "kevert" vagyok. Kicsit felvidéki, kicsit erdélyi, kicsit zalai.... azaz csak a vérem. Én személy szerint már teljesen zalai. Egy ideje érzem, hogy jó lenne utánajárni az őseimnek. Ahogy öregszem egyre jobban érdekel. De még biztos nem eléggé, különben már elkezdtem volna...
Szóval el tudom képzelni, hogy az sem rossz, legalábbis nem feltétlenül, ha nincs haza érzésed, de én szerencsésnek érzem magam, hogy nekem van.
És nagyon szeretem a Bánk bánt. :-) Még gyerekkoromban láttam az Operában, tudom, hogy koravén dolog, de imádtam.
Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki emlékszik, hogy ígértem egy Pedro Almodóvar témájú bejegyzést, és mivel ez a feltételezésem, most nem is róla és az ő filmjeiről fogok írni. :-) Pedig laikus filmnézőként minimum az egyik kedvencem, talán pont ezért nehéz összeszednem a vele kapcsolatos gondolataimat.
Szóval előre szólok, tényleg nagyon amatőr filmértő vagyok, vagy az sem, így csak a szubjektivitásra alapozva a következő filmet ajánlom figyelmetekbe:
A 2006-os film Juarezről, a mexikói határvárosról és azon belül is az ott élő/dolgozó nők helyzetéről szól. A film igaz történet alapján készült, tagadhatatlanul sok benne a klisé, természetesen hatásvadász, Jennifer Lopez itt sem győzött meg arról, hogy színészkednie kéne (most szólt a Borsó, hogy jó volt a Lopez..., szóval bocs), sorolhatnám.....de nem is ez a lényeg. Valahogy mindennek ellenére számomra a hatás döbbenetes volt, szomorú és ijesztően hihető. Mocsok dolog, de ilyenkor az ember hálás, hogy nem oda született és, hogy nekünk ennyire jó. A film után - mondom, lehet, hogy aránytalanul magával ragadott, nem tudom - böngésztem a Google Maps-en, rákerestem a helyekre ahol a jelenetek játszódtak, elolvastam egy csomó kapcsolódó cikket. Megtaláltam a térképen a volt munkahelyem multi cég kinti gyárát. Elgondolkodtam vajon az ő munkásnőik is ilyen áldozatok-e, vajon ők is fütyülnek-e az egészre....?
Aztán találtam egy érdekes cikket. Nem derített fel. Amióta recesszióban a világ - én már nem is tudom, mi óta - Juarez városában a helyzet még rosszabb, a gyilkosságok száma még döbbenetesebb. És itt persze már bőven bekúszott a drog téma. (A film alapvetően nem erről szól.)
Szóval durva, és ha valakit érdekel el lehet merülni a dologban.
De hogy valami vidámabbal fejezzem be: Ismeritek a PutumayoWorld Music zenéit? A világ minden részéről nagyszerű zenei válogatásokat készítenek, én szeretem őket nagyon. Tegnap este ezt a cd-t hallgattam tőlük (ez az egy maradt a birtokomban :-S)
És ha már a bejegyzés első felében szegény Mexikó árnyoldaláról szót ejtettünk jöjjön most valami szép is onnan:
Amúgy PutumayoWorldMusic néven van csatornájuk a youtube-on. Na jó éjt mindenkinek.
Január 22-én lett volna 70 éves. Ennek emlékére tegnap este a Pedroban időrendben lejátszották az albumait, azaz arról 70+1 dalt. Hjaj, de jó volt hallgatni őket.
Cseh Tamást sokáig nem értettem, nem szerettem, majd ezen Ágika barátnőm változtatott alapvetően, mikor 2007-ben az angliai közös hónapok alatt sokat hallgatta, így én is kénytelen voltam.... Azóta töretlen a "csehtamás-szerelmem".
Borsó tegnap hazafelé mondta, hogy hihetetlen és egyben nagyon sajnálja is, hogy ilyen későn fedezte fel ezt a muzsikát. Mert ő is rákattant, részben Fetyónak, részben nekem köszönhetően. Pedig állítása szerint, mikor anno az éjszakai rajzolásokkor szólt az irodában, nem értékelte különösebben... (mondjuk ezt megértem, nehéz erre felpörögni).
Aztán 2010-ben, a Szigeten, a Cseh Tamás emlékkoncerten emlékszem nagyon magával ragadta, mikor Másik János keserűen és indulatokkal teli elmondta, mennyire szomorúnak találja, hogy a halál kell legyen az, ami hirtelen új népszerűséget hoz, és hogy míg Tamás élt a Szigetre egyszer sem kaptak meghívást.... hmmm, igen, érdekes dolog ez.....
2011-ben Bakonybélben voltunk ismét egy emlékkoncerten.... (Annyira bánom, hogy ennyire későn szerettem meg és így élőben egyszer sem hallottam vagy láttam.)
Bakonybélről már sokszor, sokat írtam, és nem is akarok újra próbálkozni vele, mert úgysem tudom verbálisan jól kifejezni, mit érzünk mindketten az iránt a hely iránt. Az már csak hab mindenen, hogy pont Cseh Tamással (és gondolom, még rengetegekkel) osztozhatunk a "bakonybél bűvöleten".
Visszatérve a zenére, azt imádom benne, hogy ha hallgatom azt érzem, hogy nincs benne sallang, divat, semmi, csak az igazság. Úgy érzem, hogy igen, beletrafál, tökéletesen tolmácsolja a valóságot. Nekem az élet ilyen.
Na elég is, jöjjenek a kedvenceim.
Nem tudom, ki hogy emlékszik, én tizen-huszonegypár évesen mindig röhögtem, hogy a párocskáknak mennyire esszenciálisan fontos, hogy legyen "ez a mi számunk"-juk. Valószínűleg a romantikai érzékem fejletlensége vagy hiánya, vagy csak pusztán a Huncutka féle dac okozta ezt a cinizmust bennem.
Hát..., az élet úgy hozta, hogy a Borsóval ugyan nem ültünk össze :-), hogy kiválasszuk a miszámunkat, mégiscsak lett. Szerintem nem is egy. Szóval ami késik, nem múlik. :-))
Ezt a dalt azért szeretjük nagyon, mert megéltük. Pont ott, Budapesten.
Forró a két kezed, Forró a város. Mindegyik lélegzet Halálos. Fényözön a folyó, Találkozunk a hídon.
Fényözön a folyó, És megbámulja Föntről a lángoló Pupilla. Nézi hogyan csókolom Sós ízű fényes bőröd.
Végig a Lánchídon Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom, Míg én ólomfüstben A korlátnál megcsókolom Úú a szád, a szád, a szád, Hogy izzadtságízú a szád, ne bánd, Míg jelek lobognak Lángoló égből miránk.
Forró a két kezed, Forró a város, Mindegyik lélegzet Halálos. Én sarkonfordulok Nagy jelek közepette.
Végig a Lánchídon Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom, Míg én ólomfüstben Elmegyek, s azt dúdolom: Úú a szád, a szád, a szád, Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd, Míg jelek lobognak Lángoló égből miránk. Forró utcákon át A számon elviszem a szád szagát, Míg jelek lobognak Lángoló égből miránk.
Huh, nagyon izgulok. Azért, hogy apa is ehessen az idei mézeskalácsokból, saját kútfőből teljesen átvariáltam a receptet, nincs benne fehér liszt és cukor sem. Meggyúrtam már, most várom, hogy mi lesz. Remélem bejön. :-)
Papikám, ma ezt küldöm neked :-)))
És ígértem képeket. Hát fényképező híján nem könnyű...de itt van kettő:
:-) Három hét megfeszített munka után :-).... íme: a nagypapa fürdőszoba szekrénye újra funkcionál. Kicsit régies, kicsit elütő, a helyreállítás kicsit kezdő.... de a miénk, és ahányszor kinyitom majd reggel, rohanás közben a fogkeféért nyúlva és fél lábbal már a cipőt a lábamra ráncigálva, mindig eszembe fog jutni, ezt én csináltam.
Hónapok óta melengetem ezt a projektet. Kerülgetem, nézegetem, tervezgetem. Nem egy nagy dobás. Csak a nagyapa régi fürdőszobai kis szekrényét szeretném kipofozni. Ez is, mint sok egyéb "lom", nálunk kötött ki. (valójában ezen darabok száma egyre csak nő. exponenciálisan.) A pincében állt eddig. Jól elvolt. És nekem mikor jut eszembe, hogy akkor nosza, most nekiállok?? Most. Novemberben.... Gratulálok. (vállveregetés.) Ezt megint ügyesen kigondoltam.
:-S.
Na de, nincs mit tenni, :-) most már csinálni kell, mert csak ez jár a fejemben, nem hagy nyugodni. Vasárnap óta csiszolok. A garázsban.... A hidegben.... Én hülye..... és hát....iszonyatosan élvezem. Ma gyomor problémák miatt kényszerszabit vettem ki, de persze nem volt maradásom a lakásban, így - kisebb megszakításokkal ... :-( ... - a délelőttöt a "műhelyben" töltöttem, ami lényegében egy falhoz tolt műanyagasztalból áll. Azt hiszem a vasárnapi és a mai (2 x 2-2,5 óra) csiszolás után kijelenthetem- ezzel a fázissal megvolnék. Végre jön a jobb rész. Az alapozó festés. Ehhez ma sem a fizikai állapotom sem az időjárás nem kedvezett, mert törpokoska :-)- ahogy múltkor a kineziológus nevezett - utánaolvasott ám az interneten, és azt tanulta, hogy túl magas páratartalomban nem szabad festeni. Szóval az majd valamikor máskor a héten. Várhatóan a hétvégén. Ha kibírom addig.
Amúgy a sztori eleje lemaradt. Vasárnap ebéd után megkértem Borsit, ugorjunk el a Praktikerbe, mert itt az idő, festéket szeretnék venni, kb. azonnal. Az eladólány segített, bár érezhetően (és jogosan) teljesen hülyének nézett. Észrevette, hogy lakkozóhengert fogok a kezemben, azt kicseréltük, közben büszkén ismertettem vele a tényállást, hogy a netről én mindent megtanultam és most lesz ecset először a kezemben. Alapozó, zománcfesték két szín is, teddy henger, hígító.... Hüpp, kicsit meglepődtem a pénztárnál. :-) Szóval teljes lázban értünk haza, és azonnal neki is láttam, sötétedésig.
Reggel végre napsütésre ébredtünk, hálóingben futottam ki, hogy megnézzem mi a helyzet a bambuszommal. Nem nőtt. :-(
A bambuszról fogok még írni, mint ahogy a kertről is és arról, hogy tegnap anyáék beállítottak egy gyönyörű bíbor hortenziával, így a kedvencemnek már testvére is van.
Délelőtt lazultunk és akciófilmet néztünk (Ryan Gosling főszereplésével - óooouuuhh :-))), közben pedig koszorúalap híjján összedobtam ezt az ajtódíszt egy kukára váró paszpartuból és női magazin darabkákból. Az alap ötletet itt láttam.
Igaz, reggel lefagyott a fülem, mert a sapim persze itthon felejtettem, és hát, bele kell jönni...szóval lehet, hogy volt pár autós aki más éghajlatra küldött. De mindenki túlélte.
Délután Borsó egész korán lelépett, így 5 körül együtt tekertünk haza szuper jó kis tavaszi időben. Otthon a friss levegőn és a napsütésen felbuzdulva egy laza tejeskávéval megnyitottuk :-) az idei évadot a kertben :-). Lazulás...
