fotó: Kustány Kata |
Nem is tudom mért, de nem éreztem jó ideje sem kényszert, sem késztetést rá, hogy írjak a blogra. Igazából most sem, de néha-néha rákattintok (a saját blogomra....fura....) és látom, hogy mennyire elmaradtam...leragadtam...mintha megállt volna az idő, az életünk. Pedig dehogy állt meg.
Igaz voltak pillanatok (hetek, hónapok), hogy úgy éreztem, sosem lesz már jó, sosem múlik el a rossz időszak, de közben több, mint 13 hónapja megszületett a Léda, aki minden nap emlékeztet rá, hogy haladunk előre, megy minden tovább, mindenből felállunk, azaz fel kell állnunk, mert ő itt van és hát...követeli magának a figyelmet és a jó kedvet.
Nem is nehéz, igazából, mert nem tudom, ösztönösen, zsigerileg, genetikailag, vagy hogyan, de árasztja magából a vidámságot. Huncut, csibész, ördögfióka és természetesen bájos, kedves és imádni való.
Elment ez a 13 és fél hónap, ahogy mindenki mondta előre, nagyon gyorsan, és szinte minden szakaszban azt éreztem, hogy "húú, ez most nagyon jó időszak".... Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem vagyok az az anyaságban kiteljesedő, "imádok itthon lenni a gyerekkel és századszor is csigabigát énekelni " típusú csaj.
Néha nagyon, de nagyon, de nagyon kiakadtam, és még tuti fogok is, olyankor borzasztó egysíkúnak és monotonnak és nem tudom még minek élem meg az egészet. De ez egy baromi jól kitalált biológiai program, mert egy pocséknak ítélt nap után, este a fürdetés előtti őrület közepette - mikor Léda és Borsó visítozva, hahotázva rohangálnak az emeleten és minden egyes ruhadarab leimádkozása átlag 10 perc... - szóval ilyenkor valahogy helyreáll bennem a világbéke. És igazán jól érzem magam. Olyan jól, ahogy korábban, a Léda előtti életünkben nem. A legszuperebb dologtól sem.
Nem tudom, hogy fogok-e gyakrabban írni. A Lédának vezetek egy kézzel írt naplót, ott szerepel minden fontos állomás (fekszik, ül, áll, megy...egy fog, két fog, három fog...stb), de ebbe az évünkben bízom benne, hogy több élmény, utazás, kirándulás, miegymás fog beleférni, mint az előzőekbe, és akkor lesz téma ide is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése